Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-06-15 / 6. szám
2-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1950 junius Mi az igazság a Mindszenti perben? A “SÁRGA KÖNYV ÉS “FEKETE KÖNYV” A JOGÁSZ SZEMÉVEL. Irta: ISTVÁN ELEK. A szerkesztőség megjegyzése: A magyarországi büntetőjogi tudomány egyik kiválósága, aki csupán azért van öt éve emigrációban, mert törvénykezési hivatásánál fogva több kommunista perben' hivatalos szerepet vitt, hatalmas jogi tanulmányt irt, amelyben a jogász-szakértő szem szögéből foglalkozik a Mindszenti bíboros elleni perrel s az annak kapcsán az óhazai bolsevik kisebbségi bitorló-kormány által kibocsájtott Sárga Könyvvel és Fekete Könyvvel . A márciusi számban megkezd-A vádirat B) jelzésű második pontja: “egyrendbeli folytatólagosan elkövetett, az 1930. évi. III. t. c. 58. §-ában meghatározott és egyrendbeli folytatólagosan elkövetett az 1930. évi III. t. c. 60-ik §-ának (3) pontjában meghatáro. zott és az 1934. évi XVIII. t. c. 2. §-ának (2) bekezdése szerint minősülő hűtlenség büntette” címén emel vádat Mindszenti József ellen. A Fekete Könyv 175. oldalán közölt hivatalos törvényszövegek szerint: "Az 1930J III. t. c. 58. §-a: A hűtlenség bűntettét követi el és 10 évtől 15 évig terjedhető fegyházzal büntetendő., aki külhatalom kormányával, vagy külföldi szervezettel szövetkezik vagy érintke. zésbe bocsátkozik (avégett), hogy a magyar állam ellen ellenséges cselekmény(ek) re bírja; úgyszintén az is, aki valamely külhatalmat a magyar állam ellen háborúra, vagy kényszer(ü) intézkedésre indítani törekszik. Ha a hadüzenet megtörtént, vagy a háború kiütött, vagy a kényszer intézkedés bekövetkezett, a büntetés életfogytig tartó Íegyház”. "Az 1930. III. t. c. 60. §-a igy szól; A hűtlenség bűntettét követi el és 5 évig. terjedhető börtönnel büntetendő: 1. Aki katonai titkot, vagy a magyar állam egyéb fontos érdekeit, igy különösen nemzetközi, vagy gazdasági helyzetét érintő más titkot kikémlel, vagy jogosulatlanul megszerez; 2. Aki közhivatalnoki állásánál, hivatalos megbízatásánál, vagy a hatósággal szemben fennálló szolgálati vagy szerződéses viszonyánál 'fogva birtokába vggy tudomására jutott ily titkot nyilvánosságra hoz, vagy illetéktelen személlyel közöl, avagy illetéktelen személynek más módon hozzáférhetővé tesz; 3. Aki nem az$ 1. vagy 2. pontban meghatározott módon birtokába vagy tudomására jutott ily titkot nyilvánosságra hoz, vagy illetéktelen személlyel közöl, avagy illetéktelen személynek más módon hozzáférhetővé tesz,, ha a cselekmény az állam érdekeit veszélyezteti. "Az 1934. XVIII. t. c. 2. §-a tiik a tanulmány leglényegesebb részének ismertetését. Az alábbiakban az óhazában élő rokonaira való tekintettel álnevet használó, kiváló büntetőjogász fejtegetéseinek egyik további kiváltkép fontos és döntő jelentőségii fejezetét adjuk és sort fogunk keríteni a vádirat más pont jaira is, hogy a szabad magyarság tisztán láthassa a perdöntő óriási külömbséget, miként festett volna a Mindszenti-per, ha mód lett volna a tárgyilagos, szabad ügyvédi védelemre. igy szól: A 60. §-ban meghatározott hűtlenség büntetése: tiz évtől tizenöt évig terjedhető fegyház, ha a cselekményt abból a célból követték el, hogy a titok idegen állam hatóságának, külföldi szervezetnek, megbízottjuknak, vagy érdekükbenmüködő személynek tudomására jusson, vagy hozzáférhetővé váljék, életfogytig tartó fegyház, ha a cselekményt a most említett célból követték el és a cselekmény az állam érdekét súlyosan sértette, vagy veszélyeztette, avagy, ha a titkot az említett célból lopás, vagy