Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)

1950-04-15 / 4. szám

1950 április “KRÓNIK A” 3-IK OLDAL OTTÓ. ÖRÖKÖS KIRÁLY DIADALMAS ELŐADÓ KŐRUTIA SZOMORÚ ÉVFORDULÓ Aprilis 1-én volt huszonnyolc esztendeje annak, hogy Magyar» ország apostoli királya, Nagymagyarország uralkodója, idegenek ke­zeire adva, idegen földön az Atlanti Óceánnak egy kis szigetén örök álomra hunyta le a szemét. Ezen a keserves évfordulón minden érzésünk cs minden gondola­tunk odaszáll Madeira szigetének magányos sírja felé, melyre mikor ráborult a kriptafedél, úgy éreztük, hogy a történelmi Nagy Magyar­­ország harcokban, győzelmekben és bukásokban telt életének egy sötét periódusa zárult le. Az emberi múlandóságot jelentő sírbolt fölött azon­ban ott ég pislogó lángjával az örök mécses, feltörő fénysugáraival föllobogva az ég felé, ahová megtért a száműzött király, hogy fele­meltetvén könyörögjön ott nemzetéért, amely az ő kihűlt testével együtt zuhant le a porba. És ezen a szomorú évfordulón mi is meggyujtjuk a hit, a remény és a bizalom örök mécsesét, a trianoni kriptába zárt sziveink fölött. . . . Emlékezünk! És szomorúságunkból kisugárzik az öröm. Az öröm és a bizalom jövendő reménységünkben, a koronás király délceg fiá­ban, a mi örökös királyunkban, II. Ottóban, aki itt messze idegenben, nemcsak hazájától, de még királyi apja sírjától is elszakítva él. De mi tudjuk, hogy egyre növekszik és erősödik a száma azoknak, akik feléje hittel és bizalommal tekintenek és várják, egyre várják azt a napot, amikor egy ragyogó reggelen teljes fényében csilloghat meg Szent István koronája, a ma még száműzött igaz férfinek, a mi királyunknak homloka fölött, BOHNER ÖDÖN. Nincsen semmi túlzás a címben. [Valóban igen sok diadalt, elisme­rést aratott előadásaival. Ahol csak előadást tartott, mindenütt elbűvölte, magával ragadta hall­gatóságát. Csaknem minden na­gyobb amerikai város hallotta és gyönyörködött szavaiban, kifej­tett gondolataiban. Előadása min­denütt tökéletes volt. Hatalmas tudása, kitűnő tárgyismerete, az anyag nagyszerű elrendezése, vi­lágos és szabatos fogalmazása, az angol nyelv mesteri kezelése, a ki­váló szóbeli előadás, nagy erővel áradó szellemisége, rokonszenves megjelenése és egyéniségének megkapó varázsa, mind-mind okai voltak hatalmas sikereinek. Min­denütt zsúfolásig teltek meg az amerikai arányú előadó termek és a közönség nagy tetszéssel, érdek­lődő figyelemmel, hatalmas taps­orkánnal, igaz tisztelettel hallgat­ta előadásait. Napokig álltak az előadás varázsa alatt. Sokat be­széltek róla társaságban, összejö­veteleken, baráti körben és mindig a legnagyobb elismerés, sőt csodá, lat hangján. Ottó, örökös királyunk virágzó férfikorának kezdetén van. A leg­szebb ígéret népek, nemzetek szá­mára, akik majd uralkodójukként fogják tisztelni. Bámulatos felké­szültsége van. Nemcsak az euró­pai szellemiség hatalmas reprezen­­tása, hanem világmüveltsége is van. Beszéli az összes kulturnyel­­veket és ismeri a világ kulturné­­peinek összes problémáit. Hallgatósága mindjárt észreve­szi ezt. Előadásaiban, de magán­­beszélgetéseiben is, rögtön feltá­rul egyetemes látóköre, széleskörű és mély intuíciója, különösen nagyszerű történelmi perspektívá­ja, kiváló és pontos földrajzi isme­retei. Világosan látja a népek po­litikai aspirációit, gazdasági s tár­sadalmi szükségleteit, észreveszi a propaganda helyes és hazug út­jait. Legutóbb a wisconsini Mihvaukeeban, ahol az amerikai magyarság egyik nagy kolóniája él, a magyarokhoz beszélt. Aki még eddig nem hallotta előadását, a meglepetés és csodálat ejti ha­talmába, amikor először hallja Öt előadni. Sok szépet