Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-04-15 / 4. szám
8-IK OLDAL “KRÖNIK A” VITA-FORUM A magántulajdon jogfolytonossága (Az e rovatban kifejtett gondolatok nem feltétlenül fedik mindenben lapunk felfogását és elsősorban a jövő problémái fölötti szemlélődés hajlamát akarjuk vele ébrentartani.) OLASZORSZÁGBAN most kerül tárgyalásra a földreform országos megvalósításáról szóló javaslat. De Gasperi keresztény demokrata miniszterelnök kormánya a nagybirtokok bizonyos “felesleges részét” az adóvallomásokban megadott érték-áron megváltja. A megváltás összegét jó kamatozású bondokkal fedezi a kormány s a földet nem ingyen adja a kisparasztoknak, hanem hosszú, könnyű részletfizetésre olyanoknak, akiknél számítani lehet arra, hogy jellemüknél fogva a földet gondosan fogják művelni és eleget fognak majd tenni kötelezettségeiknek. A földreform c módja jogtisztelő Más, mint a kártérítés nélküli kisajátítás és a kortesszempontok szerinti kiosztás, miként az a Szovjet által megszállott országokban történt. De Gasperi kormánya tudja, hogy ha egyszer áttörték valahol a magántulajdon elvét, akkor nehéz a megállás. Ez a bolsevizmus kezdete, mint szintén a Szovjetblokk országoknak példája matatja. . . . Amerika az ERA (European Reconstruction Administration) a külföldi országoknak nyújtandó segélyalap utján 240 millió dollár kölcsönnel járul hozzá a magántulajdon sérelme nélkül megvalósítandó olasz földreform költségeihez. Amerika a mai viszonyok, a politikai erők mostani rendkívüli eloszlása dacára a negyvenkét milliós Olaszországban s Európa más szabad részeiben, ez átmeneti idők ben is lehetőleg meg akarja óvni a magántulajdoni jogrend épségét és biztonságát. E sorok írója, aki aunt a sajtó embere, negyven éve él benne korunk nagy drámai esemenyeiben, bő alkalma volt levonni ez idők tanulságait s ama kevesek közé tartozónak érzi magát, akik azokat idejére tényleg le is vonták, — bátorkodik megkockáztatni amaz egyéni nézetét, hogy bármily módon történik is meg a Szovjet-befolyás eliminálása Európából, ezt a magántulajdo. ni jogrend eszméjének hatalmas megújhodása, renaissancea fogja követni. Ennek elementáris gyakorlati kihatása lesz nemcsak, ha a Szovjet megsemmisül, de akkor is. «— amit kevésbbé lát valószínűnek, — ha a Szovjet fennmaradhat a régi határai között. Nem azért vélekedik igy, mert ez Amerika irányzata, hanem mert helyes irányzat és a keresztény magántulajdoni alapelvvel, nemkevésbbé pedig a józan magyar életfelfogással is teljes összhangban áll. Ajánlatos ezzel már most számotvetni azoknak, akiket foglalkoztat a gondolat, milyen legyen az újjáépítés, Magyarország jövő társadalmi berendezkedése? Kétségkívül szociális, méltányos szellemű tegyen, de tartsa száz százalékig tiszteletben a magántulajdon elvét, mert enélkül nincs erkölcsi egyensúly és igazi stabilitás. A magántulajdon sérelme akkor is sérelem és beláthatatlan veszélyeket rejt magában a nyugodt szociális fejlődés szempontjából, ha azt nem kommunisták követik el, sőt ily példák ugródeszkául szolgálhatnak a majdan feltámadni áhitó kommunisták agitációja számára. Természetes, hogy kellenek oly reformok, amelyek mind szélesebb rétegekre terjesztik ki a boldogulás alkalmát, azonban nem szabad gátszakadásnak történnie; minden magántulajdoni igényt korrektül ki kell elégíteni, külömben meginog az államvezetés alatt az erkölcsi talaj, lejtőre jut s végül újabb