Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-06-15 / 6. szám
1950 junius KRÓNIKA” VIT A—FORUM Ä Mi DEMOKRÁCIÁNK Irta: SZENTGYÖRGY1 FERENC (Argentina) Úgy látszik, hogy a magyar emigráció végleges kettéhasadás előtt áll. A második világháború utáni politikai harc, amely a magyar emigráció kebelében dúl, a végéhez közeledik. A magyar emigráció KERESZTÉNY és TÖRTÉNELMI alapon álló része mindinkább tömörül, hogy lelkesen oltalmazza, megvédje azokat az eszményeket, értékeket, amelyeket tiz évszázad termelt ki s amelyekért egy évezreden át rohantunk tűzbe — vészbe, ontottuk vérünket és dobtuk testünket gátnak a mongol hordák, Ozmán janicsárjai s a bolsevizmus állati csordái elé. Mindig csak ESZMÉNYEKÉRT, de sohasem hódításért. Krisztus hitéért és erkölcsi világrendjéért, amely nélkül barommá sülyed az ember. Ezeket az eszméket melengeti szivében a szertehajszolt magyarság túlnyomó többsége és csak azt akarja tenni, amit minden jó amerikai: ragaszkodni hagyományainkhoz, ősi államformánk, hoz és haladni azon az utón, amelyet őseink és a sors kijelöltek számunkra. A Pittsburgh és környéki református lelkész egyesület április 28-án közzétett “Nyilatkozat”-a megcsúfolása egy ezredévnek, amely a világ népeitől most kér éltet vagy halált. Hiányzik belőle az ősi, történelmi levegő, amely minket Szent István Koronájának gyermekeit áthat és éltet, bárhova vessen is minket a sors. Halljuk Szent László király bárdjának zuhogását, Hunyady János rózsafüzérrel díszített kardjának suhogását, látjuk a bemohosodott várromok falait, ahova ők most a boulevard szellemét akarják becsempészni, “magyarságot féltő szivükkel”. És erről állítják ők, hogy az magyar. A magyar nép csak magyar történelmi levegőben élhet, minden más csak rombol, pusztít, mint ahogy mindig a pusztulás felé sodródott, ahányszor a magyar népiélektől távolálló idegen formákba akarták belekényszeríteni. A pittsburghi magyar református papság nyilatkozatából az a hang csendül ki, amely 1526-ban, augusztus 29-én Szegednél azon nevetett, hogy Mohácsnál verik a királyt; ugyanaz, amely 1848-ban Debrecenben akarta a magyarságra kényszeríteni ősi államformájának elhagyását; ugyanaz, mely 1921-ben elütötte a királyt trónjának visszaszerzésétől és ugyanaz, amely 1946-ban egy söpredékuralom tetejére ülve odadobta újra ezer éves eszményeinket, mint mosogatórongyot a vízzel együtt és erre mondta a magyar történelem legvéresebb kezű sarlatánja: “megszabadultunk az ezer éves béklyóktól.” Az Istenítélet indokolt volt, de nem azért, mert a magyar nép ragaszkodott ősi államformájához, hanem épen azért, mert nem éltünk magyar módon, hanem idegen ideológiákat majmoltunk. És most ők az 1945-46-os vérgőzös rémuralmat tekintik a jövendő magyar élet alapjául. Nem, Nagytiszteleíü Urak! A magyarság komolyan gondolkodó nagy tömege nem ismer el semmit, ami idegen fegyverek jelenlétében, vagy a nemzet tehetetlen állapotában külső erők kényszerhatására jött létre. Minden közjogi cselekmény érvénytelen, nem egy halálos Ítélet gyilkosság s a földreform közönséges földrablás volt. Ha a pittsburghi ref. lelkészegyesület 1945-46-ra akarja építeni a magyar jövendőt, abból csak az a szomorú tény tűnik ki, hogy ők olyan messze estek el a törzsmagyarság leikétől, mint Amerika földrajzilag Magyarországtól. A legszemérmetlenebb perfidia