Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-04-15 / 4. szám
I 4-IK OLDAL "KRÓNIK A” 1950 április a szabadkirályválasztók és az antilegitimisták előtt, mindjárt leszerelné őket. Mindenki csak Őt akar ná királyának; mindenki azonnal legitimista lenne. Ma mindenütt csak jogokról beszélnek. Megalakult az Emberi Jogok Ligája, hogy megvédje az annyiszor sárbataposott emberi jogokat. De nekünk nemcsak jogaink, hanem kötelességeink is vannak. Ezekről igen kevés szó esik. Senkisem gondol arra, hogy meg kellene alapítani az Emberi Kötelességek Ligáját is. Ha mindenki teljesítené kötelességét, nem kellene védeni az emberi jogokat. Hiszen első kötelességünk: mások jogát tiszteletben tartani, másokat szeretni, segíteni. Milyen boldog világ virradna ránk, ha mindenki becsületesen teljesítené kötelességeit. Nekünk magyaroknak van egy sajátos kötelességünk. Helyre hozni boldog emlékű Károly királyunkkal történt megalázó sérelmet. Nagyszerű fiát, Ottó örökös királyunkat kell visszahoznunk az árva magyar trónra. Már most kell kezdeni előkészíteni az utat erre. Erős a reményünk, hogy a Dunamedencében lakó népek szövetségre Jépnek egymással és a változó köztársasági forma helyett az állandó, békés jellegű monarchiát választják államformájukul. Közép Európában mindenütt erősödik a vágy a monarchia után, sőt hírek szerint több német tartomány is a Habsburg családból szeretne uralkodót. Ma már a szabad országok vezetői is látják, hogy igen nagy hiba volt felosztani az Osztrák Magyar Monarchiát. (V. ö. Churchill: The Gathering Storm, 10-ik oldal). Nem felosztani, hanem modernizálni kellett volna, ahogy Károly király akarta is 1918-ban. Nem lesz már árva sokáig Szent István király koronája. Visszakerül Magyarországba a Szent Korona és a megkoronázott ifjú királlyal megkezdődik a jó Isten áldásával Magyarország uj, dicső, boldog korszaka. LÉLEKBÚVÁR. MAGYAR KISGAZDA LEVELE AUSZTRÁLIÁRÓL Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Egy évvel ezelőtt, még Ausztriában voltam, amikor is egy alkalommal egy tiroli kisgazda meghívott — vasárnap lévén — uzson nára és egy kis tere-ferére, A ka-' báízscbemből kiállóit a “Krónika”, mely felkeltette a “sógor” érdeklődését. Mikor megmagyaráztam neki, hogy milyen lap ez, felsóhajtott: ‘ Ja, mein lieber Freund, das war eine schöne Zei t”. Este elmentünk a gazdakörbe, melynek falain a régi Duna-Monarchia nagyságát megörökitő képek, festmények sorakoztak s hirdették a régi jó időket. Emlékszem, kis iskolás gyerek voltam, mikor a 30-as években Makray Lajos képviselő ur azt kérdezte falunkban a népektől: “Akarjátok-e, hogy visszajöjjön a király?” És a nép egy emberként kiáltotta: “Igen, akarjuk. Éljen a király! "Azóta két évtized futott el felettünk és szeretett királyunk még mindig hontalanságban él, most már velünk együtt. Pedig a magyar falu népe ajkáról de Sokszor hallottam: “Istenem, lesz-e még egyszer királyunk? És soha jobban nem sirt még fel a magyar föld népéből a király utáni vágy, mint napjainkban, amikor elvesznek tőle mindent, ami 1000 év óta szent volt előtte s keserves árat fizet azért, hogy 30 éven át tűrte azok uralmát, kik a király hazatérését megakadályozták. Amikor 1946 februárban a vörös csőcselék a nép megkérdezése nélkül megszüntette a királyság államformáját s szabad utat adott a szovjet rendszer bevezetésére, a magyar falu