Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-10-15 / 10. szám
'1949 október “KRÓNIK A” y-IK OLDAL NYUGATOSOK POSTÁJA A KRÓNIKA VILÁGCIRKULÁCIÓJA A Krónika a legelterjedtebb magyar lap a világon. Nem kérkedéssel, hanem szomorú büszkeséggel jegyzi fel ezt a tényt magáról. A magyar sors mai tragikumát jellemzi, hogy ezt elmondhatjuk. Soha mióta fennáll a magyar történelem, ennyire nem volt széjjelszóródva a magyarság. Nincs a világnak az az elrejtett zuga, ahová ne jutna el a Krónika, kivált mióta menekült testvéreink kezükbe vették a vándorbotot, hogy átvészelhessék az időket, amig ismét “hiv a haza.” Csak hevenyészett adatként közöljük, hogy a Krónika nemcsak Észak, Délamerika és Európa országaiba jár, hanem Ázsiába, Afrikába és Ausztráliába is. Keserűen mondjuk: öt világrész lapja lettünk. Címjegyzékünkben egymásmelleit szerepel Anglia, Németország, Olaszország, Franciaország, Hollandia, Belgium, Ausztria, Svédország, Törökország, Argentínával, Tasmániával, Rhodesiával a Délafrikai Köztársasággal épp úgy mint Canadával, Brazíliával és Columbiával. Különösen az ausztráliai országokba és a távolkeleti Indochinába menő lapok száma szaporodott meg erősen az utóbbi időben. Legközelebb a Krónika példányszámáról is.közlünk adatokat, hogy lapunk sajtójelentőségét kellően megvilágítsuk. Hisszük és reméljük, hogy a Krónika e világcirkulációja eléri célját, a szétszórt magyarság lelki összetartását és épülést jelentő olvasmányt, a remény és kitartás erősítő forrását nyújtja testvéreinknek szerte a világon. IMÁDKOZZUNK PÁSZTORUNKÉRT! Imádkozunk pásztorunkért Jó magyar testvérek Ki most értünk és megkínzott Országunkért szenved Boruljunk térdre testvéreim S buzgón imádkozzunk Hogy szabadítsa meg Isten A mi jó pásztorunkat. Ki a pogány kommunisták Karmai közt szenved Én Istenem mér engeded E kegyetlenséget Zúdítsd a pogány népekre Égből nyilaidat És szabadítsd ki kezükből Dicső pásztorunkat. Kit ártatlanul kínoznak Kegyetlen pogányok Mi bűne pásztorunknak? Rabló vad állatok Kit a szent Karácsony napján Ti elraboltatok Ti istentelen pogányok Ezért meglakoltok. A Mert büntetlen nem maradhat E barbár tettetek Melyet lelki pásztorunkon Kegyetlen müveitek El akarják pusztítani A mi pásztorunkat És azután szétzavarni A szegény juhokat. De mi széjjel nem széledünk Hanem összetartunk És mennyei jó Atyánkhoz Buzgón imádkozunk Aki megfogja hallgatni A mi imádságunk És szabaddá teszi nékünk A mi jó pásztorunkat. Bajorország, 1949 január. Y. B. S. Hontalanságunk évei során a magyarság az összefogás helyett a legellentétesebb politikai irányzatok, áramlatok sodrába kerülve szétforgácsolódott. Ma itt, holnap ott ütötte fel a fejét egy-egy politikai vezető. Valamennyi meg volt győződve elhivatottságáról és több-kevesebb sikerrel befolyásolták honfitársaink hiszékenyebb jeit. Voltak ezek között borult agyú ex-nyilasok és nem kis számban a mai istentelen és embertelen rendszerrel rokonszenvező elemek. ....Tagadhatatlan tény, a testilelki kimerültség, a mindennapi létküzdelmekbe és megaláztatásokba belefáradt, bizony gyakran kishitű emberek kitűnő táptalajnak bizonyultak, hogy ezeket a levitézlett eszméket bevegyék. Sokan kivándoroltak már ezek közül és nem egytől