azonban az, amit az uralkodóház jövőbeli restaurálásáról állítanak. Lehet állítani elmúlt dolgokat, de jövőbelit isteni képességek nélkül nem. Ez nem más, mint demagógia. Hogy merészelik azt állítani, hogy a királysággal a feudalizmus visszatér, vagy azt, hogy a földreformot visszacsinálják. Ha a lelkész uraknak földbirtokreform az, hogy bárkit ki lehet kergetni a tulajdonából minden kártérítés nélkül, nemcsak a latifundiumokból, de a kisebb birtokokból is, a magyarságot pedig az elszakított területen levő ősi földjéről behordani a csonka országba s ezzel a magyarság életterületét szűkíteni mégjobban a Kárpát medencében; lehet, hogy ez önöknek földreform és egy örökös csonka ország alapjának megvetése, de nekünk ez: NEMZETGYILKOS POLITIKA. A földreformot végre kell hajtani, de az a magyarság nemzeti1 megerősítését kell, hogy szolgálja, nem pedig a kolhozrendszer alapjának megvetését. Nehezen várjuk mi is a Nemzeti Bizottmány kötelező erejű nyilatkozatát, hogy igy minél -hamarább szétválasztassék a búza a konkolytól, a történelmi magyar szellem az idegen eszmék és életformák imádatába szédült és a boulevard zsivajtól megfertőzött, elveszett magyaroktól. ' Alig várjuk, hogy a Nagytiszteletü Urak eldöntik, támogatják-e bizalmukkal a Nemzeti Bizottmányt, ezáltal is hamarább tisztul az eddig zavaros emigraciós helyzet és mindenki tisztán fog látni abban a kérdésben, amit nem erről az oldalról vetettek fel: “ki velem és ki ellenem.” A katholikus Egyház és ősi államformánk durva megtámadására nem tartom érdemesnek válaszolni, csak a demokrácia ajánlgatására annyit, hogy az a demokrácia, amit önök ajánlanak, nem az ame. 5-IK OLDAL’ *• rikai demokrácia, hanem az önök által propagált 45-46-os időkben megszületett “ NÉPI DEMOKRÁCIA” s ez juttatta nemcsak Magyarországot, de a világot is a mai lehetetlen helyzetbe s az emberiség jó részét az úgynevezett “szovjetparadicsomba”. NEKÜNK MAGYAROKNAK A SZENTKORONA TANA ÉS URALMA AZ IGAZI DEMOKRÁCIA S NEM AZ URAK ÁLTAL PÁRTFOGOLT 1945-46-os "NÉPI DEMOKRÁCIA”. Azonban ha a pittsburghi Nagytiszteletü Urakat valóban a magyar nép iránti önzetlen szeretet vezeti és amerikai értelemben akarnak demokratikusan segíteni, akkor győződjenek meg először a magyar emigráció s a nép túlnyomó többségének akaratáról s aztán támogassák azt függetlenül attól, hogy az nekik egyénileg tetszik-e vagy sem. Ez volna az igazi amerikai értelemben vett demokratikus cselekvés s nem az, hogy egyéni nézetüket akarják a magyarságra rákényszeríteni. Méltóztassanak tudomásul venni pittsburghi Nagytiszteletü. Urak, hogy két alapvető dologban mi is utánozzuk az Egyesült Államokat: Ragaszkodunk hagyományainkhoz s ősi államformánkhoz. E kettőt féltékenyen őrizzük s igy megkívánjuk annak tiszteletbentartását, ahogy mi is tisztelettel tekintünk az amerikai hagyományokra, így értelmezzük mi a demokráciát Nagytiszteletü Uraim s nem kérünk semmiféle diktatúrából, igy az önökéből sem. SZEMLE VÁJJON MI TÖRTÉNNE, ha Budapesten az utcán felvonulna egy csoport derék magyaV ifjú “Eriggy haza, Iván!” felirásu táblákkal? ... Ez jutott eszünkbe, amikor a fényképeket láttuk a németországi orosz zóna ifjú kommunistáinak pünkösdi felvonulásáról, ahol “Yankee go home” felirásu táblákat vittek legtöbbet. Mihamar a Sztálin ut 60 kinzókamráiban találnák magukat az illetők és perrel