Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-12-15 / 12. szám
1950 december “KRÓNIK A” 3-IK OLDAL'----------------------------------------------------“—■-’»3 KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. nak igenis van súlyúk és jelentőségük. Tehát már most kell foglalkoznunk a jövő problémáival, ha azt akarjuk, hogy azol a felszabadulás után oly rendezést biztosítsanak a Dunavölgye népei számára, amely azok békéjét és virágzását hosszú évekre és évszázadokra biztosítani tudja. Áruikor Szent István. Szent Imre herceghez irt intelmeiben leszögezte azt, hogy az egynyelvű nép gyenge és csak a más népek fiai iránt is jóindulatú nemzet tudja a Kárpátmedence jövő virágzását biztosítani, a szent király a magyar jövendő útját látnoki szemmel rajzolta meg. Tévednek azok a pogánykodó magyar, vagy ha ugyj tetszik magyarkodó pogány történetírók, akik úgy értelmezik Szent István ezen kijelentését, hogy ő az ország kereszténységének megerősödését elébe helyezte a nemzeti érdekének és ezért előnyben részesítette a hitben erősebb idegeneket a magyarokkal szemben. Első nagy királyunk valóban nemzeti politikát hirdetett intelmeiben, mert tudta jól, hogy a magyarság száma nem elég ahhoz, hogy a Kárpátmedence teljes térségét egymaga betölteni tudja és ezért szükség van oly népekkel való szövetségek biztosítására, akik békés együttélésben hajlandók e földrajzi térség kulturális, gazdasági és stratégiai egységét szolgálni. Prófétái szemmel tekintett be a szent király a jövőbe, amikor mintha megérezte volna, hogy a tatárok és főleg a törökök előnyomulása következtében az idegen népek mind nagyobb tömegben szorulnak a Kárpátok ideiglenes biztonságot jelentő sáncai mögé, majd a 150 éves török hódoltság korát, amikor a Félhold uralma alatt a magyarság száma egyre fogyott. Látta előre azt a kort, amikor a magyar állameszme oly területen él tovább 150 éven keresztül, amelynek lakossága túlnyomó többségben idegen, amikor a végvárak vitézei, Bocskay hajdúi és Rákóczy kurucai is nagyrészt nem magyarul beszéltek, de életüket és vérüket ontották a szent magyar ügyért. Ha a szentistváni eszmének jegyében gondolkodott volna a magyarság a későbbi évszázadok folyamán, úgy talán elkerülhető lett volna Trianon és elkerülhető lett volna a második világháború európai tragédiája is. De azon népek, amelyek a Szent Korona egységében éltek, is megmenekültek volna sok bajtól és keserűségtől, ha ahelyett, hogy a Kárpátok természetadta határain átkacsintottak, megkeresték volna azokat a módozatokat, amelyek ezen természetadta határokon belül megadták volna számukra az együttélés lehetőségét kulturális nemzeti önáálóságuk megóvásának biztosítása utján. Akkor talán nem dördült volna el a belgrádi parlamentben az a gyilkos lövés, mely a horvát nép nagy férfiúnak, Rádics Istvánnak életét kioltotta, nem dúlt volna 20 esztendőn keresztül az a harc, mely mindjárt az egyesülés után a cseh és szlovák nép között keletkezett. Az Egyesült Európa gondolata a világ közvéleménye előtt az újonnan rendezendő kontinens jövő politikai képlete. De minden gondolkodó fő előtt az is világos, hogy; a történelmi, évezredes kultúrák és a földrajzi adottságok alapján széttagolt Európa egyesítése nem történhetik egyszerű mechanikai módszer szerint. A regionális rendezés gondolata már most érvényesül a nagyhatalmak elgondolásaiban. Tisztában vannak azzal, hogy a skandináv államok, a latin nagy népek szövetsége, a Német Államszövetség, a Balkánfélsziget országai lesznek regionalis (körzeti) tényezői az egységes Európának. És természetesen