Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1949-05-15 / 5. szám

8-IK OLDAL “KRÓNIK A” azonban ez fentmaradt sajtóban, irodalomban, beleszivárgott a töme­­igek leikébe s épp ezért, mikor a magyar királyság visszaállitásáról beszélünk szembe kell nézni ezzel a tényezővel és a várható ellenérve­léssel is. Magyar viszonylatban elsősorban a négy évszázados gyanúval kell számolni, amely azt kérdezi: “miért épp a Habsburgok’’? Miért épp egy “idegen’’ dinasztia, amelynek egyes korszakaihoz méghozzá véres szabadságharcok emléke fűződik?! A modern diktatúra és a bolsevizmus visszamenőlegesen is akarja létét igazolni és a nemzeti szabadsághősöket igyekszik kisajá­títani, elődjei közé iktatni. Kossuthból, aki 1852-ben. Amerikában vi­lágosan megmondotta, hogy “nem vagyok se szocialista, se kommu­nista,” igy igyekeztek dühös, osztályharcos forradalmárt, valóságos pro-bolsevistát csinálni. Petőfit, a népszabadság halhatatlan dalnokát igy próbálják naponta az idegen, bolsevista elnyomás költője és szel­lemi atyjaként ünnepelgetni. Mindezekkel a törekvésekkel szemben nem volt okos és helyes egyes magyar történelemiróknak és politiku­soknak az a korábbi próbálkozása, hogy Széchenyitől Deákig, And­­trássy Gyuláig felvonultatták a "dinasztikus” érzelmű magyarokat s ezeknek igyekeztek kultuszt csinálni. így kialakult egy "kuruc” és egy “labanc” szellemű történetírás, amely inkább a pillanatnyi konjunk­túrákon alapult, mint a komoly tudományosságon. Szekfü Gyula “A száműzött Rákóczi”-ról megírta botrányos könyvével, megalapozta az 1919-es keresztény-kurzus filozófiáját, majd ugyanezzel a buzgósággal elment moszkvai követnék és tovább alapozgatta a kultur-bolsevizmus papirmasé épületét. Ez a tudományosság épp annyira célját tévesz­tette. mint az 1920-as évek legitimista propagandája, amely a nemzeti érdekek ésszerűsége helyett a romantikus, szivbéli érzelmekre igyeke­zett hatni. Politikai vonalon akadt egy "középutas” megoldás, amely meg akarta tartani a királyságot, sőt a királyt is, de legitimitás nélkül és igy jutott el “egy angol herceg” királlyá választásának gondolatá­hoz, egészen addig, mig megelégedett volna egy sajtó-mágnás fiának megkoronázásával is, hogy aztán kiderüljön miszerint az egész áb­rándozás mögött nem áll ott Anglia egyetlen hivatalos tényezője sem, legfeljebb az illetékes angol körök kiábrándító közömbössége. E tények alapján világos, hogy a magyar királyság visszaállí­tása, vagy végleges lerombolása kérdésében figyelmen kívül kell hagyni úgy az intellektuális radikalizmus, mint a kuruckodó, vagy labanckodó magyarok érzelmi érveit, mert e kérdés eldöntésénél — jobban mint valaha — egyetlen szempont jöhet számításba, a nemzeti érdek. Ennek a realitása fontosabb minden szimpátiánál, ellenérzés­nél, mert sem Petőfi 1848-ban írott király-ellenes versei, sem Kossuth detronizációs határozata, sem a kuruckor Thaly Kálmán által meg­csinált kései romantikája-, de Deák Ferenc húsvéti vezércikke, vagy Pefchő Sándor legszebb történelmi tanulmánya sem döntheti el, hogy mit kíván a nemzet érdeke egy, a tatárjárásnál súlyosabb bolsevista pusztítás után. Éppen Kossuth Lajos magatartása igazolja, hogy az igazi patrióta számára mindenekfelett álló tényező a nemzeti érdek. Kossuth Lajos 1849 után egy ideig élesen szemben állt a dinasztiával. Azonban abban a pillanatban, melyben felismerte, hogy a nemzet nagyobb érdeke a dinasztiával való együttműködés, a dunai biroda­lom fennmaradását kívánja, a realitás útjára tért s többé nem a di­nasztia magyar királysága, csupán a közös-ügyes rendszer ellen til­takozott, de fenntartás nélkül hajlandó lett volna elfogadni a personális uniót. Nem érdektelen itt megemlíteni, hogy a Kossuth által megje­lölt irányi helyességét szankcionálta IV. Károly király, akinek eltökélt szándéka volt a personális unió megvalósítása. Kossuth épp úgy, mint IV, Károly király a nemzeti érdek és realitás útjára tértek s jellemző, hogy a királynak ezt a szándékát Kossuth nevére hivatkozva hiúsította meg az 1918-as lázadás, amely nem a nemzeti érdeken, hanem a szen­vedély alantas érzelmein alapul. Kossuth Lajos, aki romantikus pat­riótából igazi magyar realistává változott, 1859-ben határozott nem­mel felelt III. Napoleon felhívására, hogy menjen Erdélybe és szer­vezzen felkelést a dinasztia ellen. “Sire — mondotta —- Keleten min­den zűrzavar az orosznak használ én pedig nem akarom, hogy rab le­gyen hazám és rab Európa.” Később, mikor Bismarck orosz-porosz politikájának segítségével a moszkovita imperializmus rátette lábát a Balkánra és hatalmi befolyását kiterjesztette Bulgáriára, Kossuth Lajos ‘A bolgárországi tragédiáról” Helfy Igriáchoz Írott levelében megál­lapította . . én a keleti kérdésben hazánk, az osztrák birodalom és az uralkodó család között teljes érdeksolidaritást látok, . . . Tudom, hogy ez intésemnek figyelemre méltatása a Habsburg-Lotharingiai Háznak előnyére válnék, de én, akiről tudva van, hogy törhet, de nem hajlik meg, én azt kiáltom, legyen üdvözölve minden előnye, mely ha­zám létérdekének biztosításával lett megszerezve. Mi más ez, ha nem az igazi patrióta hangja, amely nem engedi magát befolyásolni a személyi érzelmektől. Az a magatartás ez, ame­lyet minden magyartól várni kell, mikor a királyság sorsáról kell dön­teni,. mert nem a múlt rossz, vagy szép emlékei, nem az érzelmek, hanem a nemzet érdekei a döntők. Élete késő alkonyán 1893-ban “Osztrák császár és magyar király” című tanulmányában mikor Kos­suth Lajos élesen megkritizálta a közös-ügyes rendszert, újra hitet tett a personális unió mellett és azt irta: “Engem sokan a Habsburg-ház ellenségének mondanak: pedig én, aki törhetek, de nem hajlok, én nyíltan kijelentem, hogy ha Ma­gyarország mostani uralkodója az én életemben megszűnnék, vagy megszüntetnék osztrák császár lenni s csak magyar király maradna, 1949 május--------,— — azt ugyan nem ígérhetném, hogy felejteni akár tudnám, akár akarnám a felejthetetlent, de ha nem zárnák be előttem az ajtót, haza mennék s elvállalnám és minden “reservata” nélkül teljesíteném a kötelessége­ket, melyekkel a becsületes polgár hazája uralkodójának tartozik.” íme! Kossuthban sehol sem található meg az a gyűlölködés, vagy az a hypernacionalista romanticizmus, de még kevésbbé az a sziszegő kigyógyülölet, mellyel a bolsevikiek ejtik ki a Habsburg nevet. S nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Kossuthnak nemcsak ezek az Írásai,, de a sokkal élesebbek is akadálytalanul megjelenhettek I. Ferenc József monarchiájának bármely újságjában, mert az elvi állás­pontot tisztelte, méltányolta az uralkodó, még akkor is, ha az kedve­zőtlen volt reá nézve. Hasonló toleranciát nagyon nehéz volna felté­telezni a “felszabaditott” Magyarország mostani urairól, vagy álta­lában a diktátorokról. (Folytatjuk) Hontalan iparművész munkája Érdekes kiállítást mutattak be New York városban a Rockefel­ler palotában. Ez a kiállítás ben­nünket magyarokat is érdekel, mert a kiállításon szereplő Cointex nevű német cég kézzel csomózott, úgynevezett perzsaszőnyeg techni kával készített, egészen különle­ges mintájú szőnyege — amelynek mintáját a párisi Louvre-muzeum­­ban őrzik — egy hontalan magyar iparművész remeke. Ez az ipar­művész, akinek Erdélyben állami­lag támogatott szőnyegszövő­­iparművészeti iskolája volt, az első világháború után együttesen rendezte kiállításait a hires nagy­bányai festőiskola mestereivel és már az 1930-as években művészi szőnyegeivel szakkörökben világ­hírnévre tett szert. ban és színekben is sokkal pom­­pásabb szőnyegeket lehet készíte­ni. Állandó alkalmaztatással most is tiz hontalan magyar családnak biztosit megélhetést és mindezt minden tőke nélkül, művészi tudá­sával, becsületes munkájával és szorgalmával teremtette meg négy év alatt. Mellékelten bemutatunk egy magyarszőnyeg fényképet és a fenti kiállítás tárgyát képező Louvre-szőnyeg egy részletét,; Mindkettő páratlan a maga nemé­ben. Mezei mester szakkönyvet is ir, melyből bárki rövid idő alatt meg tanulhat szőnyeget készíteni. Az eddig a kevésbbé tehetős ember Jelenlegi műtermében nemzeti­ségre való tekintet nélkül, eddig, mintegy 40 tanítványt képzett ki ingyenesen, közöttük igen sok hontalan magyart. Ezek a magya­rok a világ minden részében mun­kájukkal a magyar művészetet és tudást fogják hirdetni. A mester (Mezei Elemér, Viech­­tach 13b Bayern, Germania) 25 éves művészi pályafutása alatt műtermeiben több királyi udvar számára készített szőnyegeket és uj törekvése világszerte nagy si­kert aratott. A művész bebizonyí­totta, hogy gazdag magyar díszí­tőelemek felhasználásával a keleti szőnyegeknél sokkal szebb, rajz­számára alig elérhető művészi szőnyegeket a mester által terve­zett egyszerű és könnyen előállít­ható szövőállványon mindenki otthonában maga készítheti el. Felvilágosítást posta utján bárki­nek szívesen ad meg -a mester. Köszönettel fogad el megrende­léseket bármilyen méretű és min­tájú kézicsomózásu művészi sző­nyegre. A leszállított szőnyegek garantáltan fényálló, mosható, va­salható és molyálló elsőrendű gyapjufonalakból készülnek. A munka kifogástalan szakszerű és művészi kiviteléért a mester ed­digi 25 éves munkássága garan­ciát nyújt.

Next

/
Thumbnails
Contents