Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-04-15 / 4. szám
10-IK OLDAL' “KRÓNIK A” 1950 április ©rósz, illetve kommunista terror. Minden nap buzgón imádkozunk jó Istenhez, hogy engedje meg ■azt, hogy Óhazánkat ismét keresztény országgá építhessük újjá. Általában az egész világon a jelenlegi helyzet komoly vallásos fegyverzetet kiván a hívőktől, (mert csak igy szállhatunk szembe a vallásellenes áramlatokkal. Az óhazában megfojtották az igazi Keresztényi érzést és a Krisztusi szeretetet. Mi, Ausztráliában élő (magyarok, akiknek zöme hivő katolikus, szeretnénk az Egyház Képviselőivel karöltve mindent elkövetni a keresztény világnézet győzelme érdekében. Az úgynevezett DP-knek azonban nehéz a sorsa. Sokan másodosztályú embereknek tekintenek bennünket és éppen ezért mindnyájunknak jól .esett az ausztráliai püspöki kar AZ EMIGRÁCIÓ KÖTELESSÉGE Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Mint a M. Kir. Államvasutak volt alkalmazottja 1848 szeptember havában kimenekültem a gyalázatos bolsevik« pokolból és 1949 októbere óta egy táborban tartózkodom valahol Európában, kivándorlásomig. Ami Magyarország jövendő politikai berendezkedését illeti, 1945 óta jobban, mint bármikor ezer ■éves történelmünk óta beigazolódott, hogy az egyedüli járható ut az, amit Szent István királyunk mutatott és végrendelete ránk fagyott. Mint Erdély egyik ősi családjának kései leszármazottja, sok ®zer magyar vasutas társammal együtt a Szent Korona tana alapján állok. Meg vagyok arról győződve, hogy az egyetemes magyar nép — mai megpróbáltatása (atán különösen — nem felejti el, í&ogy országunk dicső múltja szigorúan a Szent Korona uralkodásainak évszázadaihoz fűződik és hogy népünk jó, biztonságos és félelemmentes szabad élete csakis volt uralkodóink országlása idegén volt biztosítva. Mi, akik bár fiatalok vagyunk még, de a Szent Korona fényében születtünk s átéltük az első világháború kitörése óta eltelt időket, tapasztalatból tudjuk, hogy a Szent Korona dicsőséges uralkodása nélkül országunk nem létezhet s népünk nem élhet boldog szabadságban. Aki nem igy gondolkodik s nem akarja visszaállítani országunkat a dicsőséges ezeréves múlt egyedül járható útjára, az ellensége hazánknak és népünknek és nem méltó a magyar népre. Emigrációnknak feltétlen kötelessége már most mindent elkövetni ezeréves múltúnk jegyében :a Szent Korona uralkodásának visszaállítása és ezen keresztül a szabad, nagy Magyarország feltámadása érdekében. Nem képvisel igaz magyar álláspontot az emigrációban az, aki aem törekszik ennek megvalósiaására. Ennek előfeltétele, hogy Kiűzzük szent hazánk földjéről a által kiadott “Pastoral Letter on Immigration” című körlevél megjelenése, mely hitünket és bizalmunkat kezdi visszaadni. Mi., magyarok, akik a keresztény eszméért annyit szenvedtünk s anynyit áldoztunk, örömmel és hálás szívvel vesszük tudomásul, hogy itt ebben az országban is törődik velünk a mi örök egyházunk. A magyar katolikusok ezen országban is hűséggel fognak mindenkor egyházunk zászlai alá felsorakozni és -ha kell, életüket is feláldozni. Mi eddig nem kértünk semmit szeretett egyházunktól és annál jobban esett, hogy egyházunk emelte fel szavát értünk. Ezt sem mi, sem utódaink soha sem fogjuk elfelejteni. Érezzük, hogy van Krisztusi szeretet,, mely kinyújtja kezét az elesett és sokat szenvedett hívei felé.” kommunista gazembereket és felszabadítsuk a szovjet