Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-09-15 / 9. szám
“KRÓNIK A” 8-IK OLDAL 1948 szeptember Az egymás mellé állított ellentétes dolgok egymást világítják meg. Ezt tartották a régi görög bölcselők. Reszketek, amikor arra gondolok, hogy egy Szakasits Árpádot össze kell hasonlítanom a magyar múlt bármelyik királyával, Pedig ezekhez a dolgokhoz érkezett el a magyar jelen. Megcsinálja minden nap az összehason Üfást a józan magyar ember, amikor a nagy király, az első magyar király alakja előtt megáll emlékezetben. Bujdosásban magyarok tízezerszámra keresik a sötét jelenből a hazafelé vezető utat, otthon újra gyakorlat lett, hogy szertenézett és nem leié honját a hazában az «gaz magyar. Felrúgták ősi intézményeink mindenikét, elvették gyermekeinket, hogy janicsárokat neveljenek belőlük, éhségre kárhoztatva, rongyosan ődelegnek legjobbjaink. Nézik, hogy az orosz szurony védelme alatt mit müvei az uj demokrácia Pestre szorult nemzetközi szemete. Hogy is lehet az máskép, mint ahogy az énekmondó írja, hogy Szent István ünnepén, reágondolva “Rólad emlékezvén csordulnak könnyeink, Búval harmatoznak szomorú tereink,'' I de vagyunk fni, magyarok, egy csomó ábrándozással. Mindenikünknek van valami csodás receptje, hogy mit is kellene csinálnunk. Reménykedünk másokban, nyugati hatalmakban, minket megsegíteni akaró franciákban. Mindenkire gondolunk, csak önmagunkról feledkezünk meg. Minden ábrándunk szétfosztása, erőnk csökkenését jelenti. Ez az ut csak romlásba vihet. Egyenes ember számára csak egyenes utak lehetnek, Merjünk már egyszer gondolkodni. Merjünk már egyszer legalább önmagunkban megállapítani azt, amit mindnyájan tudunk, hogy a mi utunk a belső megújuláson át a magyar Szentkorona tanításán át vezet a jövő felé. Nem világ erők véletlenségeken múló kombinációi a mi utunk, hanem az az erő, ami bennünk van. Harminc esztendős tévedéseink után megállapítjuk, hogy minket semmi más össze nem szed, mint a Szentkorona eszmei tanítása. Nincs az a hatalom a földön, a Szentkorona tanításán kívül, ami még egyszer összehozhatná azokat a széthullott erőket, amik valamikor egy egységben boldoggá tette a Szentkorona minden tartozékát, minden nemzetségét, minden fajtáját. Aki ennél jobbat tud, az álljon ám elő és mondja meg. Királyság nélkül való királysággal, köztársasággal, minden irányzattal megpróbálkoztunk már minden próba nemzeti nagylétünk mélyebb sírját ásta meg számunkra, Mi tudjuk, hogy ebben a pillanatban a magyar nemzetnek nincsen szabad gondolata, annál kevésbbé van szabad elhatározása. Álomkergetők sem akarunk lenni. De nem tagadhatjuk meg múltúnkat akkor, amikor a jelent és a jövőt iparkodunk egy egységben összekovácsolni. Jövőnk sziklája, Jelenünk reménysége a Szent Korona tanitá-Kérelem! A Főtisztelendő Klérus ... / a Nagytiszteletü Lelkészi Kar . ., az országos és helyi egyletek Elnöksége a magyar lapszerkesztők és rádióprogramok vezetőinek szives figyelmébe: tízezrei Negyedik zord tél elé néznek félelemmel az ausztriai és németországi magyar hontalanok E szerencsétlen férfiak, nők és gyermekek száma állandóan újakkal gyarapszik. A kommunista magyaif kormány terrorja elől minden nap egyre többen szöknek át a határon. A régi és uj hontalanok az ami rikai magyarságtól kérnek és csakis tőlünk várhatnak segítséget. Három év mulasztását igyekszik b< hozni kezdeményezésünkre a most alakult “A HONTALANOKAT SEGELYZÖ AMERIKAI MAGYAR BIZOTTSÁG" r ek központi tisztikara a következő jeles férfiakból áll: amely plébáni lajdon Védnökök: Nt. Dr. Nagy Ferenc, a Ref. Lelkészegyesület elnöke, Father Biró Benedek, r. k, is, Dr. Mark Béla, jogtanácsos. * Elnök: Szántó Lajos, Richmond, Va., dohánygyáros, az Amerikai Magyar Népszava társtusa. Alelnök: Balogh Sándor, gyáros, New York, N. Y. Szervező titkár: Milán Gyula, Bronxville, N. Y., vendéglő tulajdonos. Pénztárnok: Dr. Sulyok Dezső, a magyarországi Szabadság Párt menekült elnöke. Mit kér a hontalan magyarok részére az amerikai magyarságtól ez a Bizottság? Kis egyházak lelkész« i, kis egyletek elnöksége utján $100—250-t a