Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-05-15 / 5. szám
1950 május “KRÓNIK A” 3-IK OLDAL KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta; Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Messzelátónkat hadd fordítsuk legelőször is az óhaza felé, hogy világosan meglássuk, hogy hol is fekszik a szenvedő magyarság ezeréves hona? MAGYARORSZÁG NEM KELETEURÓPA! A Nemzetközi Parasztunió folyóiratának márciusi számában megdöbbenéssel olvastuk, Nagy Ferencnek, az egykori magyar miniszterelnöknek Írását. Szinte hihetetlen, hogy a miniszterelnöki székig felkuszott egy olyan ember, aki a magyar történelemben ennyire járatlan! Nagy Ferenc Keleteurópával és benne Magyarország sorsával fog lalkozik és Magyarországnak a jövőjét a Keleteurópai Parasztunióban látja. Hát kérem Mr. Nagy, Magyarország mindenkor Középeurópához tartozott s fog tartozni, hogyha élni akar. A nagy európai mozgalmak elakadtak a Kárpátoknál. A keresztes hadjáratok, éppen úgy, mint a reneszanc, a reformáció csakúgy, mint az ellenreformáció, továbbá az ipari forradalom és a felvilágosodás, éppen úgy mint a fölfedezések, elakadtak a Kárpátoknál. Azon túl már egy évezrede a barbárság, a fanatizmus és a sötétség uralkodott. Ez öntötte el árva Magyarországot is, amikor a pánszlávizmussal szövetkezett ázsiai bolsevizmus megnyomorította a Duna-Tisza táját és a Kárpátok alját. Igen Mr. Nagy: Magyarország nem Keleteurópa. AZ ÖNREVÍZIÓ SZÜKSÉGESSÉGE. Mr, Nagy azonban még tovább is megy balkeze Írásában. Valami ködös parasztdiktaturában látja a magyar jövőt. Ha valakinek, hát akkor Mr. Nagynak meg kell tanulnia azt, hogy nemcsak hogy Magyarország nem Keleteurópa, hanem azt is, hogy minden igaz magyar halálos elszántsággal küzd és fog küzdeni mindenféle diktatúra ellen. Jöjjön az nagyravágyó parasztgazdáktól, vagy zsellérektől, vagy félrevezetett ipari munkásoktól, vagy bármely más osztály részéről. A feltámadó Nagymagyar ország egy olyan haladó demokratikus életformát fog adni minden egyes polgárának, amely minden nemzetiségű, fajtájú, vallásu, politikai nézetű és társadalmi osztályú egyénnek megadja a szabad munkát és érvényesülést. Semmiféle diktatúrából nem kér többet a magyar nép! Megértette Mr. Nagy? Ha igen, akkor legyen Önnek elég ereje az önrevízióra. FENNEN HIRDETJÜK AZ EGYETLEN UTAT: A SZENTISTVÁNI GONDOLATOT. Magyarország tragikus sorsú miniszterelnöke, Teleki Pál foglalta össze legvilágosabban a mi korunkban ennek a szentistváni gondolatnak legmélyebb értelmét. Hadd idézzük azért ezen a helyen az ő szavait: “Van egy állameszme, — hirdette Teleki — az állami életnek egy formája, amely ennek a gondolatnak jegyében született meg, de nem ma, hanem kilencszáz évvel ezelőtt, még pedig itt Magyarországon. Ez a szentistváni állameszme. Ez az állameszme a népek megértésének, a népek helyes és józan vezetésének állameszméje itt ezen a területen, melyben élünk és amelyet Szent István politikailag megszervezett. Tehát a Dunamedence rendjének állameszméje. Egységes, összetartozó terület állameszméje, amely mindenfajta embereket összefog, közös életben, egységes formában, együttes törekvésben, közös érdekből, közös boldogulásra és vezeti őket tovább/’ “A mi szentistváni állameszménk a béke állandósulása, mert az együttélő