Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)

1950-10-15 / 10. szám

4-IK OLDAL “KRÓNIK A" 1950 október. KY ALBERT írását, teljességgel meggyőződtem arról, hogy el kell jönni annak az időnek, amikor őt is megfosztják papi jellegétől, mint ahogy most megfosztották Balogh pátert. A feltámadó or­szág el fogja söpörni ezt a gonosz muszkavezetőt, akik papi palástjá­val igyekszik eltakarni a vörös gonoszságok özönét. Azért kellett feloszlatni úgy az Országos Református Lelkész­egyesületet, mint a Presbiteri Szö­vetséget a szenvedő óhazában, mert mindkét szervezet, mint egy ember küzd a felszabadulásért. Ez a tény beszél az igazságról, nem pedig a hazug propagandát űző Balogh páterek, meg Bereczkyek. FEL FOG TÁMADNI A SZENTISTVÁNI NAGYMAGYARORSZÁG! A huszadik század első felének alig volt messzebb látó magyar írója, mint'HERCZEG FERENC. Nemcsak diákkoromnak és ifjúsá­gomnak volt kedvenc írója, hanem most is újra és újra elgyönyörkö­döm a kiváltságos nagy magyar iró alkotásaiban. A végekről jött. Onnan, ahol már elhalkulóban volt a magyar szó. Ahol összetalálkozott a ma­gyar, német, szerb és román nyelv terület. . . De éppen ezért értette meg és hirdette bátran mindenkor a szentistváni Nagymagyarország gondolatát. Különösen emlékszem egyik da­rabjára: A Hidra. Azt a gondola­tot hirdeti ebben a darabjában, hogy a magyarságnak meg kell találnia az építésnek azt az útját, amit a “legnagyobb magyar” gróf Széchenyi István mutatott. Ö mert rámutatni íróink közül legbátrabban arra az iszonyú romboló munkára, amit a forra­dalmak és a köztársaságok hoztak a jobb sorsra érdemes magyar népre. A törpe magyarok persze, akik függetlenkedésükkel és obstruk­­ciójukkal megakadályozták másfél évtizeden át, az első világháború előtt, az építő munkát Nagyma­­gyarországon, — mindég kicsiny­­lőleg beszéltek róla. És sajnos, az idők őt igazolták. Jöttek a forradalmak, köztársasá­gok. Sőt-horribile dictu-megszüle­­tett két átokkal teljes szovjetdik­­tatura is. • * * * Az eszme azonban, amit Her­­czeg Ferenc hirdetett, a szentist­váni Nagymagyarország eszméje a legjobb lelkekben fényesen ra­gyog és erőt ad a küzdelemre és a diadalra. Most, amikor Herczeg Ferenc ellenőrizhetetlen híresztelések sze­rint elköltözött e földi világból és ha a hir igaz, lakozást vett, lelke szerint az örök magyarok között, nem lemondó és reménytelen gyásszal búcsúzunk tőle. Hanem búcsúzunk szent foga­dalommal: “Amíg Isten erőt ad, küzdeni fogunk a szentistváni 'Nagymagyarországért. Mint egy ember állunk oda a magyar feltá­madás lobogója alá: Ottó Őfelsé­ge táborába. Nagy éjszakánkban Ő az a fényes magyar hajnali csil­lag, aki meghozza a biztos feltá­madás áldott hajnalát.” Adja Isten, hogy úgy legyen! Ámen. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ “ELJÖ AZ IDŐ ÉS M. KIR. BAKA-GYEREK LESZEK' Panaszos könnyeket nem ej­tek, mert hiszen magyarnak nem való a könny. Végtelenül fáj Hazám sorsa és népének szét­szóródása a vdágban, de tudom, eljő az idő és újra m. kir. baka gyerek leszek. Alig három napja, hogy va­lamiképpen kezembe került a Krónika. Ez ideig még nem is hallottam róla és augusztus hó 20 -án Szent István király ünne­pén, mintha a Szentkoronás Magyar Címert tartó angyalok egyike hozta volna, fényes ün­nepnapot biztosított számomra. Mert dacára annak, hogy vasár­napra esett a mi nagy ünne­pünk, az adott körülmények nem engedték meg, hogy külső­leg is ünnepelni tudjuk. Csak lé­lekben. Mondom, a