Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1949-09-15 / 9. szám

1949 szeptember "KRÓNIKA" UK QLDAti szívta magába mi sem áll távolabb mint egy korszerűtlen társadalmi jberendezkedés istápolása. 1 Ennek a jobb, boldogabb, igazságosabb országnak a megterem­tése a "mi célunk". De ez érett gyümölcsként, amerikai "gift parcel”­­Jcént nem fog az ölünkbe hullani. Ezért "harcolnunk, szenvednünk, imádkoznunk” kell. Ezek Ottó trónörökös szózatának befejező szavai. Megértettünk, Trónörökös Urunk! Biztosítunk, hogy szózatod nem talált süket fülekre. A Tőled élénkbe állított Magyarországért, a Tőled megjelölt utón követünk Téged. És harcolunk. Ma a szó, a betű, a meggyőzés eszközeivel, holnap, ha elhangzik a minden magyar férfitól várva-várt hivó szó, zászlóid alatt jó fegyverekkel kezükben. Tudjuk, hogy az ut tövises odáig,, hogy sokat kell még addig szen­vednünk. De vállaljuk a szenvedéseket egy szebb jövő zálogaként. Hiszünk a cél sikerében, de a keresztényi alázat érezteti velünk, hogy jninden emberi erőfeszítés, a legjobb tank, a leggyorsabb repülőgép, a legpusztítóbb hatású atombomba, mind kevés az Úristen segítsége nélkül. Ezért nem szűnünk meg napról-napra imádkozni: Tartsd meg Isten nekünk Ottó trónörököst, segítsd meg őt magasztos céljainak «lérésében,, engedd meg neki és add meg nekünk, hogy személyében Szent István dicsőséges múltú királysága uj életre szülessen és hogy az ő hivatott vezérsége alatt megvalósíthassuk a zászlajára irt célt; az ősi alapokon megujhódott "szabad, szebb és boldogabb Magyarország" megalkotását. Toronto, 1949 szeptember 1. , BORSI TIVADAR. menekült szegedi tanár. A SZENT KORONA SZENVEDÉSEI Irta: SZÁNTÓ LAJOS. A Krónika meg akarja irni ezen a helyen, folytatásokban, a Szent­korona életregényét. Megírjuk fáj­dalmas napjainak történetét. "Ör­vendetes” és "dicsőséges” napjai fényes történetét már többen meg­írták. Vájjon miért nevezem "élet­regénynek" a Szentkorona törté­netét?! Nem csupán anyag-e a Szentkorona? Erre csak azt felel­hetem, hogy magyar ember sze­me mindig többet látott a Szent­koronában annál a két kiló szin­­aranynál és drágakőnél, melyből vetetve volt. A Szentkorona a ma­gyar állameszme központi napja. Hódoltunk neki, kerültük ellen­ségeit, nevére tábláztuk nemze­tünk keserves szerzeményeit. Tér­képeink “ a Szentkorona Orszá­gainak” nevezték a szentistváni birodalmat, tudósaink a Szentko­rona közjogi helyzetét könyvek­ben magyarázták. Mintha lélek­­zett volna és beszélni tudott vol­na a minket összetartó Szentko­rona. Mintha rádiumszerü, titok­zatos kisugárzása lett volna. Ta­lán még nemzetünk sebeit is gyó­gyítani tudta, a titokzatos sugár­zás, amikor a Rákóczi Ferenc sza­vai szerint újból és újból felfakad­tak "a nemes magyar nemzet se­bei." Minden örömünknek és szomo­rúságunknak "koronatanúja” volt a magyar Szentkorona. Egyidő­­ben voltunk boldogok és egyidő­­ben lettünk bujdosók. Mikor min­iket kergetett a tatár, a Szentko­ronát is zavarta egészen az Ad­riáig. Világos után a mi aranyló Na­punk, a Szentkorona is lement a föld alá az orsovai határnál, a magyar horizont szélén. Újból feltámadt, bár manapság számos magyarral együtt bujdosik,, a kü­szöbönlévő uj hajnalig. 