Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-12-15 / 12. szám
6-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1951 december sok! . . . Európa leghatalmasabb városai, legutóbb Becs és Berlin utcái hangosak a békekongresszusok résztvevőinek felvonulásától. Berlinben az egymilliót meghalad' ta a békekongresszusra fölhajtott fiatalok száma. , . } "1 És amikor a vörös gonoszok a békét hirdetik, ugyanakkor soha nem látott mértékben dűlnek neki a fegyverkezésnek. Szegény Magyarországunkról is csak azt tudjuk, hogy minden erejével a muszka vörös hadikészülődést kell segítenie. Az egyetlen ipar a hadiipar, ami a vörös zsarnokokat érdekli. Fegyver kell kezükbe, hogy védhessék magukat az orgyilkos tolvajok a biztosan elkövetkező számonkéréstől. Ezért fejlesztik az árva magyar földön is elsősorban a hadiipar alapját: a vas- és szénipart. . . Az ország lakossága pedig rongyokban-jár, éhezik és fagyoskodik. ijí # Az áldott Mester azonban nem ilyen békéről beszél. Azt mondja János evangéliuma 14-ik fejezetének 27-ik versében: ' Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek; nem úgy adom én, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, se ne'féljen.” Krisztus Jézus nem olyan békességet ad, mint a világ fiai, hanem adja azt a lelki megnyugvást, tiszta örömet, a megváltottság érzését, amit csakis Isten fiai és leányai ismernek. És ez a lelki békesség nincsen helyhez és időhöz kötve. Ott volt ez már az első tanítványok, mártírok és hithősök lelkében éppen úgy, mint ma a rabságban sínylődő Mindszenty hercegprímás vagy Grősz kalocsai érsek és sok millió rabságban, internáló táborban, vagy szibériai nyomorúságban szenvedő krisztustanitvány lelkében. Adja az égi kegy, hogy millió és millió emberi szív értse meg és élje át ezt az igazi lelki békességet. Hadd valósuljon meg a karácsonyi ígéret e széles földtekén: ' És e földön békesség.” "ÉS AZ EMBEREKHEZ JÓAKARAT.” Amikor e sorok papírra kerülnek, akkor szivárog ki a hir rab Magyarországról, hogy a muszka vörösek és magyarországi csatlósaik egyszerre nyolcvan magyar tisztet végeztettek ki lázadás címén. A borzalmas rabszolga életet nem bírja a magyar és lázad az idegen uralom és áruló magyarországi rabszolgatartó vörösek ellen. Hiába a rettenetes hazug propaganda a haladásról, termelésről és megelégedettségről. A lázadások és zendülések napirenden van nak. Gyárakban éppen úgy, mint a mezőgazdaságban és a termelés minden ágában. És most kiderült, hogy a hadseregben a legnagyobb mértékben. Pedig azt kürtőké világgá az óhazai vörös hazugok szája, hogy az uj magyar hadsereg: a néphadsereg és élni-halni kész a '‘munkáshazáért" . . . Nos?! Most derül ki az igazság! Halálra kellett ítélni a tiszteket a gonosz vörös hóhéroknak, mert föüázadtak a rabszolgatartók ellen. Ha pedig ennyit halállal büntettek, akkor százakra megy az életfogytiglani és hosszú időre elitéit vezető katonatisztek száma. KISMAGYARORSZÁG VAGY DUNAI FEDERACIÓ? * * * Erőszakkal nem lehet országokat vezetni. Csak egyetlen ut van. És ez a jóakarat útja. A karácsonyi örömhír éppen azért fennen hirdeti: “És az emberekhez jóakarat.” Nem erőszak, börtön, akasztófa, rabszolga munkatábor, halálos golyó és nyomor, hanem jóakarat. A mindennapi élet egyszerű ' munkása számára éppen úgy, mint a legnagyobb felelőséggel járó állásokban szolgáló vezetők részére. Uj korszak az emberiség életében csakis úgy kezdődhet, hogyha