Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-11-15 / 11. szám
1950 november KRÓNIKA” 9-IK OLDAL VITA—FÓRUM Hozzászólás egy beküldött levélhez V. GUSZTÁV. Ötödik Gusztáv svéd király elhunyt 92 éves korában 43 évi uralkodás után. Egy egész nép állt fájdalmas megrendüléssel holtteteme körül, mert népének igazi atyja volt. Bölcsen józan s emellett a nép jogait tisztelő s a szociális fejlődés iránt fogékony uralkodó. Két világháborúból kivültartotta népét, ami magában véve is dicsőséges történelmi teljesítmény, bármennyire tagadhatatlanul könnyebb is volt — már földrajzi okokból is, — Svédország helyzete, mint másoké. ... Egészen veszélymentes a semleges Svédország helyzete sem volt, mert Norvégia megszállása után Hitler a másik skandináviai országba való bevonulást is fontolóra vette. Azonban Gusztáv király keményen megüzente neki, hogy népe az utolsó csepp vérig harcolni fog, ha ezt megkísérli. És harcolt is volna. Svédországban nem volt Quisling-párt, mindenki egy emberként állt volna mindvégig a király mellett, bármi jöjjön is. A népe lelkét, bajait megértő és mindig emberségesen segítő király igy nevelte őket. Bíztak okosságában, higgadt fölényében és szerették. Bernadottenak, Napoleon hires generálisának leszármazottja volt. De svéd volt, mert a svéd nép boldogságának szentelte életét. És boldoggá tette. Svédországban nincs ember, aki ki volna rekesztve a parlamentáris demokráciából és nincs, aki éhezik. Svédországban tudtak legkevésbbé gyökeret verni a szélsőségek. Ez történelmi tény. S az oka is világos. Gusztáv a nép királya volt, ellenfele minden túlzásnak és hive mindennek, ami méltányos. Ez az újkori uralkodói bölcsesség titka. És egyben a nemzetek boldogulásáé is. Ilyen királynak indult, ilyen letl volna IV. Károly magyar király is, ha megadatott volna számára a lehetőség. . . . A Krónikában, amelyet emlékezetem szerint én is segítettem útnak indítani, sőt az újszülöttnek nevet is adni, olvasom Magyar József ur cikkét, amelyre az előbbiek alapján feljogosítva érzem magam tisztán tárgyi alapon pár megjegyzést tenni. Előrebocsátom, hogy a cikkíró ur személyét nem ismerem, most hallottam róla először és általánosságban véve nagy csodálkozásomnak adok kifejezést, hogy egy hűséges királypárti miképp irhát oly ellenségesen arról a Tisza Istvánról, aki uralkodója szolgálatában igazán hősi halált halt, miképp róhatja fel neki bűnül "ludas” kifejezéssel, hogy egyes úgynevezett szociálista, később igazi színükben kommunista egyének nem lehettek a magyar parlament tagjai, ami ugyan tévedés, de ha igaz volna, akkor annak a cikkíró szemében inkább érdemnek, mint “ludasságnak” kellene feltűnni. Tévedés, hogy forradalom, illetve a forradalmat követő fejetlenség nélkül is bekövetkezett volna Trianon. A kivérzett franciák, angolok, amerikaiak nem harcoltak volna a magyarok ellen, ha azok ragaszkodtak volna akár az olasz fronton megkötött Diaz-féle fegyverszünethez, november 3-án, akár a belgrádi fegyverszí is fegyveresen álltak volíí ^trn£>e akár velük, akár a csehekkel, románokkal, szerbekkel. Erre bizonyíték az, hogy az olaszok Fiume, a lengyelek Vilna, Szilézia, kérdésében a törökök Kisázsiában sikerrel szálltak szembe a hatalmak döntésével, sőt még a teljesen leszerelt magyarság is 1921-ben Sopron kérdésében, Kun Béla pedig a Felvidéken eredményesen a csehekkel szemben, amig önként