lehet Róla hallani, de a valóság felülmúl minden hirt. Előadása annyira tö. kéletes, hogy azt kell mondanunk, nem lehet már tökéletesebben, job­ban, alaposabban, szebben előad­ni. Minden hallgatója csak tiszte­letet érez irányában, hogy ilyen nagyszerű, valóban királyi ember­ré nevelte magát. Valóságos apostoli munka és hi­vatás az, amit Ö itt végez az ame­rikai nép között. Pedig sok előíté­letet kell legyőznie. Az amerikai nép erősen köztársasági érzelmű, sőt egyenesen monarchiaellenes beállítottságú. Ä függetlenségi harc óta van meg ez az érzés az amerikai népben az angol király­ság ellen és azóta ez csak erősö­dött benne. Nagyon dicsőítik és magasztalják a köztársasági ál­lamformát, mig viszont a monar­chiát csak hátrányos oldaláról mu­tatják be az iskolákban, az iroda­lomban, a filmeken. Sokszor erő­sebben hangsúlyozzák ki egyes uralkodók gyengéit, mint ahogy erre szükség lenne. A filmeken az uralkodók legtöbbször nem elő­nyösen, sőt nevetséges módon vannak beállítva. És hogy mégis nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták előadásait, mutatja, hogy kivételes egyénisége és ha- . talmas tudása előtt meghajolt Amerika. Nem csoda. Évszázadok dolgoz­tak lelkén. Királyi őseitől hosszú nemzedékek során a legszebb tu­lajdonságokat és képességeket örökölte. Gazdagon áldotta Öt meg a jó Isten. Sok talentumot bízott rá, s ezeket Ö sokszorosan kamatoztatta. A legkiválóbb taná­rok nevelték, irányították, tanítot­ták és segítették tehetségeinek ki­­fejlesztésében, de legnagyobb ha­tással mégis Édesanyja: Zita ki­rályné volt rá, aki féltő gonddal és szeretettel vigyázott reá. A ki­rály egész magatartásán, egyéni­ségén érezhető a határozott, erős akaratú, nagyszellemü, széplelkü anyakirályné hatása. Pedig minő gondok és nehéz­ségek között nevelte gyermekeit a korán özvegyen maradt királyné! Nagy és súlyos keresztet küldött az Ur a királyi családra. De a ki­rályné nem roppant össze a szen­vedések súlya alatt. Erős akarat­tal, Istenbe vetett bizalommal megy mindig előre a kötelességek rögös, köves utján. Minő királyi méltósággal, példaadó kereszté­nyi alázatossággal tűrt, szenve­dett a királyné! Soha nem panasz kodott, mindig rezervált volt. So­ha nem mutatta fájdalmát más előtt, csak a kereszthordozó Ur példája vigasztalta Őt és telitette reménnyel. A király látta mindezt és sokat tanult belőle. Édesanyja példája nagyszerű nevelőiskola volt szá­mára. Az uralkodó család nehéz élete csak nemesítette a király em­berségét, mélyítette lelkiségét, fo­kozta jóságát és szeretetét az em­berek, de különösen a szenvedők iránt. Nemcsak a szellemisége ki­váló, de szivjósága is páratlan. Mindkettő kiárad Belőle, minden­ki érzi ezt, aki csak beszél Vele. És a király nem állt meg, nem fe­jezte be önnevelését. Az erős, Ígé­retes fiatalság égető szomjúsága lobog Benne az igazság, a szép, a jó után. Folyton tanul, művelődik, olvas, ir, tapasztal. Mindig előre, mindig többet akar tanulni, min­dig többet tenni. Igen erős jellem. Egyénisége ha­tározott, nem lehet befolyásolni hízelgéssel, üres dicsérettel vagy rosszakaratú, önző tanácscsal. Jó pszichológus. Belelát az emberek­be, felismeri legrejtettebb céljai­kat. Emberismerete folyton fejlő­dik, hiszen sok mindenféle ember­rel találkozik, beszél, eszmét cse­rél velük. Nincs talán vezetőem­ber a szabad országokban, akit Ö nem ismerne, akivel nem beszélt volna. Mindenkit figyelmesen meg hallgat, szereti az őszinteséget és még a konfidens, tolakodó embe­reket sem alázza meg. A formasá­gokat kerüli, természetes, egysze­rű és őszintén kedves mindenki, hez. Meleg szeretettel, nemes jó­sággal beszél