rémuralma alól leigázott népünket. Nem tűrhetjük a népünk elleni további merényleteket és nem engedhetjük, hogy szabad földön olyan elemek szervezkedjenek a hatalom annak idején való átvételére, akiknek a legcsekélyebb részük is volt a mai hazai állapotok megteremtésében. A magyar népnek sohasem kellenek ezek a felelőtlen, önérdekhajhászó politikai figurák, bármennyire is szeretnék a nép hivatott vezetőinek kiadni magukat. Boldogult jó édesapám, aki szintén a M. Kir. Államvasutakat szolgálta, hagyta rám a Szent Korona iránti hűséget örökségül, amelyet én első szent eskümben erősítettem meg s 38 éves fiatal szivem ma is erre az eskümre kötelez. Éljen az ezeréves magyar királyság és annak örököse, II. Ottó király! Nevemet ne tessék krimi, mihelyt tengeren túl leszek, saját nevem alatt kiadom naplómat. Tisztelettel, Aláírás. * * * LEVÉL FRANCIAORSZÁGBÓL. % Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A napokban jártam Párisban s résztvettem egy magyar összejövetelen. Ott egy ur többek közt ezt mondta nekünk: a huzsdik századnak életformája a köztársaság s hogy nekünk magyaroknak is ehez kell igazodnunk. A királyság ideje lejárt. A királyok nem járnak a nép közé, igy nem is ismerik a nép baját. Nem is érezhetnek a néppel együtt. Az igazi jólét a köztársasági államformában van. Erre egyik bajtársam megfelelt: 1949-ben, 1918-ban s 1945 óta nálunk köztársaság van. Soha nép annyit nem szenvedett, soha nép annyira nem volt kizsákmányolva, mint a magyar nép a köztársaság alatt. Sehol jobban nem él a nép Európában, mint Hollandiában, Dániában, Belgiumban s a két Skandináv országban, ahol pedig az államforma királyság. Addig volt boldog a magyar, míg királya volt s boldog megint akkor lesz, ha ismét királya lesz. Erre én is felkeltem, kihúztam a zsebemből egy levelet, melyet egy kisgazda barátom irt Münchenből, melyben leírta az 1949 decemberi látogatását Ottó Őfelségének a müncheni magyarok között. A föld egyszerű fia leikéből fakadtak e szavak: De boldog órák is voltak ezek testvér. Láttam a hontalan magyarok hontalan királyát. Emebrnyibb embert, magyarabb magyart, nem láttam még különbet, mint Öt. Azóta lelkem nyugalma helyre állt. Azóta bízom abban, hogy lesz még magyar feltámadás, melyet meghoz a magyarok Istene s felkent szolgája; a magyar király. Az egybegyült hontalan magyarok lelkűk mélyéből éljenezték meg a királyt. Én pedig nap mint nap kérem a jó Istentől, hogy Ottó Őfelségének siker koronázza minden fáradozását. Franciaország, 1950 március. y IMRE PÁL. Tek. Szerkesztőség! Először is megköszönöm a Krónika eddig megküldött számait. Bajtársaim szívesen olvassák, azok is, akiknek volt vagy jelenleg politikai nézete nem azonos a lap kifejezetten legitimista irányvonalával. Különösen kedveltté teszi a lapot annak pártpolitikai torzsalkodásokon felülemelkedő szelleme. Pozitív értelemben pedig a szentistváni keresztény magyar királysághoz való tántoríthatatlan ragaszkodása. S még egy: a lejárt, kompromittált politikusok nagyhangú Írásai helyett dominál az egyszerűbb, de tiszta írás. Auburn, Ausztrália. Budaváry Lajos. —o— Tökéletesen igaza van a Krónikának mikor csak a szentistváni birodalom keretében látja a mi boldogulásunkat. Akkor lesz kenyerünk és lesz tekintélyünk Európában, úgymint az egész világon. Akit respektál úgy kelet, mint nyugat. Ahol az Isten által adott emberi értelem őrködik az emberek békessége