Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-09-15 / 9. szám
12-IK OLDAL ‘KRÓNIK A’1 1948 szeptember AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY KRÓNIKA AMERIKAI MAGYAR HAVILAP ESTABLISHED 1943 Editor - SÁNDOR TARCZ - Published every month by 307-5TH AVENUE SUBSCRIPTION: IL S. of AMERICA and CANADA $1.00 PER YEAR szerkesztő KRÓNIKA” Hungarian Press NEW YORK 16, N. Y. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egyesült Államokban és Canadában 51.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY - 10c - EGY PÉLDÁNY ARA TOJÁS, VAGY PUSKAGOLYÓ? Amerika még nem viselt háborút, amikor a negyvenes évek elején itt járt közöttünk egy neves angol férfiú, aki felolvasásokat tartott és rokonszenvet igyekezett kelteni Anglia iránt. Egyik ilyen gyűlésen a közönség közül valamelyik Írországi származású hallgató jólirányzott tojással homlokon találta az angol szónokot. Amikor az izgalom elült és a dacos “ájrist’’ a rendőrök kivezették, angolunk megtörülvén homlokát, tojásos zsebkendőjét gondosan összehajtotta és tipikus angol hidegvérrel szólt bele a mikrofonba: “Boldog ország, ahol a nemkivánatos szónokot friss és nem záptojással (mint nálunk) lehet fejbevágni!’’ Hasonló eset érte Henry A. Wallace-t is, a Progressive Party elnökjelöltjét, őt is rendőr védte a további inzultustól, de neki elment a kedve a beszéd folytatásától. Beszédének elmondása nélkül hagyta el a szószéket, mert nem egy, hanem több tojás és érett paradicsom repült feléje, amelyek sokaságából arra következtetett, hogy a hallgatóság többsége nem kívánja őt meghallgatni. Távol áll tőlünk, hogy a szólásszabadság ilyen durva megsértését jóváhagyjuk, de önkéntelenül össze kell hasonlítanunk ezt a két amerikai esetet két magyarországi esettel. Pfeiffer Zoltán gyűléseit magyar rendőri felügyelet mellett verték szét. Sulyok Dezső népgyülését a rendőrség betiltotta és e két magyar ellenzéki képviselőnek el kellett menekülni az országból, máskülömben életükkel játszottak volna. Ha pedig Szovjet-Oroszországban uj párt alakulna (ami ma elképzelhetetlen) és annak elnökjelöltje azzal a programmal indulna, hogy nincs szükség a sorozásra és meg kell egyezni a nyugati demokráciákkal, ezt a bátor embert nem záptojással, hanem puskagolyóval terítenék U> a pódiumon és hogy mindenkit, aki a gyűlésére elmerészelne menni, Szibériába száműznének, az olyan biztos, mint hogy Wallace sohasem lesz az Egyesült Államok elnöke. AZ EGYETLEN! * Tisztelt Szerkesztőség! Hazánkban ma a gátlás nélküliek vannak uralmon. Minél lelkiismeretlenebb valaki, minél aljasabb, annál magasabbra jut. Az erkölcs oly mélyre sülyed, mint még soha. Csak jámbor álmodozók hihetik, hogy a régi színvonal azonnal helyre fog állani, mihelyt az oroszok kivonulnak. Nem! Azok, akik hozzászoktak a gyilkoláshoz és rabláshoz, folytatni fogják ezt a mesterségüket, ha nem a kommunizmus cégere hát más cégér alatt. Élharcosi rangjukról nem akarnak lemondani. Uj jelszavak harsogtatása mellett őt fogják leghangosabb követelni a bűnösök megbüntetését és ők fogják leghangosabban követelni a bosszút. Mindegy nekik, hogy Szálasinak, vagy más valakinek hívnák a vezérlő