Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-02-15 / 2. szám
2-IK OLDAL K R Ó N I K A” 1943 február amelyben a Káinok pusztítják az Ábeleket. Mindenki éljen, tudja magáénak, ami az övé, amire joga van és mindenki nyerje el a társadalom javát szolgáló munkája méltó bérét. Nem elkoldusitani, megsemmisíteni, kipusztitani kell az osztályokat, hanem valamennyit egyen rangúvá tenni a nemzetfenség szolgálatában, melynek az osztályok feletti legfőbb őre Szent István örököse, a törvényes magyar király. Akik most elmenekültek az országból s a milliók, akik otthon senyvednek s összeszoritott fogakkal és ököllel élik a belső emigráció gyötrelmeit, csakis a nemzeti élet örök törvényeihez, a közjogi és magánjogi rendhez való visszatérésért küzdő legitimizmus harcának segítésével találhatják meg elorzott emberi jussuk helyreállításának és a nemzet haladásának, felemelkedésének reménységes útját. "A magyar szabadságot fenyegető veszedelem fenyegeti Amerika szabadságát is!" Irta: JOHN DAVIS LODGE, Connecticut állam kongresszusi képviselője. A magyarok hagyományosan szabaságszerető emberek és nem lelkesednek jobban az orosz igáért sem., mint a német zsarnokságért. Budapesti tartózkodásom idején alkalmam volt beszélni mindenféle életsorból való magyarokkal és különösen megbeszéltem a viszonyokat sok jelenlegi magyar vezető emberrel. E beszélgetések végeredményeképen közölnöm kell, hogy Magyarország ma nem valami boldog ország. A magyarok ősi vágyakozása a tisztességes megélhetés, valamint a szomszédaikkal való barátság után, amelyet oly kitünően összefoglal a magyar felköszöntő: “bort, búzát, békességet! ’, messze van a megvalósulástól. A mezőgazdasági termékek árai alacsonyak, az Iparcikkek árai magasak. Az ország erősen szenved a roppant mértékű fosztogatás következményeitől. S attól tartok, még évekig fog szenvedni a j6vátételi számlától, amely bizonyos rejtett tételek és árszámitási manipulációk következtében négyszer, vagy ötször akkora, mint a nyilvánosságra hozott 200 millió dolláros összeg. Noha számos esetben megtartották a magán vállalkozás kereteit. az ország a valóságban kommunista gazdasági diktatúra alatt áll, amelynek célja elsősorban nem Magyarország jóléte, hanem az, hogy a magyar gazdasági struktúrát alárendeljék Közép és Kelet Európa államainak, amelyek viszont kötve vannak a Szovjetunió imperialista céljaihoz. A jelenlegi magyar kormánynak azt az elhatározását, hogyne vegyen részt a Marshall terv konferencián, Moszkva kényszeritette ki, ellentétben a magyar nép túlnyomó többségének kifejezett kívánságával. Amellett, hogy ez a döntés rendkívül népszerűtlen, még hozzá nagy csapás is volt a magyar népre, amely még mindig reménykedik a magyar létszinvonal visszaállitásában és az Európával való megszokott magyar kereskedelmi kapcsolatok ujra'felvételében. A magánvállalkozás elveszett a hivatali ellenőrzés és a pártok manipulációinak hálójában, ami szétágazó korrupcióra vezetett. Mindabból, amit hallottam, az tűnik ki, hogy a háború utáni magyar vezető emberek egy része, nagy erővel, képzelőtehetséggel és jóakarattal fogott hozzá a magyar talpraállitás és a gazdasági és politikai reformok feladatához. Azonban hamarosan szembetalálták magukat a kommunisták kíméletlen rohamával a hatalom elnyerésére. Miután minden szempontot alárendeltek ennek az erőfeszítésnek, főként a szovjetunió támogatása révén, a kommunisták láthatólag sikeresek céljaik elérésében. Ennélfogva ma már korrumpálódtak azok a reformok is, amelyeket megvalósítottak. A kommunisták mindenfelé azt hirdetik, hogy ők a dolgozó osztályok érdekeit képviselik. Ez a valóságban roppant tragikus tréfának bizonyul. Viszályt szítanak a polgárok soraiban: uszitják a parasztot a munkás ellen, a munkást az üzletember ellen, az üzlet embereit egymás ellen. Mindenfelé a gyűlölet és erőszak feléledése tapasztalható. A “demokrácia” szóval lépten-nyomon visszaélnek: például a magyar munkásság még nem volt képes megvalósítani a szabad választást a szakszervezetekben sem. A magyar parasztság még mindig nem tudja kicserélni azokat a helyi tisztviselőket, akiket még a vörös hadsereg és a velük Moszkvából érkezett magyar kommunisták neveztek ki, a tetszésük szerint megválasztatott tisztviselőkkel töltve be az állásokat. Mindezek következtében fennforog az a veszély, hogy a magyarok cinikus kétségbeesésből elfordulnak a valódi demokrácia eszményeitől és fogalmaitól. Mindeddig azonban elkerülték a nyilt konfliktust az egyházak és a kormány közt. Nyilvánvalóan volt néhány kísérlet arra, hogy az egyházakat belevonják g politikai viszályba. Talán a legnagyobb gátló körülmény maga az egyházak kedvező múltja volt, valamint az is, hogy valósággal az egész magyar nép szilárdan ragaszkodik egyházaihoz és hitvallásaihoz. Nyomasztó bajaiban a magyarok az Egyesült Államok felé néznek, segítséget várva. Dacára a kommunista propaganda rosszindulatú torzításainak és