Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-02-15 / 2. szám
VOLUME V. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 194S FEBRUAR. NO. 2. SZÁM. FREUNDE IN OESTERREICH! Unsere Zeitschrift, die im Geiste des bürgerlich demokratischen Fortschrittes für Herstellung der seinerzeit so segensvollen politischen und wirtschaftlichen Zusammanarbeit der Donau Völker kämpft, verfolgt es als eines ihrer Aufgaben, allen ungarischen Landsleuten, die durch die tragischen Weltereignisse nach allen Windrichtungen Europas zerstreut wurden, in ihrer erbärmlichen Lage nach besten Möglichkeiten behilflich zu sein, Viele von ihnen leben in (Österreich, in dem herrlich schönen Land, dessen freundliches, hochkultiviertes Volk uns auch in der Lerne aus den glücklicheren Jahrzehnten österreichisch-ungarischer Schicksalsgemeinschaft in liebevoller Erinnerung steht. In ihrer Sache richten wir jetzt an Euch diese bittenden Zeilen. Unsere geflüchtete Landsleute überhäufen uns mit Briefen, die ihr wirklich jämmerliches Schicksal beklagen. Ohne Hab und Gut mussten sie die Lerne suchen um sich und ihre Angehörige vor der Brutalität der unkristlichen Horden des panslawistischen ßolsevizrnus zu schützen. Manche unter ihnen sind nicht mehr in dem blühenden fugendjahren und sie haben auch Kinder mit sich, die Not un Nahrung leiden. Ihr Elend ist gross und an hellenden Händen tut es Not! Sie verlangen jedoch keine Al mosen, keine Mitleidsgaben, sonderri verständnis~Güte, Freund scha ft und - Hilfe um arbeiten and mit redlicher Arbeit f iir Weib und Kind sorgen zu können. Sie haben seit beinahe vier Jahren viel gelitten, sehr viel Arges mitgemacht, doch ist ihre Arbeitskraft und Arbeitslust stärker als je und sind alle von dem Wunsche beseelt, ihrem Gastlande nützlich zu sein und dabei sich und ihren Angehörigen die bescheidenste Existenz zu sichern, um sie gegen Hunger und Obdachl osigkeit zu schützen. Wir bitten Euch innigst, seid ihnen behilflich! Helft ihnen Arbeit zu erhalten, ihr Brot in der Heimatlosigkeit zu verdienen, hilft ihnen ihr bitteres Schicksal zu vergessen damit sie die Entbehrungen dieser hoffentlich nichtmehr ullzu zahlreichen Jahren überwinden können. Sie sollen nicht zugrundegehen, sondern gesund in der Heimat zurückkehren können, wenn die Stunde der Befreiung auch für das leidende ungarische Vaterland schlagen wird. Sie sine 1 Opfer dessen, dass sie nicht unter den Bolsevizmus leben wollen. Sind solche gesittete Menschen nicht der gutwilligsten Untersützüng würdig? Wir wissen, dass auch Ihr seit der sinnlosen Zerstörung der Monarchie in Armut lebt und das die letzten kriegerischen Ereignisse diese Armut noch ins Uner mässliche gesteigert haben. 1 rotzdem upellieren wir auf eure menschliche und christliche Brüderlichkeit, auf eure Solidarität für fene, die wegen ihrer antikommunistischen Überzeugung so ein hartes Los auf sich genommen haben. Sie denken und fühlen gerade so wie ihr, ihre Ideale sind eure Ideale, ihre Feinde sind eure Feinde, ihr Wunsch ist eurer Wunsch: Freiheit. Gerechtigkeit, eine Welt in wirklich christlichem Geiste! Ls ist unsere feste Überzeugung, dass diese Gütigkeit für Euch noch wertvolle Lrächte bringen wird. Die Weltgeschichte ist nicht zu Ende und es werden sicher noch Zeiten kommen, wo eine engere V Verbundenheit zwischen den zu>ei Nachbarvölkern sich wieder als eine unvermeidliche historische und wirtschaftliche Notwendigkeit erweisen wird. Es soll nicht eine Zwangsnotwen digkeit sein, — das ist unser heisser Wunsch, — sondern etwas lief Inniges. Herzliches, wie wenn zwei alte Freunde, zwei viel gelittene Schicksalsgenossen sich wieder in hoffnungsvoller Froh lichkeit zusammenfinden! Warum nicht die Gelegerdieit ergreifen und schon jetzt Vorarbeiten , damit es desto mehr so sein soll? Unsere emigrierte Landsleute werden Euch dafür Dank wissen, wo immer sie später leben werden und so lange sie leben! Wi r sind dessen sicher dass Ihr unserer Bitte Gehör sehen ken werdet und danken Euch mit dem schönen österreichischen Dan kspruch: Vergelt s Gott. In tief empfundener aufrichtiger Freundschaft Die Redaktion der KRÓNIKA. Egyre többen és többen távoznak el a bolsevikiek martalékává lett Magyarországból. A politikai gazdasági, tudományos és művészeti élet kiváló erői, akik nem tudnak, nem akarnak együttműködni a nemzet eszményeit és a polgári lét szabadságait aláásó rablórendszerrel