a Dunavölgyének térsége, mely; a Germánság és szlávság közötti ütköző-helyzeténél fogva, különös jelentőséggel bir ezen európai tagozódások között. Ennek a térségnek rendezése pedig a két világháború közötti Kisantant formájában, úgy hiszem, elég gé bebizonyította tarthatatlanságát, hisz még mielőtt a germán expanzió vihara elérte volna, már előszelének hatása alatt kártyavárként összeomlott. Tehát úgy a nagyhatalmak, mint a dunavölgyi népek emigrációba szorult vezetői előtt mint reális megoldás lehetőség kell számításba jöjjön a történelmi évszázadok viharait kiállott Szent Korona, illetve annak égisze alatt létrehozandó konföderáció. ífí tjí -Jt Nekünk királyhü magyaroknak pedig egyj a kötelességünk: hirdetni szomszédnépeink, illetve azok képviselői felé azt, hogy mi meglátjuk az idők tanulságait, mi nem imperialist törekvéseket, táplálunk lelkünk mélyén, mi nem a multat akarjuk visszacsinálni a maga gyengéivel, mi nem a “primus inter pares” szerepére törekszünk a Dunavölgyében, mint egykor Benes Csehszlovákiája, hanem oly lehetőségeket kínálunk fel a Dunavölgy remélhetőleg nemsokára szabad népeinek, mely őket nem korlátozza nemzeti szabadságukban, de oly biztos keretet nyújt, mely megóvja őket, az egyedülálló kis népeket fenyegető viharoktól és megadja nekik azt a lehetőséget, hogy egy Egyesült Európa kebelén belül a többi tagállam-csoporttal egyenlő erővel rendelkező alakulatként védjék meg földrajzi helyzetükből adódó érdekeiket. A közös vörös elnyomatás szükségszerűen közelebb hozta egymáshoz a dunavölgyi népeket. Ezzel a ténnyel számolnia kell ezen nemzetek emigrációs képviselőinek is és ha a letűnt tragikus közelmúlt előítéleteinek félretételére elég erkölcsi bátorságuk van, úgy képesek lesznek a félreértett, mert tudatosan félremagyarázott Szent Korona-gondolatban megtalálni azt a supernationális erőt, mely egyedül képes megoldani különböző fajú és kultúrájú népek együttélését egy közös földrajzi területen, ahová őket az Isteni Gondviselés helyezte. A magyar nép ragaszkodása a királyság ősi államformájához független minden külpolitikai elgondolástól: biztosan tudjuk, hogy a jövő Európa kialakulásánál nem lesznek oly akadályozó tényezők, amelyek meggátolhatnak egy né-A decemberi enyhe kaliforniai napsugár nemcsak a nyiladozó azaleákat, rózsafákat, nárciszokat és a meleg éghajlat egész virág- és növény-világát örvendezteti, hanem a palomari messzelátó komoly tudósait is. Az enyhe éghajlat és ragyogóan tiszta égbolt ezer és ezer uj alkalmat készít a csillag vizsgálók kutató munkája számára. “DICSŐSÉG A MAGASSÁGOS MENNYEKBEN ISTENNEK.” A karácsonyi angyalok énekének eme szavai járják át minden igaz tudósnak a szivét, amikor a csillagos ég titkaiba betekint. A palomari csillagvizsgálónak is nem egy tudósa újra és újra vallo, mást tesz előadásaiban és írásaiban arról a csudálatos isteni dicsőségről, amely) árad a világegyetem titkainak ismeretéből. A hamis, materialista világnézet hiába próbálja ezeket a nagy istenfélő tudósokat az igaz útról félrevezetni. Az Isten-ismeret és dicsőségének hirdetése alaptanitása a palomari csillagvizsgáló legnagyobb és legigazabb tudósainak. í}í ifi t}C Vajha ez az isteni ismeret és dicsőségének hirdetése az emberi szivekben is lakozást venne! Sajnos azonban, a legtöbb emberi szívben hiányzik ez az isteni ismeret! A koreai háború vörös szörnyűségei rettenetesen igazolják ennek igazságát. . . Hogy hova vetemedhet az istentagadó vöröseknek a kegyetlenkedése, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a magukkal tehetetlen, félholt, súlyosan