Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-05-15 / 5. szám
4-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1949 május köszönheti, hanem a törvénynek, amely épp úgy áll ő felette, mint mi felettünk. Előtte nincsen párt, csak egyedül nemzet, előtte minden becsületes magyar állampolgár tekintet nélkül anyanyelvére vagy felekezetére egyaránt nagyon becses, értékes, mert az mind magyar ember. Előtte nincsen kedvezés, csak a törvény, az igazság. Az alkotmány és a törvényes II. Ottó királysága jelenti a megbékülést, a megnyugvást, a törvényes rendet, az alkotmányos szabadságot, a nemzeti öntudatot, pártatlan szolgálatát a magyar nemzet ügyének. Biztosítéka annak, hogy II. Ottó királysága annyi erkölcsi jót fog hozni a nemzetnek, az ősi magyar alkotmány, amelynek tiszteletében II. Ottó királyt boldogult emlékű IV. Károly király végakarata szerint állandóan magyar embernek nevelték. A TÖRVÉNYES KIRÁLY HAZATÉRÉSÉÉRT! II. Ottó törvényes magyar királyságát az 1687 V, az 1723 I. II., s az 1791. évi X. T. C.-ek, valamint az a törvény erejű alkotmányos ősi szokás mondja ki, hogy elhalt koronás királynak fia természetszerűleg követi atyját a magyar trónon, amint ősi szokás szerint az atya örökébe gyermeke és nem idegen lép, akármilyen közeli atyafia is legyen. A nemzet ezekben a törvényekben kötelezte magát, hogy a magyar trónon az elhalt királyt a trónörökösödési rend szerint leszármazó fogja követni. A trónra következő örökös király pedig ugyanezen törvények szerint köteles az alkotmányt tényleg fenntartani, felavatási hitlevelet kiadni, magát törvényszerüleg megkoronáztatni és ez alkalommal az alkotmányra a nép előtt megesküdni. Mi tehát most a teendő? A nemzetnek szervezkedni kell, hogy a törvényes király a nemzet létérdekeinek kockáztatása nélkül a magyar hazába visszatérhessen és hogy minden ezzel ellentétes irányú próbálkozás lehetetlenné tétessék. (Ausztria) K. S. SZEMLE JOURNEYS END------Az államkapitalista diktatúra felé négy évig tartott utazás vége, — mondhatnék mélabuval az 1949 május 15-én Magyarországon tartott úgynevezett országos képviselőválasztásokról, elmerengve az erőszaknak és ármányos gazságoknak hosszú láncolatán, amig az események a bolsevikiekkel való koaliciózástól és bolsevik belügyminiszter elfogadásától eljutottak ehhez a betetőzéshez, az egypárt — lista — választásokhoz, amikor nem lehet szavazni, csak a kommunisták jelöltjére és nincs, nem lehet ellenzék, miként az a náci Hitlernél és a fascista Mussolininál volt szokásos és az orosz bolsokráciában ma is fennáll. Amig egy “demokrácia" eljut odáig. . . Mi ugyan kezdettől nem tekintettük demokráciának, mert tudtuk, hogy amint kommunisták vannak benne, pláne a vörös hadsereg szuronyainak fedezete alatt, jó nem jöhet ki belőle, csak bolsevizmus, dacára, hogy Sztálin Yaltában ünnepélyesen váltót adott arra, hogy a népakarat szabadon érvényesülhet. Minden ami történt e szörnyű négy esztendő alatt, semmi más nem volt, mint Yalta kijátszása, megszegése. Tudtuk, a bolsevizmus bolsevizmust akar, nem pedig demokráciát s amikor most az egylista-választás hiány és maradék nélkülivé teszi Sztálin yaltai csalását, nem tetszelgünk az igazságunkban, hanem fájdalommal gondolunk a nemzet önérzetének, méltóságának gálád megcsúfolására, arra, hogy az 1945-ös választásokon megnyilvánult polgári többségi