visz sza nem vonult. A hatalmak, elsősorban Amerika semmiféle előző titkos szerződést nem ismert el, de természetesen ha Fényes Lászlóék Erdélyből visszarendelték a magyar csapatokat, a Felvidékről meg Károlyiék engedték, hogy mindegyik nemzetiség fegyverkez hessen, úgynevezett nemzetgyűléseken határozatokat hozhasson, utána pedig megszállhasson annyi magyar területet, amenynyit csak akart, a nagy hatalmak nem tehették ki magukat annak, hogy úgynevezett szövetségeseiknek parancsot adjanak a megszállott területek kiürítésére, amikor tudták, hogy ennek amúgy sem tesznek eleget, a magyar csapatokat pedig ezzel nem akarták megbízni. Ezek történelmi valóságok. A VÁLASZTÁSI JOGOT ILLETŐLEG: A magyar parlamentben először Széli Kálmán kormánya idejében 1901-ben Mezőfi Vilmos szegvári agrárszocialista képviselő követelte az általános választói jogot, amelyet Széli és nem Tisza, azzal utasított vissza, hogy az "ugrás lenne a sötétben”. Ezen az állásponton voltak akkor az öszszes magyar parlamenti pártok, abból a hallgatólag elismert tényből kiindulva, hogy az ország ka, tonai és pénzügyi függetlenségének végleges rendezése meg kell hogy előzze a belpolitikai reformokat. Széli Kálmán a választók számát a duplájára emelte azzal, hogy az adóhátralékosoknak is megadta a választói jogot, meszszebb menni egyszerre csak azt jelentette volna, mint Ausztriában, ahol a nemzetiségek, igazán nem voltak hálásak a kibővített választójogért, hiszen a csehek viselkedését talán nem kell bővebben kifejteni. A nemzetiségek nem Tisza miatt akartak elszakadni, legkevésbbé miatta, mert tudvalevőleg 1913-14-ben éppen ő kezdett tárgyalásokat a románokkal, amiért az ellenzéki sajtó egyszerűen hazaárulónak bélyegezte. Tisza sza egy másfél éve folyó obstrukció alatt lett miniszterelnök 1903 októberben, a júniusban megbukott Széli és a szeptemberben megbukott Khuen helyébe. Egyik sem a választói jogba bukott bele, hanem a katonai javaslatokba és Tisza 1904 márciusig nem a választójoggal volt elfoglalva, hanem az obstrukcióval, ősszel ismét csak az obstrukcióval, szó sem volt a választójog kérdéséről és nem ez, hanem a házszabálymódosítás keresztülvitele házszabályellenes módon buktatta meg januárban. 1905 júliusban, tehát nem 1904-ben, nevezték ki helyébe Fehérváryt, tehát Kristóffyt is, aki 1905 szeptemberben Ferenc Ferdinánd támogatásával jött a választói reformmal, amelyet akkor éppen a magas protekció és az osztrák tapasztalatok folytán az egész nemzet ellenezett, leginkább pedig nem Tisza, aki akkor már egy kisebbségi, leterrorizált párt vezére volt, hanem éppen az Andrássyak és Hadik János. 1906 áprilisban kinevezték Wekerle koalíciós kormányát, amelynek főoszlopa Apponyi, Andrássy és Hadik voltak, akik vállalták az általános választói jog behozatalát Mérey Horváth Károly javaslata alapján. Kiírták a választásokat, Tisza és pártja feloszlott, a választásokra nem is jelöltették magukat, 1910-ig a koalíció volt uralmon s velük szemben ismét csak Mezőfi, Vázsonyi négytagú csoportja és a nemzetiségek, (nem a szászok) követelték a választói jogot, amelyet főképp Andrássy akadályozott meg, többek között az úgynevezett plurális választói jog javaslatával, amelyért Fekete Grófnak nevezték őt, nem Tiszát, aki nem is vett részt a politikában. 