Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-04-15 / 4. szám
1950 április "KRÓNIK A” /-1K OLDAL van nálunk republika, ahol van nagy demarhácia (demokrácia), de nincs még elég krumplicska sem. Szlobodság sincsen, de cseszki tisztviselő mondja; bidos szlovák. Haj, haj, ha még egyszer lehetném én magyar katona, akkor megint jo világ volna. Mondja, mikor jön magukhoz a Zotto kiralficska? Hát ha bejön, mink totocskák fogjunk a kaszát, a cseszkit pokolba zavarjuk s gyüvünk Magyarország. 1939. Rahó Máramaros. Ismét láthattam az elszakított országrészt. Bekopogok Vlaskow Iván zsuptetős kicsiny házába. Valamikor régen Galíciában hozott össze minket a katonasors. Munkácsi honvéd volt tulajdonképen s valahogy hozzánk keveredett. Elpanaszolta a csehek alatti életét. Mond ja, hogy a csehek mindig azzal ijesztették őket, hogy az oroszok, nak adják el Kárpátalját. Kérdem, hogy örül-e annak, hogy visszakerült Magyarországhoz? Hát hogy ne örülnék, hisz a levegő is jobb most, mint ahogy azelőtt volt. A hiba ott van, hogy elkergették a királyt s ha nincs gazda, jön a baj csövestől. 1941, Bácska, Nemesmilitics felszabadult. Összetalálkoztam öreg Barisin Jaksa, meg Kucsuk Milán bácskai gazdákkal. Valamikor együtt csatáztunk a Doberdon. Az egyik sokác, a másik szerb. Ősi szokásuk szerint mint kedves vendéget megkínáltak “szládkával” és “rakijá"-val. Elmondták, hogy bár nem volt rossz soruk, de mégis mindig vágytak vissza Magyarországba. Miért? kérdeztem, hiszen ti királyságban éltetek s a szlávoknak jó királya volt az öreg Petár majd fia a Sán. dór? Igaz, igaz, mondták, de azért egész más volt akkor. Akkor volt monarchia, egy nagyon nagy ország s az öreg király volt egy "bozsansztveni kralj” (isteni király). Én meg láttam, mondja Kucsuk gazda, mikor Károly királyt koronázták. Annak volt “pravi” (igazi) koronája, ami 100 éves, ami ‘szveta kruna” (Szentkorona) és a pápától kapta, nem boltba vették, mint a jugoszláv koronát. 1945. Tirol-Ausztria. A tiroli hegyi paraszt kis nadrágszij földecskéjét műveltük, visszaemlékezve a régi jó időkről. Az volt a jó világ mondta Lemholcz Andreas volt császári vadász frajter ur, amikor az ungar brúder még azt mondta: német sógor Hej csak jönne vissza a régi király-idő! * * * Testvérek, rakjátok össze a mozaikokat. A Dunamedence népeinek leggerincesebbjei a földművesek szólaltak meg abban. Rátok bizom annak elbirálását: lehet-e a Dunamedence népeinek boldog békéjét biztosítani a monarchia visszaállítása nélkül? Tegyük-e a Szentkoronát —■ ismervén annak népeket összetartó bűvös erejét — törvényes jogutódjának fejére? vagy menjünk koldus módjára házalva alku tárgyává tenni, vagy tegyük-e nemzetünk e szent szimbólumát — akár a bolsevikok a magyar nemzeti -címert — a lomtárba? A legjobb lelkiismeretek szerint s felelősségiek tudatában határozzatok magatok. New Yo|rk. ,AKOS J. BENEDEK. SZABADSÁGOT A SZOVJETBEN SZENVEDŐ HADIFOGLYOKNAK! ÜZENET VISHINSZKYNEK ÉS RÁKOSINAK Immár öt éve, hogy a nagy világégés befejeződött, megszűntek a haláljajok, véget ért a sok éves szenvedés. A Béke angyala szétterjesztette szárnyait a földön, de sajnos azt kell mondanom, hogy az egész világ emberiségének vágya. a száz százalékos béke, még mindig nincs meg. Hol itt, hol ott üti fel fejét a háború rémsége, az emberi szeretet helyett gyűlölködés, viszálykodás az irányadó. Vannak még ezenkívül más fájó sebek is, amiket 5 évre a háború ufán sem igyekeztek