Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-10-15 / 10. szám
1948 október “KRÓNIK A” 7-IK OLDAL kell, mert a visszavándorló törpék nagy étvággyal érkeztek. * * És ezek a törpék akarnák behálózni a magyar föld legnagyobb óriását: Mindszenty József hercegprímást is. . . Oh, szörnyű idők! “TALPRA MAGYAR! Hl A HAZA.” Az újabb magyar bélyegek közül az egyiknek ez a felirata. Boldog örömmel vettük, mert mi megértettük Petőfinek mai üzenetét és talpra ugrottunk,, nemcsak itt Amerika földjén, hanem mindenhol a szétszórtságban. De eljön majd az idő, amikor az óhazai magyarság is megérti újra Petőfi szavát és széjjeltépi az iszonyatos vörös rabláncokat és talpra ugrik. Elűzi ellenségét és keblére öleli a testvérnépeket s feltámad újra az ezeréves Nagymagyarország: az Apostoli Királyság. Rómából haza kerül még Budára a királyi korona és a Mátyás templomban fogja a Hercegprímás Ottó Őfelsége fejére feltenni a magyar királyi koronát és kezdetét veszi az Apostoli Királyság második évezrede: a Demokratikus Népkirályság! HOZZUK VISSZA A RÉGI SZÉP IDŐKET vagy fogadjuk el véglegesnek a mai muszka-magyar bolsevik rendszert? Válasz a MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK Budapestre. Tisztelt Urak: Miután hozzám küldött három levelük közül az első kettőben mélyen tisztelt honfitársuknak és igen tisztelt szerkesztő urnák tituláltak. hasonlóképpen köszöntőm Önöket a KRÓNIKA hasábjairól, noha harmadik levelük Írója kihagyta ezt az udvarias megszólítást abból a levélből, amit a napokban kaptam Önöktől. De térjünk a tárgyra. Tavaly nyáron levélben arra kértek meg, hogy küldjem Önöknek rendszeresen a KRÓNIKÁT, mert a Magyarok Világszövetsége kapcsolatot tartván a külföldön> megjelenő összes újságokkal, tekintet nélkül azok világszemléletére és pártállására. feladatából folyóan gyűjti a külföldön megjelent magyarnyelvű sajtótermékeket. Egyben arról is értesítettek Önök, hogy az idegenben (külföldön) élő honfitársaiknak rendelkezésére áll minden óhazai ügyben a Magyarok Világszövetsége, amely feladatát politikamentesen látja el. Helyes, mondtam magamban. Úgy látszik az óhazai magyarság ezt az egyetlen intézményét megkímélték a kommunisták. Ennélfogva elküldtük a KRÓNIKÁT, rendszeresen. Hadd alvassanak cenzúramentes bel- és külföldi 'híreket. Második levelüket tavaly novemberben kaptam, amelyben arcképemet, munkatársaink fényképét és a KRÓNIKA első (1942-ik) évi számait is kérték. Azt írták Önök, hogy külföldi lapokból és azok szerkesztőinek fényképeiből kiállítást óhajtanak rendezni és ezért van szükség rájuk. Furcsának tartottam ezt a kérelmet, miután a magyar kormány már két évvel azelőtt kitiltotta a KRÓNIKÁT Magyarországról. Nem küldtem tehát fényképeket, sőt a KRÓNIKA első számait is megtartottam arra gondolván, hogy amikor majd megváltozik a helyzet Magyarországon, a KRÓNIKA bekötött évfolyamaival megajándékozom a Magyarok Világszövetségét. Ez év elején levelemmel felkerestem a Magyarok Világszövetsége akkori ügyvezető alelnökét és kértem, segítsen egy amerikai magyar nőt abban, hogy fivérét, akit az oroszok előbb börtönbe vetettek, majd kényszermunkára elvitték, a moszkvai iroda