erőszakos cselekmény utján szereték meg”. A vádirat a most közölt bűncselekményekre vonatkozó tényállást a kővetkezőkben közli: B.) Mindszenti József a bűnjelként szereplő iratok egész sorának tanúsága szerint az USA budapesti követeivel, Schoenfeld Artúrral, majd ennek távozása után Seiden Chapin-nel bocsátkozott érintkezésbe abból a célból, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormányát Magyarországgal szem ben ellenséges cselekményre, a magyar kormány erőszakos befolyásolására, sőt a legitimista céloknak hatalmi beavatkozás utján való megvalósitására bírja.v Ez a mondat, illetve bekezdés a maga egészében a felhívott bűncselekményeket. megvalósító tényállás vázlatos bevezetéséül alkalmas. Ezek után a Bp. 255. §-a értelmében következnie kellene ”a tényállás tömör összefüggő és tárgyilagos elbeszélésének” és a “bizonyítékok megjelölésé”-nek, tehát “a bűnjelként szereplő iratok” részletes felsorolásának idő, hely és a címzett személyét illető ismertető jeleik szerint, a bűnjeljegyzékben feltalálható megkülönböztető tétélszámaiknak és leg főképen a vád tárgyává tett bűncselekmények megvalósitására alkalmas szövegük szószerinti, pontos idézetének. A következőkben azonban "... a bűnjelként szereplő iratok egész sorának ...” adatai helyett, mindössze három levélről találunk említést. És pedig a vádirat szövege szerint: "1946. december 6-iki jelentésében kiemeli, hogy ‘‘a közbelépés most már égetően fontos”. Hogy azonban ezt a "jelentés”-t kinek, mi okból és célból tette, kinek és milyen utón módon való közbelépését tartotta fontosnak, erről sem miféle további említés nincsen, következőleg az első helyen említett levélre vonatkozó idézet a vádbeli cselekménynek nyomaira sem'enged következtetni. Majd december 16-án pedig azt irta, hogy "Amerika segítségét kérem ... a kibontakozás külső támogatással lehetséges, hogy miként, erre az utat, módot megjelölhetném.” A vádirat ebből a második levélből, vagy jelentésből sem közöl ennél többet és az előbbihez hasonlóan a címzett személyét sem közli. Ez negative mindenesetre azt bizonyítja, hogy abban a vád alátámasztására alkalmas más szöveget nem talált. Ezért tényként állapítható meg., hogy a most közölt levéltöredékben nyoma sem található “a magyar állam ellen ellenséges cselekményre” való reábirás törekvésének, még kevésbbé olyan szándéknak, amely “valamely külhatalmat a magyar állam ellen háborúra vagy kényszerintézkedésre indítani” törekszik. Az idézett levélrészlet "kibontakozás”-ról beszél, amely "külső támogatással” lehetséges. A kibontakozás magában véve nem jelenti erőszakos cselekmények összetételét, éppen azért a vonatkozó ‘ külső támogatás” nem kény szerintézkedéseknek és még kevésbbé a háborúnak fogalmi meghatározása. Ha tehát a levélíró “Amerika segítségét” kérte, egy ben "a kibontakozás”-ra vonatkozó "utat, módot” csak később kívánta megjelölni, úgy határozottan megállapítható, hogy a jelen esetben/ bizonyíték gyanánt idézett levélrészlet önmagában sem az idevonatkozólag felhívott hűtlenség bűntettének, sem pedig az előbbi fejezetben tárgyalt — a köztársaság és a demokratikus államrend megdöntésére irányuló — bűncselekmény tényálladékának megállapítására nem alkalmas. Nem lenne alkalmas, ha abban az időpontban a magyar állam, illetve az esetben sem, ha azon időben annak kormányzata, minden külső befolyástól független minden külső lekötelezettségtől és felelősségtől mentes, tehát a szó nemzet, közi jogi értelmében “souverain” lett volna. Ez azonban az adott esetben nem állott fenn. Magyarország ugyanis a második világháborút befejező