Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-10-15 / 10. szám
8-IK OLDAL KRÓNIKA” 1949 október A hercegprímás és a restauráció Dmitry Z. Manuilsky, Szovjet-LIkrajna delegátusa az Egyesült Nemzetek október 11-iki ülésén kijelentette, hogy Mindszenti József magyar hercegprímást azért Ítélték életfogytiglan tartó börtönre, mert mint “külföldi hatalom ügynöke” segíteni próbált a Habsburgoknak a trón visszaszerzésében. Az ukránoknak ez a kiküldöttje egyúttal megvádolta Francis Spellman new yorki bíboros érseket, hogy 30,000 dollárt adott a magyar hercegprímásnak, hogy ezzel a “hatalmas” összeggel financirozza a kommunista kormány elleni összeesküvést. A vádnak ezt a részét Spellman bíboros október 12-én, Rómából való visszaérkezésének napján nyomban megcáfolta. Manuilsky az Egyesült Nemzetek ülésén tette ezt a kijelentést, amikor a delegátusok afelett vitatkoztak, hogy Magyarország és a többi csatlósállam kommunista kormánya megsértette-e a békeszerződésekben garantált vallásszabadságot és közszabadságokat, amikor a magyar és más főpapokat koholt vádak alapján börtönre ítélte. Az ukrán delegátus az Egyesült Államok kormányát is megvádolta azzal, hogy a magyar bíboros érseket támogatta (ellen)forradalmi tevékenységeiben. * * * Amikor az amerikai főpap és az ukrán delegátus nyilatkozatait közöljük, egy dolgot tartunk szem előtt. Tagadhatatlan, hogy Mindszenti bíboros minden izében gyűlölte és gyűlöli azt a rendszert, amely ma Magyarországon a lakosság több, mint 99 százalékát rabszolgaságban tartja. Bizonyára visszaemlékezett azokra a szép időkre, amikor a magyar nép és nagy Magyarország népének 100 százaléka békében, nyugodtan és elégedetten élt és szabadságát a törvény nem korlátozta, hanem védte. A lelke mélyén visszakivánta a cégi korszakot és a szó, az írás meggyőző erejével, de semmiesetre sem földalatti munkával, igyekezett népében ébrentartani ezt a vágyat. Ez még nem jelent hazaárulást. Ezerszer bünösebbek a hazaárulás bűnében azok, akik meghozták Magyarországon azt a szégyenletes államforma védelmi törvényt, amelynek alapján ítélhették életfogytiglanra a mai idők legkiválóbb magyarját, Mindszenti hercegprímást és hosszú börtönre a papi és világi magyaro*k, demokratikus alkotmányosságért hevülő hazafiak sokaságát. A hercegprímás nem bűnös, hanem nemzetének nagy harcosa a kisebbségi bitorlókkal, Quislingekkel szemben, akik elrabolták a nemzet külső és belső szabadságát. Benjamin V. Cohen, az Egyesült Államok delegátusa az Egyesült Nemzeteknél a vitában helyesen mutatott rá arra, hogy nemcsak az igazságtalan perről, hanem egy nép jogainak, közte a véleményszabadságnak eltiprásáról van szó. A magyarországi kommunisták gyűlöletét Mindszenti és a Habsburg család ellen meg tudjuk érteni. Elvégre ahol Mindszenti hitének erköcsi törvényei felett Habsburg őrködik, ott a kommunizmusnak nem lehet hatalma. Azt azonban sehogy sem tudjuk megérteni, hogy az idemenekült magyar államférfiaink, noha megkönnyezték a mártír Mindszentit, agyonhallgatják azt az ügyet, amelyet Mindszenti szolgált mindaddig, mig Rákosi pribékjei elhurcolták. LESZÁMOLÁS EGY NAGYON REGI HORDÓ-FRÁZISSAL A Clevelandban megjelenő Katolikus Magyarok Vasárnapja írja fenti címmel. Egy idősebb korosztályú, régi magyar baloldali