Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)

1950-08-15 / 8. szám

6-IK OLDAL "KRÓNIK A” 1950 augusztus. KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Augusztus, a szentistváni Nagy­­magyarország örök gondolatának hónapja. . . Az első világháború utáni ma­gyar törvényhozásnak nagyszerű cselekedete volt az, hogy augusz. tus húszadikát, István király nap­ját, nemzeti ünneppé tette. Kiemel­te ezzel a tettével a magyarorszá­gi törvényhozás ezt a napot a fele­kezeti szőkébb keretekből s Nagy­­magyarország igazi nemzeti ünne­pévé avatta. A szentistvánni felvonulásban ott menetelt a kálvinista kormány­zó, nagybányai Horthy Miklós, a katolikus egyház nagyjaival. örök példát adott ő ezzel arra, hogy a felekezeti kicsinyesség örökre el van temetve az igazi magyarság lelkében. ISTVÁN KIRÁLY ÜNNEPE: NAGY BIZTATÁS ÉS ÖRÖK TILALOMFA. Nagymagyarország első krisz­tuskövető nagy királya, a magyar újrakezdés legnagyobb hőse volt. A magyar történelmet sokszor kellett újra kezdeni. A tatárjárás, törökdulás utáni újrakezdések köz ismertek. De oda kell tennünk a 48-as, 18-as és az 1949-es forra­dalmakat is. Az első kettő után megkezdődött a szorgalmas újra­építés. De mélységes meggyőző­déssel valljuk, hogy a harmadik forradalom szörnyszülöttjének, a második szovjet diktatúrának bu­kása után is meg fog kezdődni az újrakezdés. És ez az újrakezdés kell hogy olyan hatalmas, csudálatos és uj­­jászülő legyen, mint amaz első: a szentistváni újrakezdés. Krisztusi alapokon, a szentist­váni Nagymagyarországon fog megtörténni a nagy újrakezdés, egy újabb évezred megépítésére. A nagy magyar gondolat apos­tolai éppen azért állanak életre­­halálra Ottó Őfensége zászlója alatt, mert igen jól tudják azt, hogy amint az első magyar évez­rednek István király rakta le krisz tusi alapjait, úgy fogja lerakni a második évezred fundamentumát Ottó király Őfelsége. * * ík István király ünnepe azonban egyszersmind egy örök tilalomfa is az elvetélő magyarországi for­radalmak és köztársaságok ellen. Akik még mindig valami balká­ni köztársaságot akarnak ráerő­szakolni felszabaduló magyar né­pünkre, vessék végre örökre fe­jükbe, hogy egy szerencsétlen csonkaföldet készítenek elő, amely játéka lesz mindenféle politikai izmusnak. A pángermán és pán­szláv politikusok kedvük szerint rugdalnak ide és oda egy ilyen köztársaságot. A forradalmakból meg igazán elég volt. Hiszen három szeren­­sétlen köztársaságnak, és két átok­kal teljes szovjet diktatúrának megszülése fűződik szörnyű ne­vükhöz. PÁKOZDY UR USZÍTÁSÁRA NEM HALLGATUNK! Amikor István király ünnepére készülődik az amerikai magyar­ság, akkor érkezett meg, mint A Magyarok Világszövetségé-nek ajándéka Budapestről: Dr. Pá. kozdy Lászlónak uszító füzete, amelynek cime: “Egyházpolitikai események a “szentévben.” Mindannyian tudjuk, hogy a ró­mai egyház az idei esztendőt "szentév”-nek hirdette meg, hogy elmélyítse híveinek lelki életét ezzel az esztendővel. Ezt a gondolatot használja fel dr. Pákozdy arra, hogy a magyar­­országi kereszthordozó és mártír római egyház ellen uszítson. Pákozdy neve ismeretlen előt­tünk. Egészen bizonyos, hogy a forradalom szennye löttyentette be őt az egyetemi tanszékre, — mert egyetemi nyilvános, rendes tanárnak írja magát. Hogy lelkileg mennyire elesett ember ez a Pákozdy, mi sem bi­­zonyija