Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-05-15 / 5. szám
1949 május "KRÓNIK A' 5-IK OLDAL HŐSÖK NAPJÁN... A régi magyar katonaélet egyik legszebb ünnepe volt minden év május utolsó vasárnapján a Hősök napja. . . Reggel katonazenekar vonult végig a városon, délben honvéd és csendőr diszszázadok vonultak ki a Hősök terére “sorban és rendben”, tisztelegni a Hazáért megdicsőültek emlékének. .... Most nem tudjuk, hogy a “népi demokrácia” ünnepnek tekinti e május utolsó vasárnapját, vagy nem. De ez mielőttünk teljesen mellékes, mert a hősök fogalma megváltozott. Ők az árulót, a zendülőt, az ellenség elől gyáván megfutamodót tartják hősnek, mig a katonaesküjéhez az összeomlásig hü és tisztjeire hallgató honvédet árulónak, fasisztának és nyilasnak minősitik. Ez a felfogásuk különösen kiütközik a hősi halottakra vonatkozó rendeletükben a m. kir. Csendőrség iránt. Szerintük csendőr semmiféle körülmények között sem lehet hősi halott, még akkor sem, ha az ellenség előtt harc közben adta életét a Hazáért. E gyalázat ellen pedig szót kell emelni. A Hősök napján lelkünk hazaszáll Magyarországra s körülveszi a jeltelen csendőrsirokat, melyek a Kárpátoktól a nyugati határig mindenütt fellelhetők s néma bizonyítékot szolgáltatnak ezen aljas és minden igaz eszmét megcsufoló rendelkezés ellen. . . . 1944 őszétől kezdve, amikor a keleti áradat megközelitette a Kárpátok hegyeit, sokezer csendőr rohamsisakkal cserélte fel a tollas kalapot s beállt a Honvédség sorai közé, hogy ő is testével védje a Haza szent földjét. . . A szovjet túlerő ellen sorba bevetésre kerültek a Csendörség csapatalakulatai: a csendőr zászlóaljak, századok s később az osztályok, szárnyak és őrsök kivont legénysége is tisztjeik vezetésével. A csendőr őrsparancsnokképző iskola csupa törzsőrmesterből, őrmesterből álló századai rohamoztak s hulltak el egy szálig Nagyváradnál. . . A vereckei szorosban az ungvári tanzászlóalj századai tartották fel napokig a szovjet rohamokat s a súlyos, véres ütközetekből alig 20 százalék tért vissza. . . Budapest védelmében 6000 csendőr vett részt, élen a galántai zászlóaljjal s a kiégett királyi palota romjai alatti tömegsírokban 3000 csendőr alussza örök álmát. . . S végig az országon, a Balatonnál, a Garam partján, Marcalinál s még ki tudja hány és hány helyen hullott a drága csendőrvér. . . . Mindezek az események bizonyítják, hogy a m. kir. Csendőrség megtette kötelességét a Hazával szemben, pedig a Csendőrség nem volt harcoló alakulat, hanem a közbiztonság és rend fenntartására szervezett katonai őrtestület. S ha ehez még hozzávesszük azt, hogy a csendőrök Manlicher puskával s néhány zsákmányolt golyószóróval, de elszánt magyar szívvel mentek a reménytelen küzdelembe, akkor teljesítményüket átlagon felüli hősi küzdelemnek nevezhetjük. Egy csendőrségi statisztika szerint 1945 elején a testületnek 60 százalékos tiszti és 40 százalékos legénységi vesztesége volt. Ez a két arányszám mindennél többet bizonyít: mit tett Hazája s Nyugat védelmében a m. kir. Csendőrség. A mai bolsevista magyar rendszer intézkedései: a Csendőrség feloszlatása, tagjainak üldözése, parancsteljesitő közegeinek utólag hozott törvények utján “népbirósági” elitéltetése s kivégeztetése a hősi halottainak ilyen rendeletekkel való meggyalázása a legnagyobb kitüntetés számára. Mégpedig azért, mert a testület pusztulásáig rendithetetlen kitartással teljesitette azt a feladatot, melyet a magyar nép és annak kormánya rábízott. ... A bolsevizmus tudta, miért kell a Csendőrséget eltörölni a föld színéről: nehogy az államhatalom régi képviselői ismét visszakaphassák kezükbe a fegyvert s nehogy lecsapjon rájuk a törvények alapján a kakastoll. Mi, az élők, az emigráció testi és lelki nyomorúságában se törtünk meg annyira, hogy Hőseinkről s Vértanúinkról megfeledkezzünk. Május utolsó vasárnapján kegyelettel fordulunk kelet felé s lélekben ott leszünk sírjaik mellett Velük,. ♦ * , E sorok írója könnyes szemmel gondol a vereckei szorosban nyugvó 2 tiszt s 80 csendőr bajtársára, ahonnan ő a Mindenható akaratából élve került vissza. Nincs is neki már más óhaja az élettől: csak híven a régi honvéd s csendőreskühöz ismét fegyvert fogni Hazánkért. S résztvenni a felszabadításban, népünk, szüléink, testvéreink és szülőföldünk felszabadításában. . . . Hőseink dicső tettei és halhatatlan emlékük ezt követelik az élőktől s az élők tudják kötelességüket. Hisszük, hogy nemsokára felhangzik a sorakozó s honvéd bajtársainkkal együtt elindulunk. S ha ezt egyszer az Úristen megadja nekünk: Nagyvárad, Verecke, Budapest és a Dunántúl véráztatta földjéből egy újabb magyar ezredév történelme indul, az emelkedés és fejlődés igazi történelme. . . . Hőseink, Vértanúink, legyen áldott emléketek. Nyugaton, 1949 tavaszán. Egy élő kakastollas. Hűség, hazaiiság és kölcsönös bizalom' Irta: RUBY LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kapható. SEGÉLYT KÉR Bartók Heléna, Bartók Béla az elhunyt nagy zeneszerző betegen, a legnagyobb nyomorban élő rokona (St. Veiter Str. 19. Klagenfurt, Austria) és keresi Amerikába vándorolt nagybátyját, Bartók Lajost. A magyarországi “Vasárnapi Újság” 1900 évi száma került a kezembe. Immár 50 éve, hogy szer késztette a Franklin Társulat, mint a magyar középosztály legnépszerűbb lapját. Akkor még mint három éves gyermek nem tudtam a világfolyásáról semmit. És most mikor olvasom, hogy I. Ferenc József 70 éves születésnapját, bensőséges, a hódolat minden megnyilvánulásával ünnepelte az egész ország, — úgy érzem, mintha én ezt mind végigéltem volna. Érzem a másik énemmel, melyet külső behatásoktól mentesen a lelkem irányit,' mintha ott lettem volna a felnőttek üdvözlő soraiban. A betűkből kapott átérzéseket positiv átéléssel élem újból végig. Talán attól a testbelélekbe sugárzódott atmoszférától, melyet mi apró gyermekek a béke napsugaras világától kaptunk először az anyatejben, azután az anyanyelvűnkben, a közös magyar szokásainkon keresztül, az iskolától végig, amikor Ferencz József utolsó évének, (1916 augusztus 19) születése napján mint főiskolai tanulók, lányok, fiuk a honszeretet vágtató Pegazusán ülve, szinte harcsamódrá haraptuk a levegőt, mikor telitorokkal énekeltük: — Tardsd meg Isten a Királyt! Mikor a királyért mondott ünnepi szentmisén a nyárvégi tarkavirágok mézédes illata összevegyült a tömjénillat kékfátyolával s lelkiszemeink előtt volt egy kép: Ischl, szökőkút dalol a palota parkjában és egy öreg ur, a háborús gondoktól megtört király, botra támaszkodva sétál a sárguló vadgesztenyefák alatt. . . Nincs betű, nincs nyelv, mely eltudná mondani, hogy édesenfájó érzéssel teljességének szépségével belekiáltanám ebbe a fáradt világba, hogy: De szép volt! Hadd álljon itt az a köszönő levél, amit 1900 évben I. Ferencz József küldött Széli Kálmán magyar miniszterelnöknek. Eza a legfelsőbb kéziratot, vallásfelekezeti külömbség nélkül a főpapságtól kért rendeletre, az összes magyarországi templomokban felolvasták a szószékekről elhangzott szent beszédek után. Kedves Széli! Hetvenedik születésnapom alkalmával, a magyar korona országainak összes lakosságától, oly számos szerencse és üdvkivánat érkezett hozzám és a hűség is oly sok féle alakban nyilvánult, hogy a Személyem iránt való általános ragaszkodás lélekemelőén nyert kifejezést. Mélyen meghatottan utasítom Ont, hogy a legbensőbb köszönetemet, mely még a legtávolabbi kuny hóig is eljusson, ország szerte hirdesse. Tudják meg Magyarország népei, hogy életemet javuknak szenteltem, hogy boldognak érzem Magamat jólétüket előmozdítani és hogy a hűség, hazafiság ERZSÉBET és kölcsönös bizalomban látom az erős támaszokat, amelyeken a haza jövője nyugszik, A mindenható Isten áldja meg és oltalmazza azon kapcsot, mely engemet népeimmel összeköt. Kelt lsekben 1900 évi augusztus hónap 19-én. Ferencz József s. k. A nagy üzenet: ", . . kölcsönös bizalomban látom azon erős támaszokat, amelyeken a haza jövője nyugszik!” Ezeknek a mély szántásu nagy szavaknak időtlenidőkig szóló aktualitása maradandó a nemzetek szivében mint a Biblia betűi. Széles-e világon, minden haza fogalmában Evangéliumi ige ez, melyet követni tartoznak a népek kicsinyei és nagyjai. Azok, akiket az Isten terveinek véghezvitelére megáldott olyan kimagasló .képességekkel, kik hivatva volnának gyógyítani és a magyarság földük portáján rendet teremteni. Hibák történtek és fognak is történni, mert gyarló emberek vagyunk. Félreértések voltak, vannak és lesznek is mindig, mert sokszor az egyenes gondolatot korlátozza valami utbaesett göröngy, amit nem okvetlenül a csizma orra rúghat félre az útiunkból, hanem a termőföldre téve, jó magot is csíráztathat. . . Egymás kezét megtalálni s forró kézszoritás után összefogni, mert minden szem, minden fül most azokat figyeli, akiket kijelöltünk segíteni. Akiktől sokat várunk, mert az adottságaikban rejlő megvalósulásokat követelő dolgok már megértek mint a szőlőszem és szüretre várnak. Amig azon vitatkoznak, hogy ki legyen a puttonyos, ki a fürtvágó, ki a szőlősajtoló, ki legyen a hordó kénező és ki legyen a must töltögető, addigra a szőlő megrohad és elmarad a szüret. . . KOMMENTAR NÉLKÜL Akik erősebbnek tartják magukat a feltámadt Krisztusnál. . . A budapesti Kis Újság 1949 húsvéti “A Tavasz az erősebb” cimü vezércikkéből^ “A húsvéti napok hangulatát a feltámadás minisztériuma lengi körül, a megújulásé és felemelkedésé, amely örök vigasztalásul adatott az embernek. Újul a természet, hatalmas erők mozdulnak meg a zsenge levélben, a halovány virágsziromban, a csattogó madárdalban, örök törvények ereje és figyelmeztetése: A Tavasz az erősebb! Az élet, a fejlődés, a béke erősebb! Mi vagyunk az erősebbek, kik egy uj világ építésén munkálkodunk. ’ LEVELEKBŐL Jólehet hazámtól távol vagyok, nem érzem magam a nagy magyar közösségből kiszakadva. A Krónikán keresztül, bárhol is élek, velük vagyok, velük érzek. Kraft Pál- Yorks, England.