akaratot, csak kakasok maradhassanak a szemétdombon. Káosz lesz, amelyből csak olyasvalaki vezetheti ki az országot, aki szeplőtelen múltú, égmagasan áll a szenvedélyek fölött és akinek a tekintélye oly nagy, mint senki másé. Iyen ember csak egy van. . . Ottó trónörökös, ö az egyedüli, aki hazánkat visszavezetheti a boldogulás útjára és ő az egyetlen, aki nem bosszút lihegve fog jönni, hogy uj vérözönnel borítsa el az országot. Elég volt a vérontásból. Aki gyilkolt, hadd bűnhődjék, aki rabolt, adja vissza zsákmányát és ülje le büntetését. De törvényes bíróságok hozzanak ítéletet, melyeknek utasításuk legyen, hogy vegyék figyelembe még a legkisebb enyhítő körülményt is. És* borítsa a királyi kegyelem palástját mindenkire, akinek megjavulására még remény van. Megnyugvást akarunk, nem bosszút, bármilyen érthető is lenne az Azoknak, akik ma is a Habsburg-ház ellen beszélnek, azt ajánlom, vegyék elő Magyarország politikai térképét. Látni fogják, hogy az a töredék-ország, mely fölött az uralmat 1526-ban átvették, kisebb volt, mint a mai csonka ország. Amikor pedig 1918-ban elmentek, az egész 325 ezer négyzetkilóméteres országot hagyták a nemzetre. Hogy mi történt aztán, amikor ők nem voltak, azt sajnos mindannyian tudjuk Két apokalyptikus összeomlásból egyetlen nagy kincsünk maradt meg, jövendő királyunk személye. Sok nemzet boldog lenne, ha ugyanazt mondhatná. Becsüljük meg a szerencsénket és segítsen hozzá kivétel nélkül mindenki, aki magyar embernek érzi magát, hogy ott láthassuk végre öt, ahova sorsa rendelte, Magyarország trónján. 1948 julius 2. RICHTER JANOS , (Germany, U. S. Zone). KÖNYVET, SZÓTART , KÉRNEK A MENEKÜLTEK. Az amerikai magyarok közül bizonyára sokan szívesen adnának néhány kiolvasott magyarnyelvű könyvet és folyóiratot., amiket az ottani segélyakció keretén belül eljuttatnának ide Európába a Krónikákban leközölt kerületi megbízottak címére és az egyes járási székhelyeken működő D. P. information centerekhez (pl. Felsőausztriában, Vöcklabruck, Gmunden, Ried, Branau, Linz, stb.) vagy táborokba, ahol ezekből egy kis könyvtárat létesítenének (vagy a már meglévőt kibővítenék) s e könyveket bizonyos öszszeg (pl. heti 1 Schilling) ellenében kölcsönadnák. Ez esetben nemcsak kellemes szórakozáshoz jutnának és szellemi felfrissülésben részesülnének a testi munkától elfáradt és a gondokkal terhelt “intellektuellek”, hanem a kölcsön díjból meg anyagilag lehetne az arra rászorulókon segíteni. Igen nagy nehézséggel küzdenek továbbá azok az itteni magyarok, akik az angol nyelvet akarják megtanulni, mert nem lebet magyar nyelvű angol tankönyvhöz jutni. Az én tankönyveimet például már lapjaira szedtem i?éjjel> mert csak igy tudtam elérni azt, hogy egyszerre többen tudjanak tanulni belőle. Továbbá az itteni könyvkereskedésekben csupán egy, 3500 szót tartalmazó angol-német, német-angol szótárt lehet csak kapni. Ez viszont egyeseknek már kicsiny, nem elégséges. És azért sem teljesen megfelelő, mert nem mindenki birj^ jól a német nyelvet s igy a használata eléggé nehézkes. Én például szívesen megfizetném az árát egy angol-magyar, magyar-angol, legalább 10-15 ezer szót tartalmazó