Krónika egyetlen lapocskája nagyobb be­nyomással volt reám, mint a ré­gi jó világban a Gellérthegyen a tűzijáték, vagy akár az előttünk menetelő honvédségi zenekar indulói a diszmenet alkalmával. Bocsássanak meg Kedves Honfitársaim, de én nem tudom mondanivalóimat díszes szó­fátyolba csavarni, mert sajnos csak hat elemi iskolám van. Na­gyon egyszerűen, csak annyit akarok kérni, küldjék meg ne­kem a Krónika nagyrabecsült lapjait visszamenőleg is. Hono­rálni, fájdalom nincs módomban anyagilag. Csak úgy kérem, ha ez lehetséges. Bajtársi alapon, mert mi bajtársak vagyunk! Mi itt tettlegesen irtjuk a bolseviz­­mus szellemét és egyúttal a ka­tonáit is, önök pedig a szó cso­dálatos erejével küzdenek egy és ugyanazon célért. Hazafias üd­vözletem küldöm minden ve­lünk érző magyar honfitársam­nak. Indochina, 1950augusztus 23. Südi Ferenc. Idő és bélyeg takarítás céljából forduljunk bevándorlási ügyekben egyenesen az Amerikai Magyar Szövetséghez, 1624 Eye St. N. W. Washington 6, D. C. Segélyügyek ben direkt az American Hungari­an Relief cimre írjunk: 246 Fifth Avenue, New York City. Címváltozásokat kérjük a régi cim felemlitésével azonnal beje­lenteni. Kéziratokat nem adunk vissza. Beküldött okmányokért és egyéb küldeményekért nem vállalunk fe­lelősséget s küldésük mellőzését kérjük. Szíveskedjék a Krónikát kiolva­sása után ismerőseinek, honfitár­sainak, jóbarátainak továbbadni! Tisztelt Szerkesztő Ur! E hó végén 32-ik évfordulója lesz az úgynevezett októberi for­radalomnak s ma már pártpoliti­kától mentesen, történelmi szem­mel lehet elbírálni annak gyászos tényeit. Ma már igazságot kell ad­ni az Igazságnak is és erre annál inkább szükség van, mert az ok­­tóbrizmus, károlyizmus újra jtt van s ismét azzal fenyeget, hogy uj tragédia-lavinát, újabb szerencsét­lenség-görgeteget indit el, holott a magyar népnek tragikus életében valóban ez a tizenkettedik óra és legfőbb ideje, hogy végre-végre ismét a békés, nemzeti és szociális fejlődés, konszolidáció, igazi nyu­gati kulturszellemü államélet ke­rékvágásába térjen vissza. Hántsuk le a múlt propaganda­igazságait, a hamis máz lera­kodott vastag kérgét és mutassuk fel az igazi igazságot részrehajt­­hatatlan egészében. Nem igaz, hogy az októberi ‘‘forradalom" nélkül nem követke­zett volna be Trianon. A háború elveszett és Magyarország és a Monarchia botor és álnok ellensé. gei már a háború folyama alatt előre elhatározták Magyarország feldarabolását s a Monarchia szét­­rombolását. Beférkőztek a ..Nagy Entente vezetőinek kegyébe, sike­rült őket aknamunkájukkal, rágal­maikkal elvakitani az igazság és a nemzetközi biztonság valódi érde­keivel szemben. A Nagy1 Entente­­nak megvolt a hatalma, győzelmes hadereje, hogy akaratát keresztül­vigye s leverte volna a négy és féléves háborúban elfáradt és a győzelmi propagandából oly ke_ serves hirtelenséggel ébredő ma­gyar népet, ha hősien ellentáll is az ország határain. Franchet D’Esperay tábornok Belgrádban akkor is ugyanazon szívtelen, igaztalan fegyverszüneti feltétele­ket közölte volna, a Vyx-jegyzék akkor is elrendelte volna Magyar­­ország kétharmadának átadását, ha Horthy külügyminisztere lett volna az,, akinek volt szerencsét­lensége ft feltételeket átvenni, aminthogy később szabályszerűen elfogadta. ... Jaj a legyőzőitek­nek! , Ellenben ha nincs az októberi lázadás, sok sivárságtól, szenve­déstől, bajtól, ami azután egyik a másikból következett s végül Szá­­lasiig és az 1945-ös “felszabadu­lás -ig, e kettős katasztrófáig ve­zetett el, alkalmasint meglehetett volna kímélni a nemzetet. Egészen másként fordulhatott volna sorsa, úgy a kül-, mint a belpolitikában sok örvénytől megkimélődött vol­na, ha a király és vele az a mér­téktudó, higgadt és tiszta keresz­tény állambölcseleti szellem, ame­lyet hagyományosan képviselt, helyén marad. Nem ragadta volna el a nemzet szekerét a pártpolitikai szenvedélyek szélsőségessége, hol a baloldali, hol a jobboldali árok fenekére. . . . Az igazsághoz híven azt is em­líteni kell, hogy a Masarykok, Be­­nesek, Maniuk sugalmazására odáig ment el a Nagy Entente a maga megtévesztettsége szenve­délyességében, hogy a Monarchia külügyminiszterének jegyzékére, amelyben tárgyalásokat kért, az­zal válaszolt, hogy csak magukkal a pépekkel tárgyal. Ez magában véve felszólítás volt a forradal­makra, — oly időben, amikor Oroszországban már a bolseviz­­mus volt nyeregben s Lenin és Trotzkij, mint a világforradalom eszméjének harcosai csak az alkal­mat várták, hogy a bolsevizmus tüzcsóváját dobhassák más orszá­gokra is.... Az Entente egyenesen megren­delte az októberi lázadást, holott Intelligence Service-je révén tud­nia kellett volna,, hogy a Monar­chia országaiból foglyul ejtett ka­tonák közül bolseviki agitátorokat képeztek ki Oroszországban s azok a béke eljöttével visszatér­nek hazájukba, hogy balrább tol­ják az eseményeket. . . Kun Béla magyarországi útlevele az az En­tente jegyzék volt, melyben közöl­ték Andrássy Gyulával, a monar­chia külügyminiszterével, hogy csak magukkal a népekkel tár­gyalnak. ... És olyan ország, amelyről bor­zalmas igazságtalansággal elveszik kétharmadát, előre kész préda volt a Kun Bélák számára. Mi­sem jellemzőbb, mint hogy azon idők egyik vezető keresztényszo­ciális közirója, Lendvai István a Vyx-jegyzék feletti elkeseredése hevében dactól lobogó cikkben irta: Ha ezt adja a Nyugat, akkor inkább Lenin! (1946-ban, Páris­­ban, aztán Sztálin még meg is te­tézte Trianont. . . ) Persze, pár nap múlva ő is, mások is, amikor kezdték látni, mit hoz Kun Béla, megutálták. . . . Ha Károlyi Mihály igazi hazafi lett volna, szeget kellett volna üs­sön fejébe, hogy miért jön ily jegyzék, amely egyenesen felhívás a forradalmi táncra és észbe kel­lett volna kapnia,, gyanút kellett volna fognia. Látnia kellett volna, hogy itt hazája ellen készül vala­mi, elakarják távolítani a királyt, hogy a királytól megfosztott nép­pel aztán azt tehessenek, amit akarnak. Károlyinak vissza kellett volna fordulni a téves útról, le kellett volna küzdenie sze­mélyi ambicióit. Budapesten min­den kis politikai riporter már 1916 telén ismerte a csehek feldarabo­lási terveit s Károlyi Mihály és társai is tisztában kellett legyenek azzal, hogy a király eltávolítása azon ellenségeknek érdeke, akik káoszt, fejetlenséget akarnak Ma­gyarországon, hogy aztán minél simábban vihessék keresztül cél­jaikat, nemcsak a területrablást, hanem a rablóit területek birtoká­nak biztosítását, a Kis Entente megvalósítását is. A Károlyi féle októberi lázadás azonban annál kevésbbé volt indo­kolt, mert történelmileg megálla­pítható, hogy a népjogok és szo­ciális haladás tekintetében NYI­TOTT AJTÓKAT DÖNGE­TETT. Károly király első uralmi ténye az volt, hogy elejtette Tisza Istvánt, aki, — ezt is meg kell ál­lapítani a történelem ítéletével, — tulsokáig élt vissza a maga nép­jogellenes konokságával az ural­kodóház rovására.

Next

/
Thumbnails
Contents