hazugságainak, dacára annak a ténynek, hogy az újságok csak azt nyomathatják ki, amit a kormány megenged, dacára a politikai rendőrségnek, a magyar nép buzgón hallgatja, az amerikai rádió leadásokat és megőrzi hitét az amerikai intézmények ígéreteiben és becsületességében. A magyar büszke és bátor és elszántságot mutat arra, hogy minden lehető módon fenntartsa a nemzeti hagyományokat. Nagy energiával rendelkeznek és imponáló lépéseket tesznek a háború által okozott rettenetes fizikai károk helyrepótlására. Budapest, amely valaha olyan gyönyörű város volt, igen erősen szenvedett, de a pusztulás láthatólag senkit sem bátortalanitott el és a város teli van élettel. A magyarok életkedvét, humorát, a jövőbe vetett reményét még nem zúzta össze az orosz gőzhenger. Ez dicséri ellenálló erejüket. Mégis az aggodalom és félelem sötét felhőjeHebeg az ország felett. Noha a magyarok eredetileg a Keletről jöttek, a 11-ik század óta a Nyugat kultúrájának letéteményesei voltak mindig. De egy tizenkét milliónál alig számosabb nép, akármennyire erős is a hite önmagában, segítség nélkül nem kezdhet harcot a siker kilátásával az orosz aggresszió barbár hordáival szemben. Felénk tekintenek hát segítségért. Tudják, hogy az amerikai nép akcióin, a mi hatalmas országunk jövendő külpolitikáján fordul meg Magyarország sorsa. A magam részéről úgy érzem, hogy a magyar szabadságot fenyegető veszedelem egyben fenyegeti Amerika szabadságát: is. A csdtlósáüamok tagállami lecsatlakozására spekulál Moszkva Drew Middleton, aki hosszú ideig volt sajtó-tudósitó Moszkvában és az orosz taktika kiváló ismerőjének számit, Londonból irja a N. Y. Timesnek, hogy Moszkva inkább barátja a vasfüggöny mögötti országok egyenként való felcsatlakozásának. mint federációs önállóságuknak. Middleton szerint London külügyi köreiben is osztják ezt a véleményt, bár nem tartják kizártnak, hogy a balkáni federáció lefújásában annak is szerepe van, hogy amikor most Bevin nyugateurópai blokkot készít elő, a Szovjet tüntetni akar azzal, hogy nem kényszeríti “egyesülésre’’ a keleteurópai országokat. A csehszlovák és lengyel kormány egyébként sem lelkesedett az eszméért. Middleton szerint a Szovjet terve az, hogy a csatlósországokban fokozatosan teszi teljessé a kommunista és szovjetbefolyást, hogy végül tagállamként csatlakoztassa fel azokat a Szovjetunióba, miként az a karélián-finn köztársasággal és a moldvai köztársasággal máris megtörtént. A beolvasztott országok megtarthatják nemzeti nyelvüket s moszkvai, vélemény szerint sokkal könnyebben uralhatok, ha tagállamokká lesznek, mintha külön alkotnak federációs egységet. Más oldalról úgy látják, hogy Tito és Dimitrof a teljes kommunizmus dacára, már a személyi tekintély érdekében is, bizonyos önállóság látszatát szeretnék megőrizni és ezért rokonszenveztek a federáció gondolatával, amelyben maguknak vezető szerepet szántak. Ezzel szemben sokan emlékeztetnek arra, hogy Ausztriában Seiss Inquart az utolsó pillanatig is arról beszélt, hogy külön önálló osztrák náci-államot fognak csinálni, de Hitler egyszerűen beolvasztotta Ausztriát. Sztálin sem akarja másként. . . S a federációs forma egyébként is felesleges, mert szorosabb kötelék már ma is a Komitern, vagy ahogy most hívják, a Kominform, amelyben a csatlósállamok konimunstái valamennyien résztvesznek és parancsait magukra nézve szentirásnak tekintik. Magyar szabadság és igazságszolgáltatás 1948-ban... Akasztófát igér az ellenzékieskedőknek a köztársaság igazságügyminisztere. — Párt-elfogultságot követel a biráktól. A párisi “-Nyugati Hirnök” jelenti február 6-án: A Nepbiróságok Országos Tanácsának teljes ülésén, miután az újonnan kinevezett biráktól kivették az esküt, Ries István igazságügyminiszter beszédet mondott s e beszéddel, amely a bírák felé súlyos, a még ellenzéki politikusok felé pedig életveszélyes fenyegetéseket tartalmazott, megalkotta a népi demokrácia lényegének legsötétebb és egyben legszemléletesebb dokumentumát. íme, ennek a jogrendet alapjában felborító, a bírákat alantas pártszolgálatra rendelő, a magyar igazságszolgáltatásban tragikus határkövet jelentő igazságügyiminiszteri megnyilatkozásnak hü kivonata: “Már régebben megállapítottam, hogy a NOT nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A bírák ... mindig jogszabályokat vizsgálnak s nem az életet nézik... Ma a bíróságnak olyan esetekben is kell döntenie, amelyek a régi jogszabályokban nincsenek szabályosan körülírva. Kell, hogy tudják a politikusok, hogy nemcsak politikai, hanem büntetőjogi felelősség tudatában politizálnak. -— Tudják meg, hogy az akasztófa árnyékában politizálnak és ha ezt nem a nemzet, a dolgozók érdekében csinálják, akkor jön a legsúlyosabb büntetés. Kérem az uj NOT tagjait, ne igyekezzenek jogi kibúvókkal bűnösöket felmenteni, mert ezt nem nézzük sokáig összetett kézzel. A bizonyítás egyik módja ma az is, hogy az illető milyen politikai beállítottságú!”