vagy per nélkül, de nem egyhamar látnák meg újra a külvilágot. Amerika már régen kivonult volna Németországból, ha a Szovjet nem akarná azt csatlósává tenni és Európa legközpontibb országának kommunistává tételével eldönteni egész Európa jövőjét. A németek sokkal inkább kívánják, hogy bárcsak az oroszok mennének már ki, mert nemcsak kiszipolyozzák és hadianyaggyártó robotban tartják őket, de kommunizmust építenek már öt év óta a zónájukban s ezzel, akárcsak Magyarországon, messze túlhaladják azt a hatáskört, ami egy megszálló hatalmat megillet. Az Amerika elleni gyűlölet, amelyet Moszkva mesterségesen szit a békebarátság álarcában, volt a több százezer főnyi felvonulás legkidomborodóbb vonása s amellett természetesen Lenin és Sztálin imádata, akiknek képét szintén sok száz táblán lehetett látni. Vájjon hány volt a tapasztalatlan, lelkileg fejletlen fiatalok közül, akik valóban tudják, megértik, mi a kommunizmus? És hányán vannak azok között, akik most az orosz zóna kommunista pártjában nyüzsögnek, de nemrég még Hitlerért lelkesedtek s ezt akarják feledtetni vagy pedig a kommunistáktól kaptak jó állást s ezért mindenre képesek? A felvonulás ismét eszébe juttatta a világnak a Hitler alatt Németországban produkált nagy felvonulásokat, tömegparádékat, amelyek végül tömegsírokra vezettek. Akkor barnában vonultak fel az elbolonditottak, most kékben, ami ugylátszik a kommunisták második színe lett a vörös mellett. A kék ing mellett most is a vöröset viselik azok, akik a berlini fiatalság egyrészét az utcára küldték az iskolapadokból. Fájó rágondolni, hogy lelkiismeretlen, önérdekü demagógok eszközévé teszik tapasztalatlan fiatalságukat egy pogány rabszolga-rendszer céljáért, amely a maga makacs uralómvágyával előbb-utóbb őket is korai sírba döntheti. Ezekből a felvonulásokból lesznek végül a halálmarsok. Szegény berlini fiuk, akik gyanútlanul örültök az egyen ruhás, muzsikás menetelésnek, megint a halálba visznek titeket és más országok ártatlan népeit, akik pedig jóllaktak az örvényekbe, katasztrófákba döntő kótyagokkal, szélsőségekkel és nem akarnak mást, mint jogrendben, békés szociális fejlődésben, nyugodtan, szabadon élni. De a moszk vai államkapitalista kizsákmányoló maffia világmonopoliumot kíván. Ezért fenyegeti uj milliós tömegkatasztrófa a világot. . . Nem a yankeenek, hanem az- oroszoknak kellene hazamenni az 1938- as határok mögé és békén hagyni a többi népeket, mindjárt rendbe jönne a világ. De épen ez az, amiről hallani sem akar Moszkva s ezzel ismét milliók sírját ássa meg. * * * BÁGYADT MOSOLYT vált ki ez elszántság tudtán, hogy Trgve Lie, a UN most Moszkvából visszatért főtitkára a kínai kommunista lázadók kormányának a UN-be való befogadása körül oly sokat buzgólkodik. Kinek használ, ha befogadják őket? Meg szelídül attól Sztálin? Letesz majd az ármányos és erőszakos terjeszkedési terveiről a moszkvai Polit Büró, ha Lienek sikerülne? Vissza ad-e valamit abból, amit rabolt? Ellenkezőleg! Óriási politikai sikernek állítaná be ezt, még nagyobb lenne a vérmessége, miként Hitleré München után. Ez az engedékenység, appeasement gyengítené a letiport keleteurópai népek reményét és biztatás volna egy német polgárháborúra, mert ha Amerika Kínában elismeri a polgárháborús kormányt, akkor egy fegyverrel lázadó német Mao Tze Tung kormány már hivat-
