Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-12-15 / 12. szám
1951 december. "KRÓNIK A” 7-IK OLDAL. nak, bácskai szerbeknek, erdélyi románoknak, stb. Két békekonferencia tapasztalatai megmutatták, nemcsak azt, hogy a régi Nagymagyarország területi integritása visszanyerésére semmi józan kilátás nincsen, de még arra is alig, hogy az elszakított területek magyarságának önrendelkezési joga méltánylásra találjon. A második Trianont az összes nyugati hatalmak, kivétel nélkül elfogadták. Sem az erdélyi peremmegyék magyar többségű területei, sem a felvidéki magyar tömbök önrendelkezési jogának érdekében semmiféle érdemleges kiállás nem történt sehonnan, sőt Csehszlovákia megvethette a lábát a számára katonai szempontból fontos rajkai, dunántúli szögletben, amely pedig szinmagyar lakosságú. Nagyon sokat emlegetik a világban a demokráciát, de csak belpolitikai értelemben. Külpolitikai tekintetben az volna az igazi demokrácia, nemzetközi jogegyenlőség, ha a gyengék ugyanolyan jog-tiszteletben részesülnének területi történelmi jogaik védelmében, mint a ’ hatalmas, erős, sok milliós országok. Erről azonban álmodni sem lehet. Egy angol békedegátus az 1946-os párisi békekonferencián, amikor egy magyar politikai újságíró egymásközti beszélgetésben azt emlegette, hogy Magyarországnak ezer éves történelmi jogai vannak a Felvidékre, megjegyezte: — Thousand years?! Really;, time for a change! Ezer év?! Valóban ideje, hogy változás történt! Arra értette, hogy ideje volt a nemzetiségeket függetlenné tenni. Hiába, a Nyugat politikai köreibe végzetesen beette magát a századeleji nemzetiségi agitátorok és egyéb törtetők propagandája, amely nagy nemzetiségi elnyomatásról regélt és meg tudta téveszteni Európa több tekintélyes politikusát és íróját is. Csak most tapasztalhattuk a Kossuth Lajos amerikai emigrációja százéves jubileuma alkalmával,' hogy még a világ legjobb és legdemokratikusabb újságjának minősített N. Y. Times szerkesztője is nemzetiségi elnyomónak mondotta Kossuthot a vezércikkében, nem törődve azzal sem, hogy ezzel alaposan elrontja a magyarság ünnepét. Mit remélhetünk a legdemokratikusabb Nyugat ilyen felfogásától? Nincs kizárva, hogy ha lesz egy harma*dik világháború és abban Magyarország végre és végül a helyes oldalon, Amerika oldalán lesz. a béketárgyaláson visszaitélnek talán egy kis csallóközi tömböt, vagy pedig népszavazást rendelnek el reá. De ki tudja a sok kikergetés. széjjeltelepités után, kinek javára ütne ki az eredmény? Hasonló a helyzet az aradi kis négyszögben is. . . És ha már megkapnánk s csekény vissza juttatásokat, örökös ellenségeskedés kutforrása volna Szlovákiával és Romániával. Ezúttal a túloldalról, elölről kezdődne a harag és visszakövetelés, visszaszerzés vágya. Ami pedig Ho'rvátországot, a Bácskát. Erdélyt és a nyugatmagyarországi szegélyt illetné, arról mégcsak szó sem lehetne ezeken a beketárgyalásokon sem. Az uj dunai összeállás gordiusi csomót oldana meg a magyarság szempontjából. Mint Ottó örökös király már 1946 Husvétján megüzente e hasábokon, “végre egy tető alá kerülnének a magyarság sokfelé szakított tömegei” — és ehhez hozzátehetjük, hogy nincs is más mód arra, hogy másként valaha is együvé kerülhessenek. Azoknak kellene erről leginkább tudomást venniök, akik leggyakrabban és leghangosabban szokták fájlalni., hogy a magyarság annyifelé van idegen uralom alatt. . . Annyifelé vannak magyar