1. A Szentkorona a bölcsőben. Krisztus születése után ponto­san az ezredik esztendőben szü­letett a magyar Szentkorona, egy középkori ötvösmühely bölcsőjé­ben. Szeretném bemutatni, mikép-V pen nézett ki egy ilyen műhely? Egyik részében néma barátok va­­kulásig rajzolták és pompás fes­tékekkel, meg arannyal festették a kincses könyveket fehér perga­menbe. Másik részében ötvös­művészek kalapáltak. Ezüstorgo­nák sípjait verték ki, templomi ék­szereket, kelyheket ötvöztek, va­lamint nagy gonddal a királyi koronákat készítették. Itt ké­szültek .azok az ékköves "béke­müvek” is, amiket békülnivágyó ellenségek küldöttek egymásnak nyakbanvaló viselésre, hogy igy egymás szivét kölcsönösen meg­­pubitsá'k. Ezek az ötvösékszerék "valósággal beszéltek”,, annyira tökéletesek voltak. Varázsszerü hatásukról beszél a megtért szent Zénó legendája. Zénó lázadó ki­rályfi volt, aki halálosan gyűlölte apját és egy bűnszövetkezet élén pusztította édesapja birodalmát. Valaki reávette, hogy inge alatt viselje apja ajándékát, egy ötvö­zött békemüvet. Gyémánt galam­bot ábrázolt, zöld türkiszággal a csőrében, piros rubinszemekkel. Megtérése és hazatérése után mondta el Zénó, hogy a tökéletes művészettel és sok imádsággal öt­vözött ékszer valósággal megele­­venült amikor csak nézte. Mintha csőrével csipegette volna rossz szivét a kisgalamb, mindaddig, amig hazavezette. Milyen varázsos szépségű lehe­tett a magyaroknak küldött Szent­korona első formájában és szép­ségében! Hiszen 45 évig sirba volt temetve István királlyal. Négy hátsó zománcképe bomlott ki azon a részen, ahol sírjában al­vó szentkirályunk rajtafeküdt az akkor négyszögletű, diadém for­májú Szentkoronán. Később hányszor elrabolták, mennyi szen­vedésen ment keresztül, hányszor volt földbeásva és milyen sokáig rejtőzködött a szabadságharc után az orsovai sárban. Mégis, ezer­éves zivatar után sem győzi cso­dálni a világ a Szentkoronánk művészi szépségét. Hiába, II. Szil­veszter pápa igen megnézte, mit ad ki a kezéből a koronakérő Istvánnak, alcit "apostolnak” ne­vezett levelében. A lángeszű Szil­veszter pápa nemcsak legnagyobb csillagásza volt azoknak a száza­doknak, hanem a legnagyobb iparművésze is, aki pihenőjében ötvöskalapáccsal a kezében pihen­te ki fáradalmait. Sok régésznek az a nézete, hogy a magyaroknak küldött Szentkoronán saját kezé­vel dolgozott, amint ezt a Szent­koronával küldött bulla szavai is sejteni engedik. 2. A Szentkorona keresztlevele. Szilveszter pára bulláját a fris­sen alapított magyár nemzet s egy ben a Szentkorona keresztlevelé­nek lehet nevezni. Trauban őriz­ték meg másolatát. Ezt is Asztrik tény Magyarországgal kapcsolat­ban pedig azt akarta, hogy "ennek a most megtért országnak szuve­­rénitását a németrómai hatalom ne bolygathassa”. Ez a jótékony) törekvés teljesen egyezett István elgondolásaival, aki Szilveszter "pápától a koronát kérte. Nagyon is ismerte, a másik “óriásnak", a nagyétvágyú Ottó császárnak szándékait. Tudta, mennyire útjá­ban van a kereszténység kultúrája felé hajlott, de nyelve után mégis idegen és teljesen rokontalan nép Ottó, németrómai császárnak. Felszivódjon