Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)

1950-04-15 / 4. szám

VOLUME VII. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1950 ÁPRILIS NO. 4. SZÁM. “MAGYARORSZAG MINDIG VOLT ES MINDIG LESZ!” Az érkező tavasznak, a természet feltámadásának örömvágyó érzete hazaröpiti a szabad világ magyarjainak szivét a kommunista és szláv imperializmus szolgaságában szenvedő szomoruságos Magyar­országba: a magyar léleknek ebben az évben sem lesz tavasza? -— kérdjük magunktól mély sóhajjal . . Aprilis 4-én volt öt esztendeje, hogy a felszabadításnak csúfolt járomcsere elkövetkezett a szenvedé­sek Kálváriájának végesvégig járására ítélt népre. Az orosz invázió 1945-ben ezen a napon fejeződött) be s most Budapesten nagy évfor­dulói örömünnepet ültek a moszkvai küldöncök és kegyenceik, állásba tett kreatúráik. Vörös szovjetcsillag-cimeres zászlót kellett kitűzni a házakra, fáradságos felvonulásokon, gyűléseken kellett résztvenni és éltetni "Sztálin apánkat”, aki második Trianont diktált 1946-ban Párisban és tetejébe a megmaradt országcsonkon is a nemzetnek és minden egyes embernek elvette a szabadságát, maholnap pedig a Szovjetunióba készül beolvasztani a magyar gyarmatot. A munkás külön munkateljesítménnyel kellett áldozzon a nap "ünnepi jelentősé­gének” és a kifosztott és tönkretett osztályok nyilván disz-koplalásra kaptak engedelmet a "nagy nap” alkalmából. A gyarmatiság és osz­­tálydiktatura ellen tiltakozó hazafiak ezrei a börtönökben és internáló táborokban "nevelő előadásokat” hallgathattak c napon, miként Hit­ler is becsukatta ellenfeleit és a maga totalitárizmusa tiszteletére nevel­tette őket, amennyiben nem pusztultak egészen bele a szenvedésekbe. Nagy cécó volt Pest-Budán, Vorosilov tábornok, az invázió vezetője is eljött és a szomszédországok Quislingjei is felvonultak gratulálni Rákosi elv- és kartársnak. Csak éppen a magyar nép lelke nem volt benne az örvendezők heja-hujájában. A magyar nép nem ünnepelt kiszolgáltatottsága, uj balsorsa ötödik évfordulóján. Nagy­hétre készült, az igazi felszabadulásért imádkozott, templomba ment, mert ezt a végső emberi jogát, hogy Istenben bízzon és Hozzá fohász­kodjék, még nem tudták teljesen elrabolni a bitorló zsarnokok, csupán minden házban ottlévő kém-őrszemeikkel figyeltetik, ki jár templom­ba. Hite rendületlen a feltámadásban ma is, akármily nagyon nehezíti szivét az események lassú menete, a keresztény civilizáció erőinek vontatott készülődése azokkal szemben, akik nem akarnak szabad világot, szabad embert. A muszka erő nagy és folyton növekszik, bő­ven, talán nagyon is bőven jut neki idő rá, de a magyarság tudja, érzi, akármennyire fegyverkezik és szervezkedik is a világbolsevizmus, Istennek megvannak a maga törvényei, amelyeket nem lehet büntet­lenül lábbal tiporni. Ezek a törvények tartják fenn a világ egyen­súlyát, irányítják a népek társadalmát és semmi sem válhat maradan­dóvá, ami velük ellentétben áll, semmi sem állandósulhat, ami nem egyezik a szellemmel, amelyet az Isteni Akarat az ember leikébe lehelt, a természettel, mellyel az embert felruházta. Öt év nagy idő emberek s egy nemzet szenvedéseiben, de Magyar­­ország ezer esztendős históriájában s a világ sok ezeréves történelmé­ben csak röpke óra. A kereszténység szelleme örökkévalóságra rendel, tetett és a magyarság lelke halhatatlan. "Magyarország mindig volt és mindig lesz!” mondotta Ottó trónörökös március ötödiki milwaukeei beszédében és nem lehet kétség aziránt, hogy szava összecsendült mindazon magyarok szivének dobbanásával, akik szabad, emberies, nyugati szellemű Magyarországot és benne szabad, emberies, nyugati szellemű életet akarnak most és mindörökké. Még süni fekete felhők borítják el a jövendőnek égboltját és a vgszcs fellegek raja inkább sürüsödőben, mint oszladóban van, de a lelkek horizontján már fcl-fcltünedeznek az igazi felszabadulás első távoli reménysugarai. Soha még ilyen súlyos, hatalmas veszedelem nem fenyegette a magyar nép szabadságát, létét, de fenyegeti a világ többi népeit, mindazokat is, akik még szabadok. A magyar ügy egy a világ szabadsága ügyével. A magyar ügyet és a többi letiport népek ügyét végkép