Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)

1950-05-15 / 5. szám

1950 május “KRÓNIK A” 5-IK OLDAL’ Mi az igazság a Mindszenti perben? A “SÁRGA KÖNYV ÉS “FEKETE KÖNYV” A JOGÁSZ SZEMÉVEL. Irta: ISTVÁN ELEK. magyar lelkipásztor írásában olvastuk, aki a magyarság jövendőjének uj tragédiáját látja abban, hogy a NEMZETI BIZOTTMÁNY tag­jai legitimista érzelmüek, vagy ilyen tevékenységet fejtenek ki. E magánvéleményt soron követte ugyanazon felekezetű lel­készegyesület nyilatkozata, mely színvallásra szólítja fel" a NEMZETI BIZOTTMÁNYT úgy a Habsburg restauráció, mint a földreform kérdésében. Az Amerikai Magyar Szövetség május 4-én Washington D. C.-ben tartott igazgatósági gyűlésén átíratott intézet a Nemzeti Bi­zottmányhoz, amelyben arra kéri a Bizottmányt, hogy félre nem ért­hető formában nyilatkozzék a nácizmus, kommunizmus törvénytele­­nitése, a magyar nemzet jövendő életformájának alakítása iránti szán­dékairól, továbbá arról, hogy a köztársasági vagy királysági állam­forma időszerűtlen felvetésével vagy propagálásával kapcsolatos tö­rekvéseket elitél-e, továbbá hajlandó-e az igazságos földreform állan­dósítását szolgálni. A Szövetség átiratának többi részével nem kívánunk foglal­kozni, miután azok a polgári és egyházi szabadságjogok biztosításáról szólnak és amelyek garantálása minden államalakulat vagy kormány elemi kötelessége. Ebben az átiratban a Szövetség nem kéri a Bizott­mányt arra, hogy a legitimizmus kérdésében nyilatkozzék. Csupán a köztársaság-királyság kérdésének propagálásától óvja a Bizott­mányt, amelynek tagjai között mindkét államforma hívei feltalálhatok. Nem osztjuk a MAGYAR SZÖVETSÉG aggodalmait. A ki­rályság és köztársaság tisztességes hivei megférnek egymás mellett. Külömben is nem Amerikának kívánjuk a magyar államformát, hanem annak a magyar nemzetnek, amelynek 1918 óta öt köztársasági elnöke volt, névszerint Gróf Károlyi Mihály, Garbai Sándor, Tildy Zoltán, Szakasits Árpád és a legújabb, akinek nevét nem is tartjuk méltónak ideírni, annyira nemszámit. Az igazi köztársasági elnök Magyarorszá­gon Rákosi Mátyás. Részünkről rossz ez az alku, ha a Bizottmány kötélnek áll, mert nem hivatkozhatik nagy királyaink nemes példáira. Szent Istvánt leg­feljebb augusztus 20-án fogják emlegetni, Ferenc Józsefet pedig soha. Pedig az amerikai magyarság öregebb elemei, az úgynevezett öreg­­amerikások, mindkét királyra nagy tisztelettel emlékeznek. A köztár­sasági elnökökről csak az újabb amerikai magyaroknak van tudomá­suk és a lehető legrosszabb véleményük. Magyar köztársaságért nem halt senki vértanú halált. Még börtönbüntetést sem szenvedett. Magyar királyságért azonban sok vértanút adott a haza. Ezek között a még élő Mindszenti bíborost, aki bizony nagyon fog szégyenkezni-, ha porkolábja elé rakja azokat a magyarországi újságokat, amelyek az amerikai magyarság csucsszer­­vezete és a menekült államférfiakból álló bizottmány közötti céltalan nyilatkozgatásokat fogja tárgyalni. Mert hiszen Rákosi Mátyás is köztársaságot akart. A magyar nemzetet nem kérdezték meg sem 1918-ban, sem 1920-ban, de még 1945-ben sem, hogy akar-e köztársaságot. Egysze­rűen rákényszeritették, hogy a politikai hamiskártyások elnöki és egyéb állásokhoz jussanak. Amikor fordul a kocka, az otthoni