jobban, mint az, hogy ép­pen akkor, amikor a szerencsét­len óhazában ezerszámra depor­tálják az apácákat és a szerzetese­ket a vörös orgyilkosok, akkor firkál elvetemedett támadást Ró­mát követő magyar testvéreink ellen. Nem! Ezerszeresen nem hallga­tunk az Ön alattomos uszítására Pákozdy ur. Megvetéssel dobjuk aljas írását a papírkosárba. Szé­­gyelje magát! MEGKEZDŐDÖTT A SORBANÁLLÁS AZ ÓHAZÁBAN. A Budapesten akreditált kö­veteknek jelentését a sorbanállás­­ról megerősítik azok a szerencsé­sek, akiknek mostanában sikerült kimenekülni a szerencsétlen óha­zából. A nyár elejétől kezdve az élel­miszerüzletek előtt újra megjelen­tek a várakozó sorok. Nemcsak a szárazság, hanem a bolseviki me­zőgazdálkodás és főképpen ez utóbbi, megteremtette a forradal­makból ismert szomorú látványt: a sorbanállók gyászos seregét. A sok lerongyolódott és éhés sorbanállót amikor megmutatja a Californiai Messzelátó, csak azért teszi, hogy rámutasson a bolseviki termelés teljes csődjére. Akkor, amikor Amerikában magának az államnak kell fölvásárolni s elrak­tározni a szabad termelés által elő­állított élelmiszerek millió és mil­lió tonnáit, akkor az óhazai vörö­sek odáig juttatták szociális terme­lésük által szerencsétlen óhazai testvéreinket, hogy a legszüksége-1 sebb létfentartási cikkekhez is csak sorbanállás utájn juthatnak — ha ugyan egyáltalában hozzá juthatnak. “Békesség, békesség: és nincs békesség!” Napjainkban az ember újra és újra meggyőződik, hogy mennyire igazak és aktuálisak a Bibliának örök tanításai. A hazug békét hir­detők ellen, Krisztus urunk előtt sok száz esztendővel, ezekkel a szavakkal kelt ki Jeremiás próféta: “És hazugsággal gyógyitgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség: és nincs békesség!” Hogy a moszkvai vörösek őrült fegyverkezéséről eltereljék a fi­gyelmet, a társutasok és a vörös cimboráik Stockholmban, Svédor­szágban tartottak gyűlést a “vi­lágbéke” érdekében. Amikor a legnagyobb titokban megcsinált muszka tankokat és ágyukat zúdítják az amerikai ka­tonák ellen Koreában és amikor a muszka legújabb hadi repülőgé­pek, bombázók és légclháritók ke­rülnek kipróbálásra a koreai had­­szintéren amerikai katonafiaink ellen, — akkor íratják alá félre­vezetett milliókkal a vörösek és társutasaik a bolseviki békefelhi­­vást. Nemcsak a szerencsétlen ma­gyar földön, hanem a szabad Ame rikában is, a sok félrevezetett alá­írja ezt a felhívást, amely ezekkel a szavakkal kezdődik: “Your hand can stop atomic war! Sign for peace!” “A te kezed megakadá­lyozhatja az atomháborút! írj alá a békéért!” A koreai események napnál vi­lágosabban bizonyítják, hogy Ame rika fölkészületlenségének igazi oka a félrevezetett közvélemény. Amikor a muszka “munkáshaza” egy óriási municiógyárrá alakult, ahol rabszolgamunkások milliói gyártják a gyilkolás eszközeit a vörös világuralom előkészítésére, — ugyanakkor békefelhivásokat küldenek a világ minden részébe a Sátán vörös cimborái. Bennünket azonban, Isten gyer­mekeit félre nem vezetnek! Mi értjük Jeremiás próféta szavát: "És hazugsággal gyógyitgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség: és nincs békesség!” (Jer. 6:14.) “A TE ATYÁDFIÁNAK VÉRE KIÁLT . . .” Nagy Amerikának sok ezer új­ságja és folyóirata közölte azt a fényképet, amelyik bemutatja a koreai vörösek által kivégzett amerikai