népében azóta még jobban él a vágy a király s egy FELELŐS magyar királyi kormány után, amelyik megalkuvás nélkül ki fogja harcolni a magyar igazságot. , Szomorú, hogy akad ma magyar, aki magát a föld népe fiának mondja s a magyar parasztságot köztársaságba, balkáni orthodoxiába akarja terelni. Nem látja, hogy hova vezetett a népi-demokrata köztársaság? E réven lett az addig független magyar parasztból kolhoz rabszolga. A szerencse csak az, hogy hiába szavalnak úgy ezek a köztársaságiak vagy akár az otthoni politbürosok is, mi a magyar föld fiai megmaradunk a Szentkorona iránti hűségben s a vörös bitangok eltűnése után újra vissza fogunk térni történelmi rendeltetésünk útjára. Tisztelt Szerkesztsőég! Engedjék meg, hogy az otthon és a világ minden részébe szétszórt szenvedő magyar testvéreink s szüléink nevében kívánjak ezúton Őfelsége Ottó Trónörökösnek s a tisztelt Szerkesztőségnek is az elkövetkezendő magyar feltámadás reményteljes tudatában kellemes és boldog húsvéti ünnepeket! Woodside, Austrália, 1950 március 15. Z. KOVÁCS GYULA. Idő és bélyeg takarítás céljából forduljunk bevándorlási ügyekben egyenesen az Amerikai Magyar Szövetséghez, 1624 Eye St. N. W. Washington 6, D. C. Segélyügyek ben direkt az American Hungarian Relief címre írjunk: 246 Fifth Avenue, New York City. Hontalanoknak kívánságra díjtalanul küldjük meg lapunkat. Címváltozásokat kérjük a régi cim felemlitésével azonnal bejelenteni. Kéziratokat nem adunk vissza. Beküldött okmányokért és egyéb küldeményekért nem vállalunk felelősséget s küldésük mellőzését kérjük. KIRÁLYÁT KIVÁNIA A MAGYAR Ottó trónörökös március 5-én Milwaukeeban hallgatott szentmisét. Ebből az alkalomból főtiszt. Dr. Füzér Julián, mliwaukeei plébános, a kiváló egyházi iró, többi közt a következőket mondotta beszédében: “Ha majd egyszer valaki megírja a 20-ik század első felének a történetét, mindazt, ami a két világháború között történt, ha majd elbeszéli a szörnyűségeket, amiket a kommunizmus és a nácizmus müveit, ő is hozzáteheti magyarázatnak, hogy abban az időben a királyok számkivetésben voltak, a királyi trónokat lecsákányozták és a királyi koronákat összetörték. KRISZTUS KIRÁLYSÁGÁNAK KIHIRDETÉSE Mig közvetlenül átéljük Sámuel próféta pragmatizmusát, lehetetlen a Gondviselés nyilvánvaló jelének nem vennünk Krisztus királyságának a kihirdetését. Amikor a kétkedők fejüket csóválják XI. Pius tettének az időszerűtlenségén, mi valamennyien, akik ismerjük az emberi természetet és valljuk, hogy vallási meggyőződésünknek kell irányítania az életünket, ámulattal vesszük tudomásul, hogy a legmegfelelőbb időben a legjobb eligazítást kaptuk. Mert akárhogy van, akármit mondanak a .történetbölcselők és a társadalom-filozófusok, kiirthatatlan az emberekben a vágy, amely királyt keres. Hogy királyok voltak és hogy királyok legyenek, az az emberi természetnek a követelménye. Mióta ember van, ez a követelmény meg van és meg lesz addig, mig emberek lesznek. Az emberrel veleszületett a hajlam, hogy meghajoljon az előtt, aki a többi fölé emelkedik. Akármennyire igaz is, hogy egyenlőek és egyformák vagyunk, akármennyire igaz is, amit Salamon király oly utolérhetetlen erővel és szemléletességgel mondott önmagáról, hogy ő is anyaméhben lett testté, mint minden más ember, hogy ő is síró kisbaba volt pólyákba takarva, mint mindenki más, egyszóval, akármilyen