1910-ben a koalíció megbukott, jött helyébe Khuen, majd Lukács László és 1913-bán Tisza István, aki már akkor tudta, hogy mi készül a monarchia ellen és ez foglalkoztatta elsősorban, nem a választói jog, amelynek megakadályozásában akkor Andrássy, Hadik, sőt eleinte még Károlyi is minden személyi ellentét dacára lelkesen asszisztáltak neki. Négy évig volt Tisza a kormányon, ebből három a háború idejében. Lelkiismeretes magyar államférfi ezekben az időkben másra kellett gondoljon, nemzete és a dinasztia érdekében, nem pedig a választási jog széles kiterjesztésére, mert akkor már Erdélyben és a Felvidégen megmutatták a románok, csehek, hogy mit akarnak és mit tesznek ha a hatalom a kezükbe kerül. Hol vannak azok az évtizedek, amelyek cikkíró ur szerint Tisza népjogellenes fanatizmusával egyik főokai voltak a gyászos októberi eseményeknek?!! Tovább a krónikából: Tisza 1917 májusban megbukott, helyébe jött választójogi programmal — mintha ez lett volna akkor a legsürgősebb teendő — a fiatal Esterházy Móricz, Vázsonyival, aki csak két hónapig bírta ki, habár a Tisza által vezetett munkapárti többség nem tett akadályt elé a háború miatt, utána jött ismét Wekerle, főképp Andrássyra és Hadikra támaszkodva, Tiszáék ekkor is lojális ellenzék voltak. Tisza maga a harctérre ment hosz szu időre, október végén a súlyos helyzetre való tekintettel Tisza pártja egyesült Wekerle pártjával, tehát a Hadik és Andrássy pártjával is. Még ekkor is Tisza önfeláldozóan elvállalta Károly király kérésére, hogy a délszlávok kai tárgyaljon, akik akkor a nagy ántánt közeli győzelmében bízva, minden tárgyalást elutasítottak, azonnalra teljes függetlenséget követeltek. és a Szerbiával való egyesülést. Erre mondta akkor nekik Tisza, hogy a monarchiának lesz még ereje az ellene fellázadókat megfékezni. Ezt a kijelentését, amelyet éppen a forradalmat csinálok és nem Tiszának a protezsáltjai fújtak fel, igazán nem volna szabad egy királyhü embernek oly emberrel szemben felhasználni, aki a dinasztiáért vértanú halált halt. Végül az úgynevezett földreform. Ennek Andrássyék, Károlyiék és a többi főurak, valamint a főpapság voltak az ellenzői azzal a külömben helyes indoklással, hogy az vagyonelkobzás lenne és a magyar államnak nincs ahhoz sem elég pénze, hogy az elveendő föld értékét kifizesse. 1850-től kezdve 1867-ig több hitbizomány létesült a magyar földön, mint előtte összesen. Ez is a Tisza bűne? Egyébként Csehországban, Angliában és másutt sokkal nagyobb földbirtokok és hitbizományok voltak és mégis senki sem mondja, hogy ezek forradalmat okoztak volna. Csodálkozom azon, hogy a tisztelt cikkíró ur — akinek monarchista elveivel, Károlyit és társait elitélő véleményével teljesen egye zem, miért tartotta szükségesnek, hogy erről szóló cikkében Tisza István működését, jellemét a fényekkel ellenkező, gyűlöletes színben tüntesse fel. New York, 1950 november. GÁBEL VILMOS. A TERMINUS SÜRGET! Küldött már assuranceot egy szenvedő európai magyar menekültnek? GYÓGYSZEREK GYORS SZÁLLÍTÁSA EURÓPÁBA Elvállalunk gyógyszerek küldését Magyarországba. Sürgős gyógyszereket, — mint streptomycint -— repülővel is szállítunk. Biztosítva Romániába a beviteli engedélyt beszerezzük. A gyógyszerekkel magyarnyelvű utasítást és leírást legnagyobb készséggel mellékelünk. Keressen fel, vagy írjon: Reichman Zoltán v. budapesti gyógyszerész Amerika legismertebb gyógyszer exportőrje. 1519 First Avenue, New York (79-80 Sts.) Tel. RE 4-9415
