Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-10-15 / 10. szám
4-IK OLDAL “KRÓNIK A" 1950 október. KY ALBERT írását, teljességgel meggyőződtem arról, hogy el kell jönni annak az időnek, amikor őt is megfosztják papi jellegétől, mint ahogy most megfosztották Balogh pátert. A feltámadó ország el fogja söpörni ezt a gonosz muszkavezetőt, akik papi palástjával igyekszik eltakarni a vörös gonoszságok özönét. Azért kellett feloszlatni úgy az Országos Református Lelkészegyesületet, mint a Presbiteri Szövetséget a szenvedő óhazában, mert mindkét szervezet, mint egy ember küzd a felszabadulásért. Ez a tény beszél az igazságról, nem pedig a hazug propagandát űző Balogh páterek, meg Bereczkyek. FEL FOG TÁMADNI A SZENTISTVÁNI NAGYMAGYARORSZÁG! A huszadik század első felének alig volt messzebb látó magyar írója, mint'HERCZEG FERENC. Nemcsak diákkoromnak és ifjúságomnak volt kedvenc írója, hanem most is újra és újra elgyönyörködöm a kiváltságos nagy magyar iró alkotásaiban. A végekről jött. Onnan, ahol már elhalkulóban volt a magyar szó. Ahol összetalálkozott a magyar, német, szerb és román nyelv terület. . . De éppen ezért értette meg és hirdette bátran mindenkor a szentistváni Nagymagyarország gondolatát. Különösen emlékszem egyik darabjára: A Hidra. Azt a gondolatot hirdeti ebben a darabjában, hogy a magyarságnak meg kell találnia az építésnek azt az útját, amit a “legnagyobb magyar” gróf Széchenyi István mutatott. Ö mert rámutatni íróink közül legbátrabban arra az iszonyú romboló munkára, amit a forradalmak és a köztársaságok hoztak a jobb sorsra érdemes magyar népre. A törpe magyarok persze, akik függetlenkedésükkel és obstrukciójukkal megakadályozták másfél évtizeden át, az első világháború előtt, az építő munkát Nagymagyarországon, — mindég kicsinylőleg beszéltek róla. És sajnos, az idők őt igazolták. Jöttek a forradalmak, köztársaságok. Sőt-horribile dictu-megszületett két átokkal teljes szovjetdiktatura is. • * * * Az eszme azonban, amit Herczeg Ferenc hirdetett, a szentistváni Nagymagyarország eszméje a legjobb lelkekben fényesen ragyog és erőt ad a küzdelemre és a diadalra. Most, amikor Herczeg Ferenc ellenőrizhetetlen híresztelések szerint elköltözött e földi világból és ha a hir igaz, lakozást vett, lelke szerint az örök magyarok között, nem lemondó és reménytelen gyásszal búcsúzunk tőle. Hanem búcsúzunk szent fogadalommal: “Amíg Isten erőt ad, küzdeni fogunk a szentistváni 'Nagymagyarországért. Mint egy ember állunk oda a magyar feltámadás lobogója alá: Ottó Őfelsége táborába. Nagy éjszakánkban Ő az a fényes magyar hajnali csillag, aki meghozza a biztos feltámadás áldott hajnalát.” Adja Isten, hogy úgy legyen! Ámen. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ “ELJÖ AZ IDŐ ÉS M. KIR. BAKA-GYEREK LESZEK' Panaszos könnyeket nem ejtek, mert hiszen magyarnak nem való a könny. Végtelenül fáj Hazám sorsa és népének szétszóródása a vdágban, de tudom, eljő az idő és újra m. kir. baka gyerek leszek. Alig három napja, hogy valamiképpen kezembe került a Krónika. Ez ideig még nem is hallottam róla és augusztus hó 20 -án Szent István király ünnepén, mintha a Szentkoronás Magyar Címert tartó angyalok egyike hozta volna, fényes ünnepnapot biztosított számomra. Mert dacára annak, hogy vasárnapra esett a mi nagy ünnepünk, az adott körülmények nem engedték meg, hogy külsőleg is ünnepelni tudjuk. Csak