embercsoportok, nemzetek, nemzetiségek, foglalkozások, városok és falvak egyetértése és egymást megértése érvényesül ben ne. Ez az állameszme a békén és mégértésen alapul... Nemzeti létünk attól függ, hogy a Szent Istvánról elnevezett gondolatot, ame lyet csak azért nevezünk róla igy, mert ő adott neki, mondjuk, láthatóbb, időtálló és európaibb, keresztény formát, ha ezt magunkban újra erőssé tesszük és ha majd sikerült nekünk ezt a világgal is megismertetni. Mert nem mint magyar ember, de mint európai vallom azt, hogy ez az a forma, amely végeredményben Európának tarka népeit megmentheti. Ezt a meggyőződést földrajzi kutatásokból merítettem. A földrajzkutatók tudvalevőleg nem hetekben, nem is esztendőkben, hanem évszázadokban, sőt évezredekben kénytelenek gondolkozni. . . .” “1848 MÁRCIUS 15-IKÉNEK FOLYTATÁSA AZ 1945 APRILIS 4-IKE.” A szentistváni gondolat magasságából, amelyet a legnagyobb magyar lelkek tettek és tesznek is magukévá, a mai percemberkék mélységébe sülyedünk, hogyha ezeket a szavakat olvassuk. A Kossuth dijak kiosztásával kapcsolatban írja a new brunswicki Magyar Hírnök budapesti toliforgatója a címbeli szavakat. Különös egy figurája ez a sajtóberkeknek. Saját maga ütötte magát magyar nemessé és írja nevét két s-el és y-al. Ez a talmi magyar újságos hirdeti fennen, hogy az első magyar forradalomnak egyenes folytatása a jelenlegi muszka megszállás és bolseviki uralom. “1948 március 15-ikének folytatása az 1945 április 4-ike.” Hát Mr. Békési (és nem két s és y) azért nem kérünk mi a három magyar forradalomból és a három magyar köztársaságból, mert Nagymagyarország pusztulásához vezettek. 1848, 1918 és 1948 nyílegyenest mutatják a szentistváni gondolat keresztrefeszitásét és Nagymagyarország pusztulását. Mi a szentistváni gondolatnak vagyunk örök apostolai és hitvallói. TILDY ÉS SZAKASITS, A NAGY JUDÁSOK, EGY UTÓN JÁRTAK. Az egyik chicagói vágóhídon hosszú időn keresztül használtak egy kecskét a vágóhídi juhok vezetésére. Amikor ez a kecske elől ment, akkor a juhok százai követték az öreg kecskét a vágóhid késéhez. Ezért aztán Judásnak nevezték el ezt a tapasztalt halálvezetőt. Ez az öreg kecske jut eszembe akkor, amikor most Szakasits népköztársasági elnök lemondásáról olvasok. Szakasits volt a szabad szervezett magyar munkásoknak vezére és egykor a hatalmas szocialista munkáspártnak éltető lelke. Tildy Zoltán meg a kisgazdáknak volt szavaló vezére. Mindketten áruló Judásoknak bizonyultak. Szakasits a szabad magyar munkásszervezeteket vitte lépre, amikor becsatlakozott a bolsevikiekhez, Tildy Zoltán meg az egykor hatalmas kisgazdapártat fogta Moszkva szekere elé. A vágóhídi öreg kecskének méltó társai ők. Megérdemlik mostani sorsukat. . . De hisszük, hogy a feltámadó Nagymagyarország majd előveszi őket, hogy adjanak számot az ő sáfárkodásukról. A SZENVEDŐ ÓHAZÁRÓL A BUJDOSÓKRA FORDÍTJUK MESSZELÁTÓNKAT. A Kossuth dijak kiosztásának és Sztálin ünneplésének zajából is kihallatszik az óhazai nyomor siránkozó hangja: a segélyért könyörgők leveleiből. Mennyire szeretnék segiteni ezeken a szerencsétleneken! De újabban olyan vámokat vesznek Magyarország kirablói, hogy nem érdemes szeretetcsomagot küldeni. Céljukat ez által is elősegítik az óhazai zsarnokok. Hiszen igy egy újabb hangja némul el a szabad világnak rabszolga Magyarország felé. * * * Hát segítsünk azokon, akiken lehet! “Kedves jó Tiszteletes Uram, mikor lesz már egyszer mi reánk is irányítva, itt Bajorországban tengődő, szerencsétlen magyar me nekült D. P.