Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1949-08-15 / 8. szám

1949 augusztus "KRÓNIKA" 7-IK OLDAL AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY KRÓNIKA ESTABLISHED 1943 AMERIKAI MAGYAR HAVILAP Editor — SÁNDOR TARCZ — szerkesztő furnished every month by “KRÓNIKA” Hungarian Press 307-5TH AVENUE NEW YORK IB, N. Y. SUBSCRIPTION! U. S. of AMERICA and CANADA $1.00 PER YEAR ELŐFIZETÉSI DIJ: az Egyesült Államokban és Canadában 51.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY - 10c - EGY PÉLDÁNY ARA Reprinted from Times Dispatch, Richmond, Va. REQUEST ACTION AGAINST NATURALIZED COMMUNISTS Editor of the Times-Dispatch: To awaken the average American citizen to the dangers of de­gradation of half the world caused by communism, in the interest of the American way of life I shall greatly appreciate your publishing this letter, addressed today, July 8, to the President: “Mr. Harry H. Truman President of the U. S. A. The White House, Washington, D. C. Dear Mr. President: Referring to news report (A.P.NY. July 17) "Marcantonio Calls Red Trial Vote Getter,” The Richmond Times-Dispatch, July 18, 1949. Column 4, Page 9, attached herein, in view of the war declared by world communism on all religions I respectfully recommend immediate legislation to revoke American citizenship from all naturalized citizens, who openly profess membership in the Communist party. This being the Soviet's international Fifth Column. Communists are quasi citizens of the U. S. S. R... therefore should be transported immediately to the country of their allegiance after due process of law of the U. S. A.” L.SZANTO. AZ OLDOTT KÉVÉNEK NEM SZABAD SZÉTHULLNIA! Lapunk más helyén egy, a napokban szerencsésen bevándorolt hontalan testvérünk megható ragaszkodásról tanúskodó levelét kö­zöljük. Neki és a többi ideérkezetteknek szívből üzenjük: Isten hozott, Amerika szabad földjén. Találjatok itt nyugalmat, gondtalanabb éle­tet, békés tűzhelyet a sok szenvedés, nélkülözés után, amig majd is­mét uj építésre, munkára hiv a szülőhaza! Készséggel állunk rendelkezésére minden ideérkezett testvé­rünknek és örülnénk, ha a fizikai közelség még bensőbbé tenné kap­csolatunkat. Ugyanezt üzenjük mindazoknak, akik most nagyszámban jöttek Kanadába vagy más amerikai országba. Legyen a Krónika a szeretet kapcsa, lelki kötelék, amely a többieket is, akik közül számo­sán Ausztráliába és más távoli helyekre mentek, összeköti a magyar küzdelemmel, a törénelmi nemzeti magyar gondolattal, a nyugati ci­vilizáció és kultúra eszményeivel, amelyekért e lap évek sora óta rendületlenül harcol. Legyen a Krónika az állandó emlékeztető, hogy nem szabad el­kallódnia senkinek, aki becsületes lélekkel kész dolgozni a magyar eszményekért, a szabadságért, igazságért, nyugati jogrendért és hala­dásért. Nemcsak joga de kötelessége minden igaz magyarnak, hogy ott legyen ismét az ősi királyság, a magyar nemzet nagy megújulásá­nál, a nehéz építő munkánál, amikor üt a felszabadulás históriai órája s a magyar többé nem a muszkának és ügynökeinek fog építeni, ha­nem magának. Minden hontalannak díjtalanul küldjük továbbra is a lapot, bármely távoli sarkába vetődött is a világnak. Ahol csoportok van­nak, készséggel küldünk kiosztásra nagyobb mennyiséget is, ha közük a szükséges példányszámot és egy megbízható kiosztó nevét. Ne hull­jon szét mint oldott kéve nemzetünk, ne vesszen el egyetlen magyar sem. E gondolat jegyében született a Krónika s ez ma, e kritikus idő­ben is munkánk egyik főcélja. Mindenkire szükség lesz, akiben ma­gyar szív dobog és dolgozni, alkotni akar szülőhazája talpra-állitásáért, boldog jövőjéért! Földrajzi távolságok nem olthatják ki belőlünk a magyar föld, a magyar globus szeretetét, a magyar hitet, magyar akarást. Ennek a kitartásnak kíván a Krónika a jövőben is hirdetője és harcosa lenni, amikor a legtávolabbi földrészeken is rendszeresen be akar köszörfhi a magyar portákra, hogy beszámoljon ügyünk állásáról, elvigye a jó­reménység hirnökségét és megerősítse, ébren tartsa az örök együvé­­tartozás és szent célok tudatát, amely majd haza kell vezéreljen minden hontalan magyart. írjatok sorsotokról, helyzetetekről a Krónikának, szivünkben veletek vagyunk mindenütt s hisszük veletek lesz a ma­gyar hűség érzése is jóban- rosszban mindhalálig. Isten áldja Mind­nyájatok átvészelő útját, amely sokfelé ágazik, de VÉGSŐ CÉLJA csak egy lehet, egy szabad legyen: VISSZA ÉDESANYÁNKHOZ, MAGYARORSZÁGHOZ! TRUMAN INTELME. Truman elnök az Atlanti Védegyezmény szenátusi jóváhagyása alkalmakor mondott beszédében szivéből szólt a világnak, amikor hangoztatta, hogy az emberek már unják a szélsőségesek fanatizmusát, a messianisztikus jelszavak alatt űzött terrort s szeretnék békésen, nyugodtan