Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1949-05-15 / 5. szám

4-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1949 május köszönheti, hanem a törvénynek, amely épp úgy áll ő felet­te, mint mi felettünk. Előtte nincsen párt, csak egyedül nem­zet, előtte minden becsületes magyar állampolgár tekintet nélkül anyanyelvére vagy felekezetére egyaránt nagyon becses, értékes, mert az mind magyar ember. Előtte nincsen kedvezés, csak a törvény, az igazság. Az alkotmány és a tör­vényes II. Ottó királysága jelenti a megbékülést, a megnyug­vást, a törvényes rendet, az alkotmányos szabadságot, a nemzeti öntudatot, pártatlan szolgálatát a magyar nemzet ügyének. Biztosítéka annak, hogy II. Ottó királysága annyi erkölcsi jót fog hozni a nemzetnek, az ősi magyar alkotmány, amelynek tiszteletében II. Ottó királyt boldogult emlékű IV. Károly király végakarata szerint állandóan magyar ember­nek nevelték. A TÖRVÉNYES KIRÁLY HAZATÉRÉSÉÉRT! II. Ottó törvényes magyar királyságát az 1687 V, az 1723 I. II., s az 1791. évi X. T. C.-ek, valamint az a törvény erejű alkotmányos ősi szokás mondja ki, hogy elhalt koro­nás királynak fia természetszerűleg követi atyját a magyar trónon, amint ősi szokás szerint az atya örökébe gyermeke és nem idegen lép, akármilyen közeli atyafia is legyen. A nemzet ezekben a törvényekben kötelezte magát, hogy a magyar trónon az elhalt királyt a trónörökösödési rend szerint leszármazó fogja követni. A trónra következő örökös király pedig ugyanezen törvények szerint köteles az alkot­mányt tényleg fenntartani, felavatási hitlevelet kiadni, magát törvényszerüleg megkoronáztatni és ez alkalommal az alkotmányra a nép előtt megesküdni. Mi tehát most a teendő? A nemzetnek szervezkedni kell, hogy a törvényes király a nemzet létérdekeinek koc­káztatása nélkül a magyar hazába visszatérhessen és hogy minden ezzel ellentétes irányú próbálkozás lehetetlenné té­tessék. (Ausztria) K. S. SZEMLE JOURNEYS END------Az ál­lamkapitalista diktatúra felé négy évig tartott utazás vége, — mond­hatnék mélabuval az 1949 május 15-én Magyarországon tartott úgynevezett országos képviselő­­választásokról, elmerengve az erő­szaknak és ármányos gazságok­nak hosszú láncolatán, amig az események a bolsevikiekkel való koaliciózástól és bolsevik belügy­miniszter elfogadásától eljutottak ehhez a betetőzéshez, az egypárt — lista — választásokhoz, amikor nem lehet szavazni, csak a kom­munisták jelöltjére és nincs, nem lehet ellenzék, miként az a náci Hitlernél és a fascista Mussoli­ninál volt szokásos és az orosz bolsokráciában ma is fennáll. Amig egy “demokrácia" eljut odáig. . . Mi ugyan kezdettől nem tekintettük demokráciának, mert tudtuk, hogy amint kommunisták vannak benne, pláne a vörös had­sereg szuronyainak fedezete alatt, jó nem jöhet ki belőle, csak bolse­­vizmus, dacára, hogy Sztálin Yal­­tában ünnepélyesen váltót adott arra, hogy a népakarat szabadon érvényesülhet. Minden ami tör­tént e szörnyű négy esztendő alatt, semmi más nem volt, mint Yalta kijátszása, megszegése. Tudtuk, a bolsevizmus bolsevizmust akar, nem pedig demokráciát s amikor most az egylista-választás hiány és maradék nélkülivé teszi Sztálin yaltai csalását, nem tet­­szelgünk az igazságunkban, ha­nem fájdalommal gondolunk a nemzet önérzetének, méltóságának gálád megcsúfolására, arra, hogy az 1945-ös választásokon meg­nyilvánult polgári többségi nép­akarat letörését