Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-10-15 / 10. szám
6-IK OLDAL ‘K R ó N I K A” 1950 október. VITA-FÓRUM A király-kérdés Ezt a cikket egy elismert liberális tekintély irta, aki otthon nem kollaborált se a nácikkal, se a kommunistákkal. Nevét csupán rajta kívül álló, kényszerű okok miatt nem írhatjuk ki. II. MILYEN SZEMPONTOK JAVALLJÁK A RESTAURÁCIÓT? Megpróbáljuk felsorakoztatni a szem- 1. A TÖRVÉNYESSÉG pontokat, 'melyek Magyarországon a tör. SZEMPONTJA. vényes királyság visszaállítását javallják, sőt — jó lelkiismerettel mondhatjuk — szükségessé teszik. 1. A legitimitás szempontja — tudjuk — némelyeknél nem sokat számit s a történelem azt tanítja, hogy a hatalomé az elsőbbség. Platón "Políteia”-jában olvashatjuk: "Ami az erősebbnek használ, az az igazságos”. A forradalmak azzal kezdődnek, sőt az a lényegük, hogy törvényesség szempontján túlteszik magukat. De épen az elmúlt húsz esztendő állandó törvénytiprása után, a parlamenti demokrácia lényegének sorozatos megsértése után, amikor egy a néptől elszakadt törvényhozás vadul kiirtotta azt a nyugateurópa szellemet, mely 1867 óta Magyarországot vitte a nyugati demokráciák felé, amikor esztendőkön át csaknem minden törvény törvénysértést jelentett, a magyar nép szemében a legitimitás elve újra értéket kapott és szívesen fogja látni, ha ez a principium az egész vonalon, de főleg az ország egyik legjelentő-, sebb kérdésében érvényesül. Egy országban, melyben vesztett háborúk, forradalmak, a nemzeti és nemzetközi jogot taposó idegen meg. szállás a jogfolytonosságot teljesen felborította, a legitimitás elvéhez való visszatérés épen ebben a nagyfontosságu alkotmányjogi kérdés• ben, valósággal nevelő hatású volna s nagyban segítené a törvények uralmában való hit helyreállítását. Maga az a fogalom "király” a magyar nép előtt a kikezdhetetlen tekintélyt jelenti, a pártokon felülálló igazságtevést, az anarchikus állapotok megszűnését. Schopenhauer hivatkozik a perzsa hagyományra, mely szerint Perzsiában ha a király meghalt, akkor a törvényeket tiz napra hatályon kívül helyezték — szabad lopás és rablás volt •—, hogy a perzsák megtanulják, mit jelent az király nélkül lenni. Amit a magyarság az utolsó két évtizedben átélt, amit a reakcióba fordult Horthyrezsim, a náci-nyilas-rezsim, a bolsevista-rezsim alatt átszenvedett, az megtanította arra, hogy mit jelent a királyság legitimitása és békés konszolidációja. 2. A köztársasági alkotmány a magyar po. KIRÁLY NÉLKÜL litikusok természetrajzánál fogva (az utolsó PÁRT-ANARCHIA, húsz esztendő vezető politikusaira gondolok) a pártok ádáz tülekedését, a kormányzó-választás körül való állandó ütközését, a magyar politikai élet állandó nyugtalanságát jelenti. A megválasztott köztársasági elnök környezete, hívei, csatlósai — alig ejtődött meg a választás — azonnal hozzálátnak, a propaganda és pressio minden eszközével, hogy az elnök újra megválasztását biztosítsák; aztán ha ezt akár törvényes akár törvénytelen utón elérik, hogy ezt a választást élethossziglanivá tegyék. Ha utód van, akkor akciójuk arra irányul, hogy az utódlást a fiúnak vagy az unokának biztosítsák s igy tovább állandó zavar és nyugtalanság közepette. Ez az állandó korteskedés, mely eszközeiben épen nem válogatós, korrumpálja a társadalom minden osztályát, eszméket és érdekeket állít egymással gyülölködőn szembe, aláássa az államfői te. kintélyt és a nemzet életbevágó kérdéseinek megoldásánál ezt a kérdést teszi tengellyé. A törvényes királyságnál, ahol az utódlás rendjét a magyar alkotmány biztosítja, a politikai életnek ez a korrumpálása ki van zárva. A király független a pártoktól, mert az utódlás jogát az alkotmány szabályozza, a koronát nem az egyik vagy másik párt kegyének köszönheti, hanem a nemzet egyeteme által megszentelt törvényes tradíciónak, melynek hatályosságát a nemzet akarata újra kötelezően elismerte. 