hadifoglyokat. Kezeiket hátra kötötték ezeknek a fiatal amerikai katonáknak, akik kegye­lemre megadták magukat és akkor agyonlőtték őket. A Biblia azt mondja, hogy ami­kor Kain megölte testvérét Ábelt, igy szólt az Ur Káinhoz: “Mit cse­lekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.” A kegyetlen vörös medvének, a muszka Sátánnak kegyetlenkedé­seit ugyancsak elsajátították köly­­kei, a koreai vörösek. . . Amerika közvéleménye most kezdi megér­teni azt, hogy életével játszik az, aki a vörös medvével egy asztal­hoz ül és parolázik vele. A még napjainkban is százezres számban szenvedő magyar hadi­foglyok érdekében hiába emeltük fel úgy mi, mint mások könyörgő szavunkat. Amerika nem hallga­tott ránk! . . . Talán majd most, amikor a kivégzett és meggyötört amerikai hadifoglyok vére az égre kiált, talán most meghallja Ame­rika és a nyugati világ a mi jaj­szavunkat is. SZÁZMILLIÓ DOLLÁR SPANYOLORSZÁGNAK. Az amerikai szenátus százmillió dollár kölcsönt szavazott meg Spanyolország részére, hogy tőke­szegény nemzetgazdaságát talpra állítsa. A kölcsönnek azonban nagy ellensége van az úgyneve­zett liberális körökben és csak nagynehezen fog majd eljutni arra a célra, amire a szenátus megsza­vazta. Bennünket ez a kölcsön annyi­ban érdekel, hogy az esetleg meg­javuló spanyol gazdasági helyzet segíteni fog azokon a magyaro­kon, akiket a bujdosói sors Spa­nyolországba sodort. Miután Marossy Ferenc vissza­kapta a magyar követség épüle­tét, már van egy magyar követség is, amely nemzeti alapon áll és an, gyalos-koronás címerrel hosszab­bítja meg a magyar útleveleket. ZITA KIRÁLYNÉ, SZENT ERZSÉBET UTJÁN. A legutolsó magyar királyné: Zita Őfensége, olyan példáját ad­ta a hitvesi és édesanyái hűség­nek, amely méltó társaivá teszi a nagy magyar szenteknek. Mi, akik együtt szenvedtünk vele száműzetésében, férje elsira­­tásában, szegényes özvegységé­ben, árván maradt jó gyermekei­nek nevelésében, mi érezzük át igazán azt az elhatározását, hogy miután családjával szemben való kötélességének királynéi méltó, Sággal eleget tett, zárdába fog vo­nulni. A gazdag magyar történelemnek egyik legdrágább asszonyi jelleme: Magyarországi Szent Erzsébet... Ö is, amikor bevégezte küldetését, mint leghűségesebb feleség és édesanya, életét teljesen a krisz­tusi szolgálatra adta. Az egykori méltóságteljes nagy magyar ki­rályné Krisztus Urunknak legalá­zatosabb szolgálóleánya lett, aki az elhagyatottakhoz és nyomorul­takhoz hajolt le és lelkének égi békesséqét átsuqározta azoknak leikébe. És most Zita Őfensége Magyar­­országi Szent Erzsébet örök pél­dáját követi. Életét ő is oda áldoz­za most már a Krisztus szolgála­tára és zárdába vonul. Nekünk meggyőződésünk, hogy az ő sz^nyedése, imádsága, hűsé­ge sok szivet elvezet a lelki béke útjára. Mi csak áldani tudjuk őt azért, hogy olyan trónörököst nevelt Nagymagyarország részére, mint Ottó Őfelsége. Mert benne, akiben egyesülnek az évezredes magyar királyság legnagyobb uralkodói­nak lelki kincsei, — csakis benne látjuk Nagymagyarország föltá­­madásának legbiztosabb zálogát. ^ ••'fí István király ünnepét azért nem kétségbeesve és hitetlenkedve ün­­. nepeljük, hanem azzal a mélységes meggyőződéssel, hogy Ottó Őfel­sége bölcs uralkodása alatt föl fog támadni újabb évezredre a szent­istváni Nagymagyarország!

Next

/
Thumbnails
Contents