mindenkivel, úgy­hogy kiérezhető belőle, mennyire érdeklődik az illető sorsa iránt. Egy-cgy előadása után mindenki Hozzá siet, - mindenki boldogan akarja kezét megszorítani. Ilyen­kor rendesen fáradt a király, hi­szen legalább két órán át állan­dóan előadott, de ezt a fáradsá­gát sohasem mutatja: mindenkihez kivétel nélkül egyformán kedves. Erősen gondolkodó, elmélkedő, magába mélyülő típus. Az ilyen egyéniséget sokszor fárasztja a sok ember és ezek mindennapi, egyszerű gondolatai. Az ilyen ember szereti az egyedüllétet is, sohasem unatkozik egyedül, gon­dolatai mindig vele vannak. A ki­rály a társalgás természetes, rövid szüneteiben sokszor távolbanéző, elmélyedő, az ideák világában él, de rögtön vissza tud szállni a való világba az emberek közé és bele­vegyül újra a társalgásba. ítélőképessége gyors és biztos. Világosan látja a dolgokat, a prob lémákat. Következtetései logiku­sak és pontosak. Élesen látja a kü­lönbséget a komoly valóság, az igazi eszme és a propaganda kö­zött. Egész szellemi élete magas­­rendű, másokat magához emelő. Egészséges, pompás szinben és erőben van. Finom, de erős test­alkatú. Mérsékelten, szinte szer­zetesi egyszerüséggecl él, alig eszik, nem iszik és nem dohány­zik. A lélek, a szellem, az erős akarat dominál egész egyéniségén. Telve van frissességgel, jókedv­vel, duzzadó munkaképességgel, a fiatalság optimizmusával. Nem volt talán soha senki az uralkodók között, még a legnagyobbakat sem véve ki, aki jobban volt felkészül, ve népek, országok vezetésére, mint ahogy Ö van. Csupa királyi erénye, tulajdonsága van. Csak őszinte és szent büszkeség töltheti el minden magyar ember szivét, hogy a mi jövendő királyunk az emberi nem legszebb virága és az emberi szellem egyik legkiválóbb reprezentánsa. Ez mind nem túlzás, nagyítás, vagy hízelgés. Aki közelébe kerül, megfigyelheti mindezt. És miné) tovább van Vele, annál inkájfgj feltárul előtte nagysága. Emberi és királyi egyszerre. Élmény Őt és előadását hallgatni. Előadásai rendszerint két órá­sak. És ezen idő alatt mindenki feszült figyelemmel, mozdulatla­nul, rászegezett tekintettel hallgat­ja. Senki meg sem moccan, annyi­ra leköti és ébrentartja a hallga­tóság figyelmét, érdeklődését!­­Egy órai előadás után a hallga­tók különféle kérdéseket adnak fel Neki. Ez is egy óráig tart, sok­szor tovább is, addig mig a gyüle­kezet elnöke nem vet véget a kér­­dezgetéseknek. A király a kérdést mindig hangosan megismétli, hogy mindenki hallja és sokszor job­ban, világosabban fogalmazza azt gieg, mint maga a kérdező. Min­den kérdésre rögtön, alig észreve­hető pár pillanatnyi gondolkodás után, világosan, kimerítően, pon­tosan, szabatosan válaszol. E fe­leletek, eme nagy készség, ráter­mettség a válaszadásban, még in­kább bámulatba ejtik a hallgató­ságot mint maga az előadást* Ezek még jobban mutatják Öt va­lódi nagyságában és tudásában. A kérdések ideje alatt az egyik amerikai városban egy igen ked­ves jelenet játszódott le, amely a legjobban illusztrálja a király egyé niségének nagy varázsát. A kér­dések közepette feláll egy idősebb ur és aggódó, szinte atyai szere­tettel kéri a királyt, hogy vigyáz­zon magára, nehogy a kommunis­ták megöljék Öt. Láthatólag igen jól esett a királynak e kedves, szép figyelem. Bájos mosollyal, hálás szeretettel ezt válaszolta: “Én most itt köztetek szabad or­szágban vagyok. Itt nem történ­hetik semmi bajom. De különben is mindig és mindenütt a jó Isten kezében vagyunk. Ő vigyáz ránk mindenütt. “Nagy tetszés, óriási taps, mindenki feláll s hosszú ide­ig igen meleg ünneplésben része­sítik Öt. Ha egyszer otthon beszélhetne

Next

/
Thumbnails
Contents