Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1949-10-15 / 10. szám

4-IK OLDAL "KRÓNIKA” 1949 október KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Moszkva természetesen mindent megtudott és hóhér kezére jutnak Rajk László és hitvány társai. A nagy tisztogatásnak sok áldo­zata van. Roppant jellemző, hogy éppen tiz esztendővel ezelőtt ren­dezte Sztálin a nagy gyilkoltatást, Visinszky volt a fővádló. És folyt a sok szerencsétlen muszkának a vére. És most Rajkékat gyilkoltatja Rákosi. De el fog jönni nemsokára az az idő, hogy a mostani gyilkoltatok is megkapják azt, amit megérde­meltek. Nemcsak szegény Ma­gyarországon, hanem a tönkretett muszka földön is eljön a számon­kérés ideje. * Az igazságnak győzni kell! Ez a mi biztos reménységünk! A MUSZKA RABSZOLGA MUNKÁSOK KESERVE. Most, hogy az Egyesült Álla­mok elnöke bejelentette, hogy atombomba robbanás történt Oroszországban, nyilvánosságra került, hogy legalább is négy ha­talmas kísérleti telepen sok száz tudós és sok ezer rabszolgamunkás végzi az atombomba kísérleteket. Egy ezek közül a tudósok közül kimenekült a muszka pokolból és beszámol arról a rabszolgasorsról, amelynek keretében dolgoznak ezek a férfiak. Mr. Dennen részletesen megírja azt a sorsot, amelyet ezek átél­nek. .. Életük örök bizonytalanság és halálfélelem. Pedig sok közöt­tük az elrabolt, világhírű német tudós is. FORDÍTSUK MESSZELÁ­­TÓNKAT AUSZTRIA FELÉ! Esztendők óta próbálkozik a há­rom nagyhatalom Amerika, Ang­lia és Franciaország azzal, hogy Ausztria számára békeszerződést kössön. Minden eddigi törekvés azonban meghiúsult azon, hogy az oroszok nem hajlandók kitakarod­ni Ausztria földjéről. Az orosz medve beásta magát Ausztria földjébe és ott dörmög a Szent István templom közelében. Hiába ajánlott fel a szegény Ausztria százötven millió kárpót­lást az éhes muszka medvének, — ők nem hajlandók állandó békére. Csak szipolyozzák a jobb sorsra érdemes osztrák gép vérét. A medvét szép szóval kiutasíta­ni nem lehet. Csakis a fegyver sza­vát érti meg. . . De Ausztria is, éppen úgy mint a kiszipolyozott magyar nép, inkább vállalja a har­madik világháború szenvedését, mint a muszka rablást és gyilkos­ságot. . . A muszka medve örök éhsége és rablása kibírhatatlan. * * * Ausztria is éppen úgy várja a nagy felszabadulást, mint szegény Magyarországunk, vagy a vérta­nú horvát nép és az összes szen­vedő testvérnépek. Most, amikor egy újabb világ­háború fenyeget kitöréssel a sötét Balkánon, most értjük meg a ma­ga teljességében a Dunai Monar­chia örök jelentőségét... Nem va­lami sötét balkánszövetségre van szükség, hanem a Dunai Monar­chiára és a szentistváni Nagy­­magyarországra. Három átkos köztársaság, két szörnyű proletárdiktatúra örökre kigyógyitotta az igaz magyar szi­veket. Elég volt ezekből az iszo­nyatosságokból. Nekünk a dunai népek testvéri egysége kell, Ottó Őfelségének bölcs uralma alatt. Ezért küzdünk, ezért harcolunk. És apostoli mun­kánknak meg lesz az eredménye! Emigiáns asszonyok vészkiáltása AMERIKA MAGYARJAIHOZ Messzelátónkat legelőször a fe­lé a börtön felé fordítjuk, ahol Nagymagyarország hercegprímá­sa: Mindszenty kardinális sínylő­dik. Imádságai és sóhajtásai elhat­nak nemcsak az egek Ura