Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-10-15 / 10. szám
1949 október “KRÓNIKA’’ 5-IK OLDAL AMERICAN HUNGARIANS! At September nearly 2000 Home & Job Assurances arrived to Austria, but only 58 for Hungarian refugees! American Poles, Russians, Serbs, Croatians, Slovaks and Czechs send monthly hundred and hundred assurances to their homeless nationals over to Europe! But more than 6000 Hungarian refugees are waiting in vain for the immigration to the United States! AMERICAN HUNGARIANS we appeal TO YOU! Don’t be deaf to this cry of distress! Send more HOME & JOB ASSURANCES to your Hungarian brothers and sisters living in the refugee camps of Austria! THE FATE OF THESE PEOPLE LIES IN YOUR HANDS! SAVE THEM! Send your assurances to the AMERICAN HUNGARIAN FEDERATION Headquarters (1624, Eye Street, N. W. Washington 6, D. C.). We, here in Europe, wait your help! Don’t forget us! Are charitable! Saalbach, October 6th, 1949. László M. de Taubinger, LLD, American Hungarian Federation Representative in Austria. (A szerkesztőség kérelme: Kérjük amerikai magyar laptársainkat, hogy vegyék át e felhívást.) * * * Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! Az utóbbi hónapokban igen sok assurance érkezett Austriába Amerikából, közel 2000. Megrettentően kezés azonban ezek között a magyarok számára küldött kérvény. Összesen 58 volt csak ebben a hónapban. Az amerikai oroszok csak a CWS-nek több mint 400 nem névre szóló assurancet küldtek, azzal a kikötéssel, hogy ezeket orosz, illetve ukrán menekültek számára adják oda. Ezért nem csinálhatunk elegendő propagandát az amerikai magyarok között, hogy végre ők is küldjenek nagyobb számban ^ssuranceokat menekültjeinknek. A nyomor és a kétségbeesés mind inkább nő embereink között. Mi tehetetlenül állunk itt megoldatlan problémák előtt. Az Amerikai Magyar Szövetségnél százával fekszenek az assurancet kérő hontalanok nevei, akik már hónapok óta hiába várnak egy assurancera, hogy egy jó szivü amerikai polgár meghívja őket, hogy megnyissa számukra Amerika kapuit. TAUBINGER LÁSZLÓ. Amerikai magyar testvéreinkhez! Még telik a D. P.-kvótából több magyar behozatalára, ha van, aki garancia-levelet ad számukra. Az Associated Press washingtoni irodája az európai hontalanok ügyeiben hivatalosan illetékes International Refugee Organization (IRO) egy közleményéről ad jelentést, amely az amerikai magyarság legnagyobb figyelmét érdemli meg. Az IRO közlemény “félreértések elkerülése végett" hangsúlyozza, hogy a hontalanok bevándorlásáról szóló törvényben megállapított 205,000 főnyi létszám egyáltalán nincs kimerítve, “különösen nem a mezőgazdasági téren.” Rámutat arra, hogy a “sponsorship quotá”-ból még bőven telik sok ezer emigráns áthozatalára, hiszen (az IRO adatai szerint) . eddig mindössze 80,000 hontalan érkezett az Egyesült Államokba. Azt jelenti ez, hogy még sok hontalan kallódó, nyomorúságban vergődő magyar jöhetne be az Egyesült Államokba, hogy itt serény munkával, megélhetést találjon, ha volna, aki garanciát ad értük. A garancia 1. olyan állás biztosításából áll, amely nem veszi el egy amerikai munkás kenyerét, 2. egészséges lakás rendelkezésre bocsájtásával jár és 3. a hontalan számára a helyi szokásoknak megfelelő munkabérre állít fel kötelezettséget. A 205,000 bevándorlásnak 