-kre az a csudálatos messzelátó? Mert mi magyar menekültek már lassan hat éve itt élünk Bajorországban, nem I. R. 0. ellátáson, hanem privát, kint a parasztnál, minden támogatás nélkül. Soha nem kérdi senkise mitölünk, hát ti magyarok, mi lesz veletek? Hogy éltek? Van-e még erőtök a vártán? Nem pusztultok-e el addigra, amikor újra szükség lesz rátok? És birjátok-e még? Mert kedves Tiszteletes Uram ez nagyon aktuális riport. Itt Németországban a magyarok mindenhol a legutolsók rangsorban. Utón, útfélen az ember rádöbben, hogy csak megtűrt “ausländer”. Ha az 1. R, O. hivatalba megy az ember, ott is kénytelen rájönni, hogy az ex-enemy nemcsak írva van, hanem ezt érzi az ember a hátán is, mert ott a szláv népek, akik teljes jogú D. P.-k, uralják az egész I. R. O. intézményt. Ha például elmegy egy száz főből álló szállítmány, mondjuk a U. S. A.-ba, akkor egészen biztos, hogy magyar nincsen több mint kettő.” Messzelátónk azonban nemcsak meglátja a sok-sok bujdosót, hanem mindenképpen segiteni is akar. Legyen közöttünk minél több áldozatkész amerikai magyar, aki készségesen kiállítja az “assurance-”t. Az uj D. P. törvény sok-sok alkalmat nyújt erre. RÁKOSI AMNESZTIÁT HIRDET. 9 ■ A nagy muszka medve engedelmes kis mackója: Rákosi, gyengéd hangokat hallat a hazavágyó magyarok felé. Eddig csak a gyűlölet és megvetés dörmögése hallatszott azok felé a magyarok felé, akiknek sikerült a pokol tornácából a muszka öreg medve és mackóinak karmai közül kiszabadulni. Most azonban cirógató, sőt ölelő kar nyúlik az ágrólszakadt magyar buldosók felé és hallatszik a barátságos dörmögés: “Gyertek haza, minden meg van bocsátva.” Egy bizonyos, hogy igen sok a hazavágyó. Fábián Béla, kétszáz olyan magyar írónak, tudósnak, művésznek, államférfinak érdekében emeli föl kérő szavát a New York Times hasábjain, akik az ő ismeretségi körébe esnek és pusztulóban vannak a bujdosásban. . , Jaj de mennyi százan és ezren vannak, akik kívül esnek Fábián Béla ismeretségi körén és akik szintén a bujdosás keserű kenyerét eszik! Visszamennek-e ezek a hívogató szóra? i * Aligha hisszük, — mert hiszen azok, akik mostanában menekültek ki, világosan hirdetik, hogy az ország életszínvonala napról-napra romlik és az összeomlás nem késhet soká. * > AZ IGAZI AMNESZTIA 'J BIZONYOSAN EL FOG JÖNNI! * Mi, akik a szentistváni gondolatnak vagyunk megalkuvást nem ismerő apostolai, fennen hirdetjük, hogy el fog jönni az igazi amnesztiának ideje. El fog pedig jönni akkor, amikor Szent István koronája ott fog ragyogni Ottó Őfelsége nemes fején. Amikor a szentistváni birodalom népei, egy hatalmas, vámterületben, gazdasági együttmunkálkodásban egyesülnek újra. Amikor a mai itéletes időkre, csak mint gonosz, de tanulságos álomra gondolunk majd vissza. Eljön a felszabadulás és az uj élet és megkezdődik az uj évezred a dunai népek testvéri kézfogásában. És akkor, a koronázás után, a legnagyobb európai uralkodóház nagyszivü sarja: Ottó Őfelsége, meghirdeti az igazi amnesztiát. Mi más amnesztiában nem hiszünk! ArJ
