Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-07-15 / 7. szám
D julius. KRÓNIKA” 7-IK OLDAL BOL VASKARIKA-KIRÁLYSÁGOT? loszár István aláírással olvastunk a Szentkorona lerért való kicserélése azóta lesére megrekedt ügyében, k többi közt ezeket mond-Az első magyar király szelyét a nép jelölte ki. A nép irata és törvényei szerint ju: István az ország élére. Mi■ pedig a pápa megküldte :i a királyi koronát, ezzel sőkép is testet öltött az a esztény felfogás, hogy felhatalmát "onnan felülről” )ta. A pápa, mint Isten hettese a földön, a királyi ha- 3m jelvényének, a Koronác átadásával átadta neki az :ntől származó királyi hatalt, a nemzet kijelölt vezetőjére \z a gondolat tehát, hogy a int Korona a királyi hátainak. az állami felségjognak rása és birtokosa, nem csuí “elmélet,” nem képzelődés, lem a keresztény életfelfo- 5 sikján igenis élő tény és va. ágzz volt a nemzet felfogása ideitől fogva. Ezért csak azt intette törvényes Urának, a Szent Koronát viselte. És is, aki egyébként az ország vényei és szokásai szerint atott volt a királyságra, ;k aztán gyakorolhatta barnát, ha már a Szent Korona ti homlokát. ^ magyar Szent Korona ezért ezenfelül nemzeti jövőnk jelae és záloga is. A magyar nép túlnyomó ibsége ma is a királyság hi. Sohasem ismerte el a köz•sasági törvényt. Valóban, az kori nemzetgyűlésnek nem lt felhatalmazása a királysági amforma megszüntetésére s a ztársasági államforma bevetésére. A választások idején yanis az államforma nem erepelt annak a pártnak a ogramjában, amely többséget pott. Következéskép a nemt a választásokon nem adott egbizást és felhatalmazást a mzetgyülésnek az államforma :rdésében. Az akkori nemzet'ülés tehát éppúgy illetéktelen )lt a köztársasági rendszer be. izetésére, mint a mostani a taicsrendszer bevezetésére. Föld alatt, észrevétlenségben - előbb a nyilasok, majd a tépi demokrácia” alatt — akult meg mártir Hercegpriásunknak, akkor még zalajerszegi plébánosnak királyigmozgalmi akciójával kapcso tban a "Magyar Jogpárt,” nelynek egyébként erősen szó ális szellemű programjában az llamforma a királyság. Nem inasztia, hanem királyság, lem akarunk mi dinasztiát; em akarjuk, hogy a születés ak véletlenje határozza meg, i legyen a nemzeti felségjog iselője, hanem maga a nép, a égi, eredeti magyar szokások zerint. Személyi kérdéssel nem » foglalkoztunk eddig. Isrneetlenségben, félrevonultságban, sőt földalá vonultságban is, merem mondani, ez a párt ma •hazánknak legnagyobb "un, derground”-ja és ez lesz majd a legközelebbi, — remegve reméljük: közeli — szabad választás után többségi pártja.” Teljesen egyetértünk azzal, amit a cikkíró arról mond, hogy, az •— egyébként is idegen, még hozzá bolsevik katonai megszállás alatt ülésező, «— 1945-ös nemzetgyűlés nem volt hivatott az államformát megváltoztatni. Teljességgel tévesnek tudjuk azonban, hogy Mindszenti bíboros, akkor még zalaegerszegi plébánosnak királyságmoz galmi akciójával kapcsolatban olyan párt alakult volna, amely nem akarja, hogy a születés vak véletlene határozza meg, ki legyen a nemzeti felségjog viselője. Mindszenti bíboros mindenkor a legitimizmus alapján állott, az 1918-as októberi “forradalmat épp úgy mint a németektől 1944 október 15-én megrendezett puccsot soha el nem ismerte, sőt az utóbbi alatt közel félévig internáló táborban is tartották. (Természetesen nem ismerte el ennek folytán az 1945-ős nemzetgyűlés által teremtett ‘ alkotmányos jogállapotot’ sem, mint amely az 1944 október 15-iki puccsnak és az orosz megszállás nyomásának köszönhette létrejöveteli lehetőségét.) Mindszenti bíboros a Szovjet Quislingek pártbirósága előtt, halálos ítélet Damocles kardjával a feje felett, is határozottan és eltökélten a restauráció hívének vallotta magát, mint amit a nemzet jövője szempontjából legüdvösebbnek tart. Ma fizikailag el van zárva attól, hogy neve varázsának oly külömböző oldalakról történő felhasználására reflektálhasson, de erre nincs is szükség. Az egész világ tudja a per nyomán, hogy a legitimista jogfolytonosság alapján áll. Nem illő tehát Mindszenti bíboros nevét belevonni olyan tendencia hirdetésébe, amely tagadja a jogfolytonosság szentistváni tanát és ellenfele a restaurációnak. Nem osztjuk azt a felfogást sem, hogy Szilveszter pápa, mint a nemzet kijelölt vezetőjének” adta át Szent Istvánnak a Szentkoronát. Azért adta Szent Istvánnak, mert a pogányságból a kereszténység magaslataira vezette fel nemzetét s ekként volt Szent István és utódainak hatalma Istentől származó. Ezzel a történelmi és keresztény felfogással merőben ellenkezik Szent Istvánnak megválasztott nemzetvezetőként való beállítása. Amikor a cikkíró elveti a trónöröklés eszméjét, ellentétbe jön Szent István hagyományával. Ha a király *halála után fia nem örökli a trónt, hanem az választás utján kerül betöltésre, az ilyen királyság nem is királyság, hanem élethossziglanra szóló köztársasági elnökség vagy a