1950 junius 30-ig meg kell történnie. Aki tehát magyar testvéri együttérzése parancsának eleget kíván tenni, nem habozhat sokáig. Égi rendelés, hogy Isten kifürkészhetetlen akarata ide vezérelt bennün két Amerika szabad földjére s ezzel megkimélt mindazon szenvedéstől, Kálváriától, ami óhazai igazmagyar testvéreink keserű osztályrésze lett. Hálás kötelességünk kell egyen, hogy Isten rendeése szerint betöltsük szerepünket, mint a magyarság nagy erőtartaléka, amely a guzsbakötött óhazai testvérek helyére lép, amikor számukra megszűnt a segítés lehetősége. Most kell érvényt szereznünk ISTEN szándékának,, amellyel az Egyesült Államokba küdött bennünket. Itt a tizenkettedik óra, hogy annak megfeleljünk! Hozassuk ki garancia-nyújtással minél több szerencsétlen hontalan, exisztenciátlan testvérünket, váltsuk élő, gyakorlati valósággá a magyar testvériség igéjét. Aki még nem vállalt egyetlen garanciát sem, vagy aki még többet képes vállalni, tegye meg most már haladéktalanul, mert az idő sürget. És még inkább sürgetnek a hontalanok és családtagjaik szenvedései,, öt éves, rettentő nyomorúságuk! Adjuk még az annyi gyötrelmen átment véreinknek a lehetőséget, hogy Amerikában uj startot kezdhessenek, végre nyugodt révbe kerüljenek. Az első napok lelki nehézségei után legtöbbjük nagyszerű, értékes tagja lesz mindinkább pusztuló amerikai magyarságunknak s hozzá fog járulni közéletünk vérkeringésének felfrissüléséhez. Testvéri keresztényi és magyar kötelességünket ne halasszuk egy perccel sem tovább? forduljunk egyházi vezetőinkhez vagy magyar egyleti fórumainkhoz, akik szívesen segítenek, hogy betöltsük a feladatot, amelyet a magyar történelem és a magyar lelkiismeret Isten akarata szerint kijelölt számunkra. MIÉRT BŰNHŐDÜNK? Igen tisztelt Főszerkesztő Ur! Amikor Isten Vajkot, a mi Szt. István királyunkat a Szüzanya oltalmába ajánlott keresztényi magyar nemzet, az Apostoli Szent Koronás Királyság megalapítóját ajándékozta nekünk, Ő általa, mig világ- a világ s mig egy magyar is él e földön, messzi századokra bevilágította a követendő utat. Voltak belső válságaink, viszályaink, sok nagy vesztett csatánk, pártoskodás, széthúzás, állandó békétlenség, ahelyett, hogy egy emberként szorosan Isten után iga zodtunk volna. Isten sokszor figyelmeztetett bennünket igazságosan sújtó kezével. .. ezt azért kaptátok, mert Szent István útjáról letérve, egy apostoli Szent Koronás Királysághoz nem méltóan az égi Anya oltalmazására méltatlanokká váltatok. Sokszor volt Istentől ilyen figyelmeztetőnk, sajnos nem volt aki felfogja, nem volt bensőséges igazi tiszta kérész fény életük. Sok volt a póz és hiúság. Holott nekünk, — akiket Isten különös szeretetével tüntetett ki, — mindenki másnál inkább krisztusi szeretetszellemben, példaadóbban, igazi keresztényként kellett volna élnük. Hogy szórványosan voltak kivételeink? Ezek Isten különös szeretetének küldöttei, példaadók voltak, akiket időnként állított elénk: ilyenek legyetek, igy tegyetek, igy éljetek! S benne volt az is: mert ha nem tesztek igy s nem lesztek olyanokká, Szűz Mária országa Apostoli Szent Koronás Királyság nem maradhattok. S mi történt tovább? Az, hogy mi Isten kegyelmével kitüntetettek nem, hogy példaadóbban, rendezettebben, kitűnve éltünk volna, de még úgy sem, mint más egyszerű