3. Egy köztársaság életében, A HADSEREG MEGSZŰNIK — vagy mondjuk a magyar köz- POLITIZÁLNI. társaság életében a hadsereg a belső nyugtalanság állandó melegágya volt. Még Franciaország sem kivétel, ahol pedig a köztársaság nyolc évtizedes múltra tekinthet vissza*, de utalhatunk a délamerikai köztársaságok esetére, ahol a hadseregek erőszakos beavatkozása a politikai életbe s a beavatkozások által felidézett változások az anardhia állandósulását jelentették. De fölösleges külföldre menni példákért! A magyar hadsereg nem menthető fel a vád alól, hogy 1919 óta állandóan és több-kevesebb erőszakossággal beavatkozott s bélés külpolitikai irányításába s pedig a legtöbb esetben szerencsétlenül kezdve az 1919 esztendő balatoni eseményeinél, folytatva Horthy Miklós puccsszerű megválasztásán, Gömbös Gyula budaörsi fellépésén, egész odáig, mikor a hadsereg elszánt akarata az országot Hitler mellé kényszeritette s katasztrófába döntötte. Tudjuk, voltak a hadsereg vezetésében férfiak, akik ezt a legnagyobb mértékben helytelenítették, sokan közülük e meggyőződésükért mártírhalált szenvedtek s tudjuk azt is, hogy a polgári politikusok rövidlátása és lelkiismeretlensége a hadsereg katasztrófapolitikáját alátámasztotta, (aminthogy megfordítva is áll a dolog), egészben véve tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy azzal az alkotmányformával, mely alatt Magyarország ezekben az években élt, a hadseregnek a politikába való döntő beavatkozása csaknem szükségszerűen együtt járt. Ha Magyarország újból köztársasági alkotmányt kap, akkor a hadsereg újból és szenvedélyesen beavatkozik a politikai életbe — mindegy, hogy jó vagy rossz irányban. A hadsereg majd jutalmazni és büntetni akar, elégtételt akar a múltbeli megérdemelt vagy meg nem érdemelt szenvedéseiért; törekvéseink biztosítékául a maga embereit próbálja a politikai életben érvényesíteni, esetleg még polgárháború árán is; a pártokkal, melyeket a maga törekvéseinek ellenségének, kerékkötőjének tart, végezni akar: a hadsereg a köztársaságban az anarchia egyik fő forrása. Holott nem kétséges, hogy a magyar hadsereg szerencsésebb körülmények között, melyek számára a magyar katonai erények kiteljesedését lehetővé teszik, az ország fejlődését szolgáló, magasrendü szervezet lehet, (úgy ahogy azt szegény Zsilinszky Endre mindig is vallotta), melynek az ország újjáépítésében komoly hivatása van. Ezt a szerencsés körülményt a hadsereg számára egyedül a királyság alkotmányformája jelenti. A királyság intézménye mellett a hadseregnek ez a politikai fertőzöttsége magától, úgyszólván uno ictu megszűnik. A királyi hadsereg nem ismer politikát: a királyság mint a nemzeti szuverenitás legmagasabbrendü szimbóluma, a legfőbb biztosíték előtte, hogy a politika, melyet a végrehajtó hatalom folytat, a nemzet érdekében való. A hadsereg többé nem politizál; a hadsereg nem foglal állást a követendő politika tekintetében; a hadsereg nem dönt ideológiai küzdelemben; a hadsereg egyetlen politikát ismer, azt amelyiket a király és az alkotmány értelmében a nemzet maga elé tűzött. 