Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-09-15 / 9. szám
2-iK OLDAL “KRÓNIK A” 1949 szeptember nyáján jól emlékezünk rá, hiszen nem régen történt, csak 1946-ban, hogy a magyar republikát azért kellett oly sietve “kikiáltani", hogy a béketárgyaláson rokonszenvet ébresszenek fel Magyarország iránt. Eredmény: Magyarország két faluval még csonkább lett, mint Trianonban. Azt, hogy köztársaságunkban a nemzetiségek szabadon élhetnek majd nyelvükben, szokásaikban, nem tudjuk beigazolni. De azt, hogy a Magyar Királyságban, a Magyar Szent Korona alattvalójaként minden, nemzetiség évszázadokon át meg tudta őrizni nyelvét, szokásait, még akkor is, ha csak egyetlen nemzetiségi faluként élt bárhol az Alföld közepén a magyar nyelvtengerben, ezt könnyen bebizonyíthatjuk. Még hozzá azokban az időkben, amikor erre a nemzetiségi politikára Magyarországot.semmiféle nemzetközi egyezmény nem kötelezfSr*Nevezzen meg bárki csak egyetlen köztársaságot is, ahol ez lehetséges volt, ahol már a harmadik nemzedék nem vesztette el ősei nyelvét. A világtörténelemben csak egy ilyen állam volt: A MAGYAR KIRÁLYSÁG! Ezt kell tehát hangsúlyoznunk, amit mindenki kénytelen elismerni és nem azt, amit nem tudunk beigazolni. Éppen a legutolsó, kérészéletű magyar köztársaságról fogja a történelem feljegyezni, hogy éppen a magyarsághoz leghübb és legszorgalmasabb nemzetiségét fosztotta meg, illetve rabolta ki mindenéből és több évszázados otthonukból barmok módjára toloncolta ki őket az országból százezrével. Ezt szégyeljük, de nem a Magyar Királyság, hanem a magyar köztársaság cselekedte meg éppen abban az időben, amikor a köztársasági miniszterelnök azt hirdette egy orosz emlékmű felavatási beszédében, hogy: “Ezerév óta most először szabad igazán a magyar". Amivel még azt is elismerte, hogy e becstelen embertelenséget a köztársaságra nem kényszeritette senki. Tudjuk már, hogy illetéktelen és érdemtelen kezek újból nyújtogatják kezeiket a Szent Korona felé! Ezt az újbóli merényletet a magyar nemzet nem fogja eltűrni. A Szent Koronának az egyetlen és jogos Főre kell kerülnie, ha nem akarjuk azt, hogy az Isten verése teperjen bennünket a földre továbbra is. Ennek a szerencsétlen népnek a 30 éves kirándulás és kiábrándulás után szüksége van az Isten áldására. , De tekintsen szét tisztelt honfitársam az államok között. Kétségtelen, hogy a köztársaságok ma 307 -os többségben vannak a királyságok fölött. De egyik kezén megszámolhatja, hogy hányban nincsenek anarchisztikus állapotok, vagy rejtett diktatúra. Csak a meglévő királyságok mindegyikében van valódi demokrácia, fejlődés, békés, hullámzásoktól és csökkenésektől mentes állami élet. És mindaddig fogunk kóborolni rogyott inakkal Európa országutjain, Kanada fenyveseiben, a Cordillerák sziklarengetegében, Ausztrália homokpusztáin és görnyedni a szibériai ólombányákban, mig Szent István Koronája újból nem szórja fényét a világ minden tájára a budai Várból és akkor megindul ez a kopott, hajszolt, fáradt nép István Király koronájának sziporkázó fénye felé, hogy az ö aranybéklyója fogja össze mégegyszer gyermekeit az újabb ezredévre. Tudod-e már magyar Testvérem, hogy mi az a drága béklyó? Számunkra az életünk alfája és ómegája: Ez a magyar Szent Korona! Argentina, István Király Napján. SZENTGYÖRGYI FERENC, m. kir. százados. VÁGJA KI! SZELVÉNY KÜLDJE BE! A KRÓNIKA kiadóhivatalából 307—5th Avenue, New York 16, N. Y. Mellékelek $1.00-t, amelynek lejében kérem a KRÓNIKA című képes havilapot egy évig az alanti címre küldeni: Név: ..................................................................................................................... Utca ......................................................................................................................... Véna.................................................................. Állam .:......................................(Caefcfcct. money ordert közönséges levélben, készpénzt CSAK uiáalott levélben küldjön.) — " ——ii i>— i ........ Gondolatok a trónörökös szózatáról Magunkba véstük a Krónika szentistvánnapi számában Ottó trónörökös hozzánk intézett szózatának minden egyes mondatát. Szavai történelmünk legsúlyosabb megpróbáltatásának csüggeteg óráiban valóban "szózat”-ként járták át lelkünket, s uj reménységgel, a jövő uj hitével töltötték el a hazája sorsán aggódó jobb magyarságot. Szózata ugyanazzal az erővel indította meg bensőnket, mint ahogy egy évszázaddal ezelőtt a nagy költő "Rendületlenül”-je rázta fel a kétségbeesés szélén álló nemzetet. A magyar trón jogos örököse, akit históriánk Mohácsnál is tragikusabb következményű szerencsétlensége sodort a számkivetésbe, szólt szenvedő magyar népéhe z határokon innen és a határokon túl, szólt