Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1949-08-15 / 8. szám

6-IK OLDAL “KRÓNIKA” 1949 augusztus felsorakozott egyszivvel és lélek­kel az erdélyi magyarság, feleke­zeti különbség nélkül, mint a bí­boros hercegérsek mögé az ország­beli magyarság. Hogyha mély érzésű erdélyi magyarokkal beszél az ember, ak­kor örömmel állapítja meg, hogy csakis a restaurációban látják ők is az erdélyi magyarság egyetlen útját. Három szerencsétlen köztársa­ság és két átokkal teljes proletár­­diktatúra az egész magyarsággal, de főképpen Erdély népével értet­te meg a szentistváni gondolat igazságát. * * * Nem ünnepelünk tehát remény-, telenül. Csonka-Magyarországból, a Kis Entent-ból, balkáni nivóju köztársaságból, no meg a ködös balkáni szövetségből unos-untig elég volt. Az idei ünnep vezesse egy tá­borba az egész lelki magyarságot. Bár egyszerűen és csöndesen, de «uegrendithetetlen hittel ünnepel­jünk. Jön a föltámadás, jön a res­tauráció: JÖN NAGYMAGYAR­­ORSZÁG OTTÓ ŐFELSÉGE BÖLCS URALMA ALATT! MIÉRT ÜNNEPEL - KOLDUSSZEGÉNYSÉGBEN A DOLGOZÓ MAGYAR? Akik az óhazában látogatást tet­tek, mind arról tesznek bizonysá­got, hogy még a legjobban kereső ipari munkás is csupán élelemre képes keresni, ruházatra azonban már alig, — nagy családnál pedig nehogyse telik. Egyik new yorki pénzváltó in­tézet pengő-ajánlata azonban egé­szen világosan megmutatta, hogy hol rejlik a baj. Ez a cég ugyanis azt írja, hogy szívesen küld haza száz forintot három dollár nyolc­van centért repülő postává. Any­­nyi magyar -forintot kicsempész­tek ugyanis a magyar szovjetből menekülő “szerencsések”, hogy még Amerikában is bőven árulják a fölértékelt magyar forintot. A pengőnek ez az értéklése csak nem teljesen megegyezik a muszka rablók jóvátételi dollárjával. Nem elég, hogy állandóan raboltak és rabolják a muszka vörösek a sze­gény magyar népet, hanem még jóvátétel által is százmilliókat haj­tanak be a szerencsétlen magyar népen. És pedig nem muszka ru­belben, a “munkás haza” valutá­jában, hanem a gyűlölt kapitalista Amerika dollárjában. . . A muszka vörösek is harmincötös árfolya­mon számolják el a pengőt. Tehát harmincöt pengő egy dollár a muszkák jóvátételi rablásainál. És ezzel szemben a hivatalos bu dapesti árfolyam? Akár hiszed, akár nem kedves olvasóm, — de a dollár körülbelül tizenegy forintot ér az óhazai beváltásnál. Minden cikk pedig, amit meg akarsz ven­ni, amerikai dollárértékben fize­tendő. Hiába keresel tehát akár egyszáz forintot is naponta, akkor is csak három dollárnyi értéked van az árva és kirabolt magyar földön. Hogyha pedig postán elküldöd a magyar forintot az óhazai sze­rencsétlen testvéreknek, akkor meg őket kevered bajba, — mert a vörös tolvajok nem értéktelen forintot, hanem “kapitalista" dol­lárt akarnak. A forint tényleges értéke és a fölértékelt összeg közötti külömb­­ség minden dollárnál huszonnégy forint elvész a bolseviki gazdál­kodás pocsolyájában. Majd hogyha az árva magyar haza termelése is visszatér a nor­mális követelés és kínálat színvo­nalára, akkor megint meglesz az értéke a magyar pénznek. Amint megvolt a virágzó ferencjózsefi időben, amikor a new yorki pénz­váltók szívesen megfizették az öt koronáért az amerikai dollárt. Hi­szen ott állott a hatalmas, félszáz­milliós Dunai monarchia minden gazdasági és katonai erejével, bölcs államférfiak és áldott ural­kodó vezetésével, a korona vásár­ló ereje mögött. Amikor István király ünnepét üljük, az átértékelt magyar forint is figyelmeztessen bennünket ar­ra, hogy pénzügyileg, éppen úgy, mint katonailag és gazdaságilag, nincsen jövője a magyar népnek Nagymagyarország nélkül... Nem is kell nekünk semmiféle köztársa­ság, vagy proletárdiktatúra! Elég volt az előbbiből, három, az utób­biból meg kettő. Nekünk Nagymagyarország kell, a magyar és testvémépek örök egységében, Ottó Őfelsége bölcs uralkodása alatt! Kaforniai Mesz­­szelátónk már ezt a boldog nagy egységet látja, a második évezred­re meginduló Nagymagyarorszá­­got! A RABSZOLGAMUNKA ALAPTÖRVÉNYEI. ^Cardinal Mindszenti” A magyar hercegprímás élettörténetét fenti cim alatt könyv-! ben megírta Fábián Béla. A több, mint 200 oldalas angol­­nyelvű könyv megrendelhető a kiadónál, Charles Scribner's Sons, New York, N. Y. Ara $2.75. Elöljáróban néhány szót magáról a könyv szerzőjéről. Fábián Béla Tallyán, 1889-ben született. Istenfélő, törvénytisztelő szülei, va­lamint a régi békés világ iskolái olyan nevelést adtak neki, amely vé­gigkísérte őt egész életén, a budapesti ügyvédi irodától kezdve az első világháborún, orosz fogságon, hazatérés után a birói székben, majd a második világháború idején a német haláltáborokban. A változott viszonyok odahaza, boldogtalan szülőhazánkban azoknak, akik élve kerültek ki a német haláltáborokból, eleinte kedveztek. Igaz, hogy ezek az idők rövid lejáratúak voltak, de a rövid dicsőségből sem kért Fá­bián, amikor a hazatérés helyett a hontalanságot választotta. És hon­talanságában sem a maga bajával törődik, hanem mint a Nemzeti Bi­zottmány egyik tagja harcos politikát folytat a magyar nemzet igazi felszabadulásáért. Könyvében a mártír Mindszenti bíborosról ad életrajzot és miután élő emberről van szó, került minden túlzást, csupán a tényekkel bizonyítható eseményeket örökítette meg ebben az angol­­nyelvű könyvben. Aki olvassa, uj erőt merit belőle a kommunizmus el­leni harcra. Nincs ebben a könyvben egy lap sem, amely ne fogná meg az olvasót. A szerző tekintettel volt arra, hogy az amerikai ember a Mindszenti per óta rendkívüli érdeklődést -tanúsít a kommunista vi? lágveszedelem iránt és elvárja, hogy ennek az ideológiai drámának a hőse talpig embernek bizonyuljon. Ebben a várakozásában nem csalódik, mert mint ahogy egész életében talpig ember volt Mindszenti, annak bizonyul e könyv lap­jainak betűsoraiban is. Fábián tolla elkíséri Mindszentit úgyszólván bölcsőjétől egé­szen a becsukódó börtönkapuig. így tehát az amerikai és angolul értő külföldi álmélkodva veszi tudomásul, hogy a római katolikus anya­­szentegyház hercege, Magyarország hercegprímása a föld egyszerű népéből származott. Gyerekkorában mezítláb szaladgált, mint a többi falubeli gyerek és nagydiák korában a nyári szünidőkben ásót, kapát, sarlót, sőt kaszát is forgatott a kezében, hogy szülei gazdaságából a maga részét arca verejtékével szerezze meg. Nemcsak a szerencsétlen ma­gyar dolgozó sülyedt le a rabszol­gaság színvonalára, hanem maga a boldogtalan muszka nép is. Az Egyesült Nemzetek Gaz­dasági és Szociális Tanácsának genfi gyűlése elé az angol delegá­tus Mr. Corley Smith beterjesz­tette annák az alaptörvénynek szövegét, amellyel a legfőbb musz­ka szovjet' szabályozta a rabszol­gamunkát. A New York Times részletesen ismerteti ezt a beterjesztést, amit a maga teljes