Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1951-12-15 / 12. szám

1951 december.

"KRÓNIKA”

3-IK OLDAL’

11

"ÍGY AKAROM SZERETNI A MAGYAR NÉPET, MINT ERZSÉBET KIRÁLYNÉ

LÁTOGATÁS REGINA KIRÁLYNÉNÁL.

Irta: RUBY ERZSÉBET

ESKÜVŐI FESTMÉNY A KIRÁLYI PÁRRÓL *

Az amerikai katolikus magyar papság december 3-án a new yorki Savoy Plaza-szállóban szükebb összejövetelt tartott Ottó örökös-király és Regina örökös királyné tiszteletére. Az összejövetelen az örököskirályi pár örvendetes meglepetésére Juharos István honfitársunk, a

— ISTEN HOZTA - mondta OTTÓ király kezetnyujtva és éreztem, hogy Istentől megáldott pillanatok ezek, amikor a királyipár new yorki lakásán REGINA királyné intervjura fogadott.

REGINA királyné közvetlen egyénisége és egyszerűsége úgy megfogta a telkemet, hogy a meghatottságtól pillanatokig alig tudtam szóhoz jutni.

Magas karcsú alakja körül kerestem az odatartozó peckes alabárdosokat, a szálfa-egyenes testőröket, fátyolos udvarhölgyeket és borászoké haján az arany házikoronát, — mert mindig igy láttuk éleiben és festményeken a királynékat. . . OTT állt REGINA,

zokogó vágyódásunk eleven beteljesülése, egyszerű angolszabásu sötétszürke kosztümben, a kabátka alatt fehér sportbluzban. Elnéztem viruló fiatalságát, finom keskeny arcán a mély érzések tiszta hamvát és kék szemének mindig derűs ragyogó sugarában, — óh mennyi ígéret... !

Amint ott ült velem szemben REGINA királyné, a komor egyszerű angoldiványon, — egy pillanatra, egy villanásra, mint mikor a fekete fellegekben végig cikkázik a vakító villám, úgy láttam ott, mint egykor a martiraszszonyok legnagyobbikát: ZITA királynét, angyalcimeres trónon ülve a magyar királynék örök ruhájában. . . Ez a képzelet a magyarok vágyódó vágyainak átvett láíománya volt, — a magyar jövendő horizontjára vetített nagy, nagy akarásunk.

REGINA királyné magyar szóval fogadott:

— Most tanulok magyarul, — mondta hibátlan kiejtéssel s a hangja tisztán csengő, halk szoprán. A történelem ezzel a jelzővel ir a legnagyobb magyar Széchenyi István feleségéről, gróf Seilern Grescentiá-ról, Mert a hang, az orgánum mutatja meg a lélek és a szervezet egymáshoz viszonyuló fegyelmezettségét.

— Igen. — mondja REGINA felcsillanó örömmel — olyan szorgalmasan tanulok, hogy jövő évre már tökéletesen AKAROK magyarul beszélni. Olyan jól és hibátlanul, mint OTTÓ. Kicsit nehéz a magyar nyelv — mondja a királyné és olyan egyedül áll a többi nyelvek között.

Arra a kérdésemre, hogy mit vár REGINA királyné a magyar nőktől, ezt válaszolta, mialatt mindig szelíden mosolygó arca most elborul:

— SZEGÉNY magyar asszonyok és leányok! A legmelegebb érzéssel gondolok rájuk! Csodálattal figyelem, mily hősiesen viselik nagy szenvedéseiket! Tudom, hogy nehéz feladat hárult rájuk, — de azt is tudom, hogy hittel, bizalommal és erős akarattal megállják a helyüket. És abban sohasem-kételkedtem, ^ hogy a magyar nők az-eltiport Magyarországon

és szerteszórva a nagy világban, még bujdosásukban is missziós munkát végeznek. De épp úgy otthon is, kivált a deportáltak asszonyai rettenetes nehéz helyzettel küzdenek, éppen úgy mint a férfiak. Velük érzek, amikor családokat szakítanak el otthonuktól, velük sírok, amikor az édesanyák minden megpróbáltatását végig kell most szenvedniük. Mindig rájuk gondolok és imával próbálok segítségükre lenni, melyet tudom, meghallgat a jó Isten, hogy végre eljöjjön az az idő, amikor tettekkel is segítségükre lehetek. Én ma sokkal jobban hiszek Magyarország felszabadulásában, mint eddig, mert a magyar szabadság ügye egy lett a világszabadság ügyével. Már az egész világ megmozdult a bolsevizmus ellen, az élén Amerikával. Ezért hálásak vagyunk Amerikának.

— Néhány szót. Felséges Aszszonyom, — kérem a királynét — dicső elődjéről: I. Ferencz József hitveséről: Erzsébet királynéról, kinek emlékét a magyar nép legendás szeretettel övezi körül még ma is, — és néhány szót felséges férje Ottó király édesanyjáról, Zita királynéról:

— ZITA királyné, — mondja a királyasszony, — az imában keresett és keres vigasztalást. És én tudom, érzem, hogy a jó Isten megfogja Öt jutalmazni emberfeletti türelméért.