4. Az európai fejlődés útja a fede- A KIRÁLYSÁG HOZZA ráció irányában halad. Hogy ez az ut mi- A FEDERACIÓT. lyen nehéz, egy-egy elért pontjáról hányszor lesz visszazökkenés, fölösleges erről beszélnünk. A federációs cél leginkább a regionális megállapodások utján közelíthető meg. A magyarság útja e tekintetben világosan elő van írva. Nem kell egyebet tennie, mint visszatérnie ahoz a koncepcióhoz, mely 1918 előtt a magyarság anyagi és szellemi boldogulásának biztosítékát jelentette: egy nagyobb szabású monarchikus terület koncepciójához, természetesen olyan határok között és feltételek mellett, ahogy azt a bekövetkezett világtörténeti változások szükségessé és lehetővé teszik. A régi kettős monarchia visszaállítására józanul senki sem gondolhat, bár. a komoly történelemtudomány egyöntetű megállapítása, hogy az első világháború által előidézett változások között a legsúlyosabb következményekkel épen a monarchia szétdarabolása járt és a második világháború katasztrófájának kellett bekövetkeznie, hogy a világ vezető nemzetei Europa békéjét és fejlődését egy monarchiá-szerü alakulat létrehozásától várják. Addig is mig Kelet-Europa federálásának ideje elkövetkezik — s ez nem a holnap eseménye, tán nem is a holnaputáné —-, addig is megvan a konkrét lehetősége annak,, hogy Magyarország és Ausztria összefogásával ennek a nagyobb federációnak egészséges magja megteremtessék. Már a Páris környéki békeszerződések megkötésekor gondoltak ilyenfajta megoldásra, amikor e két ország között a szorosabb gazdasági kapcsolat megteremtésének lehetőségét megadták, — egyelőre öt esztendőre, nyilván azzal a hátsó gondolattal, hogy a létrejött közösség niár aligha lesz öt év múlva szétbontható. Nos hát ez a közösség akkor nem jött létre, sem öt évre, sem egyre, mert hiányzott az a magasabbrendü spiritualis kapcsolat, mely a teoretikus lehetőséget segítette volna valóra váltani. Ezt a magasabb, rendű kapcsolatot a monarchikus gondolat reiníegrálása jelenti. Természetes, hogy kell, hogy ennek anyagi előfeltételei is meglegyenek. Ezek az előfeltételek azonban a legteljesebb mértékben megvannak. A termelő erőknek szerencsésebb összefogása, mint amit Magyarországnak és Ausztriának közös vámterületbe való egyesítése mindkét ország részére jelent, el sem képzelhető. A két ország termelési tényezői, földrajzi adottságai, szociális tagozottsága, történelmi hagyományai, mind a mellett-szól, hogy termelő erőiket összefogják, fogyasztásukat — legalább is nagy részben — saját termelésükre alapítsák s kulturkapcsolataik kiépítésével iskola példát teremtsenek a federációs idea megvalósítása számára. Bizonnyal nagyjelentőségű koncepció a francia-német szén és vasipar trösztositása, de megállapítjuk, hogy nagyobb, termékenyebb terv Ausztriának és Magyarországnak közös vámterületben való öszszefogása. Mindkét országnak jelentős ipara és mezőgazdasága van (hiba volna úgy állítani be a dolgot, hogy Magyarország agrárország, Ausztria ipari ország s igy egymásra vannak utalva) — mindkét terület kiválót produkál úgy ipari mint mezőgazdasági téren, de termelésüknek differenciáltsága e két gazdasági ágban, hogy egy modern kifejezéssel éljünk: a természetes fejlődés által teremtett szinkronizáltsága minden megrázkódtatástól mentes, egészséges fejlődés biztosítékát adja. A magyar mezőgazdasági termelés — még a kisbirtok-rendszer mellett is, — ha majd bolsevista kényszer nélkül termelhet, a királyság által biztositott nyugalom és szabadság levegőjében újra exportfelesleget fog produkálni gabonanemüekben, élőállatban, baromfiban, tojásban, növényi olajokban,' stb„, melyeket
