Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-09-15 / 9. szám
1949 szeptember “K R Ó N I K A” 9-IK OLDAL szűk, hogy megérkezésem után egy évvel később kötöttünk békét Magyarországgal és azután újabb egy év múlva hagyták el ezt az országot a megszálló haderők az orosz csapatok kivételével., amelyek ottmaradtak, hogy hadtápvonalaikat őrizzék. Kevés ember bírja ki a magányos elzárásnak ezt a fajtáját. Tömlöcöm falára korábbi lakói körmeikkel ezeket a szavakat karcolták: “Itt voltam egyedül'', alatta pedig az eltöltött napok rovásait láttam. A legtöbb, amit összeszámoltam huszonkettő volt, a legtöbb tizenkettő. Ami talán kibírható volt nyáron., amikor a hely kellemesen hűvös. Hogy mikor volt nappal vagy éjjel, azt csak a nappali kocsidübörgésekből és az éjjeli őr lépteinek kopogásából tudtam megállapítani, amely hangok fölülről értek hozzám. Bebörtönzésem idején az egyetlen étel, amit adtak, valamilyen kotyvalék volt, nagyon sós, hogy szomjúságot okozzon. Mindez és a fárasztó vallatás alkotják a főeszközt, amely a lelki kimerülést előidézik. A bűnös ember tovább birja a magányt, mint az ártatlan. Az előbbi tudja,, miért szenved és hogy meddig fog tartani. Az utóbbi csak azt tudja, hogy addig tart, amig be nem adja a derekát. A tömlöciszony — ez esetben attól való félelem, hogy örökre bezárják és nem lesz módja kiszabadulni — végül legyűri őt, vagy megőrjíti. Azután a porkolábok a fogoly elé teszik a más áldozatokból kisajtolt vallomásokat. Sőt szembeállítják a foglyot — velem is megtették — azokkal a szerencsétlen emberi roncsokkal, akik a barbár vallatási módszert hetekig állták, mig végül az emberi lény szörnyeivé zsugorodtak a sok kinzás után. * A titkosrendőrség kémszervezete teljes. Ezt megtanultam a börtönben. Minden részletet tudtak mindenről, amit az ember valaha csinált. Még az amerikai követséghez küldött levelek másolatai is birtokukban voltak. Az ilyen üzeneteket csak kábelkulcs tudtával, vagy az amerikaiak között meghúzódott kém segítségével szerezhették meg. Volt ezek között az üzenetek között olyan is, amely magyarokra vonatkozott, akiket segítettem az üldözés előli szökésükben. A rendőrség azzal vádolt, hogy segítettem azoknak, akiknek elfogatása szándékukban volt. Erre azt válaszoltam, hogy ezek az emberek nem avattak be engem szökési terveikbe és igy ténykedésem nem tekinthető bűncselekménynek. A tények elferdítésével, az áldozatot arra kényszerítik, hogy a bűntettet beismerje. Mint már korábban is megemlítettem, az olajtermelésnek elfogadott alapelve, hogy a magyarországihoz hasonló olajföldek kiaknázását gondosan kell ellenőrizni,, hogy a földalatti gáznyomás ki ne apadjon, máskülömben a visszamaradt olaj örökre elvész. A termelési iramot tehát időről- időre csökkenteni kellett. Igyekeztünk ezt az eljárást követni és a kihallgatás alatt elismertük, hogy az akkor fennáll* túlzott termelési iram csökkentését javasoltuk. Az ilyen lépés jó és szükséges volt. Az államügyész ezt a tényt kiforgatta és azt állította, hogy a termelés csökkentése politikai természetű volt és azt szolgálta, hogy a hároméves tervet szabotáljuk vele. Más szakszerű mérnöki intézkedéseket is igy kiforgattak, hogy bizonyítékokat kovácsoljanak belőlük ellenünk. A fogoly a végén annyira öszszezavarodik és kimerül, annyira elkeseredik, hogy kínzói követeléseinek már nem tud többé ellenállni. Tudja, hogy a “vallomást”,, amit aláír, a bírósági tárgyaláson felhasználják ellene, de azt is megtanulta már, hogy nincs más menekvése — mint hogy vagy felakasztják, vagy nehéz kényszermunkára ítélik. Bármelyik sors még mindig jobb, mint a mostani kinzatás. így történt tehát, hogy aláírtam egy nyilatkozatot, George Bannantine is aláirt egyet, a korábbi igazgató aláirt többet és hogy őt élethossziglani börtönre Ítélték és hogy egy másik ügyvezetőnk tiz Szent István örökérvényű tanításai és államalkotó szelleme mellett tüntetett az amerikai magyarság nevében New York és a közeli államok magyarsága, amikor Szent István ünnepén több ezer főnyi számban vett részt a new yorki Fifth Avenuen lévő gyönyörű Szent Patrick székesegyházban Szent István emlékére ren dezett ünnepi nagymisén. Francis