nyelvszigetek az utódállamokban, hogy másként már földrajzi okokból sem lehet őket egy fedél alá hozni az anyaországgal, csak ha az utódállamokkal közösségre lépünk. Egy bizalmas összejövetelen legutóbb valaki azt kérdezte legelőbb, mintegy “biztosan sarokbaszoritó” keresztkérdésként a dunavölgyi federativ monarchia első szakértőjétől: És kérem, hol lesznek akkor a határok? A kérdés semmikép sem volt meglepő. Erről a kérdésről szoktuk megismerni a federáció-elleneseket. . . És kérdésére ezt az évtizedek történelmi keserveit, véres harcait, régi fájdalmakat és uj lángolásokat tömör egyszerűséggel megoldó, nagyon sokat mondó választ kapta: — Nem lesznek határok, — federáció lesz! Ottó trónörökössel, mint közös uralkodóval az élen, biztosak lehetünk, hogy az igazságos magyar érdekek e federációban kellő érvényesüléshez fognak jutni. * * * Karácsony jön. A magunkbaszállás, az elgondolkodás ideje. Ilyenkor emelkedett lélekkel, tisztultabb látással szoktunk visszanézni a múltba és terveket, vezető eszméket keresni az eljövendő évek, a jövő számára. Imádkozzunk a magyar felszabadulásért és gondolkozzunk el, nem kell-e végre revízió alá vennünk magát a harminckét esztendő alatt oly tragikusan csődött mondott revíziós politikánkat? Nem kell-e félretenni a gyűlölködés, rekriminálás és a sérelmek hangoztatása gyakorlatilag végzetes zsákutcába jutott módszereit. Nem kell-e a múltak kölcsönös feledését kezdeményező bölcsességgel olyan uj dunavölgyi kialakulásért dolgozni, amely politikailag, gazdaságilag, sőt a perspektívával gondolkodó magyaroktól észrevehetően, nemzetileg is, olyan megoldást hoz, amelyben együtt lesznek minden magyarok és együtt lesznek a régi országrészek, mert NEM LESZNEK HATÁROK, - FEDERÁCIÓ LESZ! A KRÓNIKA terjesztője VENEZUELÁBAN CULTURA” Librcria International CARACAS, Ciprcsses A. Miracelos S Ugyanott hirdetések is feladhatók és magyar lapok és könyvek megrendelhetők. Szíveskedjék a Krónikát kiolvasása után ismerőseinek, honfitársainak, jóbarátainak továbbadni! A BÉKE HÁZÁT NEM LEHET A TETŐTŐL ÉPÍTENI. A párisi UN közgyűlésen tíz napon át egy négyes külügyi konferencia, mint albizottság tárgyalt a leszerelési kérdésről. Vishinszky orosz külügyminiszter azt javasolta, hogy előbb szavazzák meg az atomfegyverek kiküszöbölését és azután tárgyaljanak a tilalom betartásának ellenőrzéséről. Ezt a nyugati szövetségesek természetesen nem fogadták el s így a konferencia, mint előrelátható volt, lényegében eredménytelen maradt. Vishinszky azt mondja, az atombombát tiltsák be azonnal, az ellenőrzésről szóló megállapodás ráér majd később. Semmi jel arra, hogy Vishinszky komoly és mélyreható helyszíni ellenőrzésbe volna hajlandó belemenni. De irfég ebben az esetben is, ki tudja ellenőrizni, nem e rejtettek el valahol, a mérhetetlen ország valamely zugában atombombákat vagy nem folytatják-e ott titokban a gyártást. A kommunista felfogás szerint az ellenfelet megcsalni, félrevezetni nem bűn, hanem erény. Az oroszok eddig is már sokszor csaltak, sok megegyezést játszottak ki, köztük a yaltait is, amelyben teljes szabadságot Ígértek az általuk megszállt országoknak, igy Magyarországnak is. Amig e csalásaik bűnét helyre nem hozták, nem lehet szó még annak gondolatáról sem, hogy bizalom legyen irántuk. Az atombomba-ellenőrzés csak kölcsönös bizalmon épülhet fel s előbb — ha egyáltalán lehetséges, — ezt kellene megteremtenie a Szovjetnek az