vasko^valóság is, hogy a királyok éppúgy kezdik és éppúgy fejezik be az életüket, mint a többi emberek, a “fölfelétekintés” és a vezettetés igénye sokkal mélyebb az emberi lélekben, mint kegyeletnélküli nemzedékek sejtik. Bizonyos aztán az is, hogy a közösségi életnek a föltétele egy megingathatatlan tekintély és hatalom, mely egyesek és csoportok fölött áll és képviseli azokat az elveket, amelyek nélkül káosz és zűrzavar lenne minden emberi együttlét. KIRÁLYVÁRÓ MAGYARSÁG Ezer sebtől vérezve, kábultan vánszorogva, igenis királyát keresi és királyát kivánja a magyar. De amióta Krisztus Királyt bemutatta neki Róma, olyan királyt akar, aki Krisztus Királynak a földi kópiája. Ha ugyanis egyfelől természetünkkel van adva a királyság igénye, másfelől pedig előttünk áll a nagy cél és feladat, hogy valamennyien hí sonlók legyünk Krisztushoz, szükségszerűen királyunkat Krisztus Király replikájának akarjuk. A mi királyunk legyen egy Alter Christus Rex, egy második Krisztus Király. Krisztus egyszer szőlőtőhöz hasonlította magát, melyből az életnedv, a dús kristályos limfa átfolyik a venyigékbe, Hogy azok szőlőfürtöt érleljenek. Azt akarjuk, hogy királyunk is olyan legyen, mint a szőlőtőke, melyből életnedv árad át belénk, venyigékbe; olyan legyen, mint a szív, melyből a vér folyik az erekbe. Szent János azt mondja, hogy Krisztus telve volt kegyelemmel és igazsággal és ebből a teljességből valamennyien merítettünk. Királyunkról is azt akarjuk, hogy legyen tele értékkel és erőkkel, melyből valamennyien meríthetünk. Erről a királyról nem mondhatják majd a modern állambölcselők, hogy nem produktiv, csak here a mézes kaptárban, mert a haza fölvirulása és fejlődése a királyban foglalt erőknek és értékeknek a kibontakozása, amint a szőlőfürt érése és ize a tőkében fölhalmozott cukornak, olajnak, napsugárnak a kiteljesedése. VITAM ET SANGUINEM De ne feledjük el, hogy amikor mi királyt akarunk, alattvalók akarunk lenni, tehát engedelmeskednünk és szolgálnunk kell a királyunkat. Őseink felkiáltásának, Vitam et sanguinem pro rege nostro, életünket és vérünket a királyunkért, mindennapi életünk programjának kell lennie. Ha van királyunk, aki Krisztus Király kópiája, a törvényeiben nem szabad megkötöttséget és nyűgöt látnunk, hanem közösségi életünk boldogságának a föltételeit. Szeretnünk kell királyunkat. Amig Krisztus Király a trónját felütheti mindnyájunk szivében a szó legszebb és legteljesebb értelmében, úgy az Alter Christus Rex, a mi királyunk tehesse meg azt, amit a württembergi grófról mondanak: minden alattvalójának ölébe nyugodtan tehesse le a fejét. Királyi Fönség! Kedves Testvéreim! Talán az isteni Gondviselés terveiben volt az, hogy az ószövetségi prófétának, Sámuelnek a pragmatizmusát az újszövetségi Krisztus-királyság gondolatával itt idegenben, az egyszerű,, szegényes kis kápolnában, nép s trónörököse előtt bővíthettük ki. Sorsunkat nem tudjuk, jövőnkbe nincs módunk betekinteni. Az egyetlen, amit tehetünk az,, hogy minden idők királyainak királyához forduljunk. Fönség, ezt a szentmisét azért mutatjuk be és akik e szentmise alatt áldoznak, azért fogják azt felajánlani és mind, akik e kis templomban szoronganak, azért imádkoznak, hogy a Gondviselő adja meg, hogy Fenséged,, mint egy Alter Christus Rex, mint egy második Krisztus Király kormányozhassa a magyar népet. Amen.”