— Erzsébet királyné pedig — folytatta REGINA — legjobban a magyar népet szerette. Úgy aka rom szeretni a magyar népet, mint Erzsébet királyné. Már azért is, mert a,magyar nép sokat szenvedett a múltban és szenved*ma is, de mindig hü követője maradt Krisztusnak. Egyébként leszármazottja vagyok II. Endre magyar király leányának, Szent Erzsébetnek, kinek férje Lajos, Thüringia fejedelme volt, ki a nagy keresztes háborúban Jeruzsálem előtt hősihalált halt. Szent Erzsébet idősebb leánya házassága révén magam is a szent nagyasszony leszármazottja vagyok. Elmondhatom, hogy ereimben magyar vér is folyik. Szent Erzsébet áldozatkészségét, a szegények iránti szeretetét, krisztusi alázatosságát, az elesettek pártfogását Isten segítségével én is gyakorolni szeretném. Éppen ezért mindig érdekeltek a szociális problémák, a charitás-munkák és elvégeztem a különféle szociológiái iskolákat és egyéb tanfolyamokat is. így szerzett tudásomat, — sajnos — a világháború gyakorlatilag is követelte, amikor a szenvedések véres poklát láttam a Ruhr-vidéken, ahol magam is önkéntes ápolónő voltam. . ,

A királyné itt hirtelen megszakítja a beszéd fonalát és figyelmesen nézi, hogy a térdeimre fektetett noteszban jegyzek. Föláll a díványról, odamegy a könyves állványhoz és keres valamit. A

newarki Művészeti Akadémia tanára bemutatta és felajánlotta az esküvőjükről készült gyönyörű arckép-festményét. A örökös királyi pár a legmelegebb köszönettel és elismeréssel vette át a kiváló műalkotást és szívélyesen elbeszélgettek a müvészszel és a főtisztelendő urakkal.

könyvek tetejéről egy keménykötésü mappa féle könyvet vesz le és felém nyújtja:

— Ezen írjon, — mondja, —ezen könnyebb lesz — s ebben a mozdulatban annyi a megnyugtató vigasztalás, hogy a meghatottságtól alig tudom a könnyeimet visszatartani, mert hisz eddig még senki sem mondta nekem “segítek, hogy könnyebben tudjon írni.” Ne gondold, magyar testvérem, hogy szubjektív vagyok, amiért ezt leirom, — s az egész jelenet olyan egyszerűnek látszott, — de éppen akkor, amikor REGINA királyné elmondja szociális munkáinak részleteit, egy pillanat alatt átvette a lelke kényelmetlen helyzetemet, amint ott írtam, — s már segített is rajtam. Szent Erzsébet vére évezredek alatt sem fog vízzé válni. . .

— Hol is hagytuk el? — mondta a királyné a beszélgetést folytatva — Igen, mint önkéntes ápolónő igyekeztem enyhíteni a szenvedők elviselhetetlen fájdalmát. De a küzdelem még máig is tart, még nem múlt el. (Megjegyezni kívánom, hogy I. Ferencz József hitvese: a bajor Wittelsbach Erzsébet is rokona volt Szent Erzsébetnek, — mert leszármazási ágon 15-ik unokája volt Erzsébet király né a nagy szentnek. Erre a rokonságra Erzsébet királyné mindig büszke volt).

REGINA királyné arra a kérdésemre, Hogy a győzelem után, a hagyományos, ősi nemzeti életkeretek, a rend, a szabadság és a békés fejlődési lehetőségek visszaállításakor, Magyarországon milyen politikai irányt kiván, — ezt válaszolta:

Keresztény szociális politikát akarunk, — mert hisz Krisztus tanítása az igazi szociális béke elemeit adja nekünk. Szociális jólétet akarunk mindenki számára, a kereszténység és a mai kor szeUemében. A Ruhr-vidéket említettem előbb, sok éhezőit láttam ott!

Már illenék búcsúzni, hisz anynyira igénybe vettem REGINA királyné idejét, de még nem lehet... úgy összezsúfolódtak bennem a panaszok, hogy ezeregy éjszakán át — mint a mesében — lehetne beszélni a magyar szenvedésről. Árpád honalapító óta, •— a mai napig. De hát a királyné ezt mind tudja. Férje, OTTÓ király tanítja őt és ismerteti történelmünk kimagasló eseményeit. Most egy könynyebb, vidámabb kérdéssel fordulok a királynéhoz. Megkérdezem, hogy melyik a kedvenc virága, mert ezentúl ezt a virágot az Ő nevéről szeretnénk elnevezni.

Szép komoly arca vidáman fölragyog s azonnal válaszol:

— A tulipánt kedvelem, nemcsak mert hazánk virága, — piros és fehér szinü, zöld levelekkel, de a tavasz egyik legelső hírnöke, azon magyar tavaszé, me-' lyet mindnyájan várunk s mely éjetünk nagy reménye.

Tulipán, Regina. Mi szegény magyarok, mit adhatunk Reginának? . . . Vérzünk mint a pirostulipán s ezért ennek a virágnak a neve ezentúl Regina lesz. Erre egy következő beszélgetésemben bővebben visszatérek.

Bucsuzásul Regina királyné ezeket a szavakat mondja:

— Hiszek a magyar nép, a magyar papság és a magyar édesanyák hősiességében és lelki erejében. Mint ahogyan én a mai napig sem felejtettem el, úgy arra kérem a rabságban szenvedő és bujdosásban sínylődő magyar népet, kivált az asszonyokat, anyákat, hogy ők se feledjék el a mártír Mindszenty József hercegprímás egyik utolsó pásztorlevelének atyai intelmeit: hogy minden üldöztetések és szenvedések dacára is, maradjanak továbbra, is Krisz.. tus követei és folytassák a családi