Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-02-15 / 2. szám
1948 február “KRÓNIK A” 3-1K OLDAL' Börtönbe azzal, aki való tényt állít!... NE FELEJTS! így szentségteleniti meg a bolsevik Quisling-rendszer a sajtó- és szólásszabadság centennáriumát. Magyarországon most kezdődtek az 1948-as centennáris ünnepségek. Ünnepük a 12 pontot is, amely szabadsajtot, szólásszabadságot, esküdtszéket, teljes polgári jogokat hozott és ünnepük önmagukat, mint akik mindezt újból megvalósították. * * * A budapesti “Magyar Nemzet" december 14-iki számának első oldalán ez áll “a népbiráskodásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásáról” szóló parlamenti tudósításban: “Székely Imre Kálmán (Barankovics-párti) a 12. szakasznál kijelentette, hogy bár semmi remény sincs, hogy a többség a módosító indítványát elfogadja, azt mégis megindokolja. Ha a javaslat eredeti formájában átmegy, akkor a népbiróság nem az egyetemes nemzetnek lesz a bírósága, hanem pártbiróság lesz. Javasolja, nemcsak a koalíciós pártok küldjenek bírákat a népbirósági tanácsba, hanem valamennyi párt, mert különben nem a magyar nép nevében hozzák az ítéletet, csak a koalíció nevében. A többség a 12-ik szakaszt is eredeti szövegezésben fogadta el. A kisgazdapárt a koalíció többi pártjával az eredeti szövegezés mellett szavazott mindegyik szakasznál. Kecskeméti Kiss Ferenc itt közbeszólt a kisgazdák felé: Azért lett a 240 képviselőből csak negyven. Lévay Zoltán (Balogh-párti) indítványozta, hogy a népbirósági tanács négy tagját az esküdtek lajstromából sorolják ki. Mateovits Ferenc és Székely, Imre Kálmán azt kérte, hogy kéMagot sorsoljanak ki az összeállítandó esküdtek névsorából. A Ház az eredeti szöveget fogadta el. Vészy Mátyás (pártonkivüli) a 14. szakasznál hivatkozott arra, hogy Hajdú Gyula (kommunista képviselő, aki azóta előlépett igazságügyi államtitkárrá. A szerk.) legutóbbi beszédében kijelentette, hogy a polgári gondolatnak helye nincs, mert a polgári gondolat és a reakció között nem lehet különbséget tenni. Ezzel szemben a választás azt mutatta, hogy az országnak legalább 60—70 százaléka a polgári gondolat hive. Mivel csak a koalíciós pártok küldhetnek ki bírákat a népbiróságba, a polgári gondolat mellőzését látja. A régi reakció idején csak a polgári gondolat követői tiltakoztak az ellen, hogy a munkásságot rabszolgának tekintsék. Semmiképen sem lehet a polgári gondolatot a reakcióval azonosítani. Ezt a szakaszt és a következőket eredeti szövegezésben fogadták el. Lévay Zoltán a 26. szakasznál törlését kérte annak a kitételnek, hogy bűncselekményt követ el az, aki való tényt állít. Nagy László (Balogh-párti). Ez a paragrafus egyrészt vészszakasz jellegű, másrészt felesleges. Deák Ferenc már megmondta a sajtószabadsággal kapcsolatban, hogy egy a fontos: hazudni nem szabad. Tehát való tények elmondása miatt ennek a paragrafusnak alapján bárkire rá lehet huzni a bűncselekményt. Kérte Lévay módosításának elfogadását. Ries István igazségügyminiszter kijelentette, hajlandó a szakasz olyértelmü módosítására, hogy való tény elmondása csak akkor essék büntetés alá, ha azt bizonyos szándékkal mondják el. A módosítás körül a miniszter, az előadó és Lévai képviselő között szóváltás keletkezett. Kéthly Anna elnök: Arnig megegyeznek felfüggesztem az ülést, Riesz igazságügyminiszter, Faragó László előadó. Lévay Zoltán képviselő és még mások a terem közepére mennek és megszövegezik a módosítást. Az előadó ezután felolvassa a módosított szöveget, amely szerint a demokratikus államrend és köztársaság védelméről szóló 1946. évi IV. t. c. 4. paragrafusa alá esik az, aki két vagy több személy jelenlétében való tényt azzal a szándékkal állít vagy