feladni azt jelentette volna Amerika számára, hogy fel­adta a kisnépek szabadságának világháborús célját, rontja a maga szabadsága biztonságának védelmét, sietteti a saját szabadsága veszé­lyének elhatalmasodását. Ezért nem is volt meglepő, amikor Acheson külügyminiszter a hét pont között, amelyet a californiai Berkeley egyetemén mondott beszédében felsorolt, mint a Szovjettel való béke feltételeit, mindjárt az elején a yaltai szerződés kijátszásával erőszak­uralom alá kényszeritett népeknek, közte a magyarnak, szabadságát követelte vissza. Az oroszok még bent sem voltak Magyarországon, hanem csak hire jött, hogy Magyarország a Szovjet “érdekszféra-tartozéka” lesz és egyoldalú orosz megszállás sorsára jelöltetett ki, amikor leküzdve a múltak tapasztalatai és a kommunisták eltökéltsége ismeretében fel­szakadó kétségbeesésünket, hangoztattuk, hogy a tragikus helyzet dacára “Nem siratlak, Magyarorsz ág!” Tudtuk, hogy nem­csak Magyarországról van szó, a hitleri film jön újra, veresben és eljön az idő, amikor a nyugati civilizáció és kultúra nagyhatalma fel­ismeri az érdekek elválaszthatatlan közösségét, a szabademberi szoli­daritás élethalál-szükscgét. S bár szerettük volna, ha már több is tör­tént volna, ha nem kellett volna öt évig várni, amig Acheson beszédén át Amerika fennen leszögezi magát a magyar szabadság ügye mellett, számos más jelből, tiltakozó jegyzékekből és egyéb akciókból eddig is láthattuk és láthatta az óhazai szenvedő és vívódó magyarság, hogy nincs feladva, “leírva”. Amerika nem Pilátusa Magyarországnak, mint ama rövid memóriája, legkevésbbé illetékes számonkérők kérdik, akik tapsoltak Pearl Harbornak és a Tengely hadüzenetének. . . . Joga volt elsőül magára, biztonságára s csak azután a hadüzenőkre gondolni . . , Elsőnek meg akarta nyerni a háborút s ha e törekvések hevében több­­kevesebb kényszerűségből történtek is tévedések a maga számára soha­sem igényelt hódítást. Nem utánozta egykoron, 1919-ben Hoffman német tábornok példáját, aki az 1917-es bresztlitovszki béketárgyalá­son a győztesnek zsákmánykövetelő, imperialista gőgjével "Mi győztünk!” kiáltással jelképesen az asztalra tette kardját és követelt idegen országokat, sem pedig a második világháború után Hitlerét, aki csaknem egész Európa népeit az “uj rend” szolganépeivé akarta tenni. A tévedéseket Amerika most törekszik helyrehozni. Állandóan gondol Magyarország felszabadítására, fájlalja népének kálváriás sorsát és keresi, kutatja az utakat, lehetőségeket, hogy visszaszerezze számára a szabadságot.. . Régóta sürgettük e hasábokon a Szovjet bűneinek lajstromba fog­lalását és azok jóvátétele záros határidőre való követelését. Amerika hét pontja ily bünlajstrom s ha nincs is éles formája, ha nem is szab határidőt, ha még mindig hangfogót tett rá Amerika békeszeretete — amely, ellentétben az orosz békepropagandával, mély és őszinte — nincs kétségünk aziránt, hogy teljesen elkötelezettnek érzi magát a magyar nép felszabadítására s minden további egyedül idő és módok kérdése . . . Tudjuk, az idő sokban Moszkvának dolgozik s a magyar szenvedés égetően sürgető, de a második világháborút Hitler indította el, behozta a Szovjetet előbb Lengyelországba, majd Európa szívébe s az európai szabadság e Nérója féktelenségének végzetszerü követ­kezményeit nem könnyű meg nem történtté tenni , . . Lélekben azon­ban Amerika már régen elvetette a kockát: be fogja váltani a kisnépek szabadságának világháborús fogadalmát, mert becsülete és a világ­rend törvényei ezt kívánják. Adósságlevél Acheson békefeltételeinek második pontja, amely a magyar szabadságot követeli. Aki aláírta, “jó kéz”, a legjobb, a leg­­teljesitő-képesebb aláíró, aki ma a világon van. Ennek a tudata fel kell emelje a magyar sziveket mindenütt. Az amerikai magyar kommunisták március közepén a washingtoni magyarnyelvű Quisling-követ vezeté­sével, New Yorkban ünnepséggel csúfolták meg amaz 1848 márciusi szabadságjogok emlékét, amelyek a lefolyt öt év alatt egytől-egyig vérbetapostattak Magyarországon. Szent István nagy emlékét gya­­iázta a vezérszónok, egy szektariánus papságát frivol módon a kom* T-hüÉÜMHi

Next

/
Thumbnails
Contents