népakarat letörését milyen cinikus, kegyetlen következetességgel hajtották végre a bolsevisták, hány jó magyar pusztult bele az üldözésbe s hányán szenvednek ma is a politikai rendőrség kínzásai alatt vagy ülnek hosszú börtönitélettel keserves rabságban, börtönben. Ha most visszatekintünk Kovács Béla tragédiájára, a tömérdek letartóztatásra, politikusok hontalanságba hajszolására, pártok feloszlatására, az úgynevezett összeesküvési pörökre, köztük elsősorban a Hercegprímás ellen kitalált összeesküvési vádra és megrendezett inkvizícióra, tisztán és élesen kell álljon mindenki szeme előtt, hogy mindennek a szörnyűségnek, négy esztendőn áti tudatos, kíméletlen szadizmusnak, terrordulásnak egyetlen végcélja volt: az a diktatúra, amelyet Rákosi és társai immár nyíltan kérkedve beváltanák s amely a most lefolyt, leplezetlenül totalitárius rendszerű álválasztásokban találta meg legjellegzetesebb politikai megkoronázását. El akartak jutni idáig és mindenkit eltettek az útból, aki gátjuk lett volna, még a Hercegprímást is. Lehetett volna-e ily totalitárius választásokat tartani, amig Mindszenty biboros szabadon van és hallathatja szavát? * * * RÉSZLETEKBEN TAGLÓZTA LE a demokráciát a Magyarországra rászabadított kommunista ügynökök hada, nem úgy mint most harminc éve Kun Béta, aki nyolc nap alatt adta ki az ország bolsevizálására vonatkozó összes rendeleteket. Külömbség csak ebben a tempóban van az első és a második magyarországi kommun között, amely utóbbi azért rendezte most az álválasztásokat, hogy a “földosztás” nagy és szívtelen népcsalása után a népi jóváhagyás látszatával erőszakolja fel a földközösséget, földállamositást, amivel Rákosi kommunje részben még hátralékban van a minden földet azohnal államosító Kun Bélával szemben. Kegyetlenkedés dolgában pedig semmi differencia a két kommun között, Rákosié épp úgy népkinzó, épp úgy véreskezü, mint a Kun Béláé volt, csak a szuflája tart tovább, mert mögötte a vörös hadsereg. De a vörös hadsereg nem pótolja a magyar népakaratot és a magyar nép tovább lesz magyar földön, mint a vörös hadsereg . . . A négyéves fából vaskarika szemfényvesztés filmje elérkezett a végkifejléshez, a népi demokrácia nevű diktatúra beteljesedéséhez, az egylista-választáshoz, de akármennyire tragikus is a nem-' zetre ez a “vég,’’ nem ez az utolsó felvonás. Az erőszak vasfüggönye nem gördült le végleg. Lesz még szabad választás, szabad népakarat, feltámadás Magyarországon! Addig senki az égadta világon nem hiszi el, hogy a Rákosi Mátyás bolsevik quislingi kisebbségi bandája képviseli a magyar nemzet akaratát. Harcoljunk vállvetve annak elősegítésében, hogy mielőbb elkövetkezhessék az időpont, amikor a nemzet szabadon fejezheti ki választási akaratát. A mostani totalitárius választások csak súlyosbították Moszkva és ügynökeinek bünlistáját a yaltai fogadalom valóra váltására történelmileg elkötelezett Amerika előtt. . . Bízni kell abban, hogy a négy éves erőszakláncolat fejezetének vége közelebb hozza a felszabadítás kezdetét, az Atlantic Charter és Yalta megszegésének számonkérését. ERDÉLY A NAGY VIHARBAN IS ERDÉLY MARADT' Kedves Jó..................Ur! Erdélyi Testvérünk Szántó Lajos és kedves felesége április 18-án Genovából jövet Rómába érkeztek, hol a nápolyi vonat indulásáig néhány órát együtt töltöttünk. Röviddel találkozásunk után ur nevében átadott 10 dollárt egy szentmisére, hogy azt .......................... ur szándékára egy D. P. pap végezte el. Másnap találkoztam Dr. Vajda Ferivel, a menekültek római lelkészével, átadtam neki a 10 dollárt, közölve vele.............................ur hozzáfűzött szándékát. Hálás köszönetét tolmácsolom a szép segítségért s ezt téve ugyanakkor Szántó testvérünk óhajának is igyekszem eleget tenni, értesítve ................