lavina következhet. Ne játszunk forradalmi módszerekkel, mert a részleges hideg forradalomnál is könnyen megtörténhetik, hogy aki A-t mondott, kényszerül aztán B-t is mondani. Az óhazában a Parragi Györgyök azzal kezdték, hogy “Krisztus is forradalmár veit”, XIII. Leo pápa pedig “a kapitalizmus éles ellensége”. Most már idekint is hallani hasonló hangokat olyanoktól, akik bizonnyal súlyos sértésnek vennék, ha őket valaki vonatkozásba hozná a Parragiak demagóg ferdítéseivel és bluffoló szóvirágaival. A Rákosi - Szakasits rablógang még a kivégzéseket, tömeges igaztalan bebörtönzéseket, vagyonfosztásokat is azzal indokolja, hogy ők tulajdonképen forradalmat hajtottak végre. Pöffeszkedve hirdetik forradalmárságukat, mint önigazolást s bizony kínos érzést kelt, amikor Krisztust egyidejűleg szintén forradalmárként halljuk emlegetni. Mit válaszoljunk például majd annak a magyar birtokosnak» aki bár hajlandó tisztes áron megváltásra önkéntesen felajánlani birtoka egy részét, felveti a kérdést, hogy ha a gyárakat visszaadjuk, — mert hiszen, ugyebár nem vagyunk bolsevisták? — miért nem kapja vissza ő is, amit elvettek tőle? Hát még ahhoz mit szóljunk, hogy akadnak, akik a nyilatkozástól elzárt Mindszenti bíborost úgy állítják be, mint aki helyesel valamely, a magántulajdoni jogrend elleni rabló sérelmet? Akik ezt teszik, nem jól szolgálják az antikommunista ügyet, a keresztény életrend helyreállítását. Hagyják abba, nehogy aggályaink támadjanak meggyőződésük belső ereje iránt és tűnődnünk kelljen afölött, ádázkodásuk nem-e a kiverekedtek valamiféle gyűlöletszerelme, német nyelvű közkeletű kifejezés szerint “Hass-Liebe”-je a kommunizmus iránt?! Lesz szociális magyar királyság,, kiegyensúlyozottan haladó, a népjólétet növelő szociális Magyarország, — de csak akkor lesz biz-Sokan úgy gondolják, Hogy a demokrácia és a királyság intézménye esetleg összeférhetetlenek. Külföldi és közismert példák azon ban világosan mutatnak arra, hogy ez egyáltalán nem igy van és vannak bizony remekül vezetett, példás demokráciák, ahol a királyság intézménye még mindig fennáll, él és virul, természetesen a mai időknek mindenben megfelelő modern formában és az ország demokratikus berendezésével min dig a legteljesebb egyetértésben. A legszebb példa ennek a tételnek igazolására természetesen Anglia. Ám, hogy a magyar viszonyoknak egy még jobban megfelelő példát mutassunk be, elég, ha a boldog és békés, dán viszonyokat vesszük szemügyre. Dánia is kicsi ország, még kisebb, mint amilyen volt Magyarország, a trianoni megcsonkitottság után. Talaja, földje sem értékesebb, mint a mi hazánké. Gyáripara nincs, csak földmivelése. És mégis, 'ez a területileg jóval kisebb, természeti kincsekben sokkal szegényebb ország minden egyes polgárának a demokratikus királyság intézményén belül sokkal jobb, szebb és boldogabb életnívót tud biztosítani, mint amilyet biztosított például az az utolsó 30 éve, amelyet hazánk a királynélküliség állapotában volt kénytelen végigküzködni. Szükséges, hogy ez gondolkodóba ejtsen bennünket. Miért megy olyan jól a dánoknak és miért olyan rosszul nekünk? Megfelelő és pontos információért természetesen nem fordulhatunk máshoz, csakis egy született dánhoz, akinek rövid, de nagyon figyelemreméltó tájékoztatását az alábbiakban és igy foglalhatjuk egybe: — Az általános viszonyok Dániában sem voltak mindig a legrózsásabbak. Mint a régi időkben