politikus, mielőtt a napokban elindult Amerikába, cikkben búcsúzott el Európától. Azt irja abban: “Amerikában ott fogom találni a magyarságnak azt a részét, amelyet a régi feudális világ kiüldözött Magyarországból.” Hát még mindig ez az ócska, kopott szólam járja? Mi tudjuk, hogy akik magyarok itt élnek köröttünk, azokat nem az a feudálisnak csúfolt “régi rossz világ” üldözte ki. Az első világháború előttre érti ezt a cikk Írója s akkor bizony, valljuk be, senkit sem “üldöztek ki” Magyarországról. Aki idejött, önként jött. Legtöbben szerencsét próbálni. Megtakarítani egy kis summa dollárt, aztán hazamenni házacskát, földet venni, önálló gazdává lenni, ez volt a céljuk, az álmuk S voltak is, akik megvalósították. Mások ittragadtak. S nem bánták meg, bár a szivük tán ma is sajog még az óhaza után, noha semmiesetre sem az után, ami ma ott van. Örülnek, hogy két világháború szenvedéseit megtakarították maguknak, különösen az utóbbi tiz esztendőt. Többnyire elégedettek a sorsukkal. Szabad világban élnek, mint egyenjogú polgárok. Amerikában dolgozni kell. Az óhazában is dolgozni kellett annakidején. Aki dolgozott, megélt, ki jobban, ki gyengébben; senki sem veszett éhen, ha dolgozott. Mesés hírek jöttek Amerikáról, hogy jobb bért kap a munkás, hamarabb és kevesebb munkával lehet egy kis pénzt összespórolni. Bűvös csábitó ereje volt akkor a dollárnak az egyszerű nép között az óhazában. Nem csoda, hogy sok szegény ember vágyakozott utána és idejött. Kilencven százalék azzal jött, hogy megszedi magát egy kicsit s aztán visszamegy. És jöttek mások is, az élet különféle hajótöröttjei, akiknek “nem sikerült” s uj életet kívántak kezdeni egy uj világban. Jöttek sikkasztó hivatalnokok. pénztárosok, vagyonbukott kereskedők és mások, akiknek otthon bajuk lett a törvénnyel. De őket sem “üldözte ki” senki. Ök menekültek a tévedéseik következményei elől. Az amerikai magyarságnak csak parányi ezrelékét ' teszik és legtöbbjük meg is javult itt. Hagyjanak fel már a politikus urak a “régi rossz világ” alapon való izgatással, uszítással. Különösen rosszul áll ez azoknak, akiket akkor egyáltalán nem “üldöztek ki,” — de most igen! Ha az a “régi rossz világ” állna fenn az óhazában, ma is ott volnának, miniszteri vagy legalább is honatyai rangban.Igaz-e? A mai magyarországi bolsi osztályuralom pártfeudalizmusának összeomlása után olyan korszaknak kell jönnie, amely felszámolja az összes régi, hazug, jiszitó frázisokat, amelyek annyi kárt okoztak a magyar életben. Ezek a demagóg hordószólamok csődbe jutottk s aki régi politikus újra szóhoz akar jutni, politikailag meg akar ujulni, jól teszi, ha azokat végleg törli a szótárából! LEVELEKBŐL NÉMETAJKÚ MAGYAR LEVELE. Már negyedik éve, hogy itt tengődünk az idegenben mint kitelepített svábok, holott őseink és mink is mindég hü magyarok voltunk. Harcoltunk s építettük szép Magyar Hazánkat és mégis erre a szomorú sorsra kerültünk, mert német nevünk van. Elvesztettük Hazánkat, családunkat és vagyonúnkat és egészen elvoltunk már veszve, nem hallottunk semmilyen hazatérő hirt. De a napokban olyan szerencsém volt, hogy a kezembe adta egy jó magyar honfitársam a Krónika amerikai magyar lapot, a 6-ik számot, azt sem tudtam hol is olvassam először, de mindent az én vágyaimról irt, hogy