Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-12-15 / 12. szám
6-IX OLDAL ‘K8ÓNJK A” 1949 december ge volt a zivatarnak és vége volt a szép országnak! . . . A tatárdulás után Béla király összeszedte kis családját Dalmáciában. Aztán összeszedte az ő Nagycsaládját, a Nemzetet. A Szentkoronát visszavitte Székesfehérvárra. Aztán erdők mélyén, barlangok táján vándorolva, öszszegyüjtötte a még életbenmaradt, elbújt és el “anyátlanodott” magyarjait. Megkezdte egy teljesen elpörkölt, letarolt és gyökeréig megtámadott, végtelenül szerencsétlen ország csudálatos feltámasztását! Az elmaradottak megneveiését! Valami csudálatos vérátömlesztés tervét is kitalálta. Tudósaiból utazó-expedíciókat szervezett. Az Ázsiában rekedt ősmagyarokat kutatta fel a derék, halhatatlan Julián baráttal. Uj, hattagú expedíciót küldött másodszor is értük, Szent Domonkos magyar fiait. De akkor már azok is üszköket találtak a régi élet nyomain. Egyidőben pusztult el a magyarok Duna-menti 'ujhazája. Ugyanabban az időben pusztíthatták el a bessenyők az otthoni vértartalékot, a régi Hazát! (Folytatjuk) CENTRAL EUROPE'S RREAD RASKET Letters received by us from our unfortunate brethren who at the close of the last war fled before the bolshevik hordes, testify that the role of Hungary was not known or at best not properly known by the rest of the World. Today — a bit late — it is already an accepted truth that Hungary was the Western bastion of Christian civilization against every menace issueing from the East. Historians today acknowledge it as a fact that the Hungarians almost bled white in their many fights against the Tartars. Turks and Muscovites, defending the West. Only in recent years (prior to the outbreak of the first World War) Hungary was the bread basket of Central Europe. Due to its benevolent climate, its fertile soil and its peoples’ inexhaustable energy this little country of the Magyars was a land of milk and honey. After 1918 due to the peace treaties food distribution was anything, but equal and since 1945 the peoples of Central Europe are on a starvation diet. The reason for these terrible conditions are many. The primary reason is the desctruction and subdivision of the Austrian- Hungarian Monarchy. Wheat, hardy wheat from the Hungarian plains was sought for all over the world, because its fine texture made it adaptable for the many fine pastries. What the truck farms produced in Hungary was enjoyed in every large capital of Europe. Fruits from Hungary found their way to the tables of London. Paris and Rome. And the wines? Among them the world famous Tokay, the King of wines and the Wine of Kings. Fattened steer, hogs, poultry, the games of the many hunting grounds of Hungary were widely clamored for by the peoples of Europe. The Magyar Paprika was imported even to the United States in large quantities. No wonder where foods of such quality and quantity was produced, the culinary art flourished. When mother earth in Hungary furnished so much food for., domestic and foreign consumption, even -the poorest Hungarian had more than enough food for his own table. Hungarian Cooking'' enjoyed world fame. In Hungary, people used to say: "We may be poor, but we eat well." In the face of such abundance it was natural that overproduction found its way to the foreign markets. What is good and cheap in price is easy to sell. Italy, Switzerland, Austria, Germany, Bohemia, where food was always" in demand, filled their needs from the Hungarian bread basket. The Hungarian turkey was exported direct to London. When Hungary was divided among its small neighbors back in 1918, this picture changed completely. The fertile soil rebelled and refused to yield as much to its new masters as it did before. Lack of knowledge on the part of the new landowners was chiefly responsible -for the loss. You can not make a city dweller into a farmer overnight. .The soil, that wasHungarian for one thousand years, resented the intruders and was niggardly. The laws of Nature may be broken only at the risk of punishment. > Europe stood idle when Hungary was vivisected. Europe is starving today. The Marshall plan may help for a while, the billions of dollars given to the peoples of Europe in the form of food shipments may halt famine. But let us not forget that the former bread basket of Central Europe is in the possession of the thief from Moscow. And the plight of Europe will continue to last unless the land surrounded on all sides by thé mighty Carpathians will be returned to its rightful owner, to the Holy Crown of King St. Stephen. AUSZTRIA JÖVŐJE ANSCHLUSSPROPAGANDA MAGYAR ÚJSÁGBAN? A magyar legitimista mozgalom nem tekinti feladatának, sem célravezetőnek, hogy a sokszor kicsinyes napi politika útvesztő labirintusába betévedjen. Nem hive a végnélküli polémiáknak és szemé-, lyeskedő vitáknak, melyek a külföldön élő magyarság amúgy is zilált egységének a megbontásán kívül más célt aligha szolgálnak. De kötelességmulasztásnak tartja olyan megnyilvánulásoknak hallgatólagos tudomásulvételét, amelyek egyetemes magyar érdeket sértenek. Nem hagyhatjuk ennélfogva válasz nélkül az Amerikai Magyar Népszava október 7-iki vezércikkét (“Ausztria választ"). A cikk az osztrák választások előestéjén általános kritikát mond a st.