Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-12-15 / 12. szám
VOLUME VII. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1950 DECEMBER. VOL. 12. SZÁM. 1950. KARÁCSONY • -i Irta: Ottó Trónörökös 1950. Karácsonyán egy szomorú, megrendült világ az, amely a békéért könyörög. A békéért, amellyel nem tudott élni s amelyet a sors most újra el akar kobozni tőle. Mi, akik egy világgászórt nemzet gyermekei vagyunk, mondhatatlan szenvedéseink közepette tanúi vagyunk annak, hogy végig a messzi világrészeken a legkülönbözőbb népek szorongva érzik e pillanatban ugyanan-1950. Karácsony éjjelén tehát ebben a tudatban gondoljunk szeretteinkre, akik még rabok s meg vannak alázva és csupán szivük mély titkaiban ringathatják a megszületett Kisdedet és Vele együtt saját megváltásuk reményét. Kérjük az otthoni szivek egyetlen Vigasztalóját, hogy siettesse e megváltás folyamatát s tegye erőssé és nak a katasztrófának közelségét, amely bennünket már belőttük elnyelt és megsemmisített. A szabad nemzeteket fenyegető Isten - és emberellenes erők állandó valóságát évek óta kiáltottuk a világ felé. Évek óta kiáltottuk társadalmaknak, nemzeteknek, nemzetközi intézményeknek s egyéneknek: szolgáljon a mi bolygó, nyomorult sorsunk és százmillió európainak a civilizált nemzetek közösségéből való eltüntetése, — baljós figyelmeztetésül. A történelem most messze keleten újabb vérző pecséttel igazolta figyelmeztetésünket. A megrendült világ most talán sokmindenre ráeszmél. tisztánlátóvá a világ még szabad népeit, akik a mi reménységeink, de akiknek tudniok kell ma már, hogy a földre született Megváltó nemcsak a világ egyrészének, de minden népeknek hozta el a Megváltás hírét. Tudniok kell azt, hogy ha Európa nyugati részében laknak azok a népek, akiket most meg kell védeni a haláltól, úgy keleti részében megtaláljuk azokat, akiket a halálból fel kell támasztani az életre. Ezért imádkozik a száműzött magyarság együtt a rab magyarsággal ezen a szent éjjelen. S nincs drótsövény, amely szétválaszthatja sziveinket s nincs erő, amely megállíthatja az imáinkat.