felé, ha­nem minden krisztuskövető ma­gyar felé is. . . Ne is legyen egyet len napunk se, amelyen meg nem emlékezünk a legnagyobb magyar mártírról ugyimádságunkban, mint elmélkedésünkben. HAJNAL ELŐTT LEGSÖ­TÉTEBB AZ ÉJSZAKA. Köztudomású, hogy az éjszaka sötétje hajnal előtt a legsűrűbb. Mielőtt fölkel a nap, a sötétség árnyai akkor uralkodnak legjob­ban. Mi, a szentistváni Nagymagyar­ország gondolatának apostolai, amikor könnyezve nézünk messze­­látónkon a börtönbe, megvagyunk győződve, hogy a szabadulás nem késhet sokáig. Az Egyesült Nemzetek, bár fó­rumuk előtt elfogják ítélni a mai kormányt Rákosival és társaival egyben, de a szóbeszédnél alig te­hetnek többet. . . .Itt mi egy sok­kal nagyobb fordulatot várunk. Egy olyan fordulatot, mely nem­csak megnyitja a börtönök kapuit Mindszenti kardinális és millió és millió vértanú társa előtt, — ha­nem egyszersmind megnyitja az uj élet kapuját úgy a keresztre feszí­tett magyar népnek, mint a szen­vedő testvérnépeknek. * * * A zágrábi érseknek, a horvát nép szemefényének és egyetlen reményének: a vértanú Stepinac­­nak, már nyílóban van a börtön ajtaja. A véreskezü és orgyilkos Tito kormány már felajánlotta, hogy szabadon bocsátja, hogyha el­hagyja szülőföldjét. Ő azonban nemesen visszautasította ezt a gá­lád ajánlatot. Ő együtt akar szen­vedni, de egyszersmint együtt akar diadalmaskodni is szenvedő népével. Csakis akkor hagyja el martiromságának börtönét, hogy­ha visszamehet a zágrábi érseki székbe, mint Krisztus Urunk alá­zatos , de diadalmas szolgája. Minél erősebben szorul most már Tito nyakán a megérdemelt nyakkendő: a hóhérkötél, annál bizonyosabb, hogy kinyújtja segít­séget esdő kezét a Nyugat felé. És hogy könyörgő szava meghall­gatást találjon, teljesíteni fogja a Nyugat követelését és visszaenge­di a zágrábi érseki székbe a már­tír Stepanic-ot. Titót régen utoléri megérdemelt jutalma: a hóhérkötél, amikor a zágrábi érsek, mint Krisztus igaz szolgája, feltámasztja a most lelki halottnak gondolt horvát népet és visszavezeti az ezeréves szentist­váni Nagymagyarországba. * * * A szenvedő Mindszenti kardiná­lissal szemben azonban még na­gyobb a mi igaz reménységünk. Jönni fog nemsokára az a for­dulat, amely visszavezeti eszter­gomi érseki palotájába a szentist­váni Nagymagyarország leghübb fiát: Mindszenti kardinálist, ahol újjá fog ő születni, hogy necsak előkészítse, hanem meg is valósít­sa minden igaz magyarnak és a testvéreknek álmát: a KORONÁ­ZÁST a budavári Mátyás tem­plomban. Hazatér a bujdosó korona és a bujdosó királyfi! Világraszóló örömünnepen fogja föltenni a szentistváni koronát legméltóbb örökösének: Ottó Őfelségének ne­mes fejére Mindszenti hercegprí­más! Sursum Corda!! DE LÁSSUK MEG A GYERMEKEKET IS! Minden népnek jövendője a gyermek. Árva Magyarországunk nak mai vörös zsarnokai éppen azért akarják a hitetlen, materia­lista bolsevizmussal megmérgezni a magyar gyermekek lelkét, hogy megakadályozzák újjászületését és feltámadását. Marx Károly éppen ezért hir­dette nagy hangon hazugságainak legnagyobbikát ezekkel a szavak­kal: “A vallás opium a nép szá­mára.” / Hitvalló mártírok vére és szen­vedése az első tanítványokból Mindszenti martiromságáig élő bi­zonyságai