szótárnak, ha hozzá tudnék jutni. Képtelen vagyok megszerezni. Már írtam magyarországi hozzátartozóimnak is, ott azonban — amint írták — egy ilyen szótár 700 forintba kerül, annyiba amennyi a havi fizetése egy magasabb állású tisztviselőnek. Tehát le kellett mondanom róla. Megjegyezni kívánom, hogy engem nem érintene a dolog, mert nem igen van időm regényolvasásra. Én ugyanis 33 hónapja egy építkezési vállalatnál dolgozom mint kőmivessegéd, — amely mesterséget itt Ausztriában tanultam, ki (keresetemből elég jól megtudok élni) és a) napi 10 órai munkaidő után még fennmaradó szabadidőmet az angol nyelv tanulásával töltöm. (Ausztria) KOMMENTAR NÉLKÜL M ARTIRG Y ALÁZÓK A budapesti Magyar Nemzet Balogh-párti napilapban olvassuk az alábbiakat, miknek megértéséhez tudni kell a következőket: a “Szabadság” a kommunista párt déli napilapja. Darvas Szilárd csak az oroszok bevonulása óta lett kommunista sajtóbajnok, azelőtt hosszú időkig a Pesti Hírlap kis munkatársa volt. Pikier György kommunista szervezkedésért le volt zárva Horthy alatt. Dr. Huszár Aladár ugyanezen idő szakban előbb Budapest főpolgármestere, majd a Társadalom Biztositó Intézet OTI. elnöke volt. “A Szabadságban Darvas Szilárd cikket irt: “Huszár a teknőben’’ az egyik alcíme. A cikk Huszár Aladár, egykori OTI elnökkel is foglalkozik. Megdicséri Pikier Györgyöt, az OTI mostani elnökét és alaposan összeszidja boldogult Huszár Aladárt, hogy nem lehetett hozzá simán bejutni, hogy a Hullámfürdőben tartotta hivatalos óráit és igy tovább. Iyen fejektől büdösödött a társadalom, írja Darvas Szilárd. Ezzel kapcsolatban mi igazán nem vonjuk kétségbe Pikier György érdemeit; tudjuk, hogy elveiért az elmúlt rendszerben sokat és hüségget szenvedett; tudjuk, hogy a társadalmi kérdéseknek milyen tudósa és gyakorlati ismerője. De egyben arról is felvilágosítjuk a kiváló humoristát, hogy Huszár Aladár talán mégsem érdemelné ezt a hangot. Lehet, hogy a Hullámfürdőbe is járt. Viszont vannak még emberek, akik emlékeznek rá, hogy mily pontosan látta el hivatalát. És hát a német befolyás, fasiszta terror idején a nemzeti ellenállás és ennek keretében a dolgozókkal való összefogás egyik előharcosa volt. Igaz, típusa volt közben a hajdani úriembernek, de emberi lehetőségein belül a legtisztességesebb és legbecsületesebb típusa. Annyira, hogy németellenességéért és bátorságáért (melyről a régi Magyar Nemzet oldalai bőven és ékesen tanúskodhatnak) életével fizetett. Huszár Aladárt Mauthausenbe hurcolták, ott raboskodott, ott szenvedett, ott lehelte ki nemes lelkét. Tehát több kegyelmet, több emberi megértést, több igazság, több méltányosság lett volna itt helyénvaló,- nincs is egyéb mondanivalónk.” KOMMENTAR NÉLKÜL HA KAP ESZIK. . . A müncheni Express Hungarian Weekly, hontalanok lapja julius 17-iki számának Szerkesztői Üzenetek rovatában olvassuk: Dr. Hakapeszik Árpád,, München — néven következesen érkező levelekre válaszoljuk, hogy a névtelen levélíró sorait nagy élvezettel és derültséggel olvassuk. Várjuk a következőket. AMERIKAI MAGYAR LAPSZERKESZTŐK ! Magyarországról menekült régi hírlapíró kér használt ruhadarabokat. Címe a szerkesztőségtől megtudható.
