Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-05-15 / 5. szám
2-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1950 május országon. A két nemzet történetét nem mutathatjuk be még dióhéjban sem, de annyit mindenki tud, hogy egyben a világ két legszerencsétlenebb nemzete is vagyunk. Történelemtudósaink bizonyára meg tudnának rá felelni, hogy a szabadkirályválasztói rendszer nem volt-e összefüggésben e két nemzet történelmi katasztrófáival? Mert mégis csak csodálkoznunk kellene azon, hogy a világ népeinek túlnyomó többsége (ahol a királyság a tradicionális államforma) szintén nem választaná királyait, ha az tökéletesebb volna. Nyugodtan megadhatjuk rá a választ is azonnal: A szabadkirályválasztás a tökéletlenebb, a trónöröklés a tökéletesebb rendszer. A királyválasztás korrupciót eredményez, mert a király lekötelezett marad sok irányba. Akit mi ültetünk a királyi székbe, azt esetleg el is mozdithatjuk. A király tehát éppen azokkal szemben nem tud erős kezet mutatni, igazságos lenni, akik elhatalmasodtak. Vagyis korrupt lesz az állami élet, — ami Mohácshoz juttatta a magyar népet. Olyan király, aki a hatalmaskodókat meg tudta fékezni, a korrupciót el tudta fojtani, csak egy akadt: Mátyás. Azonban ez csak kivétel. A kivételes egyéniségekre nem szabad sorozatosan és biztosan számítani. A trónöröklés a tökéletesebb. A trónörökös tudja, hogy ő király lesz. Tehát arra készül is, sőt gyermek korában már arra nevelik. Mert mégis csak furcsa volna, hogy mindent tanulni kell, amihez érteni akarunk, csak éppen a királyi (vagy bármely államfői) székbe lehet beülni képzetlenül és készületlenül. De hátha a másodszülött fiú az okosabb — vetik közbe kalandozóink —. Igen, lehetséges, hogy a másodszülött fiú az okosabb, sőt az is lehetséges, hogy a harmadszülött fiú pedig még a másodiknál is okosabb. A trónöröklési rendszerben azonban nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a folytonosság nyugalmas és békés, amely a nemzetet megkíméli sok felesleges megrázkódtatástól, a választási harcokkal való pártokra bomlástól. Csak az örökös király tud igazságos és pártatlan lenni minden irányban. Nem kell senki támogatásáért viszontszolgálatot tennie, mert a Szent Koronát nem emberek jóindulatából, hanem Isten adományozásából viseli. Vagyis nem lesz lekötelezett. Fontos az elsőszülöttségi meghatározás. Erre is van sok intő példa történelmünkben. A vérszerződésben őseink dinasztiát alapítottak, de nem szögezték le, hogy melyik fiú követi atyját a trónon. Ennek következtében Árpádházi hercegeink valósággal irtották egymást. A legszerencsésebb esetben Lengyelország felé menekültek, ahol az időben elkallódtak. Lehet, hogy ha a vérszerződésben meghatározták volna pontosan, hogy az elsőszülött fiú követi atyját a trónon, az Arpádház talán ma is élne, mert ez a meghatározás megkímélte volna a családi vérontástól. Mindent egybevetve, a magyar nép túlnyomó többsége nem hajlandó a Szent Korona felett szavazni, hanem ragaszkodik a trónöröklés egyenes vonalához, mert ebben látja fennmaradásának és nyugalmas fejlődésének legbiztosabb zálogát. Éppen azért a királyhü magyarság nyomatékosan figyelmezteti a már most miniszteri tárcákat osztogató mozgalomvezér urakat, nehogy az 1920-as Horthy-eset megismétlésére spekuláljanak, mert a magyar népnek esze ágában sincs, hogy a megszabadulás utáni életét újból 1920-szal kezd je. Ma nem kevesebb, mint hatvan miniszteri tárca ígérettel rendelkező politikus, újságszerkesztő, vagy újságíró csábítja a magyart az Ígérgető mozgalomvezér táborába. A magyar nép nagy többsége azonban egyenesen a “fő”-höz fordul, aki nem stallumokat osztogat, hanem kötelességre, szeretetre és egyetértésre hívja fel magyarjait. Aki olvasta, vagy rádióbeszédben hallotta a mi Trónörökösünk programmját a “Milyen lesz az uj Magyarország’ cimmel, ráismerhetett\a ferencjózsefi és a budaörsi szívre, ö nem osztogat miniszteri tárcákat hitelre, hanem a megtett kötelesség után fogja kiválasztani munkatársait az országvezetéshez. Igen, jól magunkba véstük programmodat, mi itt a hontalanságban élő százezrek és az otthoni milliók. Ez a szív kell nekünk, amelynek hiánya szétszórt bennünket a nagyvilágba, otthon pedig rabszolga sorba taszította nemzetünket. Ez az a szív, amelyet máris megtöltött a Szent Istváni szellem: A Magyar Királyi Szív! Argentina, 1950 április hó. SZENTGYÖRGYI FERENC. A költségek általános emelkedése miatt a KRÓNIKA előfizetése 1950 JÚNIUSTÓL ÉVI KÉT DOLLÁR.