kaptam már olyan levelet, amelyben azt írták: soha nem remélt jó sorunk van, olyan amilyen otthon sohasem volt és akkor lássuk ismét Magyarországot, amikor a hátunk közepét! Na ezeket igazán ne lássuk viszont otthon, annyi szent! Vannak azonban még igaz magyarokj akikben elevenen él a Jó Istenbe vetett rendületlen hit,, bizalom és élénken lobog a hazaszeretet tüze! Mi, akik soha semmiféle politikai párthoz nem tartoztunk, elhatároztuk, hogy élőszóban és írásban, időt és fáradtságot nem kímélve minden alkalmat felhasználunk arra, hogy hitet és reményt öntsünk a csüggedőkbe. Nem könnyű a feladat, mert az elfásult lélek tényeket vár és nem szép szavakat! Mégis elértük azt, hogy ma már mind többen és többen hallgatnak reánk. Sokakat sikerült aléltságukból 'felrázni és ma úgy itt, mint a távoli országokból jövő levelek sokasága bizonyítja,, hogy fáradozásunk nem volt hiába való. Senki sem leért fel erre engem, de nehéz megélhetési gondjaink és négy drága kis gyerekem ellenére is időt szakitok magamnak arra, hogy ezzel foglalkozzak. Kötelességemnek érzem! Osztatlan örömünkre szolgált ezért a minden pártpolitikán felül és kívülálló Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének létrejötte. Csakis olyan egyént veszünk fel tagként, aki semmiféle pártnak nem tagja és'aki hajlandó minden munkáját s ha kell életét Hazánk szolgálatába állítani, hogy azt a minden erkölcsi és anyagi erőket egyaránt elpusztító bolsevizmus ellen felszabadíthassuk! A Bajtársi Közösségnek nemcsak honvédek, de természetesen mindenki tagja lehet,, sőt kell, hogy az legyen, aki Hazánk felszabadítását akarja, aki a Szent István-i Magyarország visszaállításáért imádkozik! Nem túlzók annak megállapításával, hogy a Krónikát ma már a m. kir. csendőrség szeretett lapjának tartjuk! Nem volt semmiféle szerve, testületé országunknak, amely annyit küzdött a bolsevizmus ellen és oly undorral utasította el a nyilas rendszert, mint a m. kir. csendőrség tette. De esküszöm, hogy máig egyetlen egy csendőr bajtársammal sem beszéltem még, aki ne a királyság viszszaállitását óhajtaná. Rengeteg emberrel beszéltem és megkérdeztem, ha most otthon volnánk és megkérdeznének mire szavazna az államformát illetően? De sok derék magyartól kaptam, korra, társadalmi állásra, stb.-re való tekintet nélkül azt a frappáns feleletet: "Hogy kérdezhet tőlem ilyet a százados ur? Egy tisztességes magyar nem kívánhat mást, csak a királyt!” Ezen embereknek és mindannyiunknak pedig sok-sok hozzátartozója van otthon, akik epedve várják és kérik a mi biztatásunkat, Útmutatásunkat. . . . Mi bajtársak nem nélkülözhetjük az erkölcsi támogatást, az otthon szenvedők milliói pedig még kevésbbé azt a vigaszt lelki erőt, reményt és bátorítást, amelyet a Krónika szavai számunkra jelentenek! A magyarok Istene vezessen győzelemre bennünket és áldja meg a mi szeretett Krónikánkat. Mondok István, m. kir. csendőr százados. Kedves Krónika! Megállapításom, hogy b. lapjuk nyomán mindtöbben ismerik fel, hogy a királyság visszaállítása az egyedüli kibontakozás számunkra. Ezzel a Krónika ellensúlyozza a túlsó oldal nemzetközi terveit. Kérem Önöket folytassák ezt a munkát, mert történelmi missziót töltenek be. Mi szegények vagyunk, nem