lélekben. Mondom, a Krónika egyetlen lapocskája nagyobb benyomással volt reám, mint a régi jó világban a Gellérthegyen a tűzijáték, vagy akár az előttünk menetelő honvédségi zenekar indulói a diszmenet alkalmával. Bocsássanak meg Kedves Honfitársaim, de én nem tudom mondanivalóimat díszes szófátyolba csavarni, mert sajnos csak hat elemi iskolám van. Nagyon egyszerűen, csak annyit akarok kérni, küldjék meg nekem a Krónika nagyrabecsült lapjait visszamenőleg is. Honorálni, fájdalom nincs módomban anyagilag. Csak úgy kérem, ha ez lehetséges. Bajtársi alapon, mert mi bajtársak vagyunk! Mi itt tettlegesen irtjuk a bolsevizmus szellemét és egyúttal a katonáit is, önök pedig a szó csodálatos erejével küzdenek egy és ugyanazon célért. Hazafias üdvözletem küldöm minden velünk érző magyar honfitársamnak. Indochina, 1950augusztus 23. Südi Ferenc. Idő és bélyeg takarítás céljából forduljunk bevándorlási ügyekben egyenesen az Amerikai Magyar Szövetséghez, 1624 Eye St. N. W. Washington 6, D. C. Segélyügyek ben direkt az American Hungarian Relief cimre írjunk: 246 Fifth Avenue, New York City. Címváltozásokat kérjük a régi cim felemlitésével azonnal bejelenteni. Kéziratokat nem adunk vissza. Beküldött okmányokért és egyéb küldeményekért nem vállalunk felelősséget s küldésük mellőzését kérjük. Szíveskedjék a Krónikát kiolvasása után ismerőseinek, honfitársainak, jóbarátainak továbbadni! Tisztelt Szerkesztő Ur! E hó végén 32-ik évfordulója lesz az úgynevezett októberi forradalomnak s ma már pártpolitikától mentesen, történelmi szemmel lehet elbírálni annak gyászos tényeit. Ma már igazságot kell adni az Igazságnak is és erre annál inkább szükség van, mert az októbrizmus, károlyizmus újra jtt van s ismét azzal fenyeget, hogy uj tragédia-lavinát, újabb szerencsétlenség-görgeteget indit el, holott a magyar népnek tragikus életében valóban ez a tizenkettedik óra és legfőbb ideje, hogy végre-végre ismét a békés, nemzeti és szociális fejlődés, konszolidáció, igazi nyugati kulturszellemü államélet kerékvágásába térjen vissza. Hántsuk le a múlt propagandaigazságait, a hamis máz lerakodott vastag kérgét és mutassuk fel az igazi igazságot részrehajthatatlan egészében. Nem igaz, hogy az októberi ‘‘forradalom" nélkül nem következett volna be Trianon. A háború elveszett és Magyarország és a Monarchia botor és álnok ellensé. gei már a háború folyama alatt előre elhatározták Magyarország feldarabolását s a Monarchia szétrombolását. Beférkőztek a ..Nagy Entente vezetőinek kegyébe, sikerült őket aknamunkájukkal, rágalmaikkal elvakitani az igazság és a nemzetközi biztonság valódi érdekeivel szemben. A Nagy1 Ententenak megvolt a hatalma, győzelmes hadereje, hogy akaratát keresztülvigye s leverte volna a négy és féléves háborúban elfáradt és a győzelmi propagandából oly ke_ serves hirtelenséggel ébredő magyar népet, ha hősien ellentáll is az ország határain. Franchet D’Esperay tábornok Belgrádban akkor is ugyanazon szívtelen, igaztalan fegyverszüneti feltételeket közölte volna, a Vyx-jegyzék akkor is elrendelte volna Magyarország kétharmadának átadását, ha Horthy külügyminisztere lett volna az,, akinek volt szerencsétlensége ft feltételeket átvenni, aminthogy később szabályszerűen elfogadta. ... Jaj a legyőzőiteknek! , Ellenben ha nincs az októberi lázadás, sok sivárságtól, szenvedéstől, bajtól, ami azután egyik a másikból következett s végül Szálasiig