meggyógyítani, sőt még enyhíteni sem. ilyen például a hadifogoly kérdés. Nézzünk végig a szovjetben; Kievtől Uraiig, Leningrádtól Kaukázusig, hadifoglyok millióinak segélykiáltása hallható... Ugyanannyi anya, szülő, feleség, gyermek várja haza szeretteit, forró imát küldve az ég és föld Urához, hogy segitse őket haza. már csak Ö löle várnak segítséget, mert az ember, a teremtés koronája, nem tud, vagy nem akar segíteni. Vishinszki ur! Ön állandóan a békéről beszél, Önt általában nagy politikusnak tartják, éppen ezért csodálkozom azon, hogy nem tudja. vagy tudatosan nem akarja tudni, hogy a gyűlölet és terror nem a béke fhmoszlopai. Kreml meleg szobáiban ülve, nem is tudja, mit 'is jelent fogolynak lenni az Ön hazájában, 30—35 fok hidegben. rtha, cipő, meleg hajlék nélkül, tetii által előidézett kiütéses tífusz, a gyönge élelmezés által kapott hastífusz öldökli ezeket a szerencsétlen emberroncsokat, ráadásul legyengült szervezetüktől erős njunkát kívánnak. Gondolkozzunk egy kicsit Vishinszky ur . . . békéhez vezető ut. amin Ön és kormánya jár? Fölteszem a kérdést: Történtek-e intézkedések a múltban vagy a jelenben hogy az ott lévő hadifoglyok é étét elviselhetőbbé tegyék? Intézkedtek-e, hogy a munkára képtelen beteg hadifoglyok életét megmentsék azzal, hogy haza számíttassák? Történtek-e egyáltalán intézkedések a hadifogoly ügyek elrendezésében? Fölöslej es szabadkoznia Vishinszky jir, én felelek ezekre a kérdésekről egyszerűen nem történt semn i. A helyzet ugyanaz, mint 1944Í—45-ben, amikor is az a "szerencse" ért, hogy megismerhettem a hadifogság minden szenvedését: éhség, piszok, fagyoskodás, betedség eszi testét ezeknek a szerencsétleneknek, mig lelkűket a haza és család utáni sóvárgás marja, legyen az magyar, nemet, osztrák, lengyel, finn, avagy észt, lett hadifogoly sorsuk egyforma, benne vannak a taposómalomban és csak a jótékony halál váltja meg őket az embertelen szenvedéseiktől. Ezt nevezi békének Vishinszky ur? Vizet prédikál és bort iszik, saját mag" hinti el az emberek között a háború gyűlölt magvait. Menjen el Vishinszky ur Magyarországba. vagy más országba, ahol a hadifoglyok hozzátartozói vannak, kérdezzen meg egy pár családot: hogyan és kitől, mitől remélik azt, hogy férj. apa, gyermek visszatér valaha az orosz fogságból? A felelet nagyon elszomorító lesz az ön békéjére nézve, mert a felelet igy fog hangzani: Csak egy felszabadító akarat képes kiszabadítani fiamat, stb. az Önök karmaiból. Nézzünk vissza egy kicsit a múltba, Vishinszky ur. Nem is oly régen a hitleri őrület tartotta rettegésben egész Európát. Emberek, családok nézték rémülten ajtójukat, hogv mikor tárul föl s a Gestapo pribékjei mikor fogják elhurcolni szerencsétlen áldozatukat oda, ahonnan nem volt többé visz. szatérés. Mi iis lett ennek a vége? Elsöpörte az emberiesség ereje, amely mindig győz,, legyen vele szemben diktatúra vagy szuronyhegv millióival erőszakolt terror. Nem akarok jós minőségben tetszelegni, de ha a legrövidebb utcn nem oldják meg a hadifoglyok kérdését, akkor úgy fognak járni, mint dicstelen elődeik! Most egy pár szavam Rákosi úrhoz lenne: Rákosi ur, hagyja abba, szorgalmas törekvéseit, hogy a nyugat németországi angol övezetből haza telepítse az ott "nyomorgó” magyar menekülteket. Mit akar Ön ezektől a szerencsétlen magyaroktól? Nagyon naivnak kell hinnem Önt, ha azt hiszi, hogy igazi kommunistákat fog nevelni belőlük. Nagyon naivnak kell hinnem azokat