halandók. Hol ástuk el magunkat és mikor lettünk Istennél kegyvesztettek? A Szent Korona, Magyarország fényes symboluma körül. A Szent Korona egyet jelent: Isten-szeretetet, Isten és törvényeinek tiszteletét és betartását s e kegyelmekre érdemesített magyarságot! S mit tettunk? IV. Károlyt kente fel az Egyház legutóbb Magyarország apostoli királyává, Szent István örökével a Szent koronával megkoronázva, aki felesküdött a népre és a nép IV. Károlyra, Azután különböző politikai hullámoktól is vetve, de a magyar népnek is hozzájárulásával kijelentették: nekünk nem kell “német” Habsburg uralkodóházbeli király. Kezdték ezt virtuskodó eleink és folytattuk mi imigyen a XX. századbeli unokák, elfeledve azt, hogy mire kötelezett bennünket sez Isten? Elfelejtettük! Gúnyt és játékot Űzünk a Szent Korona fogalmából, a Szent Koronás királyunkból, Istennek tett. a vett és adott esküből. Letettük az esküt előbb IV. Károlyra, azután meggondoltuk, hogy még sem tesszük, illetve visszavesszük. (Ha lehetett volna.) Ezzel egyidejűleg mikor Budapest uccáin f.ekete koporsós plakátok hirdették, hogy sírba tettük, eltemettük az Osztrák Magyar Monarchiát (lám, a valóságba is úgy volt: mit érdemelhettünk mást,, már akkor elástuk saját magunkat?!) akkor az emberek öröm ujjongva mulattak, táncoltak, (de Ízléstelen volt!) Már akkor nagyon gyűltek a fekete felhők fölöttünk s cselekedeteink minden mozdulatában benne volt a már bekövetkezett szomorú végzetünk. Zilált és kuszáit múltúnkból kiviláglik az is, hogy csak névleg, pa píron voltunk keresztények, holott Szűz Mária országa, az Apostoli Szent Koronás Királyság népének, még öntudatosabb lelkiséggel kellett volna Isten szabta törvényeinkhez ragaszkodnunk, igaz élő hittel követnünk a szent hagyományokat. S ebből szállóigét csinálva nem engedünk; s nem a 48- ból. Ezzel szemben politika ide, politika oda (Isten előtt ilyen nem létezik) mivel politikai felfogásunkkal nem klappolt, felrúgtuk amire a Szent Korona kötelezett volna bennünket. Sajnos ez a valóság. Eskünket szegve leütöttük a már felkent királyunk fejéről a Szent Koronát s kazettájába téve úgy őriztük tovább, mintha semmisem történt volna s aztán betetőzésül a királyunkat száműztük. Elintézettnek vélve a magyar ügyet, a jó egy pár újítási viszketegségbe szenvedő diktátorocska müve szerint, akik tiszta cirkuszt csináltak gyönyörű ősi szent hagyományunkból. Királyságot király nélkül s mivel elég szép dísznek találták a Szent Koronát papírjainkon meghagyták s azt is: "magyar királyság”?! Miért ne? Ártatlan dolog a címer, senkinek sem árthat?! A jó pár modernizáló diktátorocska szerint csak ez hiányzott Magyarország boldogulásához? . . .! így az embereknél! De nem igy az Istennél! Nagy annak a népnek a bünhődése, aki az Istentől rendelt magasabb elhivatottságát ilyen bűnös felelőtlenséggel lábbal tiporja, rúgja fel. Istennek sújtó keze elért minket magyar népet! Drága magyar véreim s mind ti nagyok, akik az ország ügyeinek intézésében részt vettetek, nem láttátok, hogy a magyarság akkor indult el azon az utón, amit Golgotának neveznek? Nem éltünk Istennel és az Ő akarata és rendelése szerint — most Isten ugyancsak megvonta kegyelmét Magyarországtól. Mi maroknyi támogatásra szoruló nép, ellöktük a monarchia mankóját s nem vettük észre, hogy
