Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-05-15 / 5. szám
6-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1949 május KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. AMI NÉLKÜL NEM LEHET BÉKE. Az Egyesült Nemzetek lake successi közgyűlésén ismételt tárgyalás után a Bolíviától benyújtott határozati javaslatban állapodtak meg, amely szerint a népek parlamentje “ mély aggodalmát’’ fejezi ki a vallásszabadságnak a Mindszenty-perrel megnyilvánult sérelme ési általában a közszabadságok magyarországi eltipratása felett és támogatja azt a diplomáciai lépést, amelyet az Egyesült Államok és Anglia tettek. Acheson külügyminiszter külön sajtókonferenciát tartott Magyarország, Bulgária és Románia ügyében. Rámutatott arra, hogy az Egyesült Nemzetek pártolóan vette tudomásul Amerika és Anglia lépését, mellyel a Mindszenty-ügy és a bolgár protestáns lelkészek ügye kapcsán, a békeszerződés megszegéséért és a közszabadságok helyreállítására eljárást kezdtek ez országok kormánya ellen. “Az orosz blokk kivételével — mondotta, — az egész világ helyesli az emberi jogok számonkérését” e terrorisztikus csatlóskormányoktól. A békeszerződés értelmében a megszálló három nagyhatalom követeinek két hónapon belül meg kell egyezniük a sérelem megszüntetése kérdésében s ha az oroszok, mint várható, ettől elzárkóznak, a UN bevonásával bizottság fog dönteni. A csatlóskormányok ezt nem fogják respektálni s a UN erre számítva, a Mindszenty ügyet újból kitűzte az őszi ülésszak napirendjére. Bármi jöjjön is, bízunk Amerika felelősségtudatában, hogy sohasem kötne teljes békét a Szovjettel anélkül, hogy a letiprott európai kisországokban, igy Magyarországon is helyreállítanák az önrendelkezést, nemzeti szabadságot és közszabadságokat. Külön garancia erre Mindszenty bíboros nemzetmentő martiriumának világraszóló lelkiismereti mementója, amely örökre halhatatlanná teszi hősiességét^ Messzelátónknak annyi nagy és szomorú látnivalója van, hogy nehéz elhatározni, hogy merre is fordítsuk. Mivel azonban szivünkhöz, a szétszórtságban is, legközelebb áll árva Magyarországunk, inesszelátónkat fordítsuk a Duna- Tisza tája felé. A MEGCSUFOLT VÁLASZTÁS. Amikor soraink nyomás alatt vannak, “választást” tartanak árva Magyarországunk ázsiai vörös zsarnokai. Közös választó listán futnak azok, akiknek a bolseviki kényurak megengedik, hogy szerepelhessenek. Hatvan százaléka a mandátumnak már előre oda van adva a vörös kisebbségnek. . . A többi megkegyelmezett pártok közül bennünket csak egy érint nagyon fájdalmasan. Ez pedig Balogh István katolikus színezetű ‘pártja.” Micsoda szörnyűség még csak elgondolni is azt, hogy amig Nagy magyarország hercegprímása a vörös börtön rabja, addig egy Bzolgatársa kortesköruton van a vörös egységpárt mellett. Megrendülve ismételjük a klaszszikus igazságot: “Corruptio optimi pessima”. A legjobbnak a megromlása a legrosszabb! A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI TÉVESZME KITELJESEDÉSE. A mult hónapban volt századik évfordulója annak, hogy kierőszakolták a magyar királyi ház trónfosztását. Ezt a példát követte a második cs harmadik köztársaság is árva Magyarországunkon. Mindhárom alkalommal végtelen szerencsétlenség szakadt eme ballépés és bűn