és lelki nyugalma fölött. Ahol van Isten, haza, szabadság, szabad földön. Segítse az Isten ezen nemes munkájukban mindazon magyar embert, aki ezen szent ügy érdekében munkálkodik. Éltesse az Isten Ottó trónörököst és segítse őt, hogy mennél hamarabb diadalra vigye a zászlót. Vinczur István. Untergottingen, Germany. —o— Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! Szent Karácsony estéjén került kezünkbe a Krónika egyik száma. Az angliai magyarság egyik kis csoportja életébe sugárzott be a fény. Meghatódva olvasgattuk minden egyes sorát és éreztük, hogy egy tökéletes ajándékot kaptunk, amellyel teljesült itt minden magyar karácsonyi kívánsága. Igen, ily uralkodóra és ilyen lapra szükségünk van. A magyarok Istene vezesse Őt vissza mielőbb jogos trónjára. Nagyon kérjük a Főszerkesztő Urat. ha teheti küldje el nekünk a Krónikát, hogy szomorú számkivetett életünkből a reményt ne engedje kiveszni. Boldog magyar uj évet kívánunk és adja Isten, hogy a következő uj évben már Őfelsége, II. Ottó apostol, magyar király szózatát hallhassuk boldog Buda várában. Wing, Leighton, England. Antalközy Lajos. Monostory József. * * * Véletlenül, egy U. S. A-ba utazó emigráns magyar utján ismerkedtem meg lapjukkal, a Krónikával. Itt Marseille-ba van, él egy maroknyi intellectuell, kiknek örömet szerzett a Krónika a véletlen által idesodort novemberi száma és kik szívesen olvasná minden hónapba a Krónikát. Kérjük az Urakat, küldjék meg nekünk minden hónapban a lapjukat, amennyiben lehetséges. Reméljük, az Urak megszerzik nekünk ezt az örömet. Kérem, fogadják előre is hálás köszönetün■ket. Honfitársi üdvözlettel: Egy maroknyi magyar nevében Marseille, France. Weisz Alexandre. Mélyen Tisztelt Főszerkesztő Ur! Hálását köszönöm, vagyis köszönjük mindahárom drága Krónikát! Igazán le sem tudom írni, hogy mily örömet adtak nekünk! A szivem csak úgy repdes az öröm töl, amikor olvasom Ottó Trónörökös! Király! Istenem mily régen hallott drága szó! Kívánom és kérem a jó Istent, hogy minél előbb egy szívvel és lélekkel kiálthassuk Éljen! Ottó Király! Magyarország királya! Amen! Mert akkor, hiszem újra béke lesz és szeretet. Szívből üdvözöljük a Krónika szerkesztőségét. Wallméring, Németország. Pillér Margit. Közel annai? egy éve, hogy kérésünkre ide Indochinába rendszeresen kapjuk a részünkre sokat jelentő “Krónika” cimü havi szemlét. A századunkban huszonnégyen vagyunk magyarok és alig várjuk e kedves és értékes lap ide« érkezését. Részünkre a sors e zöld-pokol országát rendelte jelenlegi hazául, azért, hogy fegyverrel védjük a kereszténységet az istentelen sárga-vörös kommunizmus ellen. Hálás köszönetét mondunk a Krónika minden egyes munkatársának azért a fáradhatatlan munkájukért, hogy értesülhetünk és felvilágosodhatunk olyan dolgokról, melyekről tudomásunk eddig nem volt. Sajnálattal kell kitérnünk egy magyar bajtársunkra, Góczon László légionistára, ki a vörös horda elleni küzdelemben 1950 január 10-én hősi halált halt. Sajnos nem érhette meg azt a napot, hogy mégegyszer felvehette volna a Magyar Királyi Honvéd egyenruhát, amit annyira szeretett volna. E vágya jelent meg a "Krónika” 1949 októberi (VI. évfolyam) számában. De mi még élő magyarok várjuk azt a napot, hogy a Magyar Királyi Honvéd egyenruhában tehessünk esküt Ottó Őfelségéért és Hazánkért a szép Magyar országért! Monori Béla és Kovács Ferenc, ITT A MAGYAR NÉP FIAI BESZÉLNEK:
