Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1949-09-15 / 9. szám

2-iK OLDAL “KRÓNIK A” 1949 szeptember nyáján jól emlékezünk rá, hiszen nem régen történt, csak 1946-ban, hogy a magyar republikát azért kellett oly si­etve “kikiáltani", hogy a béketárgyaláson rokonszenvet ébresszenek fel Magyarország iránt. Eredmény: Magyar­­ország két faluval még csonkább lett, mint Trianonban. Azt, hogy köztársaságunkban a nemzetiségek sza­badon élhetnek majd nyelvükben, szokásaikban, nem tud­juk beigazolni. De azt, hogy a Magyar Királyságban, a Ma­gyar Szent Korona alattvalójaként minden, nemzetiség év­századokon át meg tudta őrizni nyelvét, szokásait, még ak­kor is, ha csak egyetlen nemzetiségi faluként élt bárhol az Alföld közepén a magyar nyelvtengerben, ezt könnyen be­bizonyíthatjuk. Még hozzá azokban az időkben, amikor erre a nemzetiségi politikára Magyarországot.semmiféle nemzetközi egyezmény nem kötelezfSr*Nevezzen meg bár­ki csak egyetlen köztársaságot is, ahol ez lehetséges volt, ahol már a harmadik nemzedék nem vesztette el ősei nyel­vét. A világtörténelemben csak egy ilyen állam volt: A MAGYAR KIRÁLYSÁG! Ezt kell tehát hangsúlyoznunk, amit mindenki kénytelen elismerni és nem azt, amit nem tudunk beigazolni. Éppen a legutolsó, kérészéletű magyar köztársaság­ról fogja a történelem feljegyezni, hogy éppen a magyar­sághoz leghübb és legszorgalmasabb nemzetiségét fosztotta meg, illetve rabolta ki mindenéből és több évszázados ott­honukból barmok módjára toloncolta ki őket az országból százezrével. Ezt szégyeljük, de nem a Magyar Királyság, hanem a magyar köztársaság cselekedte meg éppen abban az időben, amikor a köztársasági miniszterelnök azt hirdet­te egy orosz emlékmű felavatási beszédében, hogy: “Ezer­év óta most először szabad igazán a magyar". Amivel még azt is elismerte, hogy e becstelen embertelenséget a köztár­saságra nem kényszeritette senki. Tudjuk már, hogy illetéktelen és érdemtelen kezek újból nyújtogatják kezeiket a Szent Korona felé! Ezt az új­bóli merényletet a magyar nemzet nem fogja eltűrni. A Szent Koronának az egyetlen és jogos Főre kell kerülnie, ha nem akarjuk azt, hogy az Isten verése teperjen bennün­ket a földre továbbra is. Ennek a szerencsétlen népnek a 30 éves kirándulás és kiábrándulás után szüksége van az Isten áldására. , De tekintsen szét tisztelt honfitársam az államok között. Kétségtelen, hogy a köztársaságok ma 307 -os több­ségben vannak a királyságok fölött. De egyik kezén meg­számolhatja, hogy hányban nincsenek anarchisztikus álla­potok, vagy rejtett diktatúra. Csak a meglévő királyságok mindegyikében van valódi demokrácia, fejlődés, békés, hullámzásoktól és csökkenésektől mentes állami élet. És mindaddig fogunk kóborolni rogyott inakkal Európa országutjain, Kanada fenyveseiben, a Cordillerák sziklarengetegében, Ausztrália homokpusztáin és görnyed­ni a szibériai ólombányákban, mig Szent István Koronája újból nem szórja fényét a világ minden tájára a budai Vár­ból és akkor megindul ez a kopott, hajszolt, fáradt nép István Király koronájának sziporkázó fénye felé, hogy az ö aranybéklyója fogja össze mégegyszer gyermekeit az újabb ezredévre. Tudod-e már magyar Testvérem, hogy mi az a drá­ga béklyó? Számunkra az életünk alfája és ómegája: Ez a magyar Szent Korona! Argentina, István Király Napján. SZENTGYÖRGYI FERENC, m. kir. százados. VÁGJA KI! SZELVÉNY KÜLDJE BE! A KRÓNIKA kiadóhivatalából 307—5th Avenue, New York 16, N. Y. Mellékelek $1.00-t, amelynek lejében kérem a KRÓNIKA című képes havi­lapot egy évig az alanti címre küldeni: Név: ..................................................................................................................... Utca ......................................................................................................................... Véna.................................................................. Állam .:......................................­(Caefcfcct. money ordert közönséges levélben, készpénzt CSAK uiáalott levélben küldjön.) — " ——ii i>— i ........ Gondolatok a trónörökös szózatáról Magunkba véstük a Krónika szentistvánnapi számában Ottó trónörökös hozzánk intézett szózatának minden egyes mondatát. Sza­vai történelmünk legsúlyosabb megpróbáltatásának csüggeteg óráiban valóban "szózat”-ként járták át lelkünket, s uj reménységgel, a jövő uj hitével töltötték el a hazája sorsán aggódó jobb magyarságot. Szó­zata ugyanazzal az erővel indította meg bensőnket, mint ahogy egy évszázaddal ezelőtt a nagy költő "Rendületlenül”-je rázta fel a kétség­­beesés szélén álló nemzetet. A magyar trón jogos örököse, akit históriánk Mohácsnál is tragikusabb következményű szerencsétlensége sodort a számkivetésbe, szólt szenvedő magyar népéhe z határokon innen és a határokon túl, szólt azokhoz, akik