a magyarokat, akik haza szándékoznak menni, ha azt hiszik, hogy otthon élmunkási jelvény fogja várni őket. Nem. Rákosi ur, nagyon is kilátszik a ló lába a zsákból, mert tudom, ahogy beé'rnek Hegyeshalomra. mindjárt szovjet katonai "diszkiséret” mellett irányítaná ókét a szovjet fogolyhaláltáboraiba. Munkásokra van talán szüksége, Rákosi ur az öt éves terv végre hajtásához (ami csak terv marad, mert a befejezéséhez kétség fér), megoldása egyszerű: emelje fel elvtársi szavát Vishinszky úrhoz és emlékeztesse, hogy Magyarországgal idestova két éve ratifikálták a békeszerződést, igy autómatice a Szovjetben szenvedő sok ezer hadifogoly hazaengedése is esedékessé vált, nem beszélve arról, hogy ugyanazon idő óta az orosz hadseregnek nincs semmi ki resnivalója Magyarországon. De mindehhez nincs elég bátor, sága Rákosi ur. mert ha ilyen kellemetlen kérésekkel lépne fel a munkaadójával szemben, éppen olyan hirtelen halált halna, mint Zsdanov. Még egy kérdés, Rákosi ur: ha Magyarországban nincsenek megsértve az emberi jogok, akkor miért utasította el részvételét a magyar kormány a hágai nemzetközi bíróság előtt? Talán fél, hogy ott is feltennék azt a kérdést, hogy hogyan is állunk azzal a sokezer hadifogoly, sorsával a Szovjetben? Azt hiszem, hogy szánalmas dadogáson kívül semmi más feleletet nem tudnának adni. Ez nem is megsértése az emberi jogoknak, hanem gyalázatos orvgyilkossága az emberi szabadságnak! Ne legyen beképzelt Rákosi ur. Ön nem szeretett vezére a magyar népnek, mintahogy az otthoni muszkaszolga hírszolgálat világgá kürtöli. ellenkezőleg, merem állítani, hogy Hitler után a magyar nép senkit sem gyűlölt úgy, mint Önt, de ha mégis volna annyi bátorsága, hogy síkra merne szállni a hadifoglyok érdekében, akkor tényleg sokezer ember dicsérné a nevét. Befejezésül: most, hogy a Krónika hasábjain fölemeltem szavaimat a hadifoglyok mellett, legyen szavam egy hegytetőről elinduló hólabda, amely lavinává változik. Emberek, álljunk meg ennél a kis cikknél úgy, hogy elolvassuk, de három nap után el ne feledjük. Gyűléseket és némát üntetéseket szervezzünk, bevonva minden nemzetiséget, felvonulva a Szovjet követségek és kolóniák előtt és aláírásokkal ellátott gyűjtőivékét, melyek a hadifoglyok érdekében szólnak, kell eljuttatni az Egyesült Nemzetek elé. Cselekedjünk! Egy volt fogoly székely. KOVÁCS ATTILA EMLÉKÉRE! Magyar vér öntözte Tirol földjét 1950 februárjában. Fiatal magyar honvéd tiszt életét oltotta ki a bolsevista orgyilkosok golyója, akiket az Andrássy ut 60 küldött ki a hős magyar tiszt liquidálására és a nála levő iratok megszerzésére. Kovács Attila fiatal élete feláldozásával mentette meg a reá bízott titkokat! Esküjéhez híven halt meg a Hazáért! Katona volt a tetőtől talpig, aki sosem feledkezett meg hazája iránti kötelességeiről, aki a nyomorúságban is harcolt a nemzetért! A tiroli havasok között eldördült kommunista fegyver és a fiatal bajtárs kiontott vére mutatja, hogy a M. Kir. Honvédség él ma is és élni fog. amig egy tagja is életben marad, hogy ez a M. Kir. Honvédség küzd, harcol ma is fegyvertelenül, fényes egyenruha helyett rongyokba öltözve és hogy tagjai készek bármikor életüket is feláldozni a Hazáért! Adjon a Mindenható örök nyugalmat az idegen földben porladó hősnek, akinek a lelke él közöttünk további harcra buzdítva bajtársait. Sírkövére méltán írhatjuk a görög költő szavait: "Megcselekedte, amit megkövetelt a Haza!" Ágoston, Máriusz
