Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-06-15 / 6. szám
6-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1950 junius kozhatna erre a precedensre. Csak újra nekiszemtelenkedne a kom. munizmus Mao Tze Tung kormányának befogadásától s ezt már Washington is érzi, mert nem hajlandó könnyen engedni ebben a kérdésben. Érdemben semmit sem javulna a világhelyzet a kinai kommunista delegáció befogadásával, hanem csak rosszabbodna. Lie a befogadást akarja keresztülvinni s ezzel nem a béke ügyének tesz szolgálatot, hanem a kommunizmusnak. Ö maga azt hangoztatja, hogy állásánál fogva semleges, de akik tudják, hogy a háború alatt mint norvég külügyminiszter megmutatta barátságát Moszkva iránt és sok szolgálatot tett neki, emlékez, nek arra is, hogy Moszkva segítségével jutott a UN főtitkári állásába. így érthető meg furcsa közvetítői szorgalma, amely siker esetén további ötéves főtitkárságot jelentene neki évi $40,000 fizetéssel. . . . Helyes James Webb külügyi államtitkár nyilatkozata, amelyben a Moszkvából alapjában üres kezekkel visszatért Lie ama kívánságára, hogy julius végéig uj négy hatalmi külügyminiszteri konferencia üljön össze, azzal válaszolt, hogy nem látja sok értelmét a tanácskozásoknak, az oroszoktól nem szavakat, hanem tetteket vár Amerika. A new yorki Great Northern Hotelben folyó előadó esték közül a nyári szünet előtti utolsót junius 5-én tartották meg dr. Kovács Árpád elnökletével. Dr. Wagner Ferenc és Emődy József beszéltek “Magyarok és szlovákok” címen. Mindketten alapos ismerői a -kérdés minden oldalának, mert résztvettek a két háború közti csehszlovák idényállam magyar életében, sőt a háború utáni idők eseményeiben is jókora ideig. Dr. Wagner a tragikus emlékű felvidéki magyar kiűzetés alkalmával az úgynevezett csereakció lebonyo litásánál mint magyar kormány, megbízott vezető szerepet játszott. Emődy József a felvidéki Magyar Pártnak volt vezetőembere és az uj rezsim alatt börtönt ült. Nagyon tiszteletreméltó szerepet játszott gróf Eszterházy János, a Magyar Pártnak az idők minden próbáját fényesen kiállott vezére oldalán, ki jelenleg nagybetegen a lipótvári börtönben sínylődik. Dr. Wagner bőséges tudással foglalkozott a kérdéssel és előadását lényegében rokonszen. vés beállítottság jellemezte. Valóban szakembere a szlovák kérdésnek és józan okossággal tárgyalta annak minden fázisát. Ha fejtegetéseiben nem is menttel a végső konzekvenciák levonásáig, sokhelyütt kellemesen hatott őszintesége. Kulissza mögötti részletek feltárását sem kerülte teljesen és maga is elismerte, hogy az 1946-os párisi béketárgyalás alkalmával a Felvidék ügyének előkészítése körül is számos hiba történt. Ezek Nyilvánvaló, hogy Sztálin azt mondta Lienek, hogy a további problémákról, a hideg háború befejezéséről addig nem tárgyal, amíg a kinai nemzeti deleegációt ki nem dobták és a kommunista delegációt be nem vették a UN- be. Ki hiszi, hogy ha bevennék, Sztálin lemondana Németország és Japán bolsevizálásáról, szabad választásokra volna hajlandó Kínában, leintené az olasz- és franciaországi ötödik hadosztályok aknamunkáját és katonailag és politikailag visszavonulna Magyarországból, Csehszlovákiából, Len. gyelországból s a többi elerőszakolt kisországokból? Webb megmondta nyilatkozatában, hogy Amerika azon az alapon áll, melyet Acheson külügyminiszter március 16-iki californiai beszéde hét pontjában békefeltételül megjelölt. E pontokban benne van a japáni, német és osztrák békeszerződés megalkotá. sa, a keleteurópai rabországok szabadságának visszaadása, az