Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-12-15 / 12. szám
2-IK OLDAL "KRÓNIK A" 1950 december A BÖLCSŐ A SÖTÉTSÉGBEN Irta: MSGR. MIHALOVICS ZSIGMOND. Mily szép és mélységes volt otthon a karácsony. Még az is varázsa alá került, aki külömben nem sokat törődött istenes dolgokkal. Valamennyien a barlang elé állottunk és melegedtünk a belőle áradó fényességnél. Egyszerűek lettünk s mint a pásztorok örvendeztünk a Kisdednek, ki született a világnak. A napkeleti bölcsekkel Eléje térdepeltünk és megsejtettük, hogy a Gyermek egy egész világ gondját hordja gyenge vállain. Az is eszünkbe jutott, hogy ö az igazi béke Fejedelme, mert ö az Igazság maga és az Ut és az Elet. Akik pedig szerették és értették öt, azoknak lelke mézédessé vált arra a gondolatra, hogy Isten annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta váltságára. Beleszédültünk a szeretet végtelen perspektívájába és úgy éreztük, hogy nem lehet fölségesebb célunk, mint hogy szeressük Istent mindenek felett. Szép és mélységes volt otthon a Karácsony. Az idén sötét árnyak, gonosz Herodesek leselkednek a magyar karácsony körül. A Gyermek legújabb ellenségei lettek úrrá a falvakon és városokon és úgy rendelkeztek, hogy ne legyen számára szállás kerek Magyarországon. Moszkvában vetette meg lábát az ősi. Isten ellen lázadó és az örök Isten-gyülölö Lacifer, bukott angyalaival együtt és Magyarországot is rabszijra fűzte. Utasítására a katedrákon, a nyomtatott betű hasábjain, a népművelés hálózatán a tudás mindentudását és mindenhatóságát hirdetik és a haladás nevében ‘‘tisztítják” meg Istentől az emberek életét. Mint Bethlehemben, Magyarországon se legyen szállás részére! Elvették a Szent Koronát, melyre Szent István a keresztet tűzte; többé nem megszemélyesítője a szabad nemzetnek. Uj alkotmányt hoztak, melyből teljesen hiányzik Isten neve és a kereszténység szelleme s mely szolgai utánzata a moszkvai mintának. Nincs Krisztus számára hely ott, hol a Szűz Anyjának ajánlott országot kormányozzák. Tiszta menyasszonyait, a kedves nővéreket, kiűzték elmélyedéseik és áldozataik helyéről, a szent ruhát letépték róluk, arra kényszeritették hogy mint világiak éljenek ezután. Elkobozták a monostorokat, még ha oly idősek voltak is, mint maga a nemzet s a szerzeteseket, a magyar történelem és kultúra hűséges társait kivetkőztették szerzetesi habitusukból. A Gyermek számára ne legyen hely a Neki külön fogadalommal szentelt lelkek körében sem. A föld istenfélő népét, a gyárak szorgalmas munkásait. az istenhitre talált középosztályt üldözik, ha munkát mer vállalni Jegyese, az Egyház szolgálatában. A bethlehemi elutasítás ismétlődik meg újra és újra és halljuk az írás megállapítását: Nem vala számára hely. És hogy jövője se legyen, azokat fordítják ellene, akik legközelebb állanak a szivéhez: a gyermekeket. Istentelenségre nevelik őket s az ovodások már azt selypitik az utcán: Nincs Isten. Valóságos gyermekgyilkosság, nagyobb méretű mint Bethlehemben! Az uj Herodesek a gyermekekkel mondatják el a megdöbbentő elutasítást. Nincs számára hely széles az országban! Csupán a hozzá hív lelkeknél talál menedékre. A hiv lelkek száma azonban ma nagyobb mint valaha. Minél jobban kiűzik a nyilvános élet helyeiről, anál több magyar jelentkezik, hogy szivük meleg, engesztelő érzelmei közepette készítsenek Számára puha pihenő helyet. A kulisszák Magyarországon talán sötétebbek, mint Betlehemben voltak, ellenségei is kérlelhetetlenek, azonban mind több és több pásztor és bölcs jelentkezik, hogy a saját szivüket ajánlják fel Részére menedékhelyül. Minél nagyobb a fegyveres és államhatalmi erőszak Vele szemben, a hűséges szivek annál finomabb gyöngédséggel gondozzák Öt. A szegénység, a ridegség, a száműzetés, az üldözés, a vérontás bölcsője körül nagyobb, mint volt Betlehemben. De az Érte való aggodalom és gyöngédség, a Benne folyó önfeledt öröm és vigasztalódás megközelíti Szűz Anyjának, a pásztoroknak és bölcseknek érzelmeit. Hiába settenkednek a luciferi árnyak a magyar karácsony körül, a magyar nép éppen ennél a bölcsőnél melegíti meg fázó lelkét. A gyilkosokkal, üldözőkkel népes karácsony éjszaka talán még kisértetiesebb, ha a világhelyzetre gondolunk. Két táborra szakadt a világ. Egyik oldalon a proletárok forradalmi serege. Fejük felett a luciferi vörös lobogó leng. Nem kisebb a cél, mint minden más osztály erőszakos kiirtása, hogy romjaikból felépítsék a kommunista paradicsomot. A másik oldalon állanak a szabadság hívői, kik a fejlődés utján és az ember személyi jogainak tiszteletben tartásával törekesznek az általános jólétre. A két tábor éppen a mostani karácsonyra néz farkasszemet egymással. Mindenki azt érzi, hogy leszámolás készül! És pedig a tu: domány és ^találmányok által nyújtott legújabb fegyverekkel. A 3-ik világháború közelsége oly aggodalmat kelt az emberekben, mintha a