Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-04-15 / 4. szám
1950 április “KRÓNIK A” y-IK OLDAL BODNÁR BERTALAN MAGYAR FESTŐMŰVÉSZ AMERIKÁBAN A napokban meglátogattam Bodnár Bertalan magyar festőművészt, aki a közelmúltban New .Yorkba érkezett egy előkelő galéria meghívására. A barátságos interjún megtudtam, hogy a művész már Párisban hü olvasója volt a Krónikának. A művészetről és terveiről beszélgetve, elnéztem a rendkívül megnyerő fiatal festőművészt. Mintha egy biedermeier korabeli szőke, halványarcu költő ülne előttem, akinek Ábrányi Emilek a meghitt barátai. Csupán a fehér “écharpe” hiányzik. Pedig ragyogó intellektuális egyénésigében benne van a ma és holnap és meghatóan sirnivaló az a tudat, hogy: magyar! Mert Bodnár Bertalan onnan jött, ahonnan a roppant őserővel lobogó Munkácsy . . . Az egyszerűen fenséges Bencur ... és a pasztell színek melódiáját alkotó Lotz Károly . . . Onnan jött és mégis egészen uj. A magyar ke- Eesztény kultúrán átsugárzó világviszonylatban ecsettel mondja el az arcok szeizmográf jelzéseit a lélek állapotáról. Individuális életszemlélete a mai materiális nagy közösségben döbbenetesen spirituális. Erről ir ma a világsajtó is, hogy Bodnár Bertalan a lélek vízióinak festője. Párisi kiállításán — melynek a múlt év májusra virradó éjszakáján volt a megnyitója —, ázsiai színeivel és furcsa, titokzatos fejeivel magára vonta a párisi kri- v tikusok figyelmét. A francia sajtó nem mindennapi hangon emlékezett meg erről a nem mindennapi kiállításról és Bodnár müveinek fejeit “Dantei mélységgel’’ illették. A párisi “Opera” cimü művészeti hetilap azt irta a kiállított fejsorozatról, hogy: “Mitra lángja lobog ezekben a tekintetekben!” Én pedig nem tudom leírni, hogy milyen tekintete van Krisztusnak, amely egyik leghíresebb festménye Bodnárnak. Nem lehet ettől az Arctól megszabadulni! A szelídség, mely az arc élén, a művész kompozícióján túl, az ihletettségből ered, nem erről a földről való. Tágranyilt, az egész Mindenséget egybefogó nagy szemeiben a magasabbrendüség isteni megháborithatatlansága fénylik. És tengermély szomorúságától könnyezve sóhajtjuk a Requiemet. És a többi arcok! Bodnár Bertalan párisi kiállításáról szellemesen találó címet adott egy Nestor nevű francia esztétikus: “Sorsok, rejtett arcok.” A havannai nagysikerű kiállításának is ezt a cimet adta Bodnár. Amikor Havannában a kritikusok meginterjúvolták, a következő választ adta: “A világnak annyi központja van, ahány emberi fej él és gondolkodik benne . . . Magát az embert is a feje jelenti. FEJE, melyen egész lénye, sorsa tükröződik . . . Sőt ennél is több. . . Világrészek, nagy fordulatok és történelmi korszakok fejeződhetnek ki egy-egy emberi ábrázaton. Jólehet, az embernek csak egy feje van, de ezen számos arc váltakozik . . . Van egy általános alaparca mindenkinek, ami karakterét megtartva, állapotunknak megfelelően,' tények, történések és törvényszerűségekhez hasonul. Mindezek mögött azonban van egy rejtett arca az embernek, amelyen ősi mivoltunk, életen és halálon túli világunk fejeződik ki. Ez az arc, egy sűrűn fátyolozott, rejtett világ, az örökkévalóság tüzmagja, központja és végső feszültsége, a végtelen felé hunyorító örök tekintettel, amelyben félreérthetetlenül fejeződik ki mindaz, aminek felismerése az ember egyetlen feladata ebben a csodálatos életben. Kiállított sorozatom, “Sor“Az előző kormány tetterősen nyitotta meg a tömeges kivándorlás számára Ausztrália kapuit. Remélhetőleg az uj kormány is hasonlóan fog eljárni. Ausztrália benépesítése a nagykiterjedésü gyéren betelepült fiatal ország számá. ra nagyon szükséges. A tömeges bevándorlás következtében gyerekek ezreinek kell uj helyet biztosítani az iskolákban, internátusokban, egyházi intézményeket, templomokat, iskolákat, árvaházakat, kórházakat kell nagyobbitani, illetve újakat építeni, hogy az Egyház eleget tehessen hivatásának. Csodálatos az isteni Gondviselés. Amig az Egyházat egyes országokban üldözik — más országokban, az üldözöttek befogadásával az Egyház erősödik. Ezek a bevándorlók sokat szenvedtek, nél külöztek a hitért és szabadságért! Segítsétek őket, hogy újból megismerhessék a boldog, meleg családi együttlét örömét. Ezek a bevándorlók, amig idáig eljutottak, sokat láttak, tapasztaltak; sok étték van közöttük. Sokat adhatnak nekünk és nekünk szükségünk van rájuk. Minden katolikus tekintse legkomolyabb feladatának, hogy segédkezzen a bevándorlókat elhelyezni, közösségünkbe befogadni, hogy otthon érezzék magukat közöttünk. Fogadjátok őket rokonszenvvel, ne gondolkozzatok és beszéljetek róluk, mint idegenekről; ők most valóban ausztrálok, akik Ausztráliát, mint uj hazájukat — az ausztrálokat pedig mint uj honfitársaikat akarják szeretni. A nyelvi nehézség lehet ugyan pillanatnyi akadály, de semmi esetre sem korlát. Legyetek türelmesek szokásaik. sok, rejtett arcok”, mint ilyen, e céla akarja szolgálni. Ezért eltér, kilép a szokásos képzőművészeti keretből, azonban, ha Ön hisz a lélek mulandóságtuli hatalmában, akkor meg fogja érteni szándékomat és méltányolni fogja törekvésemet.” A kritikus megértette, a párisi és havannai közönség a fenti szöveg nélkül a müveket látva, megértették Bodnár vizuális utakon haladó törekvéseit. Mi is nemsokára látjuk Bodnar Bertalan világsikereket arató nagy müveit, amely nekünk, amerikai magyaroknak büszkeségünk lesz. A “George Binet Gallery” meghívására kiállítást rendez Bodnár 67 East 57th St., New Yorkban, május 2-tól 17-ig. Budapest, Páris, 'Havanna, New York! A következő állomás? Erről is hallani fogunk! Amikor az amerikai magyarok olvasni fogják a new yorki kritikusok bírálatát, az örömtől megdobban a szivük, hogy a magyar mindenben, a művészetben is kitűnik. kai szemben, melyek sokban különböznek a mieinktől. Idővel megismerik és elsajátítják a mieinket. Mutassátok be őket minél előbb a helybeli plébánosnak. Értesítsétek a plébánost vagy a helyi bevándorlási közeget üres állásokról és lakáslehetőségekről. Adjuk a legjobbat. Vendégszeretetünkért gazdagon leszünk megjutalmazva. így mutatjátok meg hálátokat az Istennek az ő csodálatos adományaiért, melyeket nekünk juttatott: Hitünkért, Szabadságunkért és dicsőséges hazánkért. Február hó utolsó vasárnapján Ausztrália minden templomában gyűjtés lesz a bevándorlók javára.” Gilroy Norman James, bíboros,, sydneyi érsek és az ausztráliai püspöki karnak harminc tagja irta alá e körlevelet, amelyet február első vasárnapján olvastak fel Ausztrália templomaiban. * * * Rapaics Dezső ny. vezérőrnagy, aki Ausztráliába vándorolt ki, levelet intézett J. D. Simonds, Coad. Archbishop of Melbournehez. E levél egy részletét itt ismertetjük: “A keleti barbarizmus követkéz, tében hazájukat vesztett magyarok ezrei szóródtak széjjel e földkerekség minden részére. Mi, akik Ausztráliát választottuk uj hazánknak, teljes odaadással kivánjuk azt szolgálni, de amellett nem feledjük el azt a földet sem, amelyen születtünk s amelyen oly sok szép időt töltöttünk. A mi generációnk sok szenvedésen ment át. Először az első világháború, utána a négy és fél hónapig tartó első kommunista uralom, azután a második világháború a német presszióval és végül a jelenlegi Ruby Erzsébet. AZ AUSZTRÁLIAI KATOLIKUS PÜSPÖKI KAR FELHÍVÁSA /