és nem hajlandók egy levegőt szívni azokkal, akik épp úgy a másénak az eltulajdonításából élnek, mint annakidején a zsidó-fosztogató nácik. A mai rendszer kinek a házát és földjét, kinek régi állását, kinek a gyárát lopta el. Térités fizetése nélkül rabolt földbirtokokat, hogy korteseszközül kiossza a nép között, később pedig kolchozok, szovehozok formájában újra elvegye tőle. Rabolt évszázados családi kúriákat és fillér nélkül kisajitotta magántulajdonban lévő erdőterületek milliónyi holdját. Százezer közalkalmazottnak elcsente az állását és az uccára hajigálta őket öregségükre, csak mert nemzeti szellemű gondolkodásra gyanúsak és betette helyükre a maga embereit. S túl a nagy quislingi őrségváltáson sokakat még be is börtönzött magyarságukért, a többségi népakarat melletti demokratikus érzeletükért. A magyar nagy- és középipar úgyszólván “államosítva'’ van, szintén komoly kártalanítás nélkül. A vagyondézsma államilag rabolja meg az embereket megtakarított tartalékaiktól, az óriási házadók illuzióriussá teszik a háztulajdont, amely sokaknak aggkori megélhetési alapját ígérte. Legutóbb a bankok és töméntelen bankérdekeltségi gyárvállalatok hivatalaiból is eltávolították a régi szakembereket, akik ez intézményeket kifejlesztették, életük munkájával építették és pártkreaturákai tettek a helyükre. Felszámolása folyik minden rétegnek, amely veszélyes lehet a bolsevizmus és a pánszláv hódoltság céljaira. És ezt a gigantikus tömegrablást, gangsterizmust úgy hívják, hogy "népi demokrácia”. Elvesznek mindenkitől mindent, koldussá teszik, akinek van valamije. Ha valaki ki akarja menekíteni a vagyonát a rablók elöl és rájönnek, börtönbe teszik. Szörnyű csapda ez és — boldogok, akiknek van módjuk menekülni. Boldogok a boldogtalanságban, mert vájjon van-e nagyobb szerencsétlenség, mint a hazát a jogrendtől s a szabad, békés munkálkodás biztonságától megfosztva látva idegenbe menni, idegenben, gyakran már nem is fiatalon, uj élet kezdésére kényszerültnek lenni? * * * Egyre többen és többen menekülnek ki á gangsterek du)ás.a elől, ifiért nem lelik többé honjukat az ősi hazában. A megrablottak karavánja népesíti be Nyugat felé a határt, mennek a hontalanságba kifosztottan, lélekben megtépázottan. Sokan titkon, bujkálva menekülnek mintha loptak, raboltak volna s nem ők volnának az áldozatok. .. Maradhat ez igy? Maradhat-e a rablóuralom? ,■>. A rablást nem teszi jogosulttá az államkapitalista rendszer bevezetése, mert abban semmi haladást nem látunk, hogy azt akarják, egyetlen kapitalista legyen csak, maga az állam, az egypárt-állano. a kommunista párt, amelynek kikkemberei ott ülnek az elegáns íróasztalnál és a bevételi pénztárnál és mindenki más nekik robotol. Az államkapitalizmus nem szocializmus, hanem pártmonopolisták, pártbasák kizsákmányolási módszere, zsarnoksága s az ingó. és ingatlanrabláson kívül még a legértékesebb ielki vagyonnak, a szabadságnak is az elrablása. Haladás csak a szabadság napfényében érhető el, nem pedig az államkapitalizmus munka'najcsárainak rideg, reménytelin rabszolgavilágában. Haladást, társadalmi fejlődést akarunk, minden néposztáiy boldogulását, becsületes megélhetését, biztosított existenciáját, jövőjét. Rajtunk legitimistákon senki sem tehet túl a szociális haladás akarásában, de a társadalmi aránytalanságok kiegyensúlyozását, mindenki jobb sorsát mások megrablása, tulajdonuk exisztenciájuk elvétele nélkül akarjuk és ahol kisajátításra van szükség történjék a magántulajdon és vagyonbiztonság elvének őszinte tiszteletével, az erkölcs és tisztesség szabályainak betartásával. Ne bántsd a másét! E régi keresztényi erkölcsi aranyszabály becsületét újra helyre kell állítani. A királyság, a restauráció a legbiztosabb, hagyományosan megbízható keret a rend és haladás szintézisére, egyformán áldásos eszméinek összeegyeztetésére és a nemzet ily szellemben való egészséges fejlődésére. A megrablottaknak meg fogja adni, ami megilleti őket. Vissza fogja adni minden áldozatnak a hazát, amely újra a nemzeti becsület és az emberi szabadságok hazája lesz, visszaadja nekik tulajdoni igényüket, visszaadja nekik hitüket az igazságban, a jogban, az élet örömében, a munka becsületében, önmagukban. S visszaállítja majd a Szentkorona jogát, a nemzet történelmi jogbiztonságát is, amely a magyarság boldogabb, szebb jövőjének első előfeltétele. A legitimizmus nem azt a magyar ‘testvériséget’' akarja,