valósággá teljesedik a karácsonyi üzenet szava: “És az emberekhez jóakarat.” KARÁCSONYI KÖSZÖNTŐ A SZÉTSZÓRTSÁGBAN ÉLŐKHÖZ. A Kaliforniai Messzelátó ezer és ezer magyar kézbe eljut, e nagy világ minden részében. Azt szeretné a Meesszelátó, hogy mindazok a szétszórtságban élők, akik fájó szívvel, csak a múlton elmerengve ünnepelnek az idei karácsonyon, — legalább is az ünnepi órákban emelnék fel tekintetüket a sivár jelenből a biztos jövő felé. Mert újra eljönnek a boldog és áldásokban gazdag Karácsonyok úgy a magyar, mint a meggyötört testvérnépek számára a Duna- Tisza táján és a Kárpátok alján. Nem Sztálin születésnapjának brutálisan kierőszakolt megünneplésére, hanem Krisztus Urunk születésének áldott ünnepére indul majd a magyar. . . Megkondulnak majd mindenfelé a Kárpátoktól az Adriáig és Dévénytől Brassóig a felszabadult népek templomainak harangjai. És megkondul majd a budai Mátyás templom nagyharangja is, ahol az ország megkoronázott királya: Ottó Őfelsége ünnepel, áldott élettársával és úgy kisebb családjával, mint az»egész magyar sággal és a dunavölgyi nagy népcsaláddal. Ezért hittel és reménységgel ünnepeljetek. Szivetekben a karácsonyi üzenettel: ' Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat!” A KRÓNIKA Montrealban telefonon is megrendelhető a Keleny cég számán: HA 15-27. Ugyanitt kaphat más újságokat, könyveket, rendelhet vámmentes szeretetcsomagokat is. Igénybeveheti ingyenes Poste Restante-Service-ün két. Keleny cég. Montreal. 2116 — St. Laurent Blvd. (Sherbrooke Sarok.) — Párisi központ cime: 12-rue de la Grange Bateliere. Paris 9 eme. Tel. Taitbout 65-97. így Karácsony és Újév tájékán a politikai újságíró visszapillantást vet az elmúlt esztendőre. A demokrácia és kommunizmus harca annyiban jutott előbbre, hogy Amerika kitartott Koreában, elutasított és elutasít mindenféle appeasementet, engesztelési politikát, engedékenységet és Moszkva immár tisztában van azzal, hogy bárhol kísérelné is meg a kommunizmus újabb terjeszkedő aggresszióját, Amerika és a szabad népek fegyveres frontját találná magával szemközt. Nem lehet tovább is megismételni az egyenkénti ország-ragadozások keletközép- és keleteurópai módszeréi. A szabad népek szempontjából, — feltéve, hogy körmére néznek a belföldi vörös ötödik hadosztály nak, — ez némi, de nem igazi megnyugtatásul szolgál: közvetlenül talán nem aktuális az oroszok ellenük való támadása. De ez csak negativum. A megtámadás veszélyének lidércnyomása ezzel egyáltalán nem szűnik meg. A fegyverkezési versenyt folytatni kell. Az atombomba sem száz százalékos biztosíték, kivált, hogy a Szovjet is buzgón gyarapítja a maga készleteit. A világ rabságban levő része szempontjából pedig egyáltalán nem jelentenek előbbrejutást az 1951 -es év koreai fejleményei, mert az, hogy Sztálin már tudja, hogy minden támadás- biztosan amerikai fegyveres ellentállással találkozna, késlelteti a rabnépektől várt segitséget, hogy felszabadulásukat elérjék. Nem hiszünk abban, hogy a Szovjet a tárgyalóasztalnál hajlandó volna akként megegyezni, hogy politikailag önként kivonul ez országokból, amelyeket már, ha nem is formailag, de annál inkább gyakorlatilag a kommunista világ forradalmi front birtokállományába kebelezett be. A párisi UN- közgyülés sem szolgál más célt, mint az időnyerést a fegyverkezésre, — amelyről azonban folyton azt halljuk, hogy a még szabad világ biztonságának és békéjének biztositására, nem