milyen cinikus, kegyetlen következetességgel haj­tották végre a bolsevisták, hány jó magyar pusztult bele az üldö­zésbe s hányán szenvednek ma is a politikai rendőrség kínzásai alatt vagy ülnek hosszú börtönitélettel keserves rabságban, börtönben. Ha most visszatekintünk Kovács Béla tragédiájára, a tömérdek letartóztatásra, politikusok honta­lanságba hajszolására, pártok fel­oszlatására, az úgynevezett össze­­esküvési pörökre, köztük elsősor­ban a Hercegprímás ellen kitalált összeesküvési vádra és megrende­zett inkvizícióra, tisztán és élesen kell álljon mindenki szeme előtt, hogy mindennek a szörnyűségnek, négy esztendőn áti tudatos, kí­méletlen szadizmusnak, terrordu­­lásnak egyetlen végcélja volt: az a diktatúra, amelyet Rákosi és társai immár nyíltan kérkedve be­váltanák s amely a most lefolyt, leplezetlenül totalitárius rendszerű álválasztásokban találta meg leg­jellegzetesebb politikai megkoro­názását. El akartak jutni idáig és mindenkit eltettek az útból, aki gátjuk lett volna, még a Herceg­prímást is. Lehetett volna-e ily totalitárius választásokat tartani, amig Mindszenty biboros szaba­don van és hallathatja szavát? * * * RÉSZLETEKBEN TAGLÓZ­­TA LE a demokráciát a Ma­gyarországra rászabadított kom­munista ügynökök hada, nem úgy mint most harminc éve Kun Béta, aki nyolc nap alatt adta ki az or­szág bolsevizálására vonatkozó összes rendeleteket. Külömbség csak ebben a tempóban van az el­ső és a második magyarországi kommun között, amely utóbbi azért rendezte most az álválasz­tásokat, hogy a “földosztás” nagy és szívtelen népcsalása után a né­pi jóváhagyás látszatával erő­szakolja fel a földközösséget, földállamositást, amivel Rákosi kommunje részben még hátralék­ban van a minden földet azohnal államosító Kun Bélával szemben. Kegyetlenkedés dolgában pedig semmi differencia a két kommun között, Rákosié épp úgy népkinzó, épp úgy véreskezü, mint a Kun Béláé volt, csak a szuflája tart to­vább, mert mögötte a vörös had­sereg. De a vörös hadsereg nem pó­tolja a magyar népakaratot és a magyar nép tovább lesz magyar földön, mint a vörös hadsereg . . . A négyéves fából vaskarika szem­fényvesztés filmje elérkezett a végkifejléshez, a népi demokrá­cia nevű diktatúra beteljesedésé­hez, az egylista-választáshoz, de akármennyire tragikus is a nem-' zetre ez a “vég,’’ nem ez az utolsó felvonás. Az erőszak vasfüggönye nem gördült le végleg. Lesz még szabad választás, szabad népaka­rat, feltámadás Magyarországon! Addig senki az égadta világon nem hiszi el, hogy a Rákosi Má­tyás bolsevik quislingi kisebbségi bandája képviseli a magyar nem­zet akaratát. Harcoljunk vállvetve annak elő­segítésében, hogy mielőbb elkö­­vetkezhessék az időpont, amikor a nemzet szabadon fejezheti ki vá­lasztási akaratát. A mostani totalitárius választá­sok csak súlyosbították Moszkva és ügynökeinek bünlistáját a yal­tai fogadalom valóra váltására történelmileg elkötelezett Amerika előtt. . . Bízni kell abban, hogy a négy éves erőszakláncolat fejeze­tének vége közelebb hozza a fel­szabadítás kezdetét, az Atlantic Charter és Yalta megszegésének számonkérését. ERDÉLY A NAGY VIHARBAN IS ERDÉLY MARADT' Kedves Jó..................Ur! Erdélyi Testvérünk Szántó La­jos és kedves felesége április 18-án Genovából jövet Rómába érkez­tek, hol a nápolyi vonat indulásáig néhány órát együtt töltöttünk. Röviddel találkozásunk után ur nevében átadott 10 dollárt egy szentmisére, hogy azt .......................... ur szándékára egy D. P. pap végezte el. Másnap találkoztam Dr. Vajda Ferivel, a menekültek római lelkészével, át­adtam neki a 10 dollárt, közölve vele.............................ur hozzáfűzött szándékát. Hálás köszönetét tol­mácsolom a szép segítségért s ezt téve ugyanakkor Szántó testvé­rünk óhajának is igyekszem ele­get tenni, értesítve ................