hiresztel, hogy a közrendet, a köznyugalmat zavarja, külpolitikai érdekeket vagy a gazdasági rendet veszélyezteti. A módosított szakaszt a Ház egyhangúlag elfogadja.” Le a polgári gondolattal, le a polgári jogokkal, le az esküdtszékkel, le a szólásszabadsággal, börtönbe azzal, aki való tényt állít és harcol vele az igazságért! Ezt határozták a magyar parlamentben az Ur 1947-ik esztendejének december hó 13-ik napján, miként azt a fenti tudósítás hitelesen közli. • * * * És Magyarországon most kezdődtek az 1948-as centennáris ünnepségek. Ünnepük a 12. pontot is, amely szabadsajtot, szólásszabadságot, teljes polgári jogokat hozott és —t ünnepük önmagukat, mint akik mindezt újból megvalósították! , . , MOST EGY ÉVE, FEBRUÁR 12-ÉN ÍRTÁK ALÁ A MÁSODIK TRIANONT! Mi van a pohár alján? Valóban sohasem volt nagyobb szükség az összefogásra, mb'* Magyarország külső és belső szabadsága e mostani végveszélye idején. Bent az országban már nincs mód a szabad, bátor beszédre, azért a külföídi magyarokra és a közéjük menekült politikusokra vár a feladat, hogy helyettük is beszéljenek, cselekedjenek. Minden komoly ellenzéki lehetőség megszűnt az óhazában, úgy a parlamerftben, mint más világi téreken. De mi számtalan levélből és kerülő utakon jövő üzenetekből tudjuk nemcsak azt, hogy a magyar nép kilencven százaléka soha nem fogadja el a bolsevik protektorátusi gyarmatiság és szuperkapitalista állam-mindenhatóság rendszerét, hanem azt is, hogy ma is változatlanul, rendületlenül a Szentistváni Magyarország lelki alapján áll. Minden szörnyű megpróbáltatásokkal dacolva, jottányit sem adott fel történelmi kötelesség-tudatából, hogy küzdjön a magyar igazság győzelméért. Három éven át hiába fogadtak lemondást a nemzet igazságának uj katasztrófáján élősködő uj urak, a nemzet nem mondott le és sohasem is mond le a Szent Korona országai visszaállításának követeléséről. Halálos tévedés volna, ha idekint valamelyik politikus azt hinné, hogy otthon már beletörődtek a magyar milliók abba, amibe beletörődni a legnagyobb bűn és árulás volna. Csak az veszett el, amiről önként mondott le a nemzet s ideje volna, hogy azok a politikusok, akik most összefognak a külföldön a haza felszabadítása érdekében, nyilatkozataikban tisztáznák, hogy ez a mostani céljuk csak első szakasza a nemzet önmaga iránti kötelességteljesítése históriai munkájának. A teljes cél a Szentistváni Magyarország integritásának, a Szent Korona országai uj egységének kivívása és nem habozunk figyelmeztetni akiket illet, hogy a nemzet azokat fogja tekinteni igazi vezetőinek, akik nem adtak fel semmit és nem lankadnak el a nagy történelmi cél buzgó követésében. Úgy hisszük, befelé, a magyar nép előtt a mostani egységfront harcának népszerűségét felette megnövelhetné, mondhatni bekoronázná, ha eloszlana a múltból itt-ott mutatkozó homály, zavaró ellentét. . . Ha azok, akik vezető helyen állnak, személyenként és együttvéve megmutatnák, "mi van a pohár alján”. A nemzet joga megtudni, történelmi rendeltetése igaz utján kivánják-e vezetni a sorsát azok, akik a felszabadulás után vezérei kívánnak lenni? RABSZOLGATÖRVÉNY MAGYARORSZÁGON Tilos a sztrájk, akár a Szovjetben! A magyar képviselőház december 14-iki ülésén elfogadott törvényjavaslat 3-ik pontja kimondja, hogy "öt évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki az üzem működését a munka abbahagyásával, a munkának tervszerű, lassú, vagy hiányos végzésével, rongálással, az üzemhez tartozó helyi ségbe való jogtalan behatolással, vagy ottartózkodással megzavarja és ezáltal az ország újjáépítéséhez, illetőleg a jóvátéteÜ kötelezettség zavartalan teljesitéséhez fűződő érdekeket szándékosan súlyosan sérti, vagy veszélyezteti”«