magyar nép és annak otthon szenvedő vezetői fogják eldönteni, hogy ki legyen Szent István koronájának méltó viselője. Ebbe pedig nem lesz bele­szólása akkor sem a Krónikának, sem egyes vagy csoportos lelkészek­nek, sem pedig az Amerikai Magyar Szövetségnek, sőt . . . valószínű, hogy a Nemzeti Bizottmány számos tagjának sem. Tisztelet, becsület az. amerikai köztársasági államformának. Ez az ország ebben az államformában született nemzetté, ez tette őt naggyá. MAGYARORSZÁG ezzel szemben a királyságban született nemzetté. Amióta megszűnt a királyság, nemcsak az ország csonkult meg, hanem müveit, okos, józan fiainak gondolkodása is. NEM CSO­DA, HOGY VER BENNÜNKET A TEREMTŐ. TARCZ SÁNDOR. MINDSZENTI ÜNNEP STATEN ISLANDON. Május 30-án, Decoration Day napján (Hősök ünnepén) nagy ünnepségre gyűlnek össze a New York, New Jersey, Pennsyl­vania és Connecticut magyar ka­­'-kusok. leoség szintere az Isteni -ai, magyar apácák ia. Reggel 10 misét szolgál yméltósá­­nyel-Eckhardt Tibor magyar nyelven. Ez az ünnepi megmozdulása a magyar katolikusoknak, csendes tiltakozás a zsarnokság elnyomá­sa ellen. Tiltakozás a nagy világ előtt a magyar földön végbemenő szörnyűségek ellen. Önmagunk­nak, a magyarság ügyének te­szünk szolgálatot akkor, amikor erre az imádságos, csendes, de el­mélyedő ünnepségre elmegyünk. Minden áldozatunkat megérdem­li az ügy. A rendezőség olcsó étkezési le­­~ről gondoskodik. minden magyar ple­­sitást adnak a lehetőleg mnek a ’ő A szerkesztőség megjegyzése: A magyarországi büntetőjogi tu­domány egyik kiválósága, aki csupán azért van öt éve emigrá­cióban, mert törvénykezési hiva­tásánál fogva több kommunista perben hivatalos szerepet vitt, hatalmas jogi tanulmányt irt, amelyben a jogász-szakértő szem szögéből foglalkozik a Mind­szenti bíboros elleni perrel s az annak kapcsán az óhazai bolse­vik kisebbségi bitorló-kormány által kibocsájtott Sárga Könyv­vel és Fekete Könyvvel’ . A márciusi számban megkezd­tük a tanulmány leglényegesebb részének ismertetését. Az aláb­biakban az óhazában élő roko­naira való tekintettel álnevet használó, kiváló büntetőjogász fejtegetéseinek egyik további fe­jezetét adjuk és sort fogunk ke­ríteni a vádirat más pontjaira is, hogy a szabad magyarság tisz­tán láthassa a perdöntő óriási külömbséget, miként festett vol­na a Mindszenti-per, ha mód lett volna a tárgyilagos, szabad ügyvédi védelemre. A DEMOKRATIKUS VÉLEMÉNYSZABADSÁG. A vádirat következő részlete szerint “a demokratikus államrend megdöntésére irányuló további cselekménye, hogy Lénárd Ödön, az A. C. kulturális titkára által terjesztett, az iskolák államosítása kapcsán izgató tartalmú körleve­leket Mindszenti fogalmazta és ellenőrizte és terjesztésükre utasí­tást adott. A körlevelek tartalma miatt Lénárd Ödönt a budapesti népbiróság 6 évi börtönre Ítélte.” Egy demokratikus államban az államhatalom tervbevett intézke­déseinek előzetes bírálata az ál­lampolgári jogok lényegéhez tar­tozik, különösen akkor, ha a terv­bevett intézkedés az emberi sza­badságjogok és a magántulajdon elveinek lényeges megrázkódtatá­sát eredményezi. Az iskolák államosításának ter­vét törvényjavaslat formájában a nemzetgyűlés elé terjesztették. Kö­vetkezőleg a "parlamentarizmusnak a demokratikus államokban vitán felül álló