pedig azt, hogy egyben a rabországok felszabadítására is szolgál. Vannak akik abban bizakodnak, hogy ha a Nyugat hatalmas fegyverkezési fölényt ér el a 800 milliós Szovjet-blokkal szemben, akkor sor kerül a rabországok ügyének ultimativ felvetésére is. De közben a Szovjet-blokk is azon van, hogy lépést tartson a Nyugat fegyverkezésével s igy nagyon bizonytalan, eljön-e valamikor is az időpont, amikor a Nyugat valóban döntő fegyverkezési fölényben lesz vele szemben? ifi »Jí Az Európai Unió eszméje Amerika sürgetésére az elmúlt évben előtérbe került, de nemcsak kellő előkészítés nélkül, hanem még ahhoz is a diplomáciai művészet legügyesebb teljesítményeire lesz szükség, hogy közös egyen ruhájú hadsereget létesítsenek és iparaikat is összevonják-a nyugateurópai népek, nemhogy egy igazi Európai Unió létrehozatalára volnának valóban fogékonyak. A nyugateurópai hadsereg talán meglesz s ugylehet megvalósul a hat nemzet vas- és széniparát egyesítő Schuman terv is, — és ez némelyek szerint elég az orosz veszedelem elleni felkészülésre, — de a valódi európai egyesülés gon dolata még nagyon messzi van attól, hogy beérlelődjék a lelkekben. Tulnagyok az ellentétek, nemzeti önzések, semhogy a közeli évekre nagyon lehetne számítani megvalósulására. Elintézetlen nagy területi kérdések, szembenálló gazdasági érdekek útját állják ennek s nem titok, hogy a ikét legszámottevőbb nemzet közül sem a németnek, sem a franciénak nincs nagy kedve az Unióhoz. Legalább is a politikusoknak nincs,, mert a lövészárokban nem ők szoktak feküdni. . . Legyünk tisztában azzal is, hogy a második világháború után átcsoportosított vagy önállósult kisnépek sem viseltetnek osztatlan lelkesedéssel egy Dunavölgyi Unió eszméje iránt. Nem tagadják, hogy külpolitikailag és gazdaságilag számos előnyt is biztosítana számukra egy nagy dunavölgyi közösség, de ugyanakkor nem szívesen mondanának le önállóságukról. A tömegek is szeretik a nemzeti önállóság gondolatát, a politikusok pedig több álláslehetőséget és a magas állásokban több tekintélyt, több és szabadabb hatalmat remélnek maguknak egy független államiság esetére, — noha ez a függetlenség kritikus helyzetben csak illúzió s kivált az a mai atomkorszakban. . . A szlovákok például busz esztendő alatt torkig jóllaktak a csehekkel való közösséggel, helyesebben a cseh fennhatósággal, akárcsak a horvátok a két háború közti szerb uralommal, amelynek önkénye vezérüknek. Radics Istvánnak a parlament nyílt ülésén történt agyonlövetése után sem csökkent. Nem keli r.ekik többé a cseh, illetve a szerb házastárs, válni akarnak tőle és önálló szabad életet akarnak élni, — hacsak garanciát nem kapnak arra, hogy jól járnának egy uj egybekeléssel, nem károsodásuk, fogyatkozásuk, hanem hasznuk, több biztonságuk és egyéb előnyük származna belőle. . . Reális látású magyarok megértik azt is, hogy vannak olyan honfitársaik, akik szintén inkább amellett éreznek, hogy Magyarország maradjon “független”, maradjunk egymásközt magyarok, ne álljunk össze senkivel, akinek más a fajtája, természete, éíetszokása. Ez is álláspont és mellette érveket lehet felsorakoztatni, — de ez esetben tisztában kell lennünk azzal is, hogy akkor a mi napjainkra be kell érnünk az u, n, kismagyar elgondolásokkal. . * * *’ Őszinte szó sohasem.bűn. Valljuk be, a magyar népnek jelenleg legalább olyan, ha ugyan nem fontosabb érdeke a lederáció, mint a horvátoknak, szlovákok-