-germaini Ausztria és népe sorsának alakulásáról 1920-tól napjainkig. A cikkíró neve nem tűnik ki az újságból, csak következtethetünk rá, az Amerikai Magyar Népszava politikai szerkesztőjének kilétéből és ez amúgy is másodrangu kérdés, a lényeg az, hogy a cikk kitételei mennyiben sértik az igazságot, illetve a magyar nemzeti érdeket. Lényegtelennek tartjuk bővebben érinteni a cikkírónak azt az állítását, hogy a st.-germaini Ausztria ‘‘vízfejűként vállain ölő" fővárosával életképtelen ország volt. Ez egyéni vélemény dolga, tekintettel a fennálló szubjektív szempontokra. De idézzük a következő sorokat: "Ez az ország (Ausztria) 1920-tól az Anschluss napjáig, úgy élt, ahogy tudott. Ha kellett koldult, ha kellett fenyegetett, csak éppen nem dolgozott, mert rájött, hogy minden egyébből meg tud élni, csak munkából nem.” Más szóval ez annyit jelent, hogy az osztrák nép egy ma kéregető, holnap zsaroló, de mindenképen munkakerülő társaság. Mint aki látta Ausztriát a háború előtt és a háború után, kell visszautasítanom ezeket a kvalifikálhatatlanul sértő megállapításokat. Igen, láttam fiatal osztrákokat kéregetni az utcán a 30-as évek gazdasági krízise idején, mert munka és kereset nélkül voltak. Láttam a magyarok ezreit, akik nyár folyamán Ausztriába mentek üdülni, mert a kiuzsorázó osztrák gastwirtnál kényelmesebben és olcsóbban nyaraltak, mint egy balatoni penzióban, vagy Lillafüreden. És megismertem az osztrák munkás és intellektuell lelkiismeretességét, mert együtt dolgoztam velük és láttam az osztrák paraszt heroikus munkáját, amit földje hozamának a maximumra való emeléséért végez. És kérdem, nem-e vét-e a nemzeti érdek ellen, aki ilyen lesújtó módon itél egy szomszédnépről, amelyhez annyi kapocs fűzött a múltban és fog valószínűleg fűzni a jövőben is? Az Anschlusst pedig, — Schuschnigg emberfeletti erőfeszitéseit semmibe véve, — a nyugati hatalmak és a jelenlegi osztrák koalíció ellenkező véleményét ignorálva, az aktus puccsszerüségéí figyelmen kívül hagyva, elintézi egyszerűen azzal, hogy “ez a torzsszüfött’(Ausztria), lerúgva magáiról a rákötőzött pólyát . . . odaborult a nagy német anya keblére. "Az osztrák nép pedig “diadalorditással” adta a világ tudtára, “hogy itt nem erőszak tétetett, hanem egy régi vágy ment teljesedésbe.” A cikkíró azonban, látszólag, maga is elégtelennek találja furcsa elgondolásának igazolására csupán saját állításaira építeni, ezért a közismerten császárhü salzburgvidéki parasztot is tanulságul hívja, akiből víg poharazgatás mellett már a második mondatnál kihúzta, “hogy nekik a birodalomban van a helyük”. De a paraszt az mégis csak paraszt, aki hajlandó a világot a szerint venni, amint terményeit értékesíteni tudja,, tehát magasabb forum tekintélyét is segítségül kell hivni. Mi lehet pedig magasabb, mint az elmúlt megpróbáltatások alatt egyedül viharállónak bizonyult katolikus egyház egyik illusztris képviselője. De szóljon a cikk helyettünk: "És Rohracher salzburgi hercegérsek jelentette ki e sorok írója előtt, hogy az osztrák nép már nem vágyik vissza a monarchiához, mert megismerte a birodalmat, amely tulajdonképeni hazája.” Hogy mi hangzik el egy bizalmas jellegi: magánbeszélgetés folyamán, nem ellenőrizhető dolog, de a logika kutató lámpájával fényt deríthetünk az idézett szavak igazságának valószínűségére, vagy valószínűtlenségére. Akkor pedig legalább is kétkedő fejcsóválással fogadjuk ezt az u. n. kijelentést, amely szerint a pogány nácizmus ellen egyedül intranzigensen és eredményesen harcot folytató katolikus egyház egyik kiemelkedő egyénisége olyan megállapítást tesz, amely egyértelmű azzal, hogy az osztrák nép az Anschlusst követő évek együttélése folyamán megszerette a Birodalmat (vagyis Hitler Németországát) és felismerte, hogy ez az ő igazi hazája, nem pedig az önálló Ausztria, vagy valami dunai államtömb, mint amilyen a Monarchia volt. Azonban az "audiatur et altera pars" elve alapján, hallgassuk meg talán a mai osztrákság egyik hangját is. Dr. Graf államtitkár a Volkspartei egyik legmarkánsabb egyénisége., maga is buzgó katolikus, a következőket mondta 1946-ban a pártnapon: "Wir waren uns auch von der ersten Stunde an bewusst, dass die Einschliessung Oesterreichs in das grosse Konzentrationslager Deutcshland niemals von Dauer sein könnte. (“Mi az első órától fogva tudtuk, hogy Austria bekapcsolása a Németországnak nevezett nagy koncentrációs táborba nem lehet hosszú életű”). ...Wie freuten wir uns alle über die Feststellungen der Konferenzen von Jalta, London und Moskau, die uns das unabhaengige, selbstsaendige Österreich versprachen und garantierten!" (“Hogy örültünk is mindnyájan a jaltai, londoni és moszkvai konferencia határozatainak, melyek nekünk független és önálló Ausztriát ígértek és garantálták...”) A Volkspartei szócsöve, amint látjuk, kissé másként látja' az Anschluss áldásait, mint a salzburgvidéki pityókás