talán a magyar nép az európai idegen testbe? Vagy igy maradjon, mint az Európa tes­tébe törött lándzsa-hegy, várva a pillanatot amikor kioperálják és félrelökik? . . . Ilyenfajta végzetes vívódások között jött segítségére apát hozta haza a karján a "kis­deddel”, a Szentkoronával. Befe­jező sorai igy hangzanak: Könyörgünk a mindenható Is­tennek, aki téged neveden hivott anyád méhéből az országlásra és koronára s aki azt a koronát, me­lyet a lengyelek vezérének készí­tettünk, neked adni rendelte, nö­velje igazsága gyümölcseinek gyarapodását, öntözze azt bősége­sen az országodban ültetett uj kert áldásainak harmatával, tartsa meg országodat épségben neked s té­ged országodnak, oltalmazzon látható és láthatatlan ellenségtől s a földi országiás után majd örök koronával díszítsen a mennyei or­szágban. Kelt Róma, 1000, március 27. Mielőtt a Szentkorona érdekfe­­szitő történetét elkezdenők, el kell még valamit mondanunk II. Szil­veszter pápáról, a világtörténelem egyik legkimagaslóbb egyéniségé­ről. Ez a kiváló lángész akkor ült Szent Péter székében, amikor a németrómai császár, III. Ottó fel­akarta újítani a volt római biro­dalmat. Pannoniát( is kiszemelte, mely valamikor valóban része volt a római impériumnak, most viszont száz év óta már a magyarok éltek rajta. II. Szilveszternek az volt a törekvése, hogy minél több apró állam" függetlenségét biztosítsa, így akart védekezni a mindent el­nyelni készülő németrómai hata­lomvágy ellen. Szilveszter pápa munkáját ma az európai egyen­súly fenntartásának neveznék. Jogi nyelven ugyanezt a követke­zőképpen fejezi ki egy iró: "Szilveszter pápa tételesen megállapította az egyensúlyt a kereszténység szellemi é^s világi trónjai között. . Az ujkeresz­a szuverénitását megmentő pápai hatalom. Egyik régi krónikás el­jegyzésnek nevezi a Róma és Uj­­magyarország között történt kap­csolatot. Ezt Írja: — Eljegyzés történt, a szabad­ság nevében egy szépséges "gyű­rű” által,* amit nem gyűrűsujjra szabtak, hanem egy szabadember királyi homlokára, hogy viselje, mint a szabadság jelét.” (Folytatása következik.) AZ EGYETLEN UT Igen tisztelt Szerkesztő Uram! Remélem, hogy felvett kapcso­lataink továbbra is fennmaradnak és kimélyülnek. Én készséggel ál­lok annak az ügynek szolgálatára, melyet hazámmal és nemzetemmel szemben vállaltak. Tudatára kell ébredni úgy a magyar népnek, mint Európának, hogy a magyar nemzetnek a Duna és Kárpát me­dencében küldetése van. Tudni kell azt is, hogy jövőnk és fennállásunk egyedüli biztosíté­ka a Magyar Szent Korona és an­nak tana. Minden más ideológia lidércfény, melyet követni nem­zeti öngyilkosság. A Szent Korona és a király te­kintélye lesznek csak képesek új­ból visszaadni a magyar nép öntu­datát és visszaállítani a magyar nemzet és az ország presztízsét. Keresztényi lelkűiét, hősi kiállás és nemzeti öntudat ma a legfőbb követelményei a lángoló hazasze­retetnek. Szolgáljuk ez erények ápolását, ahol arra módot és elkal­­mat adnak. Ügyünk biztos győ­zelmének tudatában az igen tisz­telt Szerkesztőséget meleg szere­tettel köszöntőm. Rengersdorf, 1949 augusztus 3. Csighy Sándorom, kir. alezredes. I

Next

/
Thumbnails
Contents