tudjuk munkájukat egy másik lap felállításával támogatni. Önöknek tehát ki kell tartani mindnyájunk érdekében. Foglalkozzanak a nemzetiségek ügyével s ismertessék velük a Szent István Koronája alatt évszázadok óta élvezett demokratikus szabadságukat, amelyet Magyarország már Amerika felfedezése előtt mintegy 650 évvel bebizonyított a világnak. Enélkül a nemzetiségek rég kipusztultak volna Magyarországon. Alkotmányunk demokratikus volta ezeréves tehát történeti tény! Ha ezt felismerik, akkor az elszakított népek újra egyesülni fognak a Korona alatt! És ezt adja a jó Isten! Szeretettel köszöntőm Önöket. Bad Wörishofen, Germany. Klotz István, körvezető. Tisztelt Főszerkesztő Ur! A sors a kezembe juttatta a Krónika 1949 év 4-ik számát. Boldogan olvastam a való igazat. Igazán boldogság volt számomra a vörös gazemberekről irt cikkek sorozata. Egy éve vagyok Francia Idegen Légióban. Öszitén megmondom, hogy a Párizsi Katolikus Tudósítón kívül még ilyen jó lap nem volt a kezembe. Tudom, hogy nem rajongnak Amerikában a légiós magyarokért. Pedig nekünk egyedül Önökben van reményünk. Minket ide dobott a sors. Fegyverrel a kézben harcolunk a vörös hordák ellen. Ma már nekem mindegy, hogy hol harcolok a kommunisták letörésére. Indakinában vagy Afrikában. Most a hetedik hónapot töltöm Indokína véres földjén. A sok veszély között azonban, bízom abban, hogy felvehetem még a / Magyar Királyi Honvéd egyenruhát és az a bizás tartja itt minden magyar bajtársba a lelket. Mi tudjuk azt, hogy Isten meghallgatja sok millió magyar imáját. Levelem végén kérem Önt Főszerkesztő ur, amennyiben akadályokban nem ütközik,- küldesse részemre rendszeresen a Krónikát. Köszönetét mondok sok magyar bajtársam nevében és kérve a jó Isten áldását önre és minden jó magyarra az egész világon. Indókina, 1949 augusztus 18. Tisztelettel ' Góczon László. Igen Tisztelt Szerkesztőség! Már egy esztendeje annak, hogy felcseréltem az európai számkivetést az ittenivel és egy véletlen folytán került kezembe az Önök lapjának f. évi júniusi száma. El sem tudom mondani, milyen örömmel olvastam lapjukat, melynek minden egjjes sorából a régi integer magyar királyság szólalt hozzám. Ez az igazi a sok egymással veszekedő és sokszor hazát is áruló politikai irányzat mellett. Én magam még egyetemi hallgató korom ban erősen aktiv tagja voltam a Szent István Bajtársi Egyesületnek, melyre emlékezve Önök is tudják, hogy fennállásának egész ideje alatt a legitimitás alapján állott. Én idekint mint butorfényező keresem napi betevő falatomat és igy nincsen módomban sajnos még ma sem pénzbeli áldozatot hozni és arra, valamint lapjukban olvasót felhivásukra hivatkozva, tisztelettel kérem ha mindaddig, mig ily nehéz anyagi helyzetben vagyok, lapjukat ingyenesen alanti címemre megküldeni szívesek volnának. Egyben nagyon kérem, hogy nevemet lapjukban semmilyen formában se közöljék le, mert miattam otthon lévő családomnak már eddig is súlyos kellemetlenségei voltak és velük ma is csak álnév alatt tudok levelezni. így érthető a kérelmem, mint szeretteimet lehetőleg ezzel is kímélni kívánom az otthoni terrortól. Szívességüket előre is a legbálásabban megköszönve, maradtam kiváló tisztelettel: (Argentina) ALÁÍRÁS.