békeszerződésben többféle kötelezettséget vállalt magára, igy egyrészt anyagi szolgáltatások (jóvátétel) kédésében, másrészt önjoguságának korlátozása (főleg a védelmi intézkedések) tekintetében, de kötelezettséget vállalt többek között az emberi szabadságjogok tiszteletben tartását illetően is. Mindezeknek és a békeszerződésben foglalt összes többi kötelezettségeinek teljesítésére vonatkozólag a békeszerződést aláíró hatalmak ellenőrzése alá vetette magát. Ennek az ellenőrzésnek a gyakorlására a békeszerződést aláíró hatalmak illetékesek az ott előirt módon, anélkül, hogy részükről ez a ténykedés “háboru”-t, "ellenséges cselekmény”-^ vagy akár “kényszer - intézkedés”-t feltételezne. Illetékességükön nem változta-«, tott, sőt arra megerősitőleg hatott az a helyzet, hogy Magyarország a vádbeli időben a békeszerződést aláíró nagyhatalmak égyikének tényleges és jogi értelemben vett megszállása alatt állott. Ez a megszállás lényegében az illető hatalom közvetlen ellenőrzése és befolyása alá vetette az országot. A szöbanforgó levél többi részének közlését a vádirat sajnálatosan mellőzi. A közölt szövegből azonban mindenesetre következtetni lehet arra, hogy a levélíró nyilván azért kérte Amerika segítségét a kibontakozás érdekében, mert az akkor a fennállott helyzet, a kormányzat és az uralmon levő rendszer — amely kétségtelenül a megszálló hatalom bizalmát élvezte — a panaszolt sérelmeknek alkotmányos utón való orvoslását lehetetlenné tette, viszont a megszálló hatalom, amelynek elsősorban lett volna feladata a magyarországi kormányzat ténykedéseinek ellenőrzése és a békeszerződésben elvállalt kötelezettségek teljesítésének az ott biztosított eszközökkel való végrehajtatása, a panaszolt tények tekintetében ezt tenni elmulasztotta, illetve az esetleges panaszokat figyelmen kívül hagyta. Következőleg a békeszerződést aláíró másik nagyhatalom segítségének kérése kézenfekvő, sőt jogszerű volt. Ugyanis az a külföldi hatalom, amelyhez a panaszos az emberi szabadságjogok megvédelmezése érdekében fordult, befolyását — a megszállás tényleges és jogi helyzeténél fogva, a dolgok természetes és logikai rendje szerint csakis a megszálló hatalom utján, azzal való egyetértésben érvényesíthette. Ez a körülmény azonban,, míg egyrészről az eljárás jogszerű voltát biztosítja, másfelől a megszállás alatt álló, tehát cselekvőképességében korlátolt és ellenállásra ép. pen a megszállás folytán képtelen ország, illetve állam ellen való "ellenséges cselekmény”-t, "kényszerintézkedés”-t, főleg pedig a "háboru”-t fogalmilag is kizárja. Ha ugyanis a megszálló hatalom az orvoslástól azért tartózkodik, mert a panaszolt jogtalanságok tekintetében a magyarországi kormányzattal egyetértett és annak a másik nagyhatalomnak, amelyhez a panaszos fordult — beavatkozását, amely csakis az ő közbenjöttével foganatosítható,, elhárítja, úgy a másik hatalom, amennyiben egyáltalán szükségesnek és jogosnak találja, mindazokat az intézkedéseket, amelyeket ebben a tekintetben a nemzetközi megállapodások és szerződések biztosítanak, nem a megszállott és igy cselekvőképtelen magyar állam, hanem a megszálló és éppen ezért felelős másik nagyhatalommal szemben fogja alkalmazni. Az 1930. III. t. c. azonban egyedül és kizárólag a független és önjogu magyar államot kívánta védelembe részesíteni és maga a vádirat sem hivatkozik olyan tételes magyar jogszabályra, amely egy korábban ellenséges, majd győző, de mindenesetre idegen megszálló hatalom, illetve annak befolyásától függő politikai rendszer érdekeit biztosítaná. HAZAÁRULÁS VOLT-E AZ AMERIKAI KAPCSOLAT?
