Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-10-15 / 10. szám
1949 október "KRÓNIKA” 7-IK OLDAL után Rajk, mint Titonak, Moszkva engedetlenné lett egykori inasának csatlósa vegye át az uralmat. Titoféle balkáni blokk második vagy harmadik hegedűsének szerepe még megaiázóbb, még méltatlanabb lett volna Magyarország számára, mint a mai. * * * TELJESSÉGGEL BALGÁNAK mondható Rajk és Pálfi azon számítása, hogy puccsuk sikere esetén Amerika — ha ilyesmi egyáltalán szándéka lett volna — elérte volna, hogy Moszkva belenyugod jék abba, hogy Rajk átvette a hatalmat. Magyarország óriási megszálló orosz túlerő hatalmában van, az ország keresztül kasul tele van orosz arzenálokkal, ágyukkal, bombázókkal és semmi kétség, hogy az orosz megszálló parancsnokság, Moszkvával egyetértőleg az első három órában véresen leverte volna az egész puccsot és ezzel kész helyzetet teremtett volna. Arra idő sem jutott volna, hogy Amerika esetleg háborús bonyadalom fenyegetésével megakadályozza azt, hogy Moszkva beavatkozzék a puccs letörésébe. Moszkva az első órában vérbe fojtotta volna ezt a puccskísérletet. Ahol egy kétszáz milliós ország hadereje minden modern felszerelésével jelen van, ott mitsem jelentettek volna Pálfi honvédségi különítményei vagy Tito magyar egyenruhában becsempészett néhány száz embere. Rajk és Pálfi csupán zöld kótyagosságukról tettek bizonyságot. Másrészről azonban újra éles megvilágításba került a világ előtt Magyarország gyászos protektorátusi, orosz gyár mati balsorsa és Rákosi és társainak ocsmány quislingi szerepe. Akármily politikai alvilági alakoknak tekintjük is Rajkot és Pálfit, a vádlottak padja illette volna a bírói szék helyett Rákosit és társait is, akik az orosz imperializmusnak, kizsákmányolásnak és a moszkvai bolsevik rabszolgaság istentelenségének szolgáltatták ki Szent István népét és országát. * * * RAJK LÁSZLÓT, Szőnyi Tibort s Szalai Andrást halálra ítélte a budapesti kommunista népbiróság. Pálfi volt hadseregfelügyelő, altábornagy és a Rákosi, Gerő és Farkas Mihály megölésével megbízott Korondy őrnagy ügyét átteszik a hadbírósághoz, amely valószínűleg golyóhalálra fogja ítélni őket. A többi vádlott kilenc évtől életfogytiglanig terjedő börtönt kapott. Rajk kijelentette, hogy a büntetést igazságosnak tartja, de ügyvédje felebbezését a bíróság elfogadta. Károlyi Mihály, a szentimentális kommunista Párisból táviratban kért kegyelmet Rajk számára s ez is amellett szól, hogy a puccsisták miután rajtvesztettek az ügyön, most bünbánattal remélik elérni, hátha kivégzés helyett életfogytiglanra megkegyelmeznek nekik. A Rajk-ügy kapcsán nyomatékosan tisztázni kell, hogy annak a magyar szabadság ügyéhez semmi köze. Sem az ügyvédek, sem maguk a vádlottak egyetlen szóval sem tettek erre célzást, ellenkezőleg száz százalékos bünbánatról és lojalitásról beszéltek Rákosi és Moszkva irányában. Rajk nem a magyar szabadság martirja, hanem Titoval szövetkezett, hogy magához ragadhassa a diktatorságot és a nagy moszkvai imperialista helyett a belgrádi kis piszlicsár imperialista védelme alatt csinál ha sson kommunizmust. Gambler szerencselovag, aki Rákosi moszkvai quislingségével szemben a maga belgrádi ellenquislingségét remélte győzelemre vinni. Rosszul jött a lap, alulmaradt a játszmában. Nem kár érte. De egyszer a másik Quisling és társai is alul maradnak ama világjátszmában, amelyet a moszkvai ha zár - dőrök oly vakmerőén űznek a népek szabadsága, békéje, százmilliók élete kockáravetésével. . . Az összes Quislingek, árulók, sanyargatok, hóhérok és rablók felett a magyar királyi itélőbiróság fogja kimondani a nemzeti lélek verdiktjét, amikor az óriási orosz túlerő karmaiból kiszabadítja az erre történelmileg elkötelezett demokratikus Nyugat beérlelődő direkt fellépése. . . . * * * (E cikkünk már gépben volt, amikor jelentik, hogy Rajk nem kapott kegyelmet és Szőnyivel és Szálaival együtt kivégezték.) LEVELEKBŐL Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! Én nemrégen jöttem ki, kalandos körülmények között Magyarországról s a közelmúlt napokban egy honfitársam szívessége folytán a kezembe kaphattam b. lapjukat, a Krónikának egy példányát. A Krónikáról otthon is olvastam, még pedig a new yorki Magyar Jövőben, mely kommunista lap lévén. Magyarországon kapható. Sok szennyes rágalom volt ott a Krónikáról, annáL nagyobb (és örömtelibb) volt