részletességében az aiígol titkos - szolgálat szerzett meg. Amint olvasom ennek az alap­törvénynek részleteit, megdöbben­ve teszek bizonyságot arról, hogy ilyen gonoszságra és utálatosságra csakis az Istentől teljesen elru­gaszkodott ördögfiak kaphatók. A baromsorsra kárhoztatott embe­ri rabszolga iszonyatos sorsáról tesz bizonyságot ez az alaptör­vény. Legalább tízmillió boldogtalan muszka sorsáról van itt szó. Bennünket magyarokat azért ér­dekel ez az angol bejelentés, mert hiszen Magyarországon is meg­vannak ezek a rabszolga munka- és kinzó-táborok! Ezeket a musz­ka példa nyomán állították fel azon a Magyarországon, ahol egykor a magyar királyi korona emberi jogot és szabadságot bizto­sított Nagymagyarország minden lakójának, bármely nyelvből és ágazatból való volt is. “Hol vagy István király? Téged magyar kíván!” Katolikus felfogás szerint nem a fiatalember választja a papi pályát, hanem az Ur jelöli ki az utján, mely a papi pályára vezet. Az Ur rendekezése volt tehát, hogy Mindszenti Józsefből pap lett. Mint plébános, azután mint apátplébános, a gondjaira bízott hívek lelki és testi szükségleteiről egyaránt gondoskodott, sokszor saját rovására. Ellentétben a marxista torzképekkel, amelyek a papokat Rákosi Má­tyás gömbölyű termetével ruházzák fel. Mindszenti a sovány, csaknem aszkéta külsőt viselte egész életen át és még püspök, majd később mint érsek és prímás is hamadrangu fontosságot tulajdonított annak, hogy miből áll a táplálkozása. j A szegények iránti gondoskodásáról több jellemző adattal em­lékezik meg a könyv és az adatok egyrészét személyes tapasztalataiból Ruby Erzsébet, a Krónika munkatársa mondta el a szerzőnek. Mindszenty József a magyar politikában az első kommunben szerepelt először. Már akkor becsukódott a börtön ajtaja mögötte, de mert még személye csak a Dunántúl volt ismerős és mert az első kom­mun párt hónapokig tartott, nem történt komoly baja. Húsz év múlva, amikor a nyilasok és nácik csinálták ugyanazt a Dunántúl, mint vesz­prémi püspökkel találták magukat Mindszentivel szemben, akinek sza­va már elhangzott a magyar haza egész területére. Felfigyeltek erre a hangra Hitlerek is, mert amikor a náci hadak elözönlötték Magyar­­országot, a nyilas vezérekből álló kormány fogságba vetette Mind­szentit is. De mig az események idáig jutottak, Mindszenti olyan mun­kát végzett az életmentésben, amely munkát ez a világ sohasem fog tudni neki meghálálni. Sőt éppen azok közül akadt egy-két Judás, akik érdekében szervezte meg a maga külön földalatti mozgalmát a németek által megszállt Magyarországon. Bármennyire gátlástalanok voltak a nácik és nyilasok, a be­börtönzésen kívül másfajta retorziót nem használtak Mindszenti el­len. így tehát testi és szellemi képességeinek teljes birtokában érte meg a felszabaDlILÁST, amely tulajdonképpen a Mindszenti tragédia folytatása. Ennek a részleteibe már csak azért sem bocsájtkozunk, mert egyrészt lapunk mint a 12 oldala is kevés lenne hozzá, másrészt maga a szerző is azt szeretné, ha a részleteket nem kivonatosan, ha­nem a maguk teljességében ismernék meg az olvasók. Csupán annyit említünk meg, miután legitimista újság vagyunk, hogy a nagy per vád­jának főanyagát Mindszenti legitimista ténykedései adták. Ajánljuk tehát olvasóinknak, hogy vegyék meg ezt a becses könyvet a maguk és városuk könyvtára részére is. T.

Next

/
Thumbnails
Contents