-....... urat a megbízatás teljesítéséről. Szántó Testvérünkkel délután 5 óráig maradtunk együtt a Hotel Continentálban. Sokat meséltem neki közös hazánkról, szép Er­délyről s az ottani szegény ma­gyarok, székelyek küzdelmeiről. ........................................hősies maga­tartása,, valamint a Székelység felekezeti különbség nélkül példás összefogása a katolikus papság és ................... megvédésének érdeké­ben nagyon tetszett neki. Erdély, hála Istennek a nagy viharban is Erdély maradt. . . ! Majd a ma­gyar menekültek szomorú sorsára tértünk. Az idő rövidsége miatt csak általában igyekeztem a hely­zetet ismertetni. A részletekre majd akkor kerül sor mikor vissza jönnék Rómába s több ideig együtt leszünk. E rövid találkozá­sunk után is merem állítani, hogy nagyon ritkán akadunk olyan ma­gyar emberre, ki aj menekültek és üldözöttek sorsát annyira megér­tené mint Szántó erdélyi testvé­rünk. Örömmel mondhatom, hogy benne igazi keresztény szeretettel telt erdélyi magyar szivet talál­tam. Már a találkozásunk pillana­tában is úgy köszöntöttük egymást mintha örökké ismertük volna egy mást. Különösen meglepett enge­­met kiegyensúlyozott, józan egy­szerűsége. A kapitalista gőgnek még az árnyékát sem lehet rajta felfedezni. Volt alkalmam kedves feleségét is megfigyelni, mikor egy szegény olasz nénitől képes­lapot vásárolt, a képeslapok már elnyüttek voltak s figyelmeztettem rá, mire a legtermészetesebben azt felelte, szegény jó néninek jól fog jönni, ha mind megveszem lapjait, a pénzből persze még visszajárt volna, de nem vette el. Bent az állomáson észrevétlenül a jegycsi­­pők ölébe dobott egy jó maroknyi gyufát. Egészen meglepődve néz­tek rá, majd vissza fordulva ked­vesen intett nekik good-bye. Lát­tam, hogy a szegényeket nagyon szeretik mindketten. Öt órakor in­dult a rapid Nápolyba. Másnap, kedden este mentek tovább Egyip tómba. Tervszerint május 2-án ér­keznek vissza Nápolyba, hol két napot szándékoznak tölteni. Utá­na jönnek újra Rómába. Azt mon­dom, hogy nem fognak csalatkoz­ni itten. Elvezetem úgy őket, hogy sohse fogják elfeledni. Néhány érdekes meglepetést készítek szá­mukra, mellyel otthon is fognak dicsekedni majd, habár ez igazán nem természetük. De éppen azért fogom tenni. Mindezt csak bizal­masan közlöm ........................ úrral. Julius 6-án lesz Márton Áron erdélyi püspök urnák 25 éves papi jubileuma. Ha az amerikai erdélyi magyarok szándékoznak valamit küldeni számára, ha úgy gondol­ják, szivesen közvetitek. Pénzt nem ajánlatos, mert odahaza nem tudják beváltani. Senkinek sincs annyi pénze, hogy dollárt vehes­sen. Múlt levelemben említett segély re nincs kilátás? Bármilyen szent­­miséintenció jó volna, mert ren­geteg dolgot kell vásárolnom Er­dély számára s itten nem kapok intenciót az olaszoktól csak na­gyon ritkán s akkor is igen keve­set, mert nekik is szűkén van! A jó Isten kegyelme legyen min­dig .......................... úrral. Erdélyi testvére Fábián Károly.

Next

/
Thumbnails
Contents