a meglepetésem, hogy a Krónikában szó sincs fascizmusról s az, királypárti lap létére is, a nép érdekeinek megfelelő politikát propagál, a békét, a szeretetet, igazságot és mindenekelőtt a magyarság sorsának jobbrafordulását szolgálja cikkeivel. Én csak egy számot olvastam a Krónikából, de nagyon megtetszett nekem.a lap. Sajnos, anyagi helyzetem nem engedi meg, hogy előfizessek a lapra (ehhez, úgy vélem, nem kell külön magyarázat) — azonban nagyon hálás lennék az igen tisztelt Főszerkesztő Urnák, ha megtenné azt. hogy 1-1 példányt elküldeni szíveskedne. Innsbruck. Georg Rédey. * * * Hálásan köszönöm, hogy a “Krónikát” elküldik s mi itt élő magyarok annak olvasásakor erőt és bátorságot merítünk a további küzdelemre. A jó Isten áldása kísérje további működésűket, azon biztató szeretetért. ami a lap hang jában csendül, hogy azon át az ‘ ígéret földjét a nekünk olyan drága, visszaváró magyar hazát érezzük ki. Isten áldását kérjük szeretett trónörökösünkbe Ottóra, hogy munkáját mielőbb siker koronázza. Sz. J.-né (Bajorország) A MEGGYALÁZOTT EZERÉVES CÍMER REHABILITÁCIÓJA Lélekemelő híradás érkezett Ausztriából. A történelmi nevezetességű legnagyobb ausztriai bucsujáróhely, Máriacell hires templomában mély jelképes értelmű jelenet játszódott le. A templom tudvalévőén Nagy Lajos király kegytemploma volt; a törökök elleni győzelme idején hálája jeléül oltárt emeltetett a Nagyboldogasszony tiszteletére. Kecskés Sándor, kiváló magyar honfitársunk a királypártí mozgalom régi érdemes harcosa vezetésével ez oltárhoz zarándokolt el negyvenhat Ausztriában élő magyar, akikhez Mariacellben még? huszonöt magyar zarándok csatlakozott. Magukkal hoztak egy remek koronás ősi magyar címert, melyet két ausztriai menekült honfitársunk készített el márványba vésve. Hetvenegy lelkes magyar férfi tüntetéskép az ezeréves koronás magyar címer kommunista meggyalázása ellen, ünnepélyesen elhelyezte az igazi címert az oltáron és áhitatos alázatban felajánlotta Magyarország Nagyasszonyának. Egy számban kicsiny, de hitben erős gyülekezet a hallgatásra kényszeritett magyar nép nevében kifejezésre juttatta a rendíthetetlen hűséget Isten, Király és Haza iránt: méltóságteljes, fényes gesztussal megtagadta a pogányságot, szabadságrabló, idegen jármot és fcldiktált szégyencimerét. Ünnepélyesen hitet tettek, hogy utolsó lehelletükig is küzdeni fognak, hogy a koronás magyar címer ismét elfoglalja régi, méltó helyét s hogy a mariacelli királyi oltárra helyezett címert, ha majd üt a szabadság nagy órája, magukkal viszik és a Nemzeti Múzeumban helyezik el, mint az öntudatos magyar lélek örök jelképéhez való ragaszkodás történelmi emlékjelét. * * * Szabad magyarok rehabilitálták az ősi címert egy dicső magyar király kegytemplomában, örömmel és büszkeséggel regisztráljuk ezt a hirt, mint beszédes bizonyságát annak, hogy a magyarság számára csak az ezeréves egyetlen igaz magyar címer létezik. Glóriában ott ragyog minden szenvedő magyarnak szivében az óhazában is és várja a szent napot, amikor végső rehabilitálását az egész nemzet és királya fogja szabadon, dicsőségesen és boldogan megvalósítani! FIAM . . ! Huszonhatodik születésnapodra Egy vallomással tartozom Neked Elmondom, mert most már t’án megérted Mért választottam keresztneved. Akkor is sötét fellegek úsztak Szent Hazánk borult egén, Valahol messze elűzött Királyunk Családja, úgy szenvedett, mint mostan én. Hüségeskünkért akkor is gyaláztak És mi némán tűrtünk, szenvedtünk, De fanatikus hittel már akkor is tudtuk, Hogy Hozzá mindnyájan újra hü'k leszünk. Tudd meg hát, hogy mikor születtél, Apád lelkében mély fájdalom ég’, A kis királyfi biztos nem haragszik, Amért Neked adtam — az Ő nevét. Azóta ő is felnőtté serdült, A magyar meg tűrt és szenvedett, De lelke mélyén bizott a jövőben És Királyként tisztelte e Gyermeket. De maga kárán tanult a magyar És végre rájött 30 év után, Azért veri őt az Isten Mert nincs Király Budán. Az Isten végre utat mutatott, Mely biztos békéhez vezet, Melléállva most jóvátehetjük, Mit Atyja ellen népünk vétkezett. Tudom és érzem, hogy nemsokára A jó Isten letekint reánk, S ha Budán Öt Királlyá kiáltjuk: Újra szabad és nagy lesz Hazánk. Fiam! Viseld hát büszkén tovább is Keresztnevedként az Ottó nevet, Mely mindig Benned képviselte vágyam És soha el nem évült hüségeskümet. Austria, 1949 május hó. MÁRTON FERENC,
