Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-12-15 / 12. szám
2-IK OLDAL "KRÓNIK A” 2948 december 1948 KARÁCSONYA Harmadik éve, hogy nem hull bomba, de még mindig nincs béke a világban. Gondterhes a Karácsony és egyre elkomoriíóbbnak látszik a jövendő. A náci imperializmust és embertelenséget levertük, de helyette a bolsevizmus falánk ördögsárkánya, sokfejü hydrája fényegeíi a világ szabadságát és békéjét. Első á szabadság, mert nélküle nincs igazi béke. De az emberi szabadság csöbörből vödörbe jutott s úgy látszik, elölről kell kezdeni a harcot mindazokért az emberi és nemzeti erkölcsi javakért, értékekért, eszményekért, amelyek az életet méltóvá, széppé, élni érdemessé teszik. Keserű ízzel ülünk le 1948 karácsonyfája alá. Az emberiség boldogtalan volt most tiz éve, amikor már előrevetette árnyékát Hitler elkövetkező háborújának fortéimé. Amerikát is kényszeritette beavatkozásra a német führernek az egész emberi fajt megszégyenitő "felsőbbrendü” barbársága és politikai esztelensége, Japánt orvtámadásra felbujtó vérmessége. Fegyvert fogtunk a pearl-harbori gangszterek ellen, elfogadtuk Hitler öngyilkos hadüzenetét és vezetőink ünnepélyesen megfogadták, hogy rendet és igazságot teremtenek a világban, minden nemzet, minden ember megkapja jogát, demokratikus életlehetőségeit. Ki emlékszik a valójában nem is túlságos messzire menő, néhai Atlantic Charterre s még inkább a “Négy Szabadságra,” a fénylő Ígéretekre, hogy “a háború után olyan béke jön, amelyben a lelkeken Krisztus uralkodik”? Igen, olyan béke kellett volna, olyan béke jöjjön, amelyben a lelkeken Krisztus uralkodik. De hol vannak, mivé lettek a nemes pathoszu ígéretek, hol van ma Európa és a Kelet megannyi országában az annyit hangoztatott félelem nélküli élet?. . . Az ígéretek gőze eloszlott, mint a buborék s maradt, mi volt, a-keserv, a szenvedés, sőt még fel is fokozódott az uj tévedésekkel. A háborút megnyertük, de a békét végleg elvesztjük, ha ezentúl sem hallgatunk Krisztusra. A nagyok konferenciáin s a béketárgyalásokon száműzve volt az Ur szava, az asztal alá kerültek mind a gyönyörű fogadkozások, győztek a célszerűnek látszó megalkuvások s ime, nincs sem szabadság, sem igazság, sem béke a földön. Meghatványozódtak az 1919-es békékben elkövetett hibák amelyek lovat adtak a Hitlerek és egyéb demagóg néptribunok alá, hogy újra felgyújthassák a világot s — ki tudja, hol cseperednek már az utódaik? . . . Az 1919-es “békék” azért vezettek uj háborúra, mert az erkölcs és igazság ellenére, Krisztus ellenére írták meg a pontjaikat. Ha van valami örvendetes a mai helyzet bus, sajgó tragikussága közepette, ha van reménysugár a mai Karácsony éjszakai setétjében, úgy Amerika derengő felismerése az, hogy a második világháború körüli megegyezések súlyosan tévesek, eddigi elrendezései végzetesen szerencsétlenek voltak s hogy azoktól szabadulnia kell, azokat valamikép hatálytalanná kell tenni. Akinek szeme, szimatja van észrevehette, hogy az amerikai külpoiitikában valahol már lassan csírázik, bimbódzik ennek a felismerésnek a hatása. Amerika lassan, vontatottan, olykor tétovának látszóan, de mégis távolodik Teherántól, Yaltától, Potsdamtól, Páristól és keresi a maga helyes útját. A bolsevik mohóság kinyitotta a szemét. Rájött, hogy nincs más hátra a számára. Az első lépés a Truman doktrína és a Marshall terv volt s az egyre mérgesedő berlini válságnak, németországi, helyesebben európai kérdésnek tanulságai újólag meggyőzik, hogy nincs ut visszafelé Teheránhoz, Yalíához, Potsdamhoz, hanem csak el tőle, a demokratikus szolidaritás és becsület békéje, a szabadság békéje, a krisztusi szellem békéje felé. A kommunizmus mohó terjeszkedése váltotta ki a múltból való elkanyarodás eddigi lépéseit, de mindenki tudja, hogy ezek magukban véve nem elégségesek. Nem elégíthetnek ki az Atlanti Unió alapjában rokonszenves tervei sem. A nyugateurópai országok védelmi biztonsága egymagában nem teremt rendet a világban. Nyugateurópa csak az igazi békéért való harc bázisa lehet, de a bolsevizmustól való megóvása nem lehet öncél. Akik még nemrég fennen vallották az “egy a világ” tanát, hűek is kell maradjanak hozzá. Csak egy igaz világ lehetséges: A krisztusi erkölcs, az isteni törvények világa. • Európa keleti felében a népek egész tömege van pogány és államkapitalista szolgaság járma alatt, kezdve Berlin orosz zónájától és Keletnémetországtól Szucsauig, amelyet most foglaltak el Sztálin sárga janicsárjai. A demokrácia világbecsületének égő nyílt sebe, hogy ezek az országok, köztük szülőföldünk