Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-06-15 / 6. szám
10-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1950 junius ITT A MAGYAR NÉP FIAI BESZÉLNEK: HONTALAN MAGYAR Hazát vesztettél hontalan magyar Ködös szempillád emléket takar. . . . Sírkereszt jelzi szülőotthonod Meglelni talán sohasem fogod. Halál kaszása vértengert arat Bitófák vonnak újabb sorfalat. . . . Erény és szentség ma bűn s gyalázat Áruló vagy, mert védted hazádat. Nem igaz az, hogy hazát szerettél Bűnöd az is, hogy egykor születtél. Emlőn fakad ki, ami a veszted: Hogy a hazádat forrón szeretted. Idegen földön állsz kinn a vártán Vigyázva állsz uj Trikolor láttán Katona lettél egy uj seregben, Távolba nézel vágyó szemekkel. . . . Hogyha majd egyszer a kürt megszólal S haza vonulhatsz szép zeneszóval: Kihull szivedből sebző fulánk, Feltámad újra magyar hazánk! LEVÉL AZ IDEGEN LÉGIÓBÓL. Kedves Magyar Testvérem! A mai nagy és szent napon ragadom meg a tollat, hogy Önnek válaszolhassak, számomra örökre felejthetetlen levelére, melyet New Yorkban 1949 december 24-én adott fel. Vissza kell mennem az idő végtelen számlapján, hogy fe' tudjam önt világosítani azokról a katasztrofális eseményekről, amik megakadályozták drága jó barátunkat Galavits Lacit abban, hogy levelére válaszolhasson. Még most is kisértenek lázálmaim, mikor Lacival együtt sebesültekként feküdtünk egy katonakórházban,, egymás mellett és együtt kerültünk műtőasztalra. Hála a jó Istennek, a modern orvos-tudománynak és a francia orvosok biztos kezének, mind a ketten megmenekültünk a haláltól, mely már annyira közel állt, hogy szinte látni véltük az indochinai napsugár csillogását, fejünk felett tartott kaszájának pengéjén. Da megsegített minket Szent István királyunk megingathatatlan hite és élve maradtunk. Szegény barátom Laci, sokkal súlyosabb sebet kapott a kommunista lázadók elleni küzdelemben, mint én s ezért nálam sokkal tovább kellett az ágyat nyomnia. Én egy jó pár hét tel az operáció után egy pihenő otthonba kerültem, ahonnan később visszahelyeztek csapatomhoz. Számtalanszor elolvastam mély, rehtó levelét és úgy érzem,, ez az az ember, ez az a cél, melyet minden magyarnak, fiatalnak és öregnek* egyaránt követnie kell. Oh, ha ki tudnám kiáltani a világban: Világ magyarjai egyesüljetek! Ne hagyjátok magatokat a porba sújtani, rövidlátó, önző, egyéni érdekeket szemelőtt tartó, kicsinyes,, Hontalan. Anyaországunk szivét, vérét szívja ki. Emlékezzünk a “Török Afium ellen való orvosságára! Kedves bátyám, leveléből látom, hogy nekünk egy a gondolatunk, egy a végcélunk. Bár adná az Isten, hogy minden magyar megértse: csak az a gondolat és cél lehet az egyetlen, mely magában hordja egy uj, boldogabb, szentistváni Mária országának erőteljes viruló és növekvő csiráit. Csak ez az a gondolat és cél, ami erőt adhat nekünk árva magyaroknak, hogy emelt fejjel, megfogyva bár de törve nem, nézzünk szembe e nehéz idők minden megpróbáltatásával, minden nyomorúságával, hogy dagadó kebellel és büszke szívvel kiálthassuk oda a világ népeinek: Mi a Magyar Szentkorona Nemzete vagyunk! Nincs az a vész, nincs az a vihar, mely ki tudna dönteni minket a világ talajából, ha ezen eszme mellett, a szent Jobb mellett és annak törvényes, emberinél magasabb szellem által e földre helyezett Igazság védő fátyolába takart utóda mellett kitartunk. Ez legyen a Gondolat! Ez legyen a Cél! Kedves bátyám, azt hiszem nem kell felemlítenem külön, hogy mi sok ezren magyarok, akik itt Indochinában szolgáljuk éltünkkel és vérünkkel a francia lobogót (s kb. 20 ezren Afrikában és Madagascárban — a szerkesztő megjegyzése) és az antikommunista eszmét, mily nagy odaadással és áldozatviseléssel fogjuk szolgálni a MI MAGYARORSZÁGUNKÁT, az uj élet Magyarországát, amit majd Szent István koronájának tündöklő fénye sugároz be, áldást hintve mindazokra, akik mindig hűek maradtak az Eszméhez. Mi itt a légióban megtanultuk mi az a lemondás, mi az akaratkivetkőzött hordái s azoknak 1945-ős csatlósai elől, az igy csodásán megmentett életet, a szebb magyar jövő