mindenütt Európában, bizony Dániában is nagy volt-a szegénység. Mintegy száz évvel ezelőtt a dániai nagybirtokokat közép és kisbirtokokra osztották fel s ezzel megvetették az ország fejlődésének és boldogulásának biztos alap jait. A királyság intézményét azonban, — mint az évszázadok óta kitünően bevált uralmi formát, — megtartották. — A királyság és a nép őszinte és szeretettel teljes viszonyából született meg azután az a nagyszerű összefogás, amely lehetővé tette Dánia politikai életénef modern, igazi szociális tartalommal telitett, demokratikus berendezését. A nép által, a titkos szavazás utján megválasztott parlament és a király között mindig a legharmonikusabb viszony áll fenn! A tos alapokon nyugvó és zavartalanul tartós, ha a haladást minden forradalmi születési hiba nélkül, a magántulajdoni jogrendet tiszteletben tartó, alkotmányos fejlődés vonalán valósítja meg! New York. MAGYAR JÓZSEF. parlament nem dolgozik a király ellen s a királytól is távol áll az a gondolat, hogy a parlament munkáját zavarja, meggátolja, vagy népellenes irányba terelje. Sőt! A király állandóan abban az irányban igyekszik hatni a parlamentre, hogy a politikai pártok közötti esetleges ellentéteket elsimítsa. — Ennek az ideális politikai állapotnak megfelelően a gazdasági és megélhetési viszonyok is, —■ természetesen, — ebben a kis országban a legegészségesebbek. Dániában nincsen koldus! Dániában nincsenek mindenkitől elhagyatott, minden támogatás nélkül álló szegények, betegek és öregek! A szegénygondozás páratlan, még az anyagiakban jóval gazdagabb Svájc nívóját is lényegesen meghaladja. Ingyen orvosi és szakorvosi rendelés, ingyen gyógyszer, operáció és üdülés a szegényeknek! A munkanélkülieknek azonnali és tisztességes összegű munkanélküli segély, nem pedig alamizsna! Az öregségi, havi járadék (Rente) a mindenkori áraknak megfelelően olyan szépen, igazságosan és becsületesen van megállapítva, hogy az nem savanyuszagu, koplaló nyomorúságot, hanem tisztességes, békés és nyugodt megélhetést biztosit az elöregedetteknek. — Egy dán mindig érzi, — folytatta informátorunk s mily felemelő érzés ez, — hogy nincs egyedül! Mögötte áll minden erejével, minden segítségével és szeretetével nemcsak az egész dán nép. nemcsak az egész állam, hanem maga a király is, akit minden dán személyes jóakarója és jóbarátjaként szeret, tisztel és becsül. Ez a helyzet eredményezi ezután azt, hogy a dán király a legszeretettebb és legnépszerűbb királyok egyike. Minden pompa, pózolás, fény és kiséret nélkül jelenik meg a király és a királyné mindenütt a nép között. Ha születésnap vagy névnap van a királyi családban, az egész nép együtt örül a királlyal. Ha kilovagol (kiséret nélkül!) mindenki jóismerősként köszönti. Ha kikocsizik: virágokat szórnak kocsija elé! — Mi tudjuk, — mondogatják a dánok, — hogy a mi jó királyunk miértünk él és dolgozik s igyekszik életünket minél jobbá és szebbé tenni!! Mi egyek vagyunk a királyunkkal és a mi királyunk is egy velünk! . . . így van ez Dániában!! * * * — Magyarok! Nem volna-e jó nekünk is a dán példát követni?! Borghorst, Németország. O. A. FIGYELEM, CANADAI MAGYAROK! Torontóban (Qnt.) Canada, a “Krónika” ezentúl a Queen Street W. 324,számú újságárusnál állandóan kapható. KÉRELEM! Használt jazz C trombitát kér Németországba menekült hadnagy hogy egy zenekarban megkereshesse a kenyerét. Cim a szerkesztőségben. DEMOKRÁCIA ÉS KIRÁLYSÁG