és az 1945-ös “felszabadulás -ig, e kettős katasztrófáig vezetett el, alkalmasint meglehetett volna kímélni a nemzetet. Egészen másként fordulhatott volna sorsa, úgy a kül-, mint a belpolitikában sok örvénytől megkimélődött volna, ha a király és vele az a mértéktudó, higgadt és tiszta keresztény állambölcseleti szellem, amelyet hagyományosan képviselt, helyén marad. Nem ragadta volna el a nemzet szekerét a pártpolitikai szenvedélyek szélsőségessége, hol a baloldali, hol a jobboldali árok fenekére. . . . Az igazsághoz híven azt is említeni kell, hogy a Masarykok, Benesek, Maniuk sugalmazására odáig ment el a Nagy Entente a maga megtévesztettsége szenvedélyességében, hogy a Monarchia külügyminiszterének jegyzékére, amelyben tárgyalásokat kért, azzal válaszolt, hogy csak magukkal a pépekkel tárgyal. Ez magában véve felszólítás volt a forradalmakra, — oly időben, amikor Oroszországban már a bolsevizmus volt nyeregben s Lenin és Trotzkij, mint a világforradalom eszméjének harcosai csak az alkalmat várták, hogy a bolsevizmus tüzcsóváját dobhassák más országokra is.... Az Entente egyenesen megrendelte az októberi lázadást, holott Intelligence Service-je révén tudnia kellett volna,, hogy a Monarchia országaiból foglyul ejtett katonák közül bolseviki agitátorokat képeztek ki Oroszországban s azok a béke eljöttével visszatérnek hazájukba, hogy balrább tolják az eseményeket. . . Kun Béla magyarországi útlevele az az Entente jegyzék volt, melyben közölték Andrássy Gyulával, a monarchia külügyminiszterével, hogy csak magukkal a népekkel tárgyalnak. ... És olyan ország, amelyről borzalmas igazságtalansággal elveszik kétharmadát, előre kész préda volt a Kun Bélák számára. Misem jellemzőbb, mint hogy azon idők egyik vezető keresztényszociális közirója, Lendvai István a Vyx-jegyzék feletti elkeseredése hevében dactól lobogó cikkben irta: Ha ezt adja a Nyugat, akkor inkább Lenin! (1946-ban, Párisban, aztán Sztálin még meg is tetézte Trianont. . . ) Persze, pár nap múlva ő is, mások is, amikor kezdték látni, mit hoz Kun Béla, megutálták. . . . Ha Károlyi Mihály igazi hazafi lett volna, szeget kellett volna üssön fejébe, hogy miért jön ily jegyzék, amely egyenesen felhívás a forradalmi táncra és észbe kellett volna kapnia,, gyanút kellett volna fognia. Látnia kellett volna, hogy itt hazája ellen készül valami, elakarják távolítani a királyt, hogy a királytól megfosztott néppel aztán azt tehessenek, amit akarnak. Károlyinak vissza kellett volna fordulni a téves útról, le kellett volna küzdenie személyi ambicióit. Budapesten minden kis politikai riporter már 1916 telén ismerte a csehek feldarabolási terveit s Károlyi Mihály és társai is tisztában kellett legyenek azzal, hogy a király eltávolítása azon ellenségeknek érdeke, akik káoszt, fejetlenséget akarnak Magyarországon, hogy aztán minél simábban vihessék keresztül céljaikat, nemcsak a területrablást, hanem a rablóit területek birtokának biztosítását, a Kis Entente megvalósítását is. A Károlyi féle októberi lázadás azonban annál kevésbbé volt indokolt, mert történelmileg megállapítható, hogy a népjogok és szociális haladás tekintetében NYITOTT AJTÓKAT DÖNGETETT. Károly király első uralmi ténye az volt, hogy elejtette Tisza Istvánt, aki, — ezt is meg kell állapítani a történelem ítéletével, — tulsokáig élt vissza a maga népjogellenes konokságával az uralkodóház rovására.