a maguk zavartalan, testvéri életét élni. Államfő még ritkán adott ily közvetlen szavakkal hangot a tö­megek igazi hangulatának, ritkán látta meg ennyire pontosan, ami 4 jelenlegi helyzetben, annyi tragédia, oly sok baj és keserv után az emberek igazi érzése, óhajtása. Békés boldogulásra, békés fejlődésre vágyódnak és mint Truman mondta “torkig vannak” a radikalizmu­sok mindenféle fajtáival. Valóban ez Amerika közérzése s azt hisz­­szük, a világ többi elcsigázott népeié is. . . Torkig vannak az álpuritánok űralomvágyó, élősdi fanatizmu­sával, akik megnyergelik a tömegeket, hamis jelszavak alatt rabszol­gaságba kényszerítik őket, de maguk nem állnak be. a sorba robotolni. Ök a gazdák, a monopol kizsákmányolok, az államkapitalizmus cuk­rozott korbácsának suhogtatói. Sem Rákosi Mátyás, sem egyetlen ve­zértársa nem ment el gyári munkásnak, hanem megvalósították, amiről oly sokáig álmodtak Moszkvában, beültek a húszezer forintos minisz­teri bársonyszékekbe és onnan hajtják robotba az idegen fegyverek segélyével tehetetlenné tett áldozataikat. . . A népek fáznak a nagyhangú önmegváltó messiásoktól. Nem akarnak többé semmiféle életháboritó, agyonboldogitó fogadatlan pró­kátorokat, gyámokat, Andrássy ut 60-okkal üdvözítő prófétákat. Az emberek higgadt, bölcs, józan vezetést, müveit lelkű, okos, ember­séges államférfiakat kívánnak, hogy végre visszajuthassanak a normá­lis kerékvágásba, csendesen örülhessenek az élet kincseinek, a maguk módja szerint kereshessék üdvüket. Ne szóljon bele az állam unos­­untalan minden lépésükbe, ne rángassa dróton őket. Ki akarnak sza­badulni az állam-mindenhatóság börtönéből, ki a szabad napfényre! A világ e forró vágyának, 1949 sóvárgásának volt szószólója Truman s ha nincs is reményünk, hogy a kommunista állásS irtoklókra hatása legyen, szeretnők, ha legalább nemzeti magyar berkekben meg­szívlelnék, ha akadnak, akiknek a józanság talán még nem erős oldaluk. Ha valaki valóban a nyugati orientáció hive és a demokratikus Ame­rika megértő segítségére számit nemzetének igazi felszabadulása ér­dekében, neki is megértést, fogékonyságot kell éreznie Amerika nyu­gati szabadságeszméi iránt, tisztában kell lennie azzal, hogy Amerika nem lelkesedik a szertelenségekért, szélsőségekért. Pedig Amerika va­lójában vajmi keveset szenvedett tőlük. Távolról sem annyit, mint a magyar nép. Képzelhetjük, neki mennyire elege lehet belőlük! A MAGYAR ÜGY A FÓRUMON. Üjabb jegyzéket intézett Washington a magyarországi, romá­niai és bulgáriai kormányokhoz a közszabadságok helyreáüitása ügyé­ben. Miután a békeszerződésben előirt első módozatot, a budapesti követek közötti tárgyalásokat, úgy Moszkva, mint a csatlóskormá­nyok elvetették, most a második módozatra került a sor. Eszerint úgy a US kormány, mint a magyar (román, bolgár) kormány egy-egy ta­got jelölnek ki egy vizsgáló bizottságba s a két fél vagy megegyezik egy harmadik döntőbíró személyében vagy a UN jelöl ki egyet, A bizottság azután megvizsgálja Amerika vádjait. Biztos, hogy a bizottság munkájára sem kerül a sor. Moszkva parancsára Budapest, Bukarest és Szófia el fogja utasítani. Az ügy azonban megy tovább. Jelentéstételre napirendre kerül az Egyesült Nemzetek szeptemberi közgyűlésén. És nem fog többé lekerülni a vi­lágpolitika megoldandó problémái napirendjéről! Mindszenti bíboros bebörtönzése adta meg hozzá a döntő indí­tékot és akármily lassan halad is előre, sietteti azt a napot, amelyen Mindszenti bíboros és vele együtt a magyar nép visszanyeri szabad­ságát. FÉLRE A HAMIS BEÁLLÍTÁSOKKAL! Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Tegnap érkezett meg a “Kró­nika” májusi száma. Hálás köszö­net érte. Különösen nagy érdeklő­déssel és a legteljesebb együttér­zéssel olvastam a “Vissza az ősi nemzeti alkotmányhoz!” cimü cikket. Az ilyen tárgyilagos érve­léssel szemben nehéz- komoly el­lenérveket felhozni. Hacsak nem a demagógia és utszéli stilus rozs­dás fegyvereihez nem nyúl az el­lenfél. De sokszor kell nekem is vitáznom azokkal, akik minden meggondolás nélkül teszik magu­kévá a régi magyar gravaminális politika hamis.beállításait! Remé­lem, hogy a legitimizmus mindin­kább erősbödő fájának az ilyen kis szellőcskék nem tudnak ártani. Igaz magyaros ragaszkodással és hálával vagyok Heerte, Németország, 1949 jú­lius 26. Dr. Tapolcsányi Dezső. LEVELEK Tisztelt Szerkesztő Ur! Egyik magyar sorstársam révén kezembe került a Krónika egy péi­­dányszáma . Jó érzés volt olvasni sorait, melyekből tiszta magyar ér zés sugárzott. Amennyiben lehet­séges, úgy kérem számomra meg­küldeni, hogy itt a messze idegen­ben, némi reményt adjon hazámat és a jövőt illetően számomra. Magyar testvéri szeretettel Sheffeld, Anglia Szögyényi Péter*

Next

/
Thumbnails
Contents