világitélet harsonáit hallanák. Az uj catalaum-i csatára készülődő két szédületesen nagy és erős hadsereg között reng a Béke Fejedelmének bölcsője. Elhagyatottan, figyelemre nem méltatva. Pedig ki szereti jobban nálánál az embereket? S a békességért ki fizetett nagyobb árat mint ö? Nem az volt-e mindig a nagy tévedés, hogy a nemzetközi ügyek rendezésénél nem engedték szóhoz jutni? Pedig írva vagyon, hogy az utolsó szót ö fogja kimondani. Lucifer vörös lobogója alatt sorakozók előtt ez a bölcső a legnagyobb akadály. Az a béke, mit ö hirdet, nincs az innyükre. Üldözik, ahol csak tehetik. Azzal a rettenetes gyűlölettel, mellyel Lucifer és bukott angyalai gyűlölik az Istent. A hazugság mesterei lévén, tele torokkal békét hirdetnek, béke-aláirásokat gyűjtenek világszerte és béke konferenciákat tartanak. Mindezt oly hangosan, oly viharosan, hogy még a jókat is megtévesztik. De mig a békegalambokat eregetik, közben olyan fegyverkezést visznek végre, mely példátlan. S olyan leszámolásra készülnek, milyet a világ még nem látott. Sötét az éj Bethlehem körül. A Kisded bölcsője atom fegyverek és milliós seregek között himbálódzik. A döntés mintha a küszöbön állana és Isten megengedi, hogy földi hatalmak hajtsák végre ezt az Ítéletet. A földi ítélet után azonban a Kisded korszaka következik. Gyenge karjaival békességben összeöleli a halálos ellenségeket és elkövetkezik az ö országa. S akkor nagy csendesség támad, nagy békesség leszen. Krisztus királyi trónjára lép és uralkodni fog mindörökké. És visszaállítja a Szűz Anyjának ajánlott országot, a mi édes Magyarországunkat. BÉKESSÉG A DUNA VÖLGYÉBEN! Irta: CZIKÁNN-ZICHY MÓRIC. Dicsőség a Magasságban Isten, nek és békesség a földön a jóakaratu embereknek. így szól az Angyal karácsonyi üdvözlete az emberiséghez és immár közel kétezer esztendő óta figyelmezteti az istenhivőket kötelességeikre Istennel és embertársaikkal szemben. Azonban sohasem volt az emberi társadalom távolabb ezen isteni parancs megvalósitásától. mint ma a 20-ik század, a televízió, az atomenergia és a radar korszakában. A világ Szovjet-uralta egyharmadában nyilt üldözése folyik a vallásnak, az Istenhitnek és a krisztusi erkölcsnek, a népek békéje pedig talán sohasem látszott elérhetetlenebbnek mint ma, amikor két világ néz egymással farkasszemet. És nekünk Krisztus-hivő magyaroknak mégis eleget kell tennünk az angyali üdvözletnek, -minden nehézség és keserűség dacára követnünk kell a Karácsony szent parancsát. Először is egymás között. Czünjön meg a világon szétszórt maroknyi magyarság széthúzása, pártoskodása. Mig szegény otthoni testvéreink a világtörténelem legkeserübb rab ságában sínylődnek, mi szabad magyarok ne merjük megengedni magunknak azt az erkölcstelen fényűzést, hogy egymást marjuk, egymás múltját kutassuk és a világ népei előtt egy pártokra szétszakadt és ezért erőtlen tábor benyomását 'keltsük. E lap már többször felvázolta hasábjain és most Szent Karácsony ünnepén ismét felidézi a nemzet .lelkiismerete előtt azt az egyedüli utat, amelyen járva kiküszöbölhetjük az ellentéteket és megtalálhatjuk egymás kezét. A Szent Korona gondolatában való egyesülést! Ez legyen minden igaz’ magyarnak programmja és akkor megszűnik a pártoskodás, megszűnik a politikai ellentétek kicsinyes harca és szebb, jobb jövő elé nézhet úgy az otthoni, mint az idegenbe szakadt magyarság, amikor — a külpolitikai jelek után ítélve nem is oly elérhetetlennek látszó messze, ségben — ütni fog a felszabadulás órája! De a jóakaratu emberek közötti béke megóvásának parancsa nekünk magyaroknak nemcsak belső viszonyaink rendezésére vonatkozik ezen túlmenő kötelezettségeket is jelent ez számunkra. A Kárpátok-övezte térségnek nemcsak magyar anyanyelvű lakói vannak, ezek egymásközötti békéjének egymásmelleit való élésé, nek problémái ugyancsak gondunkat kell hogy képezzék, ha nem akarjuk azt, hogy a nagy történelmi pillanat bekövetkeztekor készületlenül álljunk az eseményekkel szemben. Ezt a súlyos hibát már elkövettük egyszer az 1918-as összeomlás előtti években, amikor módjában állott volna a magyar politika felelős tényezőinek megtalálni az együttélés módozatait a Szent Korona országai, nak azon lakóival, akik fajilag és nyelvileg idegenek voltak tőlünk. Ennek létrehozásán fáradozott utolsó koronás királyunk, IV. Károly is. Akkor nem hitték el politikusaink, hogy egy maroknyi cseh emigráció szava döntő sulytlyal eshet a latba á Nagyhatalmak előtt; nem hitték, hogy egy pittsburghi deklarációja néhány hazájától elszakadt szlováknak elég erős legyen ahhoz, hogy egy 1000 éves egységet szét tudjon törni. Pedig az emigrációknak erejét lebecsülni nem lehet és nem szabad: úgy az 1918-as események, mint most a néhány Moszkvába emigrált magyarul beszélő kommunistának terrorja szegény Óhazánk felett megmutatta azt, hogy adott körülmények közt az emigrációk-
