Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-08-15 / 8. szám
4-IK OLDAL "KRÓNIKA” 1948 augusztus érezhette magát vendégnek saját bajájában, hanem csak az ősi vad indulatokat lecsendesitve átváltotta a nomád életrendszert munkára és ezáltal megszerezte a hely és lét jogát azon a földön amit Magyarországnak neveznek. István királynak sikerült maradandóságot adni a népnek — általa vert gyökeret a magyarság hazájában. Ezért István király által megalapozott ország nem vallás, nem államforma vagy politika, -hanem lét, ez adott alapot és célt, ebben -az iratban törvényben az alap és cél lelkűidében van a szentistváni eszme — Magyarország. Ebben találta meg menedékét akkor is, amikor az örökösen kísértő keleti veszedelem hozzáragasztotta történelméhez a hivatását és evvel sorsát is. Ha a magyar nép és az ország sorsát vizsgáljuk és az ezer év történelmében felkeressük azokat az időket, melyeket úgy ösmerünk mint a balsors csapásait, akkor látjuk az áldatlan helyzet bájt-hozó faktorát, Ázsia vad hordáinak invázióját a kultúra ellen, melynek akut formája, az örökös vetélkedés a Kelet és Nyugat között. E keserű pohár alját ki kellett inni és akik kiitták azokat úgy nevezték, hogy békédének, később ők lettek a pártoskodó és mint állapot a turáni átok. Kelet és Nyugat harcában az összes európai nemzetek közül egyedül Magyarország vállalta magára az egymásra tóduló expanzivitások meggátlását, mely hivatását mindenkor híven teljesítette Mi magyarok tudjuk, hogy csak a szentistváni eszmében élő nép volt képes ilyen áldozatot hozni az európai népek boldogulására és a szabad kulturfejlödésért, amiért csak egyszer kapott jutalmat a déli tizenkétórai harangszót, emlékezetül hogy Hunyadi János megmentette Európát. A magyarság nem élte könnyelműen életét mint az idő múlását, az örökös hivatás kötelessége töltötte ki az ezer esztendőt, még a nyomorúságában, a belső viszály alatt is megvédte Európát és evvel a müvetlséget. Nemzetek harcában a Kelet és Nyugat vetélkedésében sokszor lettünk az áldozat, megfogyva, szegényen, kinevetve kezdhette a nemzet elölről küzdelmes életét, melyhez a kitartást a szentistváni eszméből merítette, ez adott erőt ahhoz., hogy a szűkén mért békés időkben művelődhessen, hogy a keresztényi és európai -közösségben kivehesse részét a kultúrából is. Hiszen minden nemzet elsősorban művészetére, tudására, kultúrájára büszke, csak ezt ösmeri el a világ mint hivatást — de azt a hivatást amit a sors rótt reánk, mely lehetővé tette azt, hogy Európa szabadon fejlődhessen, hogy a -fehér faj a világon megerősödhessen, azt nem ösmeri el egyik sem. És mégis., ezen a jogon, Magyarország és a magyar nép beletartozik az európai népek közösségébe, a hivatásának jogán a Tegtöbb joggal ezen a kontinensen és ebben a fajközösségben, mert e világrésznek, Európának lényege az a kultúra és létstilus, melyben naggyá lett az európai faj, melynek zavartalan kikristályosodása egyesegyedül magyar véren lett megváltva. Ezek a külső harcok, meg az idegen érdekek, belső következményeikben tették bizonytalanná a magyar élet rendjét, de volt egy hatalmas erő,, melyben egyetértettek a pártoskodók, mely kiegyenlítette az ellentéteket, ez pedig István király müve volt, melyet a Szentkorona szimbolikus ereje az alkotmánnyal adott át örökségül az atyáról a fiúra, itt mindig megtaláltuk egymást. Hazánk történelmében a pártoskodást bün-nek számítják fel azok, akik nem ösmerik az okokat és e bűnt elnevezték turáni átoknak, de nézzünk a mélyére ennek a nemlétező átoknak. Mi magyarok a rögeszmévé vált önvádat már kultuszként kezeljük, mert minden bajt, hanyatlást, pusztulást képes a nép magára vállalni, erre a sors tanított meg minket — ez erő! Ha sorsunk romlása önhibánkon kívül történt, ha mi áldozatai voltunk a helyzetnek, még akkor is először önmagunkat vádoljuk, erre a hivatás és kötelesség tanított meg minket — ez nagyság! És itt szétmállik a turáni átok is, ami még megmarad az a belső ellenségeink viszály-magjának hintése közi-bénk, hogy ne találjuk meg az utat egymáshoz — István király országához. Ök, a turáni átok hirdetői az utolsó évtizedek kicsiny és piszkos, elvakult és kegyetlen pártpolitikával mérik a múltja pártoskodását, azt aminek a célja mindig a függetlenség volt, mint Bánk Bán korának békétlenei, a törökvilág alkudozol Bocskay, Báthory Bethlen eltérő nézetei, Thököly felfogása, Rákóczy hütlenei, Kossuth, Széchenyi alkotmányos ellentétei,, mind-mind keresi az utat az ország függetlenségéhez, mind őrli a magyar erőt, de mindegyikük kész példát ad a jövőnek. Ebben a pártoskodásban csak egy cél volt, megmenteni az országot. Azok a külső érdekek, melyek a pártoskodás állásfoglalására kényszeritették a nemzet vezetőit s követőket találtak a nép minden rétegében is az a hazaszeretet egy módja volt, a modus vivendi, az amit a szükség diktált, a lehetőség kiútja, de sohasem odaadás vagy felfogás. „ Minden tettük, tévedésük, csalódásaik, fanatikus meggyőződésük, áldozataik indító oka a hazaszeretet volt, ezt bizonyítja a történelem is. Nagy királyaink István, László, Kálmán, Lajos, Mátyás után a terjedő kultúrával feléledt az ellentétes kultúrák expanziója is és itt küzdött a magyar nép két tűz közé szorítva Szent István országáért, mely a valóságban a kereszténység,, az európai kultúra és a fejlődés nyugodt foly tonosságát jelentette; ebben a harc ban még függetlenségünket is védeni kellett, bizonyítják ezt a Rozgonyiak, Széchy Mária, Verbőczy, Teleki a kanczellár, Erdély fejedelmei, Pázmány Péter, Petneházy a “bej”, a Nagyfejedelem. Ök kisérlették meg helyre-A PÓCSPETRI JUSZTICMORD. A főt. Bíró Benedek főszerkesztésében megjelenő, kiváló laptársunk, a Katolikus Magyarok Vasárnapja, amely az amerikai magyar sajtó mérvadó orgánumai közül egyedül állt ki a magyarországi egyházi iskolák államosítása fenntartás nélküli elítélésével, a Pócspetri-perben is egymaga tette szóvá az igazságtalan, embergyilkos osztáíyitéletet. (Mint ismeretes, az történt Pócspetrin, hogy a katolikus lakosság tüntetett az egyházi iskolák elrablása és a jövő nemzedék megrontásával fenyegető bolsevizálása ellen s a kommunistáktól teljesen fölöslegesen kivezényelt rendőrség bele akart lőni a tömegbe. Erre egy Királyfalvi Miklós nevű községi vezetőember, — akiről utóbb maga Bodonyi Márton dr., budapesti ügyészségi elnök állapította meg a vádbeszédben, hogy mindenkép csillapította, csittitotta az embereket, — el akarta venni az egyik kommunista rendőr lövésre töltött fegyverét, amely elsült és a rendőr halálát okozta. Emiatt Asztalos János plébánost felbujtás hamis címén életfogytiglani börtönre s több tüntetőt sok évi börtönbüntetésre itélte Tildy és Rákosi statáriális hóhérbirósága, Királyfalvit pedig — kivégeztette. Ugyanakkor felhasználva az akasztás terrorhangulatát egy nap alatt gyorsan keresztülhajtották a javaslatot a parlamenti szavazógépen. (Csak Schlachta Margit hősi magatartását és Barankovics István jellemes kiállását lehet örömmel feljegyezni a parlamenti ülésről.) Harcos laptársunk a budapesti lapok tárgyalási tudósításaiból megállapította, hogy az előre megfontolt szándékú emberölés tényálladéka nem állt fenn Királyfalvi esetében. Királyfalvit ily címen ítélték halálra, holott az ügyészi vádbeszéd állításai is döntően rácáfoltak arra, hogy előre megfontolt gyilkosság történt volna, amire a törvény szerint halál jár. Hirtelen felindulásban és méltán felháborodott keresztényi magyar testvérei élete védelmében sodródott sajnálatos tette elkövetésébe Királyfalvi és ezért a törvényparagrafusok becsületes kezelése esetén nem jár akasztófa. Az ügyész sem kért kimondottan halálbüntetést, sőt a beszédéből kitűnik, hogy egészen más ítéletet várt. De felülről, az egyházellenes javaslatot keresztülhajszolni akaró kommunisták köréből halálos ítéletet írtak elő és Tildy Zoltán, — egykoron maga is az Ur szolgája, — jóváhagyta az ítéletet, előre megfontolt gyilkosság államilag való végrehajtását a szerencsétlen Királyfalvi Miklóson, akinek utolsó szava a bitó alatt is az volt: nem tehetek arról, ami történt. .. Laptársunk ‘‘A szabad amerikai magyarság vádat emel” cimü cikkével, mint a szabad amerikai magyar sajtó független orgánuma együttérző szolidaritással azonosítjuk magunkat. Mi is "vádat emelünk Királyfalvi Miklós meggyilkolásáért, vádoljuk Tildy Zoltán és Rákosi Mátyás kormányát, hogy a megállapított tényálladék előre megfontolt hamis minősítésével Isten és ember előtt bűnös, lelkiismeretlen módon kioltották Királyfalvi Miklós, a joggal felzudult testvéreit oltalmazó keresztényi magyar ember életét” és hisszük, hogy eljön az igazságtevés órája. állítani a veszendő egyensúlyt,, ha a mérleg a más oldalra húzott. És most a majd ezer esztendős szentistváni eszmében éő nemzet nagy sorsfordulata előtt állunk .. . különös, mintha a sors akarná helyrehozni azt a sok igazságtalanságot ami minket ért, mert az a hivatás ami eddig egyedül a mi kötelességünk volt, ma már megszázszorosodva a kultúra, a kereszténység és az emberség végkérdése lett. melynek jelenségei hazánkban mutatják legélesebben a válság minden formáját, ebben van a mi felszabadulásunk —vagy a pusztulás, de nem úgy ahogy a múltban, amikor a felszabadulás mindig az európai nemzetek előnyére szolgált,, mig minden pusztulás a miénk maradt, most megváltozott a helyzet, Magyarország hivatása most Európa, az egész keresztény világ, a műveltség hivatása lett. Most már sorrendje van a sorsnak ‘‘máma nekem, holnap neked”. így vált a szentistváni eszme Európa lelkiösmeretévé. Távol a hazától, más életcélban élve, más életkörülményekhez alkalmazkodva eltompul a szentistváni kötelesség érzése sok-sok kapocs lazult meg,, mert mi azt hittük, hogy erre már nincs szükség — tévedtünk, ez addig kisér mig mi magyarok maradunk; sok törekvés lett számunkra érthetetlen, mert nem értettük meg a sors szavát, mely ma már világosan és kemény hangon adja tudtunkra, hogy a szentistváni eszme, mely megvédte hazánkat és Európát, most az egész müveit világ kötelességévé vált. * * * Ezúton szeretnék szólani az egész világ magyarságához,, elmondani nékik, hogy sokan, nagyon sokan megalkudtak a jelennel, hogy fogy a száma azoknak, akik e rosszkor jött és rossz helyre tett nép sorsát szivükben-lelkükben megosztják. Szabad földön elve már nem gondolnak arra, hogy azok, akik még erősen állják azt a nagy vihart, ami volt hazájuk létét szaggatja, azok védik a határokat,, a műveltség és emberség határait. Magyarok, hirdessétek mindenütt a világon a nép a magyar hivatásából adódó mostoha sorsot, mondjátok el Amerika szabad népének, hogy mi a műveltséget védtük ezer esztendőn át — és a világ műveltsége tudta csak megszerezni és kivívni a népek szabadságát.