atombomba ellenőrzés, stb. és valóban az a minimum, amely nélkül tényleges békéről beszélni nem lehet. Ha Amerika e dicséretes álláspontja mellett kitart, inkább remélhet sikert mint ha kötélnek áll Lie törekvéseihez, — már amennyiben egyáltalán remélhető siker Moszkva megátalkodottságával szemben, . . . behatóbb vázolásától politikai okokból eltekintett, viszont lelkes hangnemben foglalkozott Mindszenti bíborosnak a felvidéki lakosságcsere, “reszlovákizáció" és áttelepítés elleni erőteljes akcióinak méltatásával. Wagner a federativ megoldás hívének mutatta be magát s ha nem is egyezünk előadásának minden részletével, teljes elismerés illeti annak komoly és értékes hangját, müveit, intellektuális szellemét. Benes sötét szerepét találóan jellemezte, de nem értünk egyet Masaryk Tamás, mint demokrata előtti meghajlásával. Eltekintve a Monarchiával szemben elkövetett árulásától, amelylyel a békésen boldoguló cseh népet tragikus kaland-sorozatba sodorta, nem tartottuk soha igazán demokratikus állam'férfiunak Masarykot. Szép demokrata szólamokat hangoztatott, de a demokráci. át nem szájjal, hanem tettekkel kell csinálni. Csehszlovákia antidemokratikus igazságtalanság bűnében született. Masaryk az 1919-es béketárgyalásokon végrehajtott imperialista célú csalásokkal olyan területeket bitorolt el Csehszlovákiához, amelyek feletti uralomra a cseheknek semmi joguk nem volt. A Felvidék ezeréves magyar tulajdonát félrevezetéssel elragadta, nagyrészt teljesen magyarlakta, de mindenesetre magyaroktól felépített kultúrájú területeket és városokat és megcsinálta az általa annyit szidott, többnyelvű Monarchia kicsinyített torz mását, karikatúráját, amelyben távolról sem volt meg a nemzetiségeknek az az egyenjogúságuk mint a Monarchiában, sőt mellőztetést, üldöztetést szenvedtek politikai, mint gazdasági téren. Még csak népszavazásról sem akart tudni Masaryk Trianonban s ezért utólagos kenetes kijelentéseit, állítólagos alibi - ajánlatait, amelyekért nagy nemzeti tekintélye dacára sohasem állott ki egész testtel, sem becsüljük. Nem demokrata az, aki saját nemzeti függetlensége jelszavával más népek fiait rabolta uralma alá. Masaryk ezt tette s az elfogulatlan történelem nem moshatja le róla a zug-imperialista minősítést. Emődy József rendkívül rokon, szenves egyéniségnek mutatkozott be előadásában. Csendes, nyugodt és higgadt logikájú előadásmodora rávallott a komoly politikusra. Egyike amaz igazi emigrációs értékeknek, akik bár múltjuknál fogva nyugodtan tehetnék, nem hetvenkednek s nem szertelenek, de annál önzetlenebb és mélyebb, konstruktiv politikai gondolkodók. Az első világháború előtti magyar politikai élet nobilis jellemeire emlékeztető, tárgyilagos és elfogulatlan fejtegetései szinte üdítően hatottak, noha a felvidéki magyarság testi és lelki szenvedéseinek legfájdalmasabb időszakait ismertette. Megragadó éleslátással boncol, gáttá az előbb a csehek, majd a német nácizmus segédnépévé lett szlovákság szerencsétlen politikáját, mindkét időszak végzetes hibáit és tévedéseit. Különösen Tiso államelnöksége korszakáról mondott el fájdalmas dolgokat, de a benesi cseh áldemokrácia becsületét is kellő módon szállította le a piedesztálról, amelyre a világot félrevezető ármány és propaganda segítségével jutott. Külön méltatást érdemel, amit az Eszterházy-féle Magyar Pártnak Tiso alatti szerepléséről, minden terror ellenére a keresztény elvek melletti ragyogó kitartásáról mondott s ami azt mutatja, hogy gróf Eszterházy János, noha csak a kis Felvidék volt politikai szereplésének színtere, e