összes ellentétek megoldásával, a bűnök helyrehozatalával és csak azután, a legvégén lehet szó a leszerelésről és a sok billió költséggel előállított atombombák használatáról való végleges lemondásról. Nem lehet a házépítést a tetővel kezdeni! Ha, — és ezt nagyon nagy H betűvel írjuk, — az ellentétek okai megszűntek, akkor az atombomba használatának kérdése ma* gától tárgytalanná válik. Ehhez az kell, hogy a Szovjet feladja az imperialista szerzeményeket és lemondjon terveiről, a kommunizmus terjeszkedési szándékairól. Ezek minden ellenőrzésnél jobb garanciát adnak, — de ki hiszi, hogy a Szovjet valamit is feladna, valamiről is lemondana?! karácsonyi jókívánság ÉS REMÉNY. Ezen a karácsonyon messze idegen tájakról, a világ végéről egy bujdosó imája száll a magas egekbe, hogy a jó Isten vezérelje boldogságra Ottó királyt és Regina királynét együtt a szétszórt magyarokkal és együtt az annyit szenvedett Nemzettel. Megtaláltuk a sokféle lélek között, minden viharon keresztül is, a mi nagyon szeretett Őrangyalunkat, Regina királynét és kérem Öt énekelje el a Nemzetért is a Mennyből az Angyalt a Szent Karácsonyestén és hívja segítségül a mennybéli angyalokat, hogy vezéreljék haza a hazátlan bujdosó Királyt az ő hazátlan népével együtt, hogy a jövő magyar karácsonyok legszebb dísze az ő uralkodása alatt a magyar nép boldogsága legyen. Akik messze tájról küldik ezen a karácsonyon imájukat a Királyi Családért és a Nemzetért, a tengereken át is egymásra találnak ebben a közös imában ezen az estén. Éltessük egymásban azt a gondolatot, Hogy közeleg az idő, amikor a szenvedést az öröm váltja fel. Tudom, hogy Ottó király és Regina királyné is igy gondolják ezen a karácsonyon és kérem fogadják tőlem, az egyszerű műnkásembertöl a szivem őszinte szerctetét, a mi karácsonyi reménységünket, hogy ők olyan uj Magyarországot fognak hozni, amely ben kenyere, szabadsága és becsülete lesz a munkásnak. Adja a jó Isten, hogy mielőbb úgy legyen, amen! Wellington, N. Zealand, Ausztrália, 1951 november, DöMöS IMRE. SEGÍTS, AZ ISTEN IS MEGSEGÍT! * Bajorország weideni körzetében élő hontalan magyarság üres zsebbel és üres kamrával áll karácsony szent estéje előtt! Ártatlan gyermekek, tehetetlen öregek és betegek, a krisztusi szeretet jegyében kiáltanak segítségért azokhoz, akik az eljövendő karácsony ünnepén meleg szívvel és lélekkel, gondolni tudnak a nélkülözőkre és elhagyottakra! A jó Isten irgalmára apellálva kérünk Benneteket, halljátok meg segélykiáltásunkat, lelketek melegével fütsétek be az elhagyatott hideg szobákat és szivetek szeretetével gyújtsátok meg a karácsonyfákat ott is, ahol a betlehemi csillagot cp oly szent hittel várják mint ahogy Ti. Mély alázattal kérjük az Egek Urát, hogy az a betlehemi csillag világítson Nektek cs legyen útmutatótok, a jóságban és felebaráti szeretetben! A jószivü adakozókra Isten nagy áldását kérjük és azt hálás szeretettel köszönjük. Wernberg, 1951, november 25. Magyar Iroda Weiden. Horváth Jenő körzetvezető. Lakcím: 13a, Wernberg, Oberpfaltz, Regensburgerstr. Nr, 9. Kreis: Nabburg, Obpf. Bavaria, Germany. iji íjí ríí Adományokat a Krónika is továbbit és kimutat a lapban. Idő és bélyeg takarítás céljából forduljunk bevándorlási ügyekben egyenesen az Amerikai Magyar Szövetséghez, 1624 Eye St. N. W. Washington 6, D. C. Segélyügyek ben direkt az American Hungarian Relief címre írjunk: 246 Fifth Avenue, New York City. m\