népesebbektől $250—500.00-t, tagonkint tehát mindös ze egy dollárt. Ha az amerikai magyar egyházak és ezernél több egylet valamennyi felnőtt tagja í i egy dolláros önkéntes adományát megfizeti, úgy rövid időn belül a dollárok tízezrei fognak összeg) ülni erre a nemes célra. Amint a Bizottság tervezetét a washingtoni State Department jóváhagyja, a gyűjtési munka országs :erte megindul. Addig is szives jóindulatát kérjük és vagyunk hazafias tisztelettel, KRÓNIKA sa. Ez a tanítás ezer esztendős és ma is jó, minden más ut hosszú és bizonytalan, ez az ut, mely visszavisz minden magyart az együttélés boldogságába, bosszú s irigység nélkül való életünk építésébe, ez az az ut, amelynek végén a csíki székely, a fogarasi román, az ungvári rutén, az árvái tót, a délszláv és mindenki, aki Szentkorona tartozéka, része együtt lesz a második ezredév boldogabb életében. Ez a tanítás jutott eszünkbe Szent István ünnepén, az Urnák 1948-ik évében. KOMMENTÁR NÉLKÜL Professzor a diáktörvényszék előtt A budapesti kommunista pártnapilap, a “Szabad Nép’’ julius °7-iki számából: “A közgazdasági egyetem esti tagozata újszerű kísérlet színhelye volt, amint az egyik ifjúsági hetilap beszámol róla. Diáktörvényszék ítélkezett Nyárádi József professzor “Bevezetés a kereskedelmi tudományokba’’ című újonnan megjelent tankönyve felett, megállapítva, hogy a demokratikusnak és kiváló szakembernek ismert professzor könyvéhez éppen a szakszerűséget és a demokratizmust illetőleg igen sok kétség fér. A “bíróság” farra “kötelezte” a professzort, hogy a tankönyv kérdéses részeit a jövő tanévre írja át. A professzor, aki a tárgyaláson védői minőségben vett részt,, az ítéletet magáévá tette’’. SZEMLE VÉGE A KEGYETLEN ko- jenek-e szövetkezetekbe. Nem somédiának, amit Moszkva és ügynökei a magyar kisparasztság föld éhségével játszotta.. Rákosi Mátyás a Szent Istvánnap ellen rendezett augusztus 20-iki “Uj kenyér ünnepén'' Kecskeméten beszédet mondott, amelyben bejelentette a földközösség Oroszországban fenálló formái megvalósítását. Ostorozta Veress Péter, most meg jelent “A paraszti jövendő” cimü könyvét, amelyben azt kívánja, hogy “a földműves és a föld kapcsolata fenmaradjon” és sürgeti, hogy — a földműves ismerje meg a modern kereskedelem eszközeit. Rákosi izzó tirádákban tört ki a 10 — 15 holdas kisgazdák ellen, akiket kulákoknak és zsíros parasztoknak nevezett. A földreformból, mondotta, sok földmunkás kimaradt s a tehetősebb kisgazdáktól el kell venni a földet és közösségbe kell beolvasztani, hogy ezek is elhelyezkedhessenek. “Az egyéni földművelés helyére az állami földművelést kell tenni, mechanizálásra és összeszövetkezésre van szükség.’’ Az első rendeletek már meg is jelentek a hivatalos lapban. Az egyik intézkedik a “földműves szövetkezetek” megvalósulásáról, ami az első lépés a földközösség felé. A gazdák, régiek és újak sorra kényszerülni fognak, hogy belépkáig lesz már a saját gazdája az, akinek két év előtt azzal adtak földet, hogy neki is legyen. Legtöbbnyire úgyis olyan kis földet kapott, hogy úgysem tudott megélni rajta. Bérmunkás lesz, kulija egy szövetkezetnek, amely négyötöd részben földművesekből áll, egyötöde pedig állami,, vagyis kommunista pártképviseletekből s mondani sem kell, hogy ezeké lesz a döntő szó, ők irányítanak mindent; ők ülnek az íróasztal mellett, mig a tegnapi ujgazda ezentúl újra robotoló zsellér cseléd, a párthercegeké és pártgrófoké. A szövetkezetek körzeti választmányokat, ezek pedig Országos Földműves Szövetkezeti Választmányt alakítanak, melynek titkársága Budapesten működik. A titkárt a kormány, a titkárságot pedig a kereskedelmi miniszter nevezi ki, vagyis végeredményben a föld az állam, közelebbről az államot ezidőszerint jelentő kommunista párt igazgatása alá s mondhatni tulajdonába kerül. “Minden a miénk” — mármint a párt-hitbizományosoké, párt-nagybirtokosoké, párt-feudálisoké, akiknek nagyúri fizetése és életmódja javára “munkaverseny” hajcsár-tempójában veritékezhet ezután a földturó magyar, . . A rendelet szerint “az évi tiszta feleslegnek legalább a felét beru-
