Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-11-15 / 11. szám
IO-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1950 november ITT A MAGYAR NÉP FIAI BESZÉLNEK: NE BÚSLAKODJ, FÖLDI! Messze idegenben, magyar hegyek alján Vándorol egy magyar, tarisznya a vállán. Régi szép emlékek jutnak az eszébe S közben amint rám néz, könnyes lesz a szeme. Kérdem mi a baja s mi bántja a szivét? Megszólal csendesen: egy régi szép emlék. Valamikor, néha én is voltam boldog, Nekem is volt hazám, de most koldus vagyok. Messze, messze távol, zugó folyó partján Ott voltam én boldog, ottvan az én hazám, Ott ringott a bölcsőm, ott szült engem anyám, Szeretlek is téged szegény, magyar hazám! S jött a nagy háború, megjöttek a sasok, Szólított a haza fegyverre, magyarok! Csendesen búcsúztam a szülői háztól, Testvértől, rokontól, apámtól, anyámtól. Azóta vagyok az országok vándora, Hazátlan bus magyar, idegen koldusa. Azóta eszem az idegen kenyerét, Magyarok Istene! soká tart-e ez még? Ne búslakodj földi, felragyog még a nap, Nem maradunk mindig mi csak rab magyarnak, Felszáll még a Turul a Kárpátok ormára, Akkor megyünk haza, szép Magyarországba, Sigmaringen, (Németország) JOÓ JÓZSEF. Mélyen Tisztelt Főszerkesztő Ur! Igaz magyar szeretettel köszönöm meg az önök jóságát és fáradságát, hogy az igaz magyar “Krónikát’' számomra méltóztattak idáig is küldeni. Mély tisztelettel kérném önöket, ha lehet továbbra is méltóztassanak küldeni számomra az igazi épitő magyar lapot, a “Krónikát”. Hazafias tisztelettel köszönöm meg még egyszer jóságos munkájukat és fáradtságukat. Kérem a jó Isten áldását a "Krónikára”, szeretett királyunkra és az ő igaz jó magyar népére. Saigon, 1950 október 15. Magyar üdvözlettel Indo-Kinából Surányi Antal, eltőernyős légionista. Tisztelt Szerkesztőség! Kérem az amerikai magyarságot ne higyjék, hogy mi menekült magyarok valaha is nácik voltunk. Mi magyar honvédek eskünkhöz híven magyar becsülettel harcoltunk az ellen, az ellenség ellen, aki ellen most a szabad Amerika fiai harcolnak. Isten áldását kérem fegyvereikre. Reméljük, hogy az meghozza számunkra is a rég várt békét, mikor mi is békében haza térhetünk Ottó Királlyal az élén egy szép és boldog Magyarországra. Isten áldását kérem a Krónika Szerkesztőségére. Éljen Ottó Király! Éljen a szabad Magyarország! Maybole, Ayrshire, Scotland. Katona Vendel. Keltezem levelem ismeretlenül messze Ázsiából, Indochina dsungel rengetegében. Talán először is bocsánatot kell kérjek levelem zavarásáért. Ismeretlenül írom levelem egy francia idegenlégionárus, számítva arra, hogy talán levelem megértő szivekre talál egy olyan magyarral szemben, aki árván egyedül él egy idegen világrészben. Itt is egyedül mint magyar. Tegnap sikerült birtokomba szerezni egy más századbeli magyar társamtól a Krónika újság 1950-ik évi 2-ik számát. Szinte habzsoltam a magyar sorokat, örömömben sirva, mert közel öt éve nem került ily magyarul és magyar szívvel írott újság a kezembe. A háború árvájaként kerültem ide ki a messzeségbe. Szüleim elhaltak a háború idején, én pedig neki vágtam a nagy világnak, mig ide nem kerültem 1946 júniusában. Azóta mindig itt élek a sárga földön. Bár helyzetemmel ideiglenesen megvagyok eléged, ve, csak egyedüli sivár pusztaság a lelkem. Nincs akivel beszélhetnék magyarul, nagy ritkán ha összetalálkozunk, magyar fiuk. Ilyenkor elpanaszoljuk egymás baját, mig közben az édes Otthonról, Magyarországról sóhajtozunk. Szeretnék hazamenni, mert rövidesen leszerelek, tiz hónap múlva. De kihez? A vörös Magyarországra? Ezt nem! Inkább áldjuk a vártát mig megszólal az Édes Haza hangja s ha kell akkor véráldozat árán is haza megyünk. De mig a Haza nem hiv bennünket, csak igy esszük az idegen föld kenyerét. Indochina. Fehér József, Legionnaire Tisztelt Szerkesztő Ur! Négy éve annak, hogy a felejthetetlen drága szép hazánkból úgy kellett menekülni, mint egy rabló gyilkosnak. . . S mind ez csak azért: mert magyar vagyok és nem tudtam megegyezni a mindent feldúló bolsevizmussal, csak egyet választhattam: a száműzetést. Véletlen folytán akadt a kezembe az önök lapja s amikor a “Krónika” olvasásába kezdtem, őszintén erőt vett rajtam, a meghatottság. Mert ilyen, a mi lelkületűnkhöz oly közel álló értékes lapot nem volt alkalmam olvasni. Az én