szelleme és kifejlődött hagyományai a közvélemény elő­zetes tájékoztatását még a legerő­sebb bírálat fokán is az állampol­gári jogok megengedett sőt termé­szetes gyakorlásául tekintik. Hogy a vádlott által állítólag fogalma­zott körlevelek "izgató” tartalma miben állott, hogy vájjon a tör­vényjavaslat törvényerőre emelé­sét az alkotmány keretein kívül eső, erőszakos társadalmi meg­mozdulás és cselekmények utján kívánta e elérni és főleg, hogy ezek az esetleg tervbevett cselek­mények olyanok voltak e, ame­lyek a demokratikus államrend erő szakos megdöntését célozták és azt eredményezhették, e tekintet­­a vádirat minden további tény ’’fot. vaav bizonvitékot nélkülöz, csupán annak megállapí­tására szorítkozik, hogy e körle­velek tartalma miatt a népbiróság a terjesztő Lénárd Ödönt elitélte. Minthogy a vádirat ezen a he­lyen is nélkülözi mindazoknak az adatoknak a felsorolását, elsősor­ban a szóbanforgó körlevelek ál­lítólag izgató tartalmú szövegének idézését, amely a vád tárgyává tett bűncselekmény tényálladéká­­nak bármely részletét tartalmazná azért a Bp. 255. paragrafusában foglalt törvényes kellékeknek eb­ben a részében sem felel meg. Et­­tői függetlenül azonban, mint jel­lemző tünetre, két kérdésre kell itt reámutatnom. A vádirat mint általában, itt is nélkülözi az idő­beli és helybeli adatok közlését, tekintettel azonban arra, hogy az iskolák államosításának törvénybe iktatása a vádlott ellen indított büntető eljárás kezdeténél több mint félévvel hamarabb történt, következőleg az ellene kiadott ro­phatok és azok állítólag "izgató” tartalma miatt indított büntető el­járás befejezésének időpontja még korábbra tehető. Bár a vádirat e tekintetben is hiányos, mégis a do­log természetéből következik hogy a szóbanforgó röpiratok szerzősé­ge már e korábbi időpontban meg­állapítást nyert. Felmerül a kér­­dés: ha ezeknek a röpiratoknak itt nem ismertetett tartalma valóban izgató, a demokratikus rend meg­döntésére irányuló és arra alkal­mas is volt, mi volt az indoka an­nak, hogy egyidejűleg a bűnvádi eljárás a szerző ellen meg nem in­dult? De felmerül az a további, má­sodik kérdés is: hogyan egyeztet­hető össze a vádiratnak ez atény­­állásbeli részlete azzal a hivatalos megállapítással, amely részben az előszóban (15-ik oldal), a vádbe­szédben (141 -ik oldal) és az Ítélet indokolásában is (166-ik oldal) is­mételt kifejezésre jutott: "... a vádhatóság egyetlen olyan tényt sem tett vád tárgyává . . . amely Mindszenti egyházi ténykedései­vel, papi funkcióival állana össze­függésben ...” Az egyházi isko­lák államosítása ellen, amely a magyarországi katholikus egyház szellemi és anyagi javainak kisa­játítását kulturális téren évezredes jogalapon kifejtett működésének megakadályozását jelentette. Mindszenti József nem mint ma­gánember, hanem mint a magyar­­országi katholikus egyház első fő­papja, érdekeinek hivatásából ere­dően feljogosított és kötelezett őrzője és védelmezője emelte fel szavát, bocsátotta ki pásztorleve­­leit és — a vád szerint — fogal­mazta ‘“izgató” tartalmú körleve­leit. A FÖLDREFORM A vádirat A) pontjára vonatko­zó tényállás utolsó bekezdése sze­rint “. . . nem utolsó sorban a de­mokratikus államrend megdönté­sére irányuló cselekedet népi de-

Next

/
Thumbnails
Contents