J. Spellman bíboros érsek szeretettel bocsájtotta rendelkezésére a katedrálisí és olyan fényes szentmisén áldozhatott a magyarság a szent király és tanításai dicsőségének, amely emlékezetes marad az amerikai magyarság életében. Maga Spellman bíboros, Mindszenti mártir-hercegprimás és a magyar nép nagy barátja is részt vett a nagymisén. Trónusáról áldást osztott, majd pedig, amikor felhangzottak az ősi magyar egyházi énekek és a Hymnus s a háromszinü magyar zászló felmagasodott a szentély lépcsőinél, tiszévet kapott, főmérnökünk négy évet. Valamennyien ártatlanok voltunk ebben a bűntettben, vagy bármilyen más bűncselekményben, azt az egyet kivéve, hogy olyan szellemi állhatatossággal születtünk, amely nem fogadja el a kommunizmus tanait. Az elnöklő biró, amikor egyik vádlott társam előtt kihirdette az ítéletet, ezzel kezdte: “A vádlott az értelmiségi osztályból származott.” Ez magában megmondja, mi a célja a büntetésnek. Minden más szemfényvesztés, elkendőzése annak az igazi szándéknak, amely nem más, mint kiirtani mindazokat, akik ellenzik a kommunizmust. Bennünket, amerikaiakat is ugyanilyen módon Ítéltek volna börtönre, de az Egyesült Államok külügyminisztériuma és az Amerikai Követség derekas munkáján meghiúsult a terv. Hazánk hivatalos képviselete hétnapos bebörtönzésünk után kieszközölte megszabadulásunkat. És a követség tagjai rendkívüli találékonyságának tulajdonítható, hogy sikerült Magyarországot elhagynunk és az telete jeléül megemelte biborosi birettáját az annyit szenvedett Magyarország lobogója előtt, ame lyet most az óhazában ötágú szovjetcsillagos címerrel szentségtelenit meg az uj kommunista alkotmány, Rákosi Mátyás “alkotmánya.” Felekezeti külömbség nélkül ott volt mindenki New York és környékéről, aki eltudott jönni, hogy demonstrálja hódolatát a szent király emléke és halhatatlan eszméi előtt. Tipegő anyókák túl a nyolcvanon épp úgy ott voltak, mint a nemzeti ruhás kisleánykák csoportja, senki sem akart elmaradni erről a nagy magyar lelki megmutatkozásról, amely újabb bizonyság volt, hogy az amerikai magyarság nem felejtette el szülőföldjét s most, amikor ottani testvérei idegen uralom idegen rendszerének járma alatt nyögnek, kétszeres erővel érzi a sorsukkal való elszakíthatatlan együttérzés s az aggodalom ösztönzését, hogy minausztriai orosz zónán át Bécsbe érnünk. Az egész játék — a szabotálás vádjától, kezdve a letartóztatásig és az ítélkezésig — úgy folyt le, ahogyan a kommunisták akarták. Az olajüzemeket felmarkolták. Senki sem kap pénzt azért,, amit elvettek. A vallomások kitűnő propagandául szolgáltak. Régi, tekintélyes polgárokat mint bűnözőket festettek le, ráadásul hozzájuk csaptak néhány amerikait is. A biró és tanács (nem zsűri), akik vállalatunk négy korábbi alkalmazottja felett ítéletet mondtak, később Ítélkezett Mindszenti, bíboros felett is. Ezek a tárgyalások meggyőztek engem arról, hogy milyen igazságot lehet várni a Népbiróságtól. Az ilyen csalárd tárgyalás teljesen a propagandát szolgálja — megalázni azokat a férfiakat, akik az egyházi, üzleti, társadalmi és politikai életben előljártak,mindaddig, amig a kommunista kisebbség a hatalmat magához ragadja. Most ezek a könyörtelenek uralkodnak. Ebben a rendszerben a salak kerül felszindent meg kell tennie felszabadításuk kisürgetése érdekében. Joseph F. Flanelly püspök, a székesegyház adminisztrátora mon dotta a bevezető szavakat s utána Lengyel Imre south norwalki (Conn.) amerikai születésű plébános mondott mély értelmű, angolnyelvű beszédet. A nagymisét a bolsevizmustól hazátlanná tett Msgr. dr. Varga Béla, a Hungarian National Council elnöke celebrálta. Valóban méltó, felemelő ünnepség volt ez Szent István örök nagyságának dicsőségére és remélhetőleg megszaporitotta azok számát, akik nemcsak Szent István napján hódolnak a nagy király nemzet-üdvözitő eszméinek, de a mai döntő harcok hétköznapjain is az ő szellemükben küzdenek. . . . Csak a visszatérés a szentistváni eszmékhez, emelheti fel Magyarországot és indíthatja el uj, fényes jövő felé! re. Felemelő, hatalmas Szent István-napi ünnepség a new yoiki katedrálisban Spellman bíboros a magyarruhás leánykákkal.