vágyam is az, hogy Őfelsége, Ottó Királyunkkal fogunk visszatérni Szent István felszabadult országába. Éljen Ottó Királyunk! S a Magyar Királyság! Tisztelettel Indochina, 1950 október. Kelemen Sándor. Tisztelt Főszerkesztő Ur! A szerencse kezembe juttatta a “Krónika” 1949 októberi kiadását. Nagy örömmel állapítottam meg, hogy van még valaki, aki megmeri az igazságot írni. Én is a sok közül az egyik vagyok, akit a kommunizmus az országból kidobott. Már egy éve, hogy a Fran cia Idegen Légióba dobott a sors és öt hónapja, hogy Indokinának háborús földjét tiprom. Most egy kicsi helyőrségben vagyok öt má. sik magyar bajtársammal együtt. Itt még eddig semmiféle magyar újság vagy könyv nem volt, a Krónikát is egy másik magyar légiós, aki az auto-karavánnal mint kisérő jött hozzánk, hozta magával. Főszerkesztő ur. ha Ön látta volna, hogy milyen rohamot kellett szegény Krónikának kiállni, mert mind a hatan egyszerre akartuk olvasni! Lehet, hogy Ame rikába jót nem gondolnak a légiós magyarokról, pedig mi sem vagyunk rosszak; minket a kommunizmus erőszakolt a légióba, az Jgaz, hogy már nem is bánom, hogy itt vagyok, mert itt is a kommunizmus ellen harcolunk. Nekem már mindegy, hogy hol harcolok ellenük, Európában, vagy Ázsiában. Nékünk a főcélunk, hogy a vörös hordákat leverjük, hogy mentői előbb felcserélhessük az egyenruhánkat magyar királyi honvéd egyenruhával. Többi magyar bajtársam nevében is, maradok kiváló tisztelettel Tin Bien, Indokina Boti Ferencz. "Aki egyet is befogad . . .” Mélyen Tisztelt Szerkesztő Ur! Itt Németországban alkalmam nyílt az Önök nagybecsű lapját olvasni s tapasztalhattam, hogy milyen keresztényi türelemmel hallgatják meg és közlik le azt a segélykérő jajáradatot, ami önök felé hömpölyög az óhazából és Európa más országaiban tengődő magyaroktól. Ez az Önök határozott jóindulata bátorított fel, hogy levelemmel felkeressem Önöket. Természetesen nekem is van kérésem, de ez nem C. A. R. E. packet, pénzsegély, vagy régi ruha, mert amíg az urammal a két kezünket bírjuk: előteremtjük a legszükségesebbet mindig a mi két kis fiúcskánk számára, még itt is ebben a szegényházban, amit a világ Németország néven ismer. Mindenekelőtt röviden el kell mondanom, hogy mi is kikényszerültünk. Soha semminemű német összeköttetésünk, vagy érdekeltségünk nem volt, ellenben egy hibánk van otthoni viszonylatban: angolul, franciául, németül beszélünk mindketten az urammal az anyanyelvűnkön kívül, egyetemet végeztünk s annak a kultúrának az emlőin nevekedtünk fel, aminek a gyűjtőneve: nyugati demokrácia. Hogy mi nyomorúságon s szenvedésen men: resztül, mig elértünk idáig, annak a jó Isten a megmondhatója. De élünk! Az uram az amerikai megszálló csapatoknál dolgozik, mint civilian employee, de ez az alkalmaztatás csak ideig-óráig tart, mert a csapatok helye változik, az uram nem utazhat velük, mert ebbe a német munkahivatal szól bele. Különben is ez a munka nem alap a jövő számára. S ha már eddig elsegitett a jó Isten, tovább szeretnénk men A világhírű Care Organizáció a Fifth Avenue Public Service Bureau magyar irodát ajánlja csomagküldőinek a magyarországi vámmentes csomagok küldésére. Miss Anne M. Reh Fifth Avenue Public Service Bureau 307 Fifth Avenue New York 16, N. Y, Dear Miss Reh: As you requested, I am returning the copy of your May 12th letter which you sent in your letter of June 17th. You will undoubtedly be pleased to know that we have already issued a directive to our information services to mention your firm name and telephone number in the event of inquiries about service to Hungary. We will gladly mention your organization to those who inquire about service to Poland, as we have in the past advised them of your service to Hungary. Our very best wishes for your continued success in serving the peoples of Europe. Very sincerely yours, WILLIAM J. COLE Director Sales Division. A fentiekhez más kommentárt nem kell fűznünk mint kérje még ma telefonon vagy egy levelezőlapon a Fifth Avenue Public Service magyar pénz- és csomagküldő iroda ingyenes körleveleit a vámmentes csomagokról Magyarországon, Romániában, Németországban,, Ausztriban és Európa többi országaiban. Címünk: Fifth Ave. Public Service, 307 Fifth Avenue, New York 16, N. Y., Room 1502. Telefon: MUrray Hill 6-2044.