zálogaként használjuk majd fel Hazánknak az oroszbolsevizmus alól való felszabadítására. Tudom, hogy az idegen légiónak s igy az abban szolgáló magyar fiuknak is rossz hire van a világ előtt. Tudom, hogy gyilkosok, rablók, nácik, stb. gyülevész népség találkahelyének képzelik. Mi tudjuk, hogy az alattomosan áskálódó és mindenbe belekötő orosz propaganda nagyon sok tárgyilagosan gondolkodni nem tu. dó, vagy talán nem is akaró ember előtt hitelt talált. Rettenetes fegyvere az oroszoknak ez a propaganda hadjárat, de még rettenetesebb, hogy még ma vannak földi halandók, akik anélkül, hogy magukat intelligensnek nevező tudomást szereznének arról, kitől jön egy ilyen propaganda szennyáradat és igy a forrást felismerve, azt megérdemlőén vonnák le a konzequenciát, minden további nélkül átveszik, terjesztik s akaratlanul (vagy tán akarva?) a pánszláv-bolsevizmus segítőivé válnak. És a nagyközönség csodálkozva veszi tudomásul, hogy egy híresség, tudós, politikus, művész vagy zsurnaliszta lekicsinylőén nyilatkozik a légióról, pedig nem az illető nyilatkozott, mert azok ide nem jönnek, ahol a halál leselkedik, hanem szájukon kérész tül a mindenható orosz-bolsevista propaganda. Úgy érzem, meg kellett ezt irüok önnek kedves bátyám, h^gy ott a messze Amerikában, a szabadság klasszikus hazájában, tudják meg a mivelünk számoló és ránk számítani akaró magyar tömegek, régiek és újak egyaránt, hogy mi Légionisták nem vagyunk azok a fekete bárányok, ahogy minket lefestenek. És kérem, ha módjában áll, hozza ezt egy újság utján a magyar tömegek tudomására. Mi épen oly katonák vagyunk, mint bármely más hadsereg katonái, csupán azzal a különbséggel, hogy harckészségünk, harci szellemünk nagyobb. Ez érthető, mert évek óta úgyszólván egyedül harcolunk “tettleg” a bolsevizmus ellen, aztán, mert aki a légió tagja, az kivétel nélkül antikommunista, mind az orosz “vasfüggöny” mögül való, igy aztán szivvel-lélekkel küzd ezen állati horda ellen, naponta ezerszer szembenézve a halállal, tehát félelmet nem ismerünk. Mielőtt a légióba léptem, mint magyar honvédtiszt két és fél évig harcoltam az orosz ellen egészen a Donkanyarig. így van minden bajtársam is. Családtagjaink elpusztultak, vagy szétszóródtak a világban s igy magunkra maradtunk. Az egyetlen szülő,, ami minket hazavonz: Nagy Magyarország; az egyetlen cél, ami minket eltölt, hogy hasznosan közreműködő tagjai lehessünk majd az uj magyar honfoglalásnak s Magyar ország újra felépítésének. Szentkoronánk törvényes Várományosának, az amerikai demokrácia és hontalanság küzdelmes éveinek iskoláját kijárt II. Ottó királyunk vezetése alatt. Hazánk nagy volt ezredéven át a királyság alatt, ez szerintünk, biztosíték arra, hogy a következő ezred év alatt is boldog lesz, de csak akkor, ha a Szentkoronát követi. Hatalmas politikai tévedés, vágyj aljas propaganda-hazugság azt állítani, hogy a királyság ideje elmúlt, a modern időket modern állam formáknak kell kialakítania, íme Anglia, Dánia, Hollandia, Belgium, Norvégia és Svédország. A jelen pillanatban is ezek az országok állanak a legbiztosabb' gazdasági s morális alapon Europa összes országai között. Azért, mert socialisan demokrata uralkodóik meg tudták őket védeni befolyásukkal és tudásukkal minden katasztrófától. A Kereszt diadalmas szavaival búcsúzom kedves bátyám: In hoc signo vinces. Mély tisztelettel és nagyrabecsüléssel a remélt jobb jövő jegyében a sokezer harcoló magyar légionista nevében GYŐRI JÁNOS. erő, a lelki koncentráció. Nehéz egymás-közti marakodással miköz éveken mentünk keresztül, mióta en minden magyaroknak közös hazánkat el kellett hagynunk, vészé ye a keleti bolsevista pes- hogy életünket mentve, a keleti ennsőnket tiporja, édes steppék minden emberi formából »»» t Megjelent a legegyszerűbb, de legnagyszerűbb “PAPRIKAS” MAGYAR-ANGOL "GYORS TANÍTÓMESTER" W ÁRA $1.50 Rendelje meg azonnal! Küldjön csekket vagy Money Order-t Kereskedők, ügynökök kérjenek NAGYBANI ÁRAJÁNLATOT. PAPRIKÁS WEISS IMPORTER 1504 SECOND AVENUE NEW YORK 21, N. Y. fráa ili ái il< iii ii« i*»
