Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-10-15 / 10. szám
1949 október “KRÓNIKA” 3'íK OLDAL! AMIBEN MINDEN MAGYARNAK TALÁLKOZNIA KELL... Hozzászólás a “KRÓNIKA” politikájához Igen tisztelt Szerkesztő UrJ Figyelem a szabad földön, a vasfüggönyön kívül megjelenő sajtót s úgy látom, hogy a Krónika találja el leginkább azt a hangot, amely egyezik a konstruktív, építő szellemmel, a nem zeti megújulás alapérdekeivel. Szeretem a Krónikát, mert nem egyes csoportok, irányok politikáját csinálja, hanem a pár tok felett állva a históriai magyarság jövőjét tartja szem előtt, az egyetemes magyarság javát, boldogulását, biztos révbe jutását kívánja szolgálni. Hirdeti a királyság helyreállításának feltétlen szükségét, mint ami a jövő allamrend stabilitásának elengedhetetlen feltétele, talpköve volna, miként az volt a múltban is ezer esztendőn át és megtartotta a magyarságot, sőt a Kárpátoktól az Adriáig terjedő nagy és gyönyörű, gazdaságilag virágzó országot biztosított számára. A királyság az állandóságnak, jogrendnek, nyugalomnak az a kerete, amely nélkül Magyarország újra vad diktátorocskák, a kritikus pillanatban mindig csődöt mondó politikai 'álnagyságok tehetségtelenségének és önzésének gyászos Szintere lehetne. Király nélküli időkben a magyar politikusok akkor voltak “bátrak, amikor okosaknak kellett volna lenniük. S akkor voltak “okosak”, amikor bátorság lelt volna helyén.... Gyűlölöm a személyeskedést, de aki egy kicsit elgondolkozik a királytalan idők történetén, feltéve, hogy tud tárgyilagosan gondolkodni, egész sor döntő fontosságú helyzet kap csán megállapíthatja, hogy a nemzet nagy sorspillanataiban a vezetőkből hiányzott a magyar nép szabad jogán és öntudatán alapuló férfias gerincesség, meg alkuvástalanság és nemes bölcsesség s igy bűnt bűnre halmoztak, taszították a nemzetet mai tragikus végzete felé. . . Nem is lehet vitás, hogy a köztársaság balkanizálta Magyarországot és sohasem is lenne képes stabilizálni a nyugati államrend békés, termő folytonosságát, ami minden fejlődésnek, szociális haladásnak is az alapja. Tudja ezt otthon Magyarországon minden józan magyar ember, hiszen a saját bőrén tanulta meg. Magyarországon a köztársaság még sohasem tudott rendet és fegyelmet tartani és a király nélküli királyság kritikus évei sem szolgálnak mintaképül. . . A köztársaság vagy mondjuk inkább a királytalanság mindig valami szélsőségbe torkolt. ... A mostani, szörnyű köztársasági kísérlet után Magyarországon a “köztársaság szónál csak ez a szó lesz gyűlöletesebb: “szélső." Szent István keresztényi tanításainak érett és tiszta erkölcsi kultúrája elvetett minden szélsőséget. Örök örökségünk ez! S a magyar népnek igazi alaptermészete. . . A katolikus egyház épp úgy mint minden más civilizált hitfelekezet és az emberi egyéniség szabadsága alapján álló kulturális szervezet nem hive semmiféle szélsőségnek, szertelenségnek, kegyetlen, embertelen fanatizmusnak, amiről mindig kiderül, hogy csak klikkek hatalomvágya van mögötte; hiszen például a híveitől a haladás csúcsaként megimádott kom munizmus semmi más, mint államkapitalizmus, a tőkés rendszer monopolisztikus, legroszszabb, legzsarnokibb fajtája, amelyben a munkás teljesen ki van szolgáltatva a diktatórikus párt klikknek, amely az állam tulajdonosává vált. A munkás nem értékesítheti szabad piacon a munkaerejét s hogy a többi osztályokat koldusbotra juttatja és páriává sülyeszti ez a szuperkizsákmányoló érdekszövetkezet, magyarázni is felesleges. Magyarországon jogrend kell és konszolidáció. Ez az ABC-je mindennek. A királytalan állapotból mindig szélsőségek, a bajokat megtetéző katasztrófa-politikusok pünkösdi királysága nőtt ki. Vissza kell állítani a királyságot, hogy ennek egyszer már vége legyen. A királyság, a király a legnagyobb és legüdvösebb fékező erő, a Szabadság őre, biztosítéka. Ha Magyarországon lett volna király az utóbbi évtizedben, minden tekintetben másként sze repelt volna Magyarország a második világháborúban és nem történhetett volna meg a háború után, hogy egy erőszakos kisebbség külhatalmi segítséggel magához ragadja a közhatalmat. A magyar király a szentistváni tanítások letéteményese s az e magas állambölcseleti elvektől történt elhajlások, a nemzet erkölcsi és politikai kárára, csak azért következhettek be,' mert nem királyi kézen volt az államvezetés. Ha Magyarország megint királyság lesz, abban biztosak lehetünk, hogf az utóbbi évtized szélsőségei nem diadalmaskodhatnak. Magyarország újra a szentistváni eszméktől irányított ország, a nyugati keresztény államiság virágzó hona lesz. Vannak, akiknek nem kell a szentistváni királyság, de az illetők éppen azok, akik a cselekedeteikkel legelői jártak