a porba sújtott hazában egy modern rabszolgaság nehéz igáját húzzák s azokhoz, kik a hazátlanság, az emigráció keserű kenyerét eszik. Csak a Gondviseléstől elhivatott igazi államfő képes arra, hogy egy szörnyű katasztrófa mélyén vergődő népnek a hit, az igazság, a kitűzött cél magasan világító fáklyáját így meggyujtsa. A mindenki ellen acsarkodók, a saját kis politikai pecsenyéjüket egymás bemocskolásával, vagy tullicitáíásával megsütni akarók, az önvállukat oly buzgón veregetők, a kíméletlenül törtetők, az örök pártoskodók, a cinikusan legyintők és a mindig defetizmust szitok, a megrögzött hazudozók, vagy elferdítek, a múltjuk tévedései igazolásán javíthatatlanul rágódók vásári zsivaja felett a trónörökös egyszerű, vi­lágos, becsületes szavai olyan tisztán csengenek, mint a völgyi templom kis harangjának hangja fenn a hegytetőn. Nem a sokat ígérő, de keveset megtartó hangzatos pártprogra­mok tónusában, hanem a való igazság, a tiszta erkölcs szilárd meg­győződésével szólt hozzánk: Ne csüggedj magyar, de nézz a magasba! Emeld szemed Szent István királyra! A sors kegyes volt hozzád, mikot történelmed mérföldkövévé tette meg. Mert "ö alapozta meg nem­zeti létünket, a biztosította fennmaradásunkat a Kárpátok völgyében.” Jól olvassátok el e mondatot, ne legyetek rövidlátók, kik most is tusa­­kodtok ellene, szajkó módra egyre ugyanazt hajtogatván,: hogy csa­ládja idegen eredetű, hogy neve német hangzású, hogy nem érez sors­­közösséget a magyarral, hogy jó királyunk ezért nem is lehet.” Nemzeti létünk és fennmaradásunk:” Napnál világosabb az értelmük: a ma­gyar létet, a magyar fennmaradást közösnek, az övének, a mienknek érzi Ottó trónörökös. De miért kell Szent Istvánt iránymutatóként magunk elé állí­tanunk? Mert “az ő magasztos eszméi szolgáltak ezeréves alkotmá­nyunk alapjául.” A kereszténység elfogadása, a nyugati kulturközös­­ségbe való beleilleszkedés, a kor követelményeihez alkalmazkodni tudó alkotmányos és szociális ország megteremtése véglegesen megszabták a magyarság útját. Ma az ország látszólag letért erről az útról. De erről az Istent és hazáját szerető derék magyar nép nem tehet. "Nen önszántából, hanem a bolsevizmus idegenből jött pribékjeinek kényszerítésére”, “a jogtipró erőszak és a fegyveres túlerő" vis maior-jának szerencsétlen áldozata lett a magyar nép. Ha e sorokat olvasod, kérdem tőled, ma­gyar testvér, vájjon kételkedhetsz-e még tovább is abban, hogy jobb védője is lehet a magyar ügynek Ottó trónörökösnél. Ő jól ismeri és mélyen szereti népünk s előre feloldoz közelmúltunk eseményeinek minden felelőssége alól. Justitia pallosa nem sújthatja a magyar népet, csak igazságot és elégtételt szolgáltathat neki! A mártírok véréből pedig uj élet fakad és soha nem volt a ma­gyarságnak ennyi igaz mártirja ezeréves történelme folyamán. "Ami­lyen biztos, hogy van Isten az égben, olyan biztos, hogy lesz magyar feltámadás” — "hogy újra lesz Magyarország a Kárpátok völgyében.” E váteszi szavakra a két Trianon terhe alatt roskadó magyar szo­morú szemében a boldogság reménycseppje csillog meg. S ezt Ö mond­ja, Ö, az egyetlen személy, ki biztos garancia arra, hogy a barbár ke­zektől szétrombolt Szent István öröké újból eggyékovácsolódjék. Oh, mikor fog már végre ennek a ténynek a csalhatatlan igazságára rájönni minden jó magyar. Hisz, Mindszenti prímás is igy akarja és él-e nála jobb magyar ma a földön? Igen, valljuk, eljön az uj Magyarország, úgy ahogy azt a trón­örökös vetítette elénk: ‘‘Szent István elvei alapján fog újjáépülni.” “Magyarország keresztény ország lesz”. Vasárnaponként ün­neplőkbe öltözött magyarok milliói fogják megtömni falvaink, váro­saink templomait, hogy az istentelen materializmus tanai helyett Krisz­tus Urunk magasztos vallásának magjai hulljanak lelkűk termékeny talajába. "A nyugati kultúra országa lesz”. Az. egységes európai keresz­tény demokráciába való beleilleszkedés s dunamenti szomszédainkkal az egymásráutaltság felismeréséből származó loyális együttműködés fogja az ország nemzetek-közötti helyét meghatározni. Az igazi demokráciából folyó "alkotmányosság és szabadság országa lesz” hazánk, ahol az emberi méltóságot, az egyéni szabad­ságot többé lábbal nem tiporhatja senki. A keresztény jellegből folyik az ország szociális arculata. "A magyar föld azé lesz. aki megműveli”. Egy földosztást — bárki is csi­nálta nem lehet egyszerűen tudomásul nem venni. "A múlt nem tér visz­­sza” kiáltja a trónörökös azok felé, akikre valóban ráillik a "reakciós” jelző és a másik-oldal felé. akik a “feudális” vagy a "grófi” Magyar­­ország visszaállításának hazug vádjával akarják a magyarságot elté­ríteni mellőle. Attól, ki hosszú évekig Amerikának tiszta modern de­mokráciától és a szabadság rajongó szeretetétől áthatott levegőjét

Next

/
Thumbnails
Contents