folytán a szentrsÉváni Nagymagyarországra. Mindhárom alkalommal keserves pusztulás lett a szörnyű következmény. Ezt az óriási igazságot érezte át Dr. Baltazár Dezső, a nagy debreceni püspök, amikor 1918-ban a ♦Kigytemplomban megáldotta a magyar királyt és hitvesét. * * * És most mi történt? A Magyar Távirati Iroda jelenti: “Szakasits Árpád köztársasági elnök a református egyház küldöttségét kihallgatáson fogadta. A küldöttséget Révész Imre és Bereczky Albert püspök, valamint Szentpéteri Kun Béla főgondnok vezette. Révész Imre tiszántúli püspök üdvözölte Szakasitsot, majd a következőket mondotta: A magyar reformátusok mély háláját kívánjuk tolmácsolni a magyar államfő előtt azért a nagylelkű elhatárolásért, hogy a köztársasági törvényhozás és kormánya kezdettől fogva jelentősen támogatta a háborúban megsérült templomok és egyházi épületek helyreállítását. Meghatva köszönjük meg, hogy debreceni nagytemplomunk helyreállítása egy esztendővel ezelőtt befejeződött és szabadsággal hirdetjük az evangéliumot. A püspök azután emlékeztetett arra, hogy a debreceni nagytemplomban mondta ki a magyar országgyűlés 1849-ben a Habsburgok trónfosztását. E nagyjelentőségű eseménynek április 14-én lesz századik évfordulója. A centennáris ünnepély színhelyéül —■ mondotta Révész püspök — a református egyház a kormány rendelkezésére bocsájtja a nagytemplomot, hogy ezzel is kövesse a száz év előtti debreceni ősök nemes példáját. Szakasits elnök biztosította a küldöttséget a magyar köztársaság további támogatásáról, majd hosszabb ideig elbeszélgetett a küldöttség tagjaival.” Révészről még sokkal jobban elmondhatjuk a klasszikus igazságot, amit elmondtunk Balogh Istvánról: ‘‘Corruptio optimi pessima.” “A legjobbnak a megromlása a legrosszabb.” A VÖRÖS GRÓF .JIIDÁS -PÉNZE. Nagymagyarország sirásását már az első világháború előtt meg kezdték a függetlenségi és 48-as képviselők akkor, amikor másfél évtizedes obstrukcióval megakadályozták az országépitő munka végzését. Az iszonyatos vihar felhői már ott gyülekeztek a magyar égen, de ezek a képviselők hajszolták az obstrukciót és megakadályozták az Isten által adott kegyelmi idő felhasználását. A legtöbbnek a nevét is befödte már a feledés pora. Egy azonban újra és újra megjelenik. Ez pedig a vörös grófnak: Károlyi Mihálynak a neve. A vörösök uralomra juttatásában a második szerencsétlen köztársaság idején: 1918-ban éppen úgy, mint most a harmadikban ő tette a legnagyobb szolgálatot. Nagymagyarország elárulásában és népeinek nyomorba döntésében párját ritkítja. És most megkapta a Judás-bért. A magyar nép keservesen szerzett vagyonából kétmillió svájci frankot fizettettek ki számára a vörös tolvajok. . . Most már mehet nyugalomba a Judáspénzzel a vörös gróf. . . De ha van lelke, akkor nem lehet nyugalma. Nagymagyarország népeinek iszonyatos nyomorúsága nem hagyhatja nyugodni! A NYOMOR VÁMSZEDöl. Amikor kitűnő svájci valutában a vörös gróf megkapja a Judáspénzt, akkor a szeretetcsomagok után árva és nyomorgó magyaroktól vámot szednek a “vörös demokrácia” vezetői. A könyörgő levelek áradata pedig még mindég tart. Nemcsak a lelkészi hivatalok, hanem az újságok is mind arról tesznek vallomást, hogy alig győzik leközölni a könyörgők nevét, — mert