Magyarország, egyelőre rendőrállami, terrorállami sorsukra vannak hagyatva és népük kiszolgáltatottságában a kínok kínjait szenvedi. Ami most van a világban, anynyira rossz és Amerikára is oly ártalmas és veszélyes, hogy előbb-utóbb az eddiginél is nagyobb határozottsággal kell kezébe vennie a végleges rendezés ügyét, a hivatást, amelyre ereje, hatalma és nem utolsó sorban a demokráciában való hit megmentésére fennálló érdeke és erkölcsi kötelezettsége utalja s ez az elrendezés nem történhetik másként, mint azoknak a hibáknak jóvátételével, amelyek az első világháború végén és azóta történtek, azoknak a gyülölet-szülte tévedéseknek helyrehozatalalával, amelyek megszüntetése nélkül nem jutunk el az Isteni Gyermeknek útjára, akinek születését ezen a szent estén, amikor annyi az igazságtalanság és boldogtalanság a világban, többen ünnepük nyugodt lelkiismerettel, mint ahányunknak dukál. . . Krisztus akarata, Isten rendelése, hogy a népek családja békében éljen. Nem akarunk uj öldöklést, de az igazság jussát kivivő erélyes fellépést. Az igazi testvériség családjában nincs helye igazságtalanságnak, elnyomásnak. A moszkvai Polit Büro ma a világ legmohóbb kapitalistája, legnagyobb nagybirtokosa, latifundiumosa, legtelhetetlenebb kizsákmányoló rabszolgatartója. Uradalmai, gyártelepei maholnap az egyik óceántól a másikig érnek. . . Az isteni kegy elég bőséggel látta el a földet, miért legyen egygyé annyi minden s miért legyenek a többiek a kiszolgáló inasai? A népek családjában nem szabad, hogy ur és szolga legyen. A népek családja minden tagjának, ahogy rendes, jó családhoz illik, meg kell adni a részét, ami jár neki. Meg kell adni a jogát arra, ami régtől az övé volt, jogát a földjére és annak javaira, jogát arra, hogy szabadon élhessen és a család egyenjogú tagjaként a maga módja szerint segítse elő a maga boldogulása és a család harmonikus békéje célját. Ne legyen ököljog a népek családjában, hanem igaz testvériség. Csupán méltányosság, igazság, megértés vezethet kiegyenlítődésre, harmóniára az osztályok, társadalmi rétegek között is. Nem osztályharc, hanem osztálytestvériség Krisztus igéje szerint. Csak ez igék szelleméhez való visszatérés, csak a hibák Isten parancsai szerinti jóvátétele, csak a nagy restaurálás hozhatja meg a harmincnégy esztendő óta tartó háborúság igazi békéjét, a háborús okok, casus belli-t örökös körforgásából való szabadulást, a tévelygő és önmagát véresre marcangoló emberiség megigazulását, üdvünket, amelyért isteni útmutatónk, a Megváltó ez estén a földre jött és életét áldozta a keresztfán. A magyar gyermekekért Drága nénik, kedves bácsik és jó gyermekek, Akik nagy örömmel ma ide jöttetek: Enyhíteni a but, bajt, bánatot,, keservet, Felemelni, megmenteni magyar gyermekeket. A magyar gyermek a nemzet jövője, ékes virága: Megmenteni mindnyájunk legszentebb munkája. Segíteni a szegényt, elhagyottat, árvát; Ha ezt nem tesszük meg, nemzet vallja kárát. Letörölni az égető, fájó könnyeket. Meggyógyítani a vérző lelki sebeket. Hogy miből nektek Isten bővebben juttatott: Har csak keveset is, de szívesen adjatok. Mert tudod-e mi a fütetlen. hideg szoba? Amikor nincs meg télen a jó meleg ruha! Amikor az ablakon jégvirágok nyílnak, A házak ereszei jégcsapokat sirnak. Láttál már nyirkos condrába takart kisdedet? Mikor a ványadt test a rongyokból tekinget, Mikor a hideg szél a velőkig is hasit? Vájjon ez-e az, mi könyörületre indit?! Amikor az ártatlan kisgyermek enni kér. Nem adhat az anya, mert nincs sem tej, sem kenyér. Ami az anyaszivet marcangolja, tépi. Amikor a szenvedést tétlenül kell nézni. Itt, az ékes vigasztaló, szép szó mit sem ér. Amikor a kisgyermek egyre csak kér, kér, kér. . . Ha láttál már ily nagy nyomort, szenvedést: Siess, siess, nyújts a nyomorgóknak enyhítést! Ha látod a ruhátlan, vaccogó gyermeket, Csak szivedre hallgass, megmondja mit kell tenned, Adj abból egy keveset, ami neked vagyon, Megáld érte az Isten, bizton hiszem . . . nagyon! A segítést sohase hiúságból tegyed. Ne várj érte elismerést, vagy érdemrendet: Feljegyzik az égben, a jóságos Istennél; Többet ér ez minden emberi dicséretnél. Szegénységet, bajt viselni mindenkor nehéz, Különösen karácsonykor kell segítő kéz, Hogy ne érezze magát senkise árvának: Öröme telik benne a kis Jézuskának. Megtört szívvel kérem Ajnerikában élő magyar testvéreimet, mentsék a magyar gyermekeket. Melyre kérek minden jószivet és kivártok boldog Karácsonyi ünnepet. 1948 november hó 24-én. Sz............ Endre. (Tizenhárom'éves menekült magyar fiú. A szerk.)