a király nélküli állapotokból való kiábrándításban. Ha nem a magyar nép itta volna meg a levét, azt mondhatnák, ők csinálták a leghasznosabb restaurációs propagandát. Uralmuk a becsület szégyenfoltja volt a nemzet és a világ előtt és növelte a nemzet kárhozatos balsorsát. Vannak aztán, akiknek csak úgy kellene a királyság, ha a király az ő politikai foglyuk volna és odaadná magát a szentistváni tanítások lábbaltiprásához. Elitélendő, aki személyi céljaiban nem sokat külömbözik a mostani vörös őrségváltóktól, akik maguknak akarják kisajátítani az államot, holott az állam nem lehet egyetlen osztály vagy egyetlen csoport sajátja hanem a nemzet nagy közösségéé, amely ben minden polgárt megillet a jogok, szabadságok és a tisztes boldogulási alkalmak egyenlősége. Ezt az egyetemes magyar nemzeti szellemet örömmel látom a Krónika irányításában. Mindenki beletartozik a nemzet fogalmába, aki elfogadja a szent istváni tanításokat és nemcsak lip service ”, száj-szentistvániság formájában, de minden cselekedetében is azokhoz tartja magát. Nincs külömb magyar annál, aki ilyen magyar, mégha valaki a Hét Vezér egyikétől is vezeti le a származását. Nincs igazabb, magyarabb magyar közösség, mint a gyakorlati szentistvániság és ami ezzel egyértelmű, a keresztény magyar történelmi államgondolat erkölcsi közössége, amelynek élén állni, egyedül Szent István koronája törvényes örököse, , a legelső szentistváni magyar ember, a király hivatott. Vissza kell térni Szent István tanításaihoz a gyakorlatban. A keresztény jelszavakkal homlokegyenest ellenkező cselekedetek nem tévesztik meg a gondolkodni tudókat, akármennyire magyar módra elkészítve, hangzatos spékeléssel kerülnek is tálalásra. A Krónika becsületes, egyenes és egészséges, ossz magyar építő irányzatot követ s ezért tölt be missziót. Helyes az őszintesége, mert régóta semmi értelme az államforma kérdésében való bujócska játéknak, miként azt a sajtóban némelyütt látjuk. Kossuth Fajost nem lehet feltámasztani sírjából s az ő idejében mások voltak a nemzet boldogulási érdekei, más volt a helyzet is, mint ma, nem is szólva arról, hogy a nemzetiségek szerették volna már 1848-fe an szétdarabolni Magyarországot. Hetven évvel tovább volt Nagymagyarország, mert hetven évvel tovább volt Szentistváni Magyar Királyság. Kossuth dunai federációs tervében időszakonként más-más nemzetiség adta volna a köztársasági elnököt. . . Folytassam? Nem folytatom. Nagyra tartjuk Kossuth emlékét, de nincs nagyobb tiszteletlenség vele szemben, mint torlasznak állítani a jövő elé, teljes félrevezetésre használni nevét, amikor utat kell mutatni a tragédiás nemzetnek uj, Balkánállami sors minden belső és külső handicapjéből, politikai és erkölcsi bizonytalanságából való felemelkedésre. Meg kell mondani neki, hogy ennek első állomása a törvényes uralkodó restaurálása kell legyen, hogy a magyar nép a király biztos vezetésével végre elindulhasson a szentistváni tanítások gyakorlati utján, a nemzet politikai és erkölcsi hírnevének, tekintélyének helyreállítása és uj féhykor felé. Egy nemzetnek, kivált ennyi balsors után, tudnia kell, mit akar ha eljön az igazi felszabadulás. Akik homályban hagyják követendő céljait, jövője helyes útját illetően, lehetnek egyéni, érvényesülésük szempontjából óvatos duhajok, de nem tekinthetők a nemzet önzetlen prófétáinak. A “ Krónika példát mutat meggyőződése bátor hirdetésében és éppen ezáltal szolgálja helyesen a magyarságot, mert ez a bátorság egyben észszerű is. Mi volna, ha egyszerre mernének bátrak is, okosak is lenni azok, akik részéről ez erények helyes arányú mixelésével eddig oly ritkán találkoztunk? Jószándéku figyelmeztetés ez, >—> mielőtt végül azon vennék észre magukat, hogy egyedül maradtak egocentrikus gondolkodásuk hamis illúzióival, mert az otthon belső emigrációban szenvedő és a szentistváni tanítások szerinti uj magyar kulturvilágot epedő magyar népmilliók régen túlhaladtak rajtuk. . . . MAGYAR JÓZSEF. BUJDOSÓ DALA Utat nyitok a Tavasznak lépjen be, gyöngyvirággal, orgonával^ fészkembe. Eddig a gyász nyitott benne virágot, minden szála csak bánatot virágzott. Ma a hajnal rózsa-ujja simogat, szabad reggel zengő hangja hívogat. Eldobom hát a bubánat dudáit, neki vágok, meg sem állok Budáig. Jelentkezek ott a magyar királynál, kinek fején a legszentebb szivárvány, Szent Koronánk drága fénye ott ragyog. Gyertek velem, kövessetek magyarok! Magyar égen fényes csillag, szent csoda. Ezeréves Édesanyánk vár oda. Bárhol vagytok a világon, üzenem: minden kiég, honszerelmünk tüze nem. De ha mégis vannak, akik haboznak, a Hortobágy azt üzeni azoknak: Kik elhagyják hazájukat kincsekért, azoknál egy fűszála is többet ér. Szamoslaky Sándor.