sebesült amerikai katonákat egyszerűen leöntötték gazolinnal és felgyújtották. . . Ilyen gonoszságra csakis az istentelen és gonosz vörösek vetemedhetnek. . . . Milyen más arz istenfélelemre nevelt magyar baka szive. . . . Molnár Ferenc jegyezte fel az első világháborúból, rrint haditudósító, ennek egyik legkedvesebb bizonyítékát. Sabác elfoglalása után, az egyik sebesült magyar egy elhagyott házba bemenve, egy ártatlan csecsemőt talált bölcsőjében... Keveset habozott. Ölébe vette az ártatlan csöppséget és vitte magával a Budapest-felé irányított vonaton. Ahol csak megállt a vonat, kitartotta az ablakon a kisgyermeket. És mindég akadt az állomásokon egy-egy szoptatós anya, aki pet abban, hogy szabadon döntsön államformájának kérdésében, tehát semmiféle alku tárgyát ez a kérdés nem képezheti a jövőben, de igenis a szent karácsony esti angyali üzenet szellemében kötelességünk felhívni a vjlág figyelmét arra a megoldásra, mely hivatva van a sokat szenvedett Dunavölgyében megvalósítani a békességet a jóakaratu emberek közt. örömmel megszoptatta a kis szerb csöppséget. El is érkeztek szerencsésen a budapesti hadikórházba, ahol azután mindketten gondos ápolásban részesültek. . . . Kaliforniai Messzel&txmk ezért mutat rá most évtizedek távolságából erre a jellemző történetre, hogy tisztán átérezhessük, hogy mi is a különbség &z amerikai sebesült katonákat elégető istentelen vörösek és az ellenség gyermekét fölkaroló, istenes magyar katona között. Bizony az egész emberiség: c uj korszak csak akkor következhet be, hogyha az emberi szivekben is fölragyog Isten ismeretének dicsősége. “Dicsőség a magasságos mcrtynyekben az Istennek. “és e földön békesség," Ezekkel a szavakkal folytatódik a karácsonyi angyali üzenet. Az emberiség följegyzett történelmében még soha olyan gyalázatosán vissza nem éltek ezzel a szóval, mint napjainkban! , , A muszka vörösek és fullajtárjaik Angliában akarták megtartani második világkongresszusukat, de a végső pillanatban az angol közvélemény nyomása alatt kénytelenek voltak Varsóba áthelyezni a gyűlés színhelyét. Micsoda hazug és szörnyű dolog a muszka vörösek részéről az a tény, hogy a gyönge emberek félrevezetésére békekongresszust hirdetnek, — ugyanakkor, amikor nemcsak Észak Koreát, hanem a vörös Kinát is fölszerelik és százezres hadseregeket küldenek az Egyesült Nemzetek katonái ellen. * * * Kaliforniai Messzelátónk azonban nemcsak a koreai csatamezőket látja, hanem az újra fölszereli magyar hadsereget is. November elsejétől havi százmillió forintot fordítanak Rákosiék az uj divíziók, repülőterek, kaszárnyák s katonai nevelőintézetek felállítására. És ezek az uj divíziók, a muszka vörös hadseregbe beosztva, mint ágyutöltelék szolgálják majd bolseviki gazdáikat. . . Hisszük azonban, hogy nem sokáig. Hisszük, hogyha majd felcsendül a fölszabadító seregek riadója, akkor ezek a magyar divíziók — of ja ! nagy áldozatok árán, de kiszabadítják magukat a muszka vörös medve karmaiból és kezet nyújtanak a felszabadítóknak egy nagyszerű, egy uj szabad Hazában! * * * Fájó szívvel látjuk, Messzelátónkon át, hogy újra akadt egy püspöki tanácsos és hitoktató plébános: Dr. Gergely József, aki bedőlt a vörös maszlagnak Budapesten. . . Persze a new brunswicki vörös heti hírnök örömmel közli e megtévesztett lelkipásztor cikkét, ezzel a címmel: “Hol a helyük a katolikusoknak?” Amerika közvéleménye is megtanulta a koreai iszonyatos események során, hogy a muszka vörös medvével nem lehet egy asztalhoz letelepedni életveszedelenv nélkül. És akkor,-egy félrevezeti