cikkíró szavával élve, nemzetvezetői rendszer. Aki elfogadja Szent István keresztény államelveit és tisztában van a Szentkoronának az örök nemzetet, a nemzet egyetemét jelképező, pártokfeletti, fenkölt értelmével, logikai kisiklásba esik, amikor ily véleményt hallat. Melyik ma Magyarország legerőse bb • underground pártja, arról ide kint, a külföldön csak sejtések állhatnak fenn. Mi úgy hisszük, a legnagyobb földalatti párt az, amely nem egyes érdekcsoportok időről-időre megismét lődő királyválasztó perpatvarát, tülekedését kívánja, hanem pártok feletti királyt akar, miként a történelmi céloknak és Szent István államvezetői bölcsessége szándékának megfelel. Úgy hisszük, a legnagvobb földalatti Legutóbb több cikk jelent meg az Urbán József ur által szerkesztett Magyar Egyház cimü amerikai magyar református lapban, melyek Magyarország jövőbeni államformájával foglalkoztak. A Krónika állást foglalt már egyszer ezekkel a cikkekkel kapcsolatosan.' Mi menekült és hazánk határaihoz közel élő magyarok nagy csodálkozással olvastuk a Magyar Egyházban megjelent és a Magyar Nemzeti Bizottmányhoz intézett ultimátumát néhány református lelkésznek, melyben felszólítják a Bizottmányt, hogy valljon nyíltan szint, miként képzeli el az ország felszabadítása utáni magyar államformát és attól teszi függővé számára az amerikai magyarság támogatását, ha nyíltan leköti magát a köztársasági államforma mellett. Reméltük, hogy az egyes-amerikai magyar református egyházi uraktól kezdett időszerűtlen vita lezárul a Krónika havilap válaszcikkével és hogy az amerikai református egyházi vezetők be fog. ják látni, hogy egy olyan problémát érintettek itt meg, melynek eldöntésére sem az amerikai magyar református lelkészek, sem pedig a Nemzeti Bizottmány nem hivatottak, hanem egyes egyedül a felszabadult magyar nép lesz hivatott. Reméltük tovább, hogy a lelkész urak abbahagyják az általuk kezdeményezett polemizálást, mellyel a magyar emigráció oly szxkséges, de sajnos igen gyenge lábon álló egységét mégjobban aláássák és méginkább megnehezítik az ország felszabadításának előkészítésére létrehívott Nemzeti Bizottmány bizony nem könnyű munkáját. Sajnos azonban nem igy történt. A Magyar Egyház f. év áprilisi számában, — mely nem rég került kezembe, — tovább folytatja a polemizálást és a Nemzeti Bizottmány azonnali állásfoglalását követeli az államformával kappárt ma Magyarországon az, amely a magyar nép életének a kiegyensúlyozott, józan szociális és nemzetgazdasági fejlődés kereteibe való visszaállítását sóvá rogja, annyi tragikus viszontagság után nyugalmat, rendet, köz jólétet, békés, szép családi tűzhelyeket akar. Közel ezer éven át az öröklött királyság volt a nemzet szentistváni hagyománya és a magyar nép annyira szükséges uj erőgyűjtése zavartalanságát js csak a restauráció jogfolytonossága, az öröklött királyság fékező és konszolidáló, magasabb eszmei ereje biztosíthatja, miként azt az első világháború előtti fél század Nagymagyarországának gyönyörű virágzása a mostani ge neráció idősebb tagjainak emlékezetében felejthetetlen boldog korszakként élve s a történelemben halhatatlanul bizonyítja. csolatosan. Elérkezettnek látjuk ezért az időt arra, hogy ehhez a kérdéshez mi európai magyarok is hozzászóljunk. A Magyar Egyház úgy véli, hogy a restauráció a nagybirtokrendszer újbóli visszaállítását és az ország demokratikus fejlődésének megakadályozását jelentené. Az első aggodalomhoz legyen szabad megjegyeznem, hogy ez minden alapot nélkülöz! Felkérem az igen tisztelt lelkész urakat, hogy mutassanak fel egy európai, vagy tengerentúli államot, ahol 1918 előtt törvényes alapon intézményes földreformot hajtottak volna, végre. Annak a vádnak hangoztatása, hogy a magyar királyság nem előzte meg mérföldlépésekkel korát, körülbelül annak a vádnak felel meg, mely szerint súlyos mulasztás terheli a Habsburgház uralkodóit, hogy a törökök elleni harcban nem alkalmaztak géppuskákat és repülőgépeket. Ezzel szemben tény az, hogy a jobbágyság fokozatos felszabadítása, tehát az akkori kor szellemének megfelelő agrárszociális követelmények terén, a "Vnagyar királyok, első sorban Mária Terézia, a magyar rendi országgyűlés akarata ellenére is szociális refor. mókát hajtottak végre! Sőt tovább menve az abszolutizmus kora az 1948-as reformokat mind felfüggesztette, kivéve azokat, melyek a jobbágyság felszabadítására vonatkoztak! 1918-ban, amikor mindinkább égetővé vált egy komoly földbir-^ tokpolitika életrehivása Károly király fogadta az akkori magyar kisgazdatársadalom képviselőjét és neki a kormányban való részvételt felajánlotta. A 30-as években a Grieger Miklós vezetése alatt alakult legitimista Nemzeti Néppárt a legerélyesebb formában követelte a szociális földbirtok politikai szükségességét, melynek ékesszóló harcosa a magyar parlamentben az az Eckhardt Tibor volt, aki ma a Nemzeti Bizottsá-VITA-FOKÚM KIRÁLYSÁG VAGY KÖZTÁRSASÁG?