annak, hogy a krisztusi tanitás és élet a léleknek legna­gyobb kincse és hogy a vallást az emberi lélekből kiirtani nemcsak hogy nem szabad, de nem is lehet. Milyen nagy bizonysága ennek az a tény, hogy jóllehet a vallás­­oktatást a mai magyarországi vö­rös kényurak fakultatívvá tették, tehát a szülőkre bízták, hogy le­gyen-e vallásos oktatás az isko­lákban vagy nem, — a szenvedő és gyermekeikért aggódó szülők, nyolcvanhattól kilencvennyolc százalékig a vallás mellett döntöt­tek. Kaliforniai messzelátónk tisztán látja a drága magyar gyermeke­ket, amint szüleiknek megértő, ko­moly tanácsára boldogan sietnek a vallásórára és tanulják szorgal­masan az isteni Mester örök ta­nítását. A BALKÁN SZÖVETSÉG CSŐDJE. Száz esztendeje van már annak, hogy a magyar történelemben újra és újra visszatér a kossuthi balkán szövetség átkos hitegetése. Esze­rint áz álnok tanitás szerint szakí­tani kell a szentistváni Nagyma­gyarország gondolatával és terem­teni kell valami ködös balkánszö­vetséget. Ez a kisantantnál is átkosabb gondolat újra és újra visszatér a szűk magyar koponyákba! * * * Most legutóbb a véreskezü hó­hér: Rajk László és társai dolgoz­tak egy balkánszövetség érdeké­ben. Titóval fogtak össze és azt a szörnyű hazugságot hirdették, hogy az Egyesült Államok buda­pesti követét nyerték meg erre az évszázados szédelgésre: a balkán szövetségei Segítség!! Hol vannak az ille­tékesek, kik az emigráns magyar­ságot napi problémáiban segíte­nék? Érthetetlen a megszálló ha­talmak újabb rendelkezése, ami először is a magyarokat érinti. (Megszüntetett állások, szűkített munkakör) Mindég és mindenkor a magyart bocsájtják el; pedig alig pár százaléka a más nemzetiségű alkalmazottaknak; hivatal, minden állás velük van betöltve. Tele keserűséggel irom e leve­lem. Magam is sok hónapja eszem az emigráció nagyon keserű ke­nyerét, látom, hallom a sok mér­hetetlen sok bajt, panaszt, sajnos minden segíteni való lehetőség nélkül. A transportok viszik százait a ma­gyar ifjúságnak, 10—20 ezer kilo­méterre. Elvesznek a magyarság számára, mert a kétségbeesés és élni akarás kényszeríti őket a vi­lág másik végére. Mindannyian haza vágyunk, haza akarunk menne,, de semmi nem történik, hogy ezt a nagy­arányú kivándorlást meggátol­ják, sőt!! Mindég és mindenkor mióta élek csak azt látom, hogy az értékes szenved és vész el. Miért adnak ilyen lehetőségeket a rendbontóknak? Hiszen annyi a munka, mért kell éppen a ma­gyaroknak szétszéledni? Mért oly árva a magyar? Kétségbeesve látjuk, hogy otthon onokáink, fiaink, kicsi leányaink az ő istentelen tanaikra oktatják. Meddig tarthat ez? Ügy ne járjunk mint a Hitler Jugenddel. Minde­zekhez nem szól senki? Nincs egy biztató szó? Mi legyen? Mi legyen most, hogy az uj DP törvény is 947-ig szól. Mi legyen velünk, kik a kommunizmus elől menekül­tünk 1948és 1949-ben? Mindez nyitott kérdés, fvli történjék ezek­kel. Igazában ez az antikommu­­nista emigráció, hiszem, csak 947 után kezdődött! Itt pusztuljon éhen? vagy .önként tegyen pontot az élete után? Hol van, ki ezekkel törődne? Szeretném ha végre több tettekkel állnának ki a szerencsétlen ma­gyar emigrációért. A salzburgi emigráció asszonyai nevében ALÁÍRÁS.

Next

/
Thumbnails
Contents