utján megtalálhassa. Erre a levelemre nem kaptam választ. Időközben egy kényszermunkára elhurcolt magyar a messzi Oroszországból, büntetésének kitöltése után hazaérkezett és elmondta, hogy sokáig együtt dolgozott ennek az amerikai magyar nőnek a fivérével. Leírta a címét is orosz betűkkel és ez a cim az amerikai magyar nőhöz, tőle pedig hozzám került. A cim birtokában most már nagyobb bizalommal írtam a Magyarok Világszövetségének, amely a “külföldön élő honfitársainak rendelkezésére áll minden óhazai ügyben" és arra kértem Önöket, hogy érdeklődjenek aziránt, él-e még ez a szerencsétlen magyar férfi, volt ruténiai lakos és van-e remény arra, hogy az oroszok hazaengedik akár Ruthéniába, akár pedig Magyarországba. Pekárovics István vendéglősről van szó, akit egy irigye feljelentett. Az oroszok elvették kocsmáját, házát, őt 10 évi börtönre ítélték, azután kényszermunkára elvitték. Kocsmáját, házát a feljelentő kapta. Ez valóság. Nővére, az Avenel. N. J. lakosú Kaiser Józsefné kért engem arra, hogy Önökhöz forduljak. Múlt hó 22-én ismét megírtam Önöknek ezt a tragikus esetet, megadtam Pekárovics István oroszországi címét (orosz betűkkel) és olyan választ kaptam Önöktől, amely megcáfolja korábbi leveleik tartalmát. Ezt irták Önök nekem október 1-én: “Csak a nemzetközi jog nem ismeretében lehet arra kérni bármelyik ország társadalmi szervét,, hogy idegen állam bíróságainak és közigazgatási hatóságainak intézkedésébe beleszóljon, vagy akárcsak információt kérjen ilyen természetű ügyekről." Levelük bevezető soraira ezt válaszolom: Nem lehet letagadni, hogy a római Pápa, a svédek királya, a svéd és svájci Vörös Kereszt kérte sőt követelte, hogy a magyar kor-A HONTALAN-SEGÉLY KÖZLEMÉNYEI: St. John Capistrano’s Rectory 910 East 4th Street Bethlehem, Pa. Igen tisztelt Tarcz Ur! 1948 október 12. Becses levelükre válaszolva, tudatom, hogy a mai napon dr. Sulyok Dezső ur részére kiállított HÁROMSZÁZ DOLLÁROS csekket elküldtem a hontalan magyarok javára. Az összeg a bethlehemi r. kath. magyar hívek adománya. Kiváló és mély tisztelettel RESETERICS JÓZSEF. ' * * * MILÁN GYULA és barátaitól NÉGYSZÁZ DOLLÁR érkezet be ismét. * * * A SALZBURGI MAGYAR MENEKÜLTTÁEOR MEGSEGÍTÉSE: Magyarországról minden héten 100-150 menekült érkezik Ausztria nyugati zónáiba. Ezeknek legnagyobb része a salzburgi Európa barakkban talál első pihenőt. A tábor eddig igen nagy nehézségekkel küzdött. Örömmel jelenthetjük, hogy a tábor segélyezésére a Magyar Nemzeti Bizottmány menekültügyi bizottságának vezetője, dr. Sulyok Dezső a yonkersi róm. kath. egyházközség adományaként ÖTSZÁZ DOLLÁR értékű segélyt nyújtott. A segély lehetővé teszi Pethő Dezsőnek, a barakk vezetőjének, a menekült-otthon karba helyezését és legalább kezdetleges felszerelését. * * * TISZTELETTEL KÉRJÜK KÜLDJE BE EGYHÁZA VAGY EGYLETE ADOMÁNYÁT A HONTALAN-SEGÉLY PÉNZTÁRNOKÁHOZ, DR. SULYOK DEZSŐ ÚRHOZ, 118 WEST 57th STREET, NEW YORK, N. Y. mány védje meg a zsidók életét és vagyonát a náziktól és Horthy kormányai a külföldi nyomásnak engedve szembeszálltak a názikkal mindaddig, amig a németek katonailag meg nem szállták Magyarországot. De gyerünk tovább! Önök ezt írják