-....... urat a megbízatás teljesítéséről. Szántó Testvérünkkel délután 5 óráig maradtunk együtt a Hotel Continentálban. Sokat meséltem neki közös hazánkról, szép Erdélyről s az ottani szegény magyarok, székelyek küzdelmeiről. ........................................hősies magatartása,, valamint a Székelység felekezeti különbség nélkül példás összefogása a katolikus papság és ................... megvédésének érdekében nagyon tetszett neki. Erdély, hála Istennek a nagy viharban is Erdély maradt. . . ! Majd a magyar menekültek szomorú sorsára tértünk. Az idő rövidsége miatt csak általában igyekeztem a helyzetet ismertetni. A részletekre majd akkor kerül sor mikor vissza jönnék Rómába s több ideig együtt leszünk. E rövid találkozásunk után is merem állítani, hogy nagyon ritkán akadunk olyan magyar emberre, ki aj menekültek és üldözöttek sorsát annyira megértené mint Szántó erdélyi testvérünk. Örömmel mondhatom, hogy benne igazi keresztény szeretettel telt erdélyi magyar szivet találtam. Már a találkozásunk pillanatában is úgy köszöntöttük egymást mintha örökké ismertük volna egy mást. Különösen meglepett engemet kiegyensúlyozott, józan egyszerűsége. A kapitalista gőgnek még az árnyékát sem lehet rajta felfedezni. Volt alkalmam kedves feleségét is megfigyelni, mikor egy szegény olasz nénitől képeslapot vásárolt, a képeslapok már elnyüttek voltak s figyelmeztettem rá, mire a legtermészetesebben azt felelte, szegény jó néninek jól fog jönni, ha mind megveszem lapjait, a pénzből persze még visszajárt volna, de nem vette el. Bent az állomáson észrevétlenül a jegycsipők ölébe dobott egy jó maroknyi gyufát. Egészen meglepődve néztek rá, majd vissza fordulva kedvesen intett nekik good-bye. Láttam, hogy a szegényeket nagyon szeretik mindketten. Öt órakor indult a rapid Nápolyba. Másnap, kedden este mentek tovább Egyip tómba. Tervszerint május 2-án érkeznek vissza Nápolyba, hol két napot szándékoznak tölteni. Utána jönnek újra Rómába. Azt mondom, hogy nem fognak csalatkozni itten. Elvezetem úgy őket, hogy sohse fogják elfeledni. Néhány érdekes meglepetést készítek számukra, mellyel otthon is fognak dicsekedni majd, habár ez igazán nem természetük. De éppen azért fogom tenni. Mindezt csak bizalmasan közlöm ........................ úrral. Julius 6-án lesz Márton Áron erdélyi püspök urnák 25 éves papi jubileuma. Ha az amerikai erdélyi magyarok szándékoznak valamit küldeni számára, ha úgy gondolják, szivesen közvetitek. Pénzt nem ajánlatos, mert odahaza nem tudják beváltani. Senkinek sincs annyi pénze, hogy dollárt vehessen. Múlt levelemben említett segély re nincs kilátás? Bármilyen szentmiséintenció jó volna, mert rengeteg dolgot kell vásárolnom Erdély számára s itten nem kapok intenciót az olaszoktól csak nagyon ritkán s akkor is igen keveset, mert nekik is szűkén van! A jó Isten kegyelme legyen mindig .......................... úrral. Erdélyi testvére Fábián Károly.