azokhoz, akik a porba sújtott hazában egy modern rabszolgaság nehéz igáját húzzák s azokhoz, kik a hazátlanság, az emigráció keserű kenyerét eszik. Csak a Gondviseléstől elhivatott igazi államfő képes arra, hogy egy szörnyű katasztrófa mélyén vergődő népnek a hit, az igazság, a kitűzött cél magasan világító fáklyáját így meggyujtsa. A mindenki ellen acsarkodók, a saját kis politikai pecsenyéjüket egymás bemocskolásával, vagy tullicitáíásával megsütni akarók, az önvállukat oly buzgón veregetők, a kíméletlenül törtetők, az örök pártoskodók, a cinikusan legyintők és a mindig defetizmust szitok, a megrögzött hazudozók, vagy elferdítek, a múltjuk tévedései igazolásán javíthatatlanul rágódók vásári zsivaja felett a trónörökös egyszerű, világos, becsületes szavai olyan tisztán csengenek, mint a völgyi templom kis harangjának hangja fenn a hegytetőn. Nem a sokat ígérő, de keveset megtartó hangzatos pártprogramok tónusában, hanem a való igazság, a tiszta erkölcs szilárd meggyőződésével szólt hozzánk: Ne csüggedj magyar, de nézz a magasba! Emeld szemed Szent István királyra! A sors kegyes volt hozzád, mikot történelmed mérföldkövévé tette meg. Mert "ö alapozta meg nemzeti létünket, a biztosította fennmaradásunkat a Kárpátok völgyében.” Jól olvassátok el e mondatot, ne legyetek rövidlátók, kik most is tusakodtok ellene, szajkó módra egyre ugyanazt hajtogatván,: hogy családja idegen eredetű, hogy neve német hangzású, hogy nem érez sorsközösséget a magyarral, hogy jó királyunk ezért nem is lehet.” Nemzeti létünk és fennmaradásunk:” Napnál világosabb az értelmük: a magyar létet, a magyar fennmaradást közösnek, az övének, a mienknek érzi Ottó trónörökös. De miért kell Szent Istvánt iránymutatóként magunk elé állítanunk? Mert “az ő magasztos eszméi szolgáltak ezeréves alkotmányunk alapjául.” A kereszténység elfogadása, a nyugati kulturközösségbe való beleilleszkedés, a kor követelményeihez alkalmazkodni tudó alkotmányos és szociális ország megteremtése véglegesen megszabták a magyarság útját. Ma az ország látszólag letért erről az útról. De erről az Istent és hazáját szerető derék magyar nép nem tehet. "Nen önszántából, hanem a bolsevizmus idegenből jött pribékjeinek kényszerítésére”, “a jogtipró erőszak és a fegyveres túlerő" vis maior-jának szerencsétlen áldozata lett a magyar nép. Ha e sorokat olvasod, kérdem tőled, magyar testvér, vájjon kételkedhetsz-e még tovább is abban, hogy jobb védője is lehet a magyar ügynek Ottó trónörökösnél. Ő jól ismeri és mélyen szereti népünk s előre feloldoz közelmúltunk eseményeinek minden felelőssége alól. Justitia pallosa nem sújthatja a magyar népet, csak igazságot és elégtételt szolgáltathat neki! A mártírok véréből pedig uj élet fakad és soha nem volt a magyarságnak ennyi igaz mártirja ezeréves történelme folyamán. "Amilyen biztos, hogy van Isten az égben, olyan biztos, hogy lesz magyar feltámadás” — "hogy újra lesz Magyarország a Kárpátok völgyében.” E váteszi szavakra a két Trianon terhe alatt roskadó magyar szomorú szemében a boldogság reménycseppje csillog meg. S ezt Ö mondja, Ö, az egyetlen személy, ki biztos garancia arra, hogy a barbár kezektől szétrombolt Szent István öröké újból eggyékovácsolódjék. Oh, mikor fog már végre ennek a ténynek a csalhatatlan igazságára rájönni minden jó magyar. Hisz, Mindszenti prímás is igy akarja és él-e nála jobb magyar ma a földön? Igen, valljuk, eljön az uj Magyarország, úgy ahogy azt a trónörökös vetítette elénk: ‘‘Szent István elvei alapján fog újjáépülni.” “Magyarország keresztény ország lesz”. Vasárnaponként ünneplőkbe öltözött magyarok milliói fogják megtömni falvaink, városaink templomait, hogy az istentelen materializmus tanai helyett Krisztus Urunk magasztos vallásának magjai hulljanak lelkűk termékeny talajába. "A nyugati kultúra országa lesz”. Az. egységes európai keresztény demokráciába való beleilleszkedés s dunamenti szomszédainkkal az egymásráutaltság felismeréséből származó loyális együttműködés fogja az ország nemzetek-közötti helyét meghatározni. Az igazi demokráciából folyó "alkotmányosság és szabadság országa lesz” hazánk, ahol az emberi méltóságot, az egyéni szabadságot többé lábbal nem tiporhatja senki. A keresztény jellegből folyik az ország szociális arculata. "A magyar föld azé lesz. aki megműveli”. Egy földosztást — bárki is csinálta nem lehet egyszerűen tudomásul nem venni. "A múlt nem tér viszsza” kiáltja a trónörökös azok felé, akikre valóban ráillik a "reakciós” jelző és a másik-oldal felé. akik a “feudális” vagy a "grófi” Magyarország visszaállításának hazug vádjával akarják a magyarságot eltéríteni mellőle. Attól, ki hosszú évekig Amerikának tiszta modern demokráciától és a szabadság rajongó szeretetétől áthatott levegőjét