Őfelsége Ottó királyunkkal fogunk visszatérni Szent István .országába, szép Magyar Hazánkba. Bár csak a jó Isten adná nekünk ezt a nagy szerencsét minél előbb! Kivált amikor az itteni magyaroknak felolvastam, szinte könynyezett a szemük és mindenki örömmel a szivében azt a kijelentést tette, hogy ők is mind királyhüek és nem is lehetnek mások. Már többen azon gondolkodtak, hogy uj hazát keresnek, de most nem akarnak tudni semmilyen hazáról, csak a szép Magyar Hazáról. És várjuk a nagy napot, hogy majd visszatérhetünk. Adja a jó Isten, hogy vágyaink mielőbb valóra váljanak. Éljen Ottó király! Éljen a Magyar Királyság! (Stubersheim, Germany) Hack János. Címváltozásokat kérjük azonnal bejelenteni. KÉRELEM AMERIKAI MAGYAR TESTVÉREIMHEZ! Nekem van itt 53 kötet magyar nyelvű könyveik, melyek közül 46 darab detektív, cow-boy, illetve légiós regény, kb. olyan mint Önöknél az "Omnibook”. E könyvek kötetlenek, de mind tiszta, ép, kifogástalan állapotban vannak* A másik 7 darab könyv szépirodalmi, értékes, kötött, nagy alakú könyv, 300-350 oldalnyi terjedelemmel. Ha van ott valahol Önöknél Amerikában magyarnyelvű könyvtár, úgy e könyveket nagyon ajánlhatom, mert igen kapósak lesznek, akárcsak itt voltak nálunk a hontalanságban. S amellett igen jó szolgálatokat .is tennének, mert valláserkölcsi és egyéb szempontokból is teljesen kifogástalan, de amellett érdekfeszitő könyvek. Ha van ott érdeklődő e könyvekre, én nagyon szívesen elküldeném azt az illetőnek, de cserébe nem pénzt kérek, hanem egy olyan jó rádiókészüléket, mely 220 voltos váltóáram mellett mind a 3 hullámhosszon (rövid hullám 15-50 méterig; középhullám 180-600 méterig és hosszú hullám 800-2000 méterig) kifogástalanul vesz. Egy ilyen jó szuper készülék ára Önöknél úgy tudom nem több, mint 30-35 dollár, vagy még ennyi sem, viszont a könyvek egy könyvtár részére legalább ennyit megérnek. Azért szeretnék nagyon egy rádiókészüléket, mert én épugy, mint bajtársaim legnagyobb része, nem nagyon vagyunk hivei a kivándorlásnak, mivel úgy érezzük, hogy ránk itt a közeljövőben már igen nagy szükség lesz. Viszont már 5-ik éve ! nélkülözzük azt a kultúrát, amit a rádió nyújt az embernek s itt kiváltképen nélkülözzük az eldugott kis bajor falvakban. Sivár anyagi helyzetünkben pedig arra még nem is gondolhatunk. hogy itt magunk erejéből szerezzünk be egy rádió készüléket, mivel sokszor még a szorosan vett mindennapi kenyerünk is kérdéses. (Németország) G....... L....... alezredes. (Cim a szerkesztőségben) * * * Egész életemben mindenkor lelkes és meggyőződéses legitimista voltam és odaadással működtem a Szepességen Őfelsége II. Ottó hódolattal szeretett királyunk érdekében. Most velem együttérző barátaim révén boldog örömmel értesültem arról, hogy a new yorki “Krónika” a magyar legitimizmus szent céljának szolgálatában áll. Szabad-e ezek után a mélyen tisztelt Kiadóhivatalt arra kérnem, hogy kiváló lapjukat az én címemre is megküldjék? E kedvességért már most hálás köszönetét mondok. Nem is mondhatom, milyen öröm lesz számomra, ha felséges királyom iránti rendíthetetlen hűségemben e kiváló lap révén lelki erősítéshez juthatok. Bensőséges kérésemet megismételve maradok hü magyar és igaz legitimista üdvözlettel Hirschmann György, szepesbélai evang. lelkész.