korszak legkeresztényibb jellemű, legférfiasabb, cselekvő politikusa volt, akinek az Európában maradt magyar politikai vezérek között nehezen találnék párját. A jövendő, felszabadult Magyarországnak okvetlen szüksége lesz reá s imádkozni kell életbenmaradásáért. Emődy szintén a federációs megoldás mellett foglalt állást és Wagnerhez hasonlóan javasolta, hogy már idekint az emigrációban meg kellene keresni a megértés útját, megegyezések kereteit kellene kiépíteni. Egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy vannak a szlovákok között, akik az átélt szörnyűségek nyomán nem egyszer kiáltottak fel keserűen, hogy “bizony a király alatt ilyen dolgok nem történhettek volna meg!” .... A.jelenlévő dr. Eckhardt Tibor a két előadó javaslatára reflektálva, felszólalt s közölte, hogy az Amerikában felállított Csehszlovákiai Nemzeti Bizottmány változatlanul a benesi egységalapon áll, nem ismer külön cseh és szlovák embert, hanem csak csehszlovákot és semmiféle tárgyalásra nem hajlandó a magyarokkal, akik viszont nagyon jól tudják, hogy csehszlovák nemzet, csehszlovák emberspecies nem létezik. Azt mutatja ez, hogy Benes po_ litikai mohikánjai, a Ripkák, Zanklok, Osuskyk, Lettrichek semmit sem okultak a lefolyt három évtized tragédiáiból. Wagner szerint Ferdinand Peroutka, a nagytehetségü csehszlovákiai köziró és még egy-két, a Csehszlovákiai Nemzeti Bizottmányban vezető szerepet nem játszó cseh személyiség nem osztja teljesen e rideg elzárkózó álláspontot. Tudomásunk szerint az amerikai szlovákság vezetői arra hivatkoznak, hogy Masaryk 1918-ban Pittsburghban az orruknál vezette őket, amikor egy millió dollárt adtak oly ország alapítására, amelyben a szlovákok egyenrangúak lesznek a csehekkel. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai nyomán tor. kig vannak a csehekkel és örömmel látnák, ha a szlovákok közösségre lépnének más dunavölgyi népekkel,, igy kifejezetten a magyarokkal is, akikkel való ezeréves együttélésüknek köszönhetik fennmaradásukat és nemzeti sajátosságaik fenntartását. Mindenkivel inkább akarnak együttmenni, mint újra a csehekkel. Sajnos, nekik sincs hangadó szerepük a Csehszlovákiai Bizottmányban, ők is csak a mezei hadak szerepét játsszák, mint ahogy az más rabországok amerikai vérei esetében is megfigyelhető. De alkalmasint amugysem ez a Csehszlovákiai Bizottmány fogja kimondani az utolsó szót a Dunavölay újbóli elrendezése kérdéseiben, ha majd beérnek az események. . . . A kérdések során némely kósza hang is felbukkant, amely tudni vélte, hogy az erdélyi magyarság inkább mutatkozott hajlamosnak a beolvadásra., mint a felvidéki. Azt hisszük, ily állítás súlyos tévedés és számos hivatott, tájékozott erdélyi származású amerikai magyar volna képes megcáfolni. Nagyon kívánatos volna, ha az őszi előadásorczatban ők is szóhoz juthatnának, nemcsak, hogy az erdélyi magyarság becsületét megvédjék, de hogy problémáiról az eddigi előadásokéhoz hasonló színvonalon számoljanak be. MENEKÜLT FIATALOK KIRÁNDULÁSA RÓMÁBA. A Spittal an der Draui táborban (Ausztria) működő Mindszenti József gimnázium növendékének negyven főnyi csoportja husvétkor Brescián keresztül Rómába utazott a S'zentévre. A lélekemelő élményekben gazdag ut létrejőve, tele és sikere érdekében az iskola igazgatója, dr. Kováts Károly V. K. M. fogalmazó, dr. Ippolite Mazetti grófnő (báró Monti Sándor, az 1848-as magyar szabadságharc olasz légiója parancsnokának dédunokája), Mazetti Ludovico gróf és mások fejtettek ki nemes segítő tevékenységet. V. IC. A. MAGYAR PROBLÉMA-ESTÉK NEW YORKBAN