- - ' ' ' " - -----------—— — — - ■ — •--* i" ÜDVÖZLÉGY, ÉDESANYA! Irta: RUBY ERZSÉBET. Május! A teremtés misztikumának hónapja, a létezés megújhodásának ragyogó beteljesedése, melynek fenséges piádésztálján áll: az Édesanya. Szent eszköze, az élet folytatásának, aki egyedül tudja megoldani azt a fizikai lehetetlenséget, hogy: születésem előtt ő hordott a szive alatt és amikor megérkeztem a földre, azóta hordozom őt a szivemben, utolsó dobbanásáig. A teremtés nagyszerű rendjében egy idő óta minden megváltozott. Az édesanyák, az élet martyrjai életet adnak, hogy abból Halál legyen. Ott van a riadt kérdés a szemükben, amikor kicsinyeiket keblükhöz szorítják: Mire is hoztalak a világra! Minden generációra jut egy háború és a háborúban ezer halál jut egy élő emberre! Az első világháborúban özvegyen maradt édesanyák kinnal-gonddal fölnevelt gyermekeit elvitte a második világégés. Édesapjuk véres nyomdokaiba lépve elérkeztek Szálasiékhoz, onnan Stal inhoz. Utolsó állomás: Szibéria! Onnan még senki sem jött viszsza! Gyászolják az édesanyák a kalandorok mindent és mindenkit megsemmisítő kezei között elprédált fiaikat. Halottként gyá szólják a fájdalomtól maguk is élőhalott édesanyák ismeretlen helyekre elhurcolt gyermekeiket. Könnyeik már kiapadtak. Lelki szenvedéseikben már csak az Istennel tudnak beszélgetni. De nem azzal az édes, égbemagasztositó anyai mosollyal, hanem az Eget ostromolva, a Hágárok jajveszékelésével. A hazátlan, bujdosó magyarok otthonhagyott öreg, fáradt édesanyjuknak már sírni sem szabad. Minden könnycseppjük szabotás az Uj Rend ellen. Árvábbak ők az utszéli virágoknál, miket mindenki eltapos. És mégsem magukon, hanem a fiaikon sírnak, akik azért lettek hon talonokká, mert szerették a hazájukat. Mert nem tudtak a Vétkező Idő megalkuvó, arannyal fizetett zsoldosai lenni. Előttük jár, a szenvedések koronájával megkoronázott édesanya: Zita királyné, nyolc árva gyermekével. A mai idők legvesztesebb asszonya, aki a szám üzetés bajaiban mutatta meg nagyságát. Nem roskadt össze, a csapások súlya alatt. Elvesztett, szerelmetes férjét haláláig gyászolja, de elvesztett trónját és a vagyonát nem siratja, mert megmaradtak a legnagyobb kincsei: a gyermekei, akiknek az Istentől kapott ihlettel olyan nevelést adott, mint aki fenntartás nélkül hisz az isteni igazság végső győzelmében. Mert a tiszavirág életű diktátoroknak nincs olyan hatalmas szövetségesük, mint Zita királynénak. A leghatalmasabb Hadúr: a jó Isten a szövetségese, melyet a funchali Rochemachodo villában kötöttek a ravatalán szelíden alvó Károly mellett. A Nagy Szövetséges csodálatos fegyvert adott Zitának: Hitet és Erőt. Ezekkel és ezekben él Zita királyné, — amíg az Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek, mert az Isten nem hitegeti az édesanyákat. ... A hontalan, bujdosó királyné nem panaszkodott, nem zúgolódott, mert panaszaival nem akar ta azt a nemzetet megbántani, melyet egynéhány megtévedt érdemtelen fiai, a megvásárolható diplomaták vittek a romlásba. Zita királyné helyzete nehezebb volt, mint bármelyik sorstól sújtott édesanyáé. Anyai kötelessége gyermekeinek nevelése emberfeletti feladat volt. Szem előtt kellett tartania a nagy multat és a minden árnyékot átsugárzó tradíciót. A kalandorok detronizálhatnak, de Szent István alkotmánya, az ezeréves jogfolytonosságaival megmaradnak. Ottó trónörököst és többi gyermekeit istenfélő, demokrata szellemű uralkodónak nevelte, azzal a minden embert egyaránt tisztelő demokratikus érzéssel, melyet a királyné otthonából, a Bourbon-Pármai házból hozott. Mindenki tisztelettel beszél Zita királynéról és gyermekeiről. Még ellenfeleik is. Nem tudnak belekötni egyetlen szaxmkba és tetteikbe sem. Ellenfelei is azt mondják Ottó trónörökösről: —Nagy műveltségű, széles látókörű, demokrata gondolkozása, rendkívül szimpatikus fiatal ur. Csak egy a hibája, az: hogy én köztársasági vagyok. Ez a nyílt, őszinte vallomás már meghódolás a nagyság és tisztaság előtt! New Y ork utcáin a járó-kelők néha látnak egy magas, karcsú, fekete ruhás hölgyet, amint szerényen, de a predestináció méltóságával elhalad mellettük. Egyszerűen szabott ruhájában is meglátszik ősein át, az évszázadok alatt kifinomult egyén természetessége. Tisztelettel összesúgnak a derék yenkiek : She is The Empresse Zita! Jelen időben mondják ezt a meghatározást. Amerika nem detronizál. Sem a magáét, sem pedig a másét1 A Szent Koronát ellophatták, föld alá dughatják Magyarország ellenségei, de annak szimbólikus ragyogása ott fénylik Zita töviskoronája fölött, melynél fényesebben tündököl Zita királyné homlokán, az édesanyák glóriás dicsfénye! AlIER MIHÁLY ItÍALALÁRA. Lapzártéi után vettük a szomorú hirt, hogy Auer Mihály volt cs. és kir. kapitány, oki. vegyészmérnök honfitársunk, a magyar DP-k jóttevője váratlanul elhunyt New Yorkban. Élete példája volt annak hogy a magyar a magyart szeresse és ha segítésről van szó, csak azt nézzük, hogy magyar a segítésre szoruló. Amikor ezúton küld jük a bánat sújtotta családtagjainak igaz részvét nyilvánításunkat, kegyelettel áldozunk emlékének,