nekem: "Pekárovics István a békeszerződés értelmében nyilvánvalóan a Szovjetunió állampolgára lett. Amint az Ön közléseiből ki lehet venni. megsértette a Szovjetunió törvényeit és ezért elitélték.” Erre ezt válaszolom: A békeszerződést csak tavaly ratifikálták. Pekárovics István még nem volt a Szovjetunió polgára, amikor letartóztatták. Ruthenia csak felszabaDULT terület volt, amikor ezt a magyar embert elitélték. Én nem írtam Önöknek azt, hogy Pekárovics megsértette a Szovjetunió törvényeit, hiszen nem is tudjuk, milyen vád alapján Ítélték el, mert a tárgyalás nem volt nyih^nos. Pekárovics Istvánhoz nem engedték be feleségét a börtönbe, sőt el sem búcsúzhattak egymástól, amikor hetekkel később TITOKBAN Oroszországba deportálták. Levelük harmadik szakasza igy hangzik: “Tájékoztatásul közöljük, hogy a Szovjetunióban a halálbüntetést eltörölték, a börtönbüntetést pedig abban a formájában, ahogy azt az államok legöbbje ismeri, a Szovjetunióban nem ismerik. A Szovjetunióban a szabadságvesztésre ítélteknek a törvény módot ad arra, hogy büntetésük idejét munkával töltsék, hogy kiszabadulásukkor — ismét — (ezt a szót Önök kivágták levelükből) hasznos, dolgozó tagjai legyenek a társadalomnak''. • « Álljunk meg egy szóra itt! Ha a szovjet törvénye nem is követel halálbüntetést, soha sehol annyi embert nem végeztek ki törvénytelenül, mint Szovjetoroszországban és a szovjet által megszállt országokban. orosz parancsra. Ennek ellenkezőjéről már csak azért sem lehet meggyőződni, mert Szovjetoroszországban a külföldi újságíró vagy diplomata nem járhat-kelhet szabadon. És hogy a szovjettörvény módot ad az elítéltnek, hogy büntetése alatt dolgozzék, pesti Urak, ez se nem mód, se nem választás az elitéltnek, mert a Szovjet KÉNYSZERÍTI az elítéltet a munkára. Szibériában, a havas tundrákon, az Ural hegység gyomrában,, ólom és sóbányákban és a jó Isten a megmondhatója milyen más helyeken, olyan embertelen bánásmód mellett, amelyért ha igavonó állataival tenné az amerikai farmer, a törvény súlyosan megbüntetné. Ha pedig a kényszermunka árán megváltott szabadságát visszakapta a szovjet foglya, testileg és lelkileg annyira összetört lesz, hogy abból sohasem válhat a társadalomnak hasznos tagja. Levelük utolsó része igy szól: “A magyar intézmények teljesen szabadon, a magyar nép akaratából működnek. Ennek ellenkezőjét állítani azoknak áll érdekében, akik1 visszaakarják állítani, vagy legalább is visszasírják a "régi szép időket!” Végül igy fejezik be levelüket: "A háború sújtotta országok közül Magyarországon folyik a legfegyelmezettebb, de egyben leglelkesebb épitőmunka, Magyarországon emelkedik legérezhetőbben az életszínvonal és a széles dolgozó tömegek érdekeit Magyarországon biztosítja legjobban az államhatalom.” A tisztelt levélíró ur (akinek idegenhangzásu nevét sehogy sem tudom kibetüzni) csodálkozna legjobban, ha a magyar intézmények szabadon, a magyar nép akaratából működnének. Ezt állítjuk mi, akik mindent megteszünk, hogy a régi szép időket visszaállítsuk. A mi elgondolásunk a régi szép időkről ebben a pár szóban fejezhető ki: Szent István Birodalma, keresztény kultúra, egyenlőség minden társadalmi