még azok is, akik dogoznak, nem tudnak ruházkodni az éhbérből. Ja kérem: Szociális termelésből fakad a jólét! A LEGJOBB MAGYAR GAZDÁK PUSZTULÁSA. John MacCormak, a New York Times kitűnő európai munkatársa azt jelenti, hogy a legjobb magyar gazdák kipusztitása még gyorsabb tempóban folyik, mint az egykori oroszoké. Pedig tudjuk, hogy ezek a kulákoknak, “hízott örök”-nek csúfolt orosz gazdák, milliószámra haltak éhen a vörös hóhérok akaratából. “Igen nehéz egy módosabb gazdának kimaradni a börtönből Írja — és csaknem lehetetlen megkeresnie a megélhetést azok miatt a nehéz adók miatt, amivel sújtják őket napjainkban.” Még a helyneveket is felsorolja ez a kitűnő újságíró, ahol néhány nap alatt ilyen súlyos büntetések történtek. Hajdusámsonban Fábián Zsigmond, Vámospércsen Bányai Sándor, Hadházi Balázs Hajduhadházán és igy tovább. . . Az asszonyok sem hiányoznak a börtönből: Lukács Borcsa Pécsett azért került oda, mert eladta tiz malacát. .. . De hát még az elrabolt magyar területeken! Ungmegyéből írja egy 86 éves öregasszony: “Kedves lányom, hogyha haza jönnél, nem ismernél a mi szép falunkra. Atyánkfiáit és ismerőseinket csaknem mind kikergették innen. Helyükre mindenféle népeket hoztak. Még az én kicsi házamba is akartak hozni, de az illető szlováknak nem kellett. Kicsinyelték. . . Nagy csuda, hogy még élek, mert hiszen néhány tyúkom után is 260 tojást kell beadnom évenként.’’ Borzalmas sorsa lett István király ezeréves magyar népének! GYÁSZRUHÁBAN, FEKETE LOBOGÓ ALATT____ Ha messzelátónkat a new yorki május 1-i Hűség Felvonulás felé fordítjuk, megered szemünkből a könny! A felvonuló tízezrek között ott volt a magyarok hatalmas csoportja is. Ötven gyászruhába öltözött magyar asszony, • nagy fekete lobogóval vezette a magyarok menetét. Ez a néma gyász, a maga méltóságteljességével, mindennél job* ban magával ragadta a felvonulást szemlélő milliókat, . . Iszonyatos börtönben, őrtornyokkal, drótsövénnyel, vérebekkel körülvett fogolytáborban sínylődik egy jobbsorsra érdemes nemzet. DE LESZ FELTÁMADÁS! Kaliforniában is van ám látnivalónk. A tavasz a maga teljes gazdagságában kibontakozott. Városunk is tele van narancsfavirággal és annak édes illatával. Amikor ezeket a sorokat irom, ajtón, ablakon árad dolgozómba a kaliforniai tavasz minden szépsége és virágillata. .. . Nemrégiben beszélgettem egy vezető amerikai szlovénnel. Nőegyletünk ugyanis az ■ országos szlovén egyletnek helyi szép otthonát és annak nagytermét szokta kibérelni nagyobb magyar eseményekre. . . . Az amerikai szlovének éppen úgy siratják szegény, megnyomorított szülőföldjüket, mint mi amerikai magyarok. . . Azt mondja nekem ez a jó lélek: “Tiszteletes uram, hogyha a magyarok nem vigyáznak, akkor a horvátok is egyenesen Bécshez fognak csatlakozni a felszabaduláskor, mint mi szlovének, — nem pedig Budapesthez!” Horvátországot, nagyszerű tengerpartjával, a szentistváni gondolat tartotta meg a dunai monarchiában. Hiszen egészen a boldogtalan emlékű második magyar köztársaságig, ott ültek a dunaparti parlamentben a horvát nép képviselői is. A legnemesebb horvát lelkek mindég érezték, hogy jövendőjük csakis